Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-05 / 184. szám
r 1966. augusztus 5. 3 PénteS 1 Ä folvók vándorai Zúgva kavarog, forr a duzzasztónál lezúduló piszkosszürke víztömeg. A csendesebb ágban, alig pár méterre a parttól, hatalmas uszály horgonyoz. Keskeny pallón át három férfi biztos lépésekkel tart szálláshelyére. Közeledik a váltás ideje, szekrénybe kerülnek az utcai ruhák s pár perc múlva már indulnának a közelben dolgozó kotróhajó felé. Ezt már akkor tudom meg, amikor megkérem őket, meséljenek néhány szót élményeikről. Sári László hajógépész az órájára pillant s társaival együtt kész a beszámolóra. Tehát: a bé- késszentandrási duzzasztó közelében dolgozik a Folyamszabályzó és Kavicskotró Vállalat kotróhajója, s ez itt, amit az előbb laikusként „uszálynak” emlegettem, tanyahajó. A két váltás, tizennégy fő, állandó kényelmes lakóhely. — Szarvason voltunk — mondja Sári László. — Móczár Imre gépkezelő és Rácz István matróz barátommal már három éve együtt dolgozunk s szabad időnkből is sokat együtt töltünk. — Merre dolgoztak már? Erre a kérdésre összemosolyog a naptól, széltől cserzett arcú három férfi. — Azt hiszem, betelne a jegyzetfüzet a város- és községnevekkel, ha mind felsorolnánk. Inkább maradjunk csak a folyóknál. Dolgoztunk már a Maroson, Tiszán, Körösökön és a Keleti Főcsatornán. Most Békéstől kotorjuk a folyót a torkolatig. Naponta ezer köbméternyi iszapot és kavicsot emelünk ki a mederből. A munkánk fő célja a hajózás zavartalanságának biztosítása. — Ezek szerint van élmény bőven? — A mindennapi munka mindig újabb és újabb élményeket jelent. Nagyon sok várost ismerünk már, hiszen' a szabad időt azért nem mindig a hajón töltjük. — Szarvas? — Nagyon szép város, szívesen sétálgatunk az utcáin és természetesen igénybe vesszük a különböző szórakozóhelyeket is. Nekem különösen az arborétum tetszett, elhatároztam, hogy ismét Kellenek vagy nem kellenek meglátogatom. A művelődési házban is töltöttem már néhány kellemes órát. — A család? — Vándoréletet élünk, hetenként látogatunk haza. Mi, Móczár Imrével pestiek vagyunk, Rácz Pista pedig szegedi. — Jó így? — Ha nem lenne, nem csinálnánk — hangzik a gondolkodás nélküli válasz. Sári László két társa helyeslőén bólogat. Ök is szívásén végzik munkájukat. — A gépkezelő mit csinál szabad idejében? — fordulok egy pillanatra Móczár Imréhez. — Nagyon szeretek olvasni, de kedvelem a rádiót is. Mindkettő jó kikapcsolódást jelent a nehéz munka után. — Hát a matróz? A nyúlánk fiatalember kissé elpirul, mert társai e kérdésre elmosolyodnak. — Nekem is van szórakozásom, ■rádió, olvasás... a környékbeli városok látogatása... — És Giziké? — csipkelődik valaki a társak közül. — Hát igen, ő is. Ugyanis vőlegény vagyok. Giziké a menyasszonyom, erre a környékre való. Ősszel szeretnénk megtartani az esküvőt — Megyünk lagziba — mondja nevetve Sári László —, de most már menjünk váltani. Pár perc múlva már a folyópart zöld füvén siet a kotróhajó felé( a három „folyók vándora”. Opauszky László a tanulók a mezőgazdaságnak? Eddig úgy vettem észre, hogy égető szükség van rájuk, s nagyon kévésén vannak. Mindennek ellenére mégis megtörténhet olyan dolog, amilyen a battonyai Dózsa Termelőszövetkezetben is történt. Most, az 1965—66-os tanév végén jelentkezett a termelő- szövetkezetbe az általános iskolát elvégzett három fiatal mezőgazdasági tanulónak. A szerződést meg is kötötték, de a tsz „elfelejtett” keretet kérni a három tanulóra, s most már — bár nagyon sajnálják —, nem tehetnek semmit, a tanulókat nem tudják alkalmazni. Mindezt akkor nem tudják, amikor az egész ország azon töri a fejét, hogyan lehetne a tsz-eket megfiatalítani, meggátolni az elöregedést, az elvándorlást, a fiatalság előtt vonzóbbá tenni a mezőgazda- sági munkát. Ok pedig csak úgy elfelejtik. Felelőtlenül, nem megengedhető hanyagsággal még a jelentkezők kis létszámát is csökkentik és elriasztják a később jelentkezni akarókat. Miért ne? Ki kéri számon? Kapun belül marad. Ez most nem maradt kapun belül. És reméljük, hogy egyre kevesebb ilyen és ehhez hasonló ügy marad „rejtve”, bármennyire is sajnálják majd egyesek, nem is beszélve arról, hogy jelen pillanatban így három gyerek sorsa lóg a levegőben, akik már lekéstek minden jelentkezési lehetőséget és nem tudják, most aztán mit tegyenek! Nagyon sajnálják őket is. Sovány vigasz! Zelei Miklós Gyógyító emberek A dűlőút mellett nagy halom . mintákat vesznek, fehér por. Lehet vagy kétszáz va- umi vizsgálat útján gonnyi. Körös-körül bodorkás, gulyajárásos birkalegelő. Belemarkolok a finom, fehér porba, olyan akár a liszt, ha belekap a szél, magasra forgatja. A zömök, fiatal férfi, aki a szélét lapátolja, már egészen fehér. Vastagon ül a por bakancsán, sötétkék munkaruháján, s napsütötte arcának borostái között — Mi ez? — Felnémeti mészkőpor: a legelőt javítjuk vele. — Nyugat felé mutat, ahol messze, a szemhatár szélén egy vontató s rajta emberek. Egy perc, s kiderül, hogy a fia' laboratóri- állapítják meg. milyen javítóanyagot kíván a szik. Közben megérkezik a vontató. Meztelen felsőtestű, rövid klott- nadrágos emberek ugrálnak le róla, s belemerítik lapátjukat a puha fehér anyagba. Fúj a szél, száll a por az esőfelhőktől terhes ég alatt. A lapátosok szemén színes szemüveg, testük, akár a malmi munkásoké. Művezetőjük is segít rakodni, így illik ez. Hat éve került ez a fiatal művezető a vállalathoz. Evekig rakodó volt ő is. Majd terítési kitűző. Bár számára ez nem tál férfi a Gödöllőn székelő, de! kötelező, még ma is megfogja a az ország minden szikes táján'lapát nyelét. Nem tud tétlen' irodákkal, telephelyekkel, gépcsoTudom, h^gy meg lehet gyógyítani a sziket. És folyik is ez a munka közel két évtizede minden hírverés és hangos szó nélkül. A harmadik ötéves tervidőszakban egymillió kataszteri holdon végeznek talajjavítást hazánkban. Tovább zsugorodnak a térképen a lelket íájdító szikesek, a sovány savanyú talajok. Száll a fehér por, s nyomában az élet újult erőre kél. N. P. Négyszeres nyertes Igen, majmokat. A szájhagyomány szerint ugyanis az angolok csak addig lesznek urai ennek a fontos erődítménynek, amíg majmok élnek szabadon a szigeten. A majmok pedig vészesen pusztulnak az utóbbi időkben. A hagyománytisztelő angolok pedig hordják a majmokat a világ minden tájáról. Hogy ez segít-e, ki tudja? Egy biztos, Spanyolország nem sok ügyet vet az élő majmokra, a szájhagyományra. Neki Gibraltár kell és ezt egyre nyíltabban hangoztatja. Az Atlanti-óceánon hajózunk. A hullámostrom nem szűnik. — Most már megértem, mit jelentett tutajjal keresztülszelni a Csendes-óceánt! — Én is! — Csak innen legyünk kint egyszer. — Bizony. Hatezer méter a víz. — És mit gondolsz, lejutnánk mi olyan mélyre? — Nem hiszem. Közben megennének a cápák. — A fenét. Azt mondják a cápa ellen lehet védekezni. Alul van a szája. Ha támad, akkor meglátod a fehér hasát. Ilyenkor mögéje kell kerülni. Nevetnek. A távolban a Sierra Nevada hóaipkás csúcsai látszanak. talajjavító portokkal rendelkező vállalat művezetője. Amit örömmel csinál az ember, ahhoz ért is. Amihez pedig ért, arról szívesen beszél. Amíg a j „kéMögötte van valahol Granada. Az ember szinte hallja a dalt. Ide látszik Malaga is. Itt terem a jó tüzes spanyol bor. Apró hajók végtelen óceánon. Halászhajók, j szí kjaví tásnak ezt a módját Azt mondják, ilyenkor, nagyobb Smiai módszernek” mondják, hullámlökések idején a kis ha-1 — j\ romlott talajszerkezetben jók keresik a nagyobbak közel- (igyekszünk a mész adagolásával ségét. Kemény, veszélyes munka j kedvezö változásokat elérni. — így mondja. De a mesterkélt távolban jszakkifejezések megszelídülnek lenni, mikor a többiek dolgoznak. Figyeljük a terítést. A munkások úgy lendítik lapátjaikat, mint a magvető ember! Ütemre, szabályosan. — A talaj minden tenyérnyi messzeségből felénk döcög a meg- j helyére jutni kell a mészkőporból himbálódznak ajürült vontató, megtudom, hogy aj— mondja. Jut is. Lépegetünk, a-----'*-x——*• ~ — -JJ^ I rövid fűben vastagon száll a fe! hér por. j — Majd az esők bemossák a | talajba, s két-három éven belül munka lehet itt a halászás. Lisszabon valahol a rémlik. Van, aki látni véli, van, aki nem lát semmit. A Berlanga- szigetet, amely mint egy hatalmas sziklatömb emelkedik ki az Atlanti-óceánból, mindenki jól láthatja. Mögötte vörösen most készül lebukni a nap. Ez sejtelmes fényt ad a szigetnek. Kirajzolja a kontúrjait, megfényesíti a szigetet körülnyaldosó hullámokat. — Veszélyes rész ez. Félnek tőle a hajósok. '— Meg a politikai foglyok is. Salazar ide hurcoltatja a diktatúrára veszélyes politikai foglyokat. — Innen aztán nincs menekvés. — Nincs. Itt még börtönőr sem szeretnék lenni. A partot nem látni. Itt valóban csak elpusztulni lehet. Ide temetik el élve a hazafiakat! (Folytatjuk) Szalai János meglátszik a hatása. kerül ez a szövetke- i az ő kedves tájszólásában. A mészkőporon kívül használnak még szikjavításra cukorgyári mésziszapot, természetes lápi meszet és. kénsavgyári gipszport. llákba való kihordásért, szakszerű — Mibe kerül ez zetnek? — A javítóanyagot ingyen adja az állam, a szállítás is ingyen van a kirakodó állomásig. A táb! 1 Mielőtt a vállalat szerződést köt- szétterítésért százmázsánként ne a szövetkezettel, az Országos hétszázhatvan forintot fizetnek a J Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet talajosztályáról szakemberek jönnek ki a szikre. TalajA Gyulai Állami Gazdaság azonnali felvételre vizsgázott szakácsot keres. 1179 , szövetkezetek, de közép lejáratú .hitelt kapnak rá. Tulajdonképpen j mire elkezdik a hitelt törleszteni, imár érződik is a terméstöbblet- j ben a javítóanyag hatása, j — Mennyi ez mázsában? — Kalászosoknál 2—3, kapásoknál 3—5 mázsa a terméstöbb- ! let. Ezt a legelőt is meg lehet I nézni két-három év múlva. — S hozzáteszi: — menjek el olyan j szövetkezetekbe, állami gazdasá- 1 gokba, ahol már javították a szi- I két. j Jártam már ilyen helyeken. ' szám alatti lakos. A szerencse Láttam 14 mázsás kukoricatermé- kedvezett neki, hiszen négy aján- seket olyan földeken, ahol azelőtt dékot nyert, köztük a pályázat I a cigánybúza is csak bokáig ért.! második díját is. A Békés megyei Népújság Gyulai Nyár rejtvénypályázatán 12 sorozattal vett részt Dénesi György- né, Békéscsaba, Hargita sor 5 )
