Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
Lengyel József 70 éves Regényíró, novellista, költő; a mai magyar irodalom egyik legérdekesebb alakja, akinek az élete maga is regény. Annak az an- timilitarista és forradalmi szellemű fiatalságnak az útján indult, amely szembefordulva a háborúval, egy új társadalmi rend, a szocializmus megteremtésével akarta a békét biztosítani. Első írásai Kassák Lajos lapjában, a Tettben jelennek meg; első cikkei a Vörös Űj ságban. A forradalom iskoláját Kun Béla és Korvin Ottó közvetlen közelében járta ki, akiknek fiatal, de nagyon elszánt és lelkes segítőtársa volt. Első jelentős műve az 1919-es idők emlékeiről, tanulságairól szól. Visegrádi utca címmel jelent meg a Tanácsköztársaság tízéves évfordulója alkalmából Moszkvában, Kun Béla előszavával. „Ebben a könnyen olvasható formában írt, érdekes és jellemző epizódokkal tarkított könyvben — írja Kun — sok minden olyant talál az olvasó ezeknek -az iskolaéveknek az idejéből, aminek hasznát veheti akkor is, amikor elmélyülni kíván a magyarországi prole- tárförradalom nagy történelmi tanulságaiban”. Gondolkodó, a tanulságokat kikutató és megőrző író lett Lengyel. Talán az emigráció is kifejlesztette bölcselkedő és álmodozó hajlamát, hiszen neki is — mint forradalmártársainak — a Tanácsköztársaság bukása után menekülnie kellett. Bécsben, Berlinben, Moszkvában élt, várva az új forradalmat, a hazatérést, s nehéz körülmények közt keresve a mindennapi kenyeret. Ö is sok mindent megpróbált, volt újságíró, próbálkozott könyvkiadással, lapot szerkesztett, filmgyárban dra- maturgkodott. Belülről ismerte a forradalmi mozgalom egyszerű embereinek sorsát, gondolkodását, érzésvilágát, hősiességüket és tévedéseiket. Második nagyobb szabás^ művében, a Prenn Ferenc hányatott életé-ben, nekik állít emléket; úgyszintén e regény — negyedszázad múltán — napjainkban keletkezett folytatásaiban, az Üjra a kezdet és az Ante, apud, ultra, trans című kisregényekben. Az egyszerű embereket kedveli, hősei mindamellett nem a szürkék és jelentéktelenek közül valók; egyszerűségükben is gazdag a lelkiviláguk, bátorság, szellemesség és képzelőerő jellemzi őket. Ebben az értelemben Lengyel akár romantikus írónak is volna mondható, de csak hőseinek ezen tulajdonságai révén. Írásmódját egyébként a legszigorúbb, minden hamis álmodozást és illuzio- nizmust félrevető igazmondás jellemzi. Ezzel a tulajdonságával kapcsolatos az a jelentős újítói szerep, amelyet, mai irodalmunkban fiatalabb szocialista írógenerációknak is példát mutatva betölt. Rabindranath Tagore: DIADAL Vers a „Szüret” című kötetből A falak beomlanak és világosság zúdul ránk, mint isteni kacaj. Győzelem, ó fény, ki átfúrtad az éjszaka szívét! Lángpallósod hadd szelje ketté a kétely s meddő vágyakozás csomóját. Diadal! Jöjj, engesztelhetetlen! Jöjj te, ki oly rettenetes vagy vakító fehérségedben. Ö fény, dobod a tűz indulójában pereg és magasra lendül a piros fáklya. A ragyogás zuhatagában haldoklik a halál. Boldog Balázs fordítása Huszonöt évvel ezelőtt, 1941. augusztus 7-én halt meg a nagy indiai költő és humanista. írásaiban békét, türelmet és megértést hirdetett. 1913-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Magyarországon is járt. 1926-ban Balatonfüreden keresett gyógyulást szívbajára. A sikeres kúra emlékére fát ültetett a füredi sétányon. Mint ismeretes. Lengyelt 1938-ban, a Kun Béla ellen indított per során letartóztatják. Tizenöt évet tölt száműzetésben, szibériai lágerekben és isten háta mögötti erdei telepeken. Magyarországra való hazatérése után sorra megírja ez időkből származó élményeit és gondolatait. Az Igéző, a Kicsi, mérges öregúr, az Elejétől végig és a többi remekmívű novella pontos beszámoló a száműzettek életéről, azokról, akik nem bírták a szenvedéseket, s a törhetetlen lelkierejű hősökről, akik az érthetetlen tragédia közepette sem adják fel kommunista meggyőződésüket, s az igazságba vetett reményüket. Szomorú, tragikus dolgokat ír meg ezekben a novellákban Lengyel, mégis írás- művészete ezekben emelkedik igazi költői magaslatra. Az igazságba vetett személyes meggyőződés mintegy belső világosságot áraszt szét minden egyes írásában. Mindaz, amit megír, az embernek az önmagába vetett hitét sugározza költői ihletettséggel. Lengyelt szenvedélyesen foglalkoztatja az alkotás, a munka, s maga az alkotó ember. A lágertörténetek- ben is fontos motívum az embert megőrző tettvágy. De külön írásokat is szentel e témának. A Három hídépítő című regényében a Lánchíd alkotóinak állít emléket; példabeszédszerű novelláiben, mint az Oldás és kötés-ben, a soha meg nem szűnő emberi munkakedvnek. Hetvenedik születésnapja egybeesik ötvenéves írói jubileumának évfordulójával. Ez alkalommal mindezek az írásai összegyűjtve is megjelentek Mérni a mérhetetlent címmel. Ez a vaskos két kötet egész szocialista irodalmunk történetének, s mai irodalmunknak legértékesebb gyűjteményei közé tartozik. Egy következetes, egyenes irányban haladó forradalmár író életének és gondolkodásának izgalmas, elolvasandó dokumentuma. D. A. KÖRÖS TA J KULTURÁLIS MELLÉKLET __________ CSOD A \accerone, más né- ( / íven „Harakiri”, \ f / óvatosan lenyomta C-'' a kilincset; az ajtó — szerencséjére — csikorgás nélkül kinyílt. A foglalkozás - nélküli fiatalember egy pillanatra megállt, fülelt, majd halkan jelt adott Társa a bűnben, legifj. Zaccerone, más néven „Trombózis”, erre utánalopakodott. És már bent is voltak az öreg vásári árus, özvegy Tuttofetto-né hálószobájában. Körülnéztek. Hát bizony, a látvány, amely ott fogadta őket, nem igazolta az előzetes tájékoztatást: elég szegényes bútorzat. kopott rongyszőnyeg, régimódi ruha a széken. „Vérszag”, aki állítólag jól ismeri az öregasszonyt, szegről-végről rokonságban is van vele, még azt állította, hogy Estacadó leggazdagabb nőjéről van szó. Hol tarthatja vajon a pénzét? A kövér, piros arcú asz- szonyság tátott szájjal horkolt a süppedt kereveten. Ügy látszik, tv-nézés közben nyomta el az álom. A készülék nyitva maradt; éppen íutball-mérkőzést közvetítettek. Trombózis — aki már elővette az éles konyhakést — kutatni kezdett a pénz után a fehérnemű között. De az okosabb, ravaszabb Harakiri visszahúzta. A képernyőn érdekes akció bontakozott ki:Skajo szélsebesen száguldott el a szélen. Scaffo- la és Juan Fernandez ollóba fogták, ám Skajo átugrotta az elébe meredő lábszárakat. Már-már úgy tűnt, hogy felfut az alapvonalon, amikor hirtelen beadásra szánta el magát. Dingboa, aki korábban keveset mutatta á csülkét, mint a párduc, vetette magát a labdára. — Lőjj! — kiáltott volna Trombózis, ha Vaccerone markát nem tapasztja a szájára. A két rossz útra tért ifjú összeölelkezve, léÚJ KÖNYV Zalka Máté: A bolygók visszatérnek A forradalmár-író legje- smtősebb regényét tartal- Tiazza a két kötet. Volta- éppen befejezetlen mű, a jalál ragadta kd a tollat rója kezéből. De így is agy élményt jelent a ma- yar olvasó számára, házén első kézből, közvetlen iipasztalatokból leszűrt hi- eles és színes krónika a zo-vjet állam egyik válsá- :os időszakáról, az 1919-es ’etljula elleni harcokról, a ok ezernyi magyar hadifo- oly vöröskatona helytállá- áirái, forradalmi hősiességéről. Néhány remekbe faragott alakja közül kiemelkedik Sárközi, a derék magyar paraszt mélyen emberi figurája, Klimov ezredes, a szovjet mellé állt volt gye- nikinista tiszt és lánya, Zina portréja. A fiatal lány szerelmén keresztül hajlik a forradalom elfogadására és áldozatvállalásra. Az ő szerelmi története az internacionalista ezred parancsnokával ad romantikus izzást a befejezetlenségében is igen hatásos regénynek. Mladonyiczky Béla Anya legzetvisszafojtva leste a jelenetet. S várakozásukban nem is csalódtak. Dingboa heftijéről menthetetlenül vágódott a laszti Aquireza- balle kapus felett a bal felső vinklibe. — Gól! — ordított volna fel önfeledten Trombózis, ha szellemi vezérének határozott közbelépése meg nem akadályozza meggondolatlan tettében. Boldogságuk nem ismert határt. — Te, pajtás — szólt kisvártatva Zaccerone és késének élét tapogatta —, az én anyukám, szegény, éppen így aludt, mint ez a spiné itt... — Miért használsz a hölgyre ilyen csúf szavakat? — felelte Vaccerone. — Nézd, ahogy motyog álmában. mennyi szívjóság tükröződik az arcán. És csinos, isten bizony. — Alapjában véve én is jó embernek indultam — mondta tompán Zaccerone —, csak a szomorú körülmények vittek a lejtőre. — Én is így'vagyok vele — ezt. tette hozzá Vaccerone. — Te, Trombi, mondok valamit. Menjünk el innen most, térjünk jó útra... De nézd... A képernyőn a fekete képű Carbajzal egyedül tör kapura, a mieink messze lemaradtak mögötte. Tri- lotrello kétségbeesetten futott ki kapujából, de ez csak rontott a helyzeten: az ellenfél üdvöskéje, akiért egymillió dollárt ajánlott fel a Sanmigueldarena mögött álló konszern, egyszerű mozdulattal átemelte felette a labdát, amely szinte be- vánszorgott csak a mi kapunkba. , A fiúk kővé meredten álltak. De csak egy pillanatig. Trombózis odalépett az alvó Tuttofetto-né mellé. Felemelte kését. — Vágd, akár a disznót! — kiáltotta a feldühödött Harakiri. — Mit vársz, hülye? Amikor a kerevet mögé tolták a fejétől megfosztott holttestet, ifj. Vaccerone ismét felfigyelt’ a képernyőn világosan látszott, hogy a durva Juan Fernandez kegyetlenül elhúzta a 16-oson belül a helyzetbe került Skajo lábát. — Tizenegyes! ordította.-— Tiszta tizenegyes! De figyeld ezt az elvetemült gyilkost, nem adja meg. — Megadta! Megadta! — így ujjongott fel Trombózis. — És ha nem a Singboa lövi, akkor lefizették őket rútúl, cudarul. Nem! Éljen: a Singboa lövi! Gól, gól gól! Az öröm csillapodtával Vaccerone egy imát rebe- gett a holttest fölött, majd így szólt: — Jöjj, megtévedt ifjú! Kövessél! Zaccerone megértette szellemi vezérének elgondolását: — Jelentkezünk a rendőrségen, nemde? — Természetesen. A bűnért bűnhődnünk kell. Az ügyész persze halált kért az elvetemült fiatalemberekre. Vaccerone az utolsó szó jogán kijelentette: — Nem kérek kegyelmet. De szerintem — és köszönöm, hogy ezt itt elmondhatom — nem volt elég, hogy a bíró megadta a büntetőt: ki kellett volna állítania azt a mocsok Juan Fernandezt! — Vaccerone! — kiáltotta a bíró. — Tíz tanút tudnék felvonultatni ezen a szent helyen,, akik igazolnák, hogy én is ugyanezt mondtam; persze, ezek a nyugati bírók túl sokat engednek. — Szerintem nem erről van szó — így szólt közbe Zaccerone. Szabadna elmondanom az utolsó szó jogán, hogy a 4—2—4-es formáció magában rejti a kíméletlenség magját. Amíg erről le nem szokunk, mindig el kell készülnünk az efféle csúf jelenetekre. — Persze, a Skajo sem szívbajos — mondta az ügyész —, az is betartott kétszer úgy... — Maga nem lát, apus — kiáltott fel Harakiri megbotránkozva. — Vagy kancsal? A Skajo? Életében nem faultolt még, nemhogy alattomos tettre szánná magát... A siralomházban elmúlt a rémekkel népes éjszaka. Pirkadt. Az őr kivezette a két halára ítélt gyilkost az udvarra. Ök riadtan pislogva nézték a két akasztófát. — Ne féljenek, kérem, nem lesz semmi baj, kérem — mondta vigasztalóan a hóhér. > Felszólították az elítélteket, mondják el utolsó kívánságukat, ha van ilyen. — Persze, hogy van — mondta Harakiri emelt hangon. — Játszassák ezentúl a Dingboát középmezőnyjátékosként... — Méghozzá a bal oldalon — szólt átszellemülten Trombózis. A gyóntató pap odalépett hozzájuk, magasra emelve a feszületet. Fejét csóválta: — Még most sem szálltok magatokba, bűn gyermekei — mondta megbotránkozva. — A Dingboát, ezt a gólzsákot hátravonni? Bűn, eredendő bűn lenne. Ráadásul balra tennétek, holott abszolút jobb lábas. — Bedilizett, papa? — kiáltotta Vaccerone. A bal lábáért félmilliót adna a Paccomaggiore bármelyik pillanatban. — Hóhér, teljesítse a kö- telésségét! — így dördült a vitába a végzetes mondat. Ám nem került sor a kivégzésre. Egy rettenetes hang a döntő pillanatban megálljt kiáltott, éppen a siralomház ablaka alól. Véres, fej nélküli hulla volt, a legyilkolt vásározónóé. Fejét görcsösen összerán- dult kezében tartotta, az beszélt onnan emígyen: — Szerintem a fiúknak van igazuk. A Dingboát bal oldalon lehet legjobban használni, mélyen hátra- vontan. Jó csatár is, de nem vérbeli... Jöjjetek velem. szent gyerekek, ó, igazság katonái, ti! Magához ölelte a két ifjút, a magasba emelkedett velük. Fent vakító fényesség várta őke*, abban tűntek el a bámuló szemek elől. De előtte a levágott fej visszaszólt még a gyón- tatónak: — Pfuj! Maga szégyellje magát! Hogy jobb oldalra a Dingboát!? Máté György
