Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
litáS, augusztus 28. / 5 Vasárnap Beszédünk, írásunk Különírás — egybeírós Gyakran vitatkoznak emberek arról, hogy valamit két szóba kell-e írni, vagy egybe. Vegyünk szemügyre néhány gyakorlati példát! Kölcsey Ferenc 1823-ban még különírta azt, hogy jó kedv: Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel... Azóta összetétellé vált, ezért egybeírjuk: jókedv; ugrált jókedvében (azaz: ,örömében, vidámságában’). Ha azonban fokozó értékű határozó 'előzi meg, ma is az eredeti írásmódot alkalmazzuk: nagyon jó kedve volt. Budapest nagy város vagy nagyváros? Mind a kettő! Ha a méreteire gondolok, akkor a két szó (a nagy és a város) kapcsolatát különírom: nagy város. Bármilyen két szó mondattani kapcsolatának jelölésében ez — a különírás! — az ősi, a természetes forma. Bizonyos esetekben a szókapcsolat szóösszetétellé fejlődik, s így a különírást új forma, az egy- beírás váltja fel. Ha a nagy város jelzős szerkezet használatával már nem valamely „méreteiben" nagy város megjelölésé a célom, hanem az, hogy a kisváros „városfajtájával” szemben a nagyváros-ra, mint várostípusra mutassak rá: a jelentésnek a megváltozását, illetőleg a régi (eredeti) jelentés mellett ezt az új jelentést, más, új írásformával, az egy- beírással fejezem ki. Kosztolányi Dezső („A bús férfi panaszai”-ban) az utóbbi értelemben említi a nagyváros-i: A nagyvárosban éltem, hol a börzék, déltáj t, mikor magasba hág a nap, üvöltenek, és mint megannyi torzkép, az ember-arcok görcsbe ránganak. Hogy valamit különírjunk-e vagy egybe, az gyakran csak az egész gondolat, az egész mondanivaló ismeretében dönthető el. Egyetlen igazi nagyvárosunk Budapest, de idővel Miskolc is nagyvárossá fejlődhet: itt a nagyváros mind a két tagmondatban egybeírandó, mert „várostípust” jelöl. A következő mondatban viszont — eredeti jelentésében! — külön kell írnunk a nagy-n&k, mint alkalmi jelzőnek a város szóval alkotott kapcsolatát: Debrecen, Pécs és Szeged is elég naov város. Látjuk, a helyesírás sem nélkülözheti a dialektikus szemléletet: az írásmód mindig függ a tartalomtól, s a szókapcsolatokban bekövetkezett jelentésmódosulás vagy jelentésmegoszlás igen sokszor új írásformát is teremt, a különírt alak mellett az egybeírt változatot. Ha ezt nem tévesztjük szem elől, akkor helyes írásunk meg fog felelni helyesírásunk (a magyar helyesírás) szabályainak! Dr. Pásztor Emil , i főiskolai adjunktus Történetileg a magyar jakobinus-mozgalom bukása zárja le a sajtószabadságért, a cenzúra ellen folyó küzdelemnek e szakaszát. A sajtószabadság követelése — éppen a jakobinus-mozgalom társadalomi bázisának csekély volta és az akkori magyarországi gazdasági. társadalmi viszonyok következtében — nem hozott eredményt, sőt; ellenkező előjelű hatást váltott ki. ,,A sajtó — írja erről az időszakról Kenedi Géza —■ egészen a hatalom kezébe került és minden szabad mozgását elveszíti, El lehet mondani, hogy 1790-töl 1820-ig Magyarországon valóság szerint az volt a sajtójog, amit maga a király — a kir. kancellária és a kir, helytartó- tanács által parancsolt.” A reformkor eszmei-politikai, társadalmi mozgalmaiban bontakozik ki a .sajtószabadságért, a cenzúra ellen vívott harc második szakasza. A sajtószabadság — az ország függetlenségéért és polgári átalakulásáért megindult küzdelmek elsők közötti követelése volt. A sajtószabadságol végül is az a népmozgalom vívta ki, amely Kossuth javaslatain is túllépve, a közös teherviselés, az esküdtszéken alapuló bűnvádi eljárás, az egyenlőség alapján nyugvó képviseleti országgyűlés követelése mellett ,.alkotmányt megerősítő boltozat"-ként jelölte meg a sajtó szabadságéi, s 1848. március 15-én a Tizenkét Pontban ezt elsőnek rögzítette. Az első magyar sajiótörvény — az 1848. évi XVIII. törvénycikk — az akkori belga sajtó- törvény és a francia júliusi monarchia sajtójoga alapján készült. Bevezetője a cenzúra ellen folytatott harc eredményére utalóan adja meg a sajtószabadság törvényi megfogalmazását: „Az előző vizsgálat eltöröltetvén örökre, s a sajtószabadság visszaállíttatván ennek biztosítékául ideiglenesen rendeltetnek: 1. §. Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti.".... Az első magyar sajtótörvény megalkotása a nemzeti függetlenségért. és a polgári átalakulásért folytatott forradalmivá vált harc nagy vívmánya volt, de már magán viselte a burzsoá jogfejlődésben a természetjogias felfogást mindinkább háttérbe szorító, a sajtószabadság megvalósulását korlátozó elemeket. Ezek elsősorban a törvény sajtóvétségekről szóló fejezetében és az időszaki lapok indításához szükséges személyi és anyagi (kaució) feltételekről szóló szakaszaiban találhatók fel. Az 1848-as sajtótörvény közvetlen végrehajtására a szabadság- harc eseményei, majd bekövetkezett bukása miatt nem került sor és hatályát csak az 1887. évi kiegyezés utáni kormány állította vissza azzal a végrehajtási utasítással együtt, amelyet ugyan még 1848-ban kidolgoztak, de a sajtótörvény sorsában osztozva szintén nem került sor megvalósításra. A kiegyezést követően — kisebb változásokkal — az 1848. évi XVIII. törvénycikk volt érvényben egészen 1914-ig, a másodig sajtótörvény kihirdetéséig. Az 1914, évi XXV. törvénycikk — ezt különösen hangsúlyozni kell —, a „sajátos magyar imperializmus" jogalkotása volt. Magyarország az első világháború küszöbén állt, s a kormánynak olyan sajtótörvényre volt szüksége, amely biztosította számára a sajtó kézben tartását. Az 1914. évi XIV. törvénycikk ilyen sajtótörvény volt. A törvény — a magyar sajtójogban eddig ismeretlen — két újítást vezetett be: a helyreiga- zítási kényszert és a kártérítési kötelezettséget. Mindkét intézmény hatékony fegyver volt a kormány kezében, hiszen a helyreigazítás! kényszer alapján valóságos tényeket közlő Írásokat is „helyreigazíllathattak" — azaz. a kormány álláspontja, agitáeiója az adott kérdésekben, mint „helyreigazító nyilatkozat” — „törvényes alapon" bekerülhetett az elÉpül a ioigácsológyár A Békéscsabai Konzervgyár mögötti területen serényen dolgoznak. BetonpHlérek emelkednek ki a földből, szállítószalagok hordják az építkezési anyagot, mozgó daru tornya forgolódik. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói megkezdték a forgácsológyár új üzemének építését. Képünkön a leendő irodaépület első szintjének födémpaneljeit emelik be. Fotó: Malmos Példás büntetést a lökösházi bosszúállók ellen! Letartóztatásban várnak büntetésükre a lökösházi bosszúállók. A bűncselekmény súlyos, a történet elszomorító. 1986. július 23-án este két fiatalember, a 28 éves Tapasztó Pál és a 21 éves Lénárt Ferenc bűnös érzelmeiktől lenzékl sajtóba is. A kártérítési kötelezettség pedig anyagi létében is fenyegethette azt a lapot, amely akár csak meg is kísérelte a kormány politikájának ellenzését. A két világháború közötti — a Tanácsköztársaság leverését követő két és fél évtized alatti — időszak sajtójoga az ellenforradalomból kinőtt fasiszta rendszernek felelt meg. Elvileg az 1914. évi XIV. törvénycikk hatályát állították vissza, gyakorlatilag azonban a törvény számos rendelkezését más törvénnyel, illetve törvényben foglalt felhatalmazás alapján kibocsájtott rendeletekkel hatályon kívül helyezték, illetve módosították. Az 1914-es sajtójogi alaptörvénynek a sajtószabadságot deklaráló első szakasza („Sajtó útján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait") változatlanul hatályban volt. De a csak 1940-ig — az előző törvényekkel együtt — megjelent, ötvenkilenc rendű, sajtóval kapcsolatos, illetve a sajtóra is vonatkozó korlátozó jogszabály úgy körülzárta, hogy az nem lehetett más, mint a feudálkapita- lista rendszeren nyugvó Horthy-' fasizmus szabadsága arra, hogy a sajtó szabadságának demokratikus látszatát is felszámolja a kizsákmányoló uralkodó osztályok, az imperialista háború érdekében. E megjegyzések semmit sem akartak levonni a gyűjtemény ér? tökéből és nem is a kötet céljának félreértésén alapulnak, hanem egy esetleges — az olvasói közönség érdeklődését tekintve feltétlenül indokolt — bővített, vagy az. érintett problémakörrel kiegészített második kiadás szempontjából érdekesek talán Egyébként a kötet sajtóperi anyaga, dokumentumai igényes válogatásra, célratörő szerkesztési munkára utalnak; összességükben a sajtótörténet!, sajtójogtörténeti kutatás szempontjából is gazdag forrásmunkául szolgálhatnak. Dr. Dér Ferenc fűtve, egy idős embert, Földi 1st- j vánt megtámadták és súlyosan ? bántalmazták. Két okot látok a bűncselekményben. melyet valószínű, az ügyészség is így minősít majd a vádiratban: „Aki mást a szocializmus érdekében kifejtett tevékenysége miatt tettleg bántalmaz, 6 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". De maradiunk a bűntett egyik okánál. Oz ital: Ezen a júliusi estén Tapasztó és Lénárt a lökösházi kisvendéglőben szórakozott. Kugli, dominó, s az elmaradhatatlan italozás. Nem, nem itták el még az eszüket, a tanúk, vagy harmincán vallják, hogy spicces volt a két fiatalember, de nem részeg. A kötekedő hangulat azonban „szíven szúrta” őket. Ezért is kellett zárórát mondania az üzletvezetőnek. Kilenc óra volt. A félig lehúzott roló előtt tovább folyt a vita. Ekkor érkezett oda Földi István, valamikor az egyik járás pártbizottságának másodtitkára — hogy italt vegyen. Édesanyja születésnapjára érkezett Lökös- házára és hát illik ilyenkor a felköszöntés. így, de csakis Így, méltányolta az üzletvezető Földi István^Jtérését és „utcán át”-ra kiszolgálta a kért italt. Talán ez, no és az elfogyasztott ital bőszí- tette fel Tapasztót és Lénártot, hogy ne állják szó nélkül az egyébként egészen természetes gesztust. A roló alatt kilépő Földi Istvánnak Tapasztó, a kisvendéglő alkalmazottainak Lénárt rontott neki. Az édesanyját felkö- szönteni akaró Földi Istvánt „protekcióval” vette üldözőbe Tapasztó, a személyzetet Lénárt „kivé- telezők”-kel illette. A hatás kint csattant. Nekimentek Földinek, megütötték, míg a kerékpármegőrzőtől kerékpárját átvette, majd tovább kísérték és újra nekimentek. Ököllel leütötték, földre teperték, rugdosták. Tessék, ez a túlzott italozás hatása. A bíróság már az ilyen tettleges bántalmazásért is igen súlyos büntetést szab ki. Itt pedig ennél több van. flz izgatás: — Ez az a másik ok, amely még súlyosabbá teszi a bűncselekményt, mert itt már áll a „szocializmus érdekében kifejtett tevékenység" miatti bántalmazás. A történet tehát ismert. Az ok, vagyis a másik ok az, amely Tapasztó és Lénárt verekedést kísérő szavaiból kicsendült. A lehúzott roló előtt, a kerékpármegőrzőnél és 100 méterrel odébb, az utcán az ütésre felemelt karokat ilyen kísérő megjegyzések követték: „Te vén disznó, te piszkos, mit csináltál az apámmal...” „Hogy mertél idejönni?” — S a mér említett, lesújtó öklök nyomán kommunista mivoltát gyalá- zó kijelentéseket tettek. A bosszúálló fiatalemberek egyikének, Tapasztónak, valóban felelősségre /vonták az édesapját az 1956-os ellenforradalmi , tevékenységéért. Nem Földi, hanem a bűnüldöző szervek! S azért, mert kezet emelt szocialista államunkra. A felelősségre vonás jogos volt, a fiatalemberek bűncselekménye pedig: izgatás! Mi mást mondhatnánk egy ilyen történetre? Hiszen a szocialista állammal szembeni érzelmekről van szó, ha valakit azért bántalmaznak, mert ő pértütkár volt. Nem engedték meg törvényt védő szerveink, s a jövőben sem engedik meg, hogy garázda személyek azokat próbálják bántalmazni, akik ezért az országért egyet s mást tettek már! Garázda személyek. Igen, azok, mert az ital hatására máskor is kötekedtek, másokat zaklattak. Lénárt priusza különösen bizonyítja ezt. Sőt, bíróság előtt is állt ilyen magatartás miatt. A rendőrség már átadta Tapasztó Pált és Lénárt Ferencet a bűnösségüket bizonyító okmányokkal együtt az ügyészségnek. Várják, s várjuk mi is példás megbüntetésüket. Varga Tibor
