Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-26 / 201. szám

1M6. augusztus 20. 5 Péntek Az Elbától a Keleti-tengerig i. Amikor a vonat átgördül a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti határterüle­ten, a nap leáldozóban van. A szerelvény 80—100 kilométere« irammal rohan a Diesel-mozdony után. Vágtázó sebességgel érke­zünk a csodálatosan szép Elba völgyébe. A nap vörösen izzó színt vet p folyó jobb partján hú­zódó hegyoldalra. Szákiak erdeje. Tobzódó színek a magasban. Mintha emberi kéz csiszolta vol­na függőlegesre, simára, festette volna be szürkére, barnára, fe­olyan pompában követik a tenger partját, mint az Elbát a sziklaor- mok. A Kárpát-medencétől észak­ra 1100 kilométerre lehetünk. A nyár itt nem olyan forró, mint a magyar Alföldön. A tenger kö­zelsége a levegő páratartalmát szinte óráról órára az esőzésig fokozza. A levegő hőmérséklete a legnagyobb „kánikulában” is csak 20—22 fokra emelkedik, a tenger vizéé pedig a sekélyebb részeken sem éri el a 18 fokot. A Küthl- ungsbomban eltöltött 12 napból 3 didergésen hideg volt. Az üdü­lő gondnoka háromszor gyújta- tott be a központi fűtés kazánjá­Lengyelek napoznak a tengerparton. ketére a meredek kőrengeteget. A ba, hogy az étkezdében és a tár- sziklaormök festői képet nyújlta- salgóban barátságossá változzék nak. Rajtuk az élet a fenyőfa, a levegő. Ez ott van minden talpalatnyi. A tengerparti nyaralás — leg- helyen. alábbis a Keleti-tenger partján — Bad Schandau az NDK elsője- sok mindenben különbözik a Ba- lentősebb határmenti települése, laton ^környékitől. A tengervíz hőmérsékletén sajnos, nem segít­hettünk. A nap kis szögben föl­det érő, elfáradt sugarait vi­Hosszan nyújtózik az Elba jobb partján. Uzlétek, szállodák, nya­ralók, campingek kísérik a vona­tot hosszú kilométereken át. Ez a szont állítható támlájú kosarak város a Német Demokratikus Köztársaság legdélibb fekvésű ki­rándulóhelye lehet. A németek, mint a többi kül­földi, kedvelik a vándornyara­lást. Jól kivehető ez végig az Elba pattján, csaknem Drezdáig. Drezdába lámpagyújtás után ér­kezünk. A Berlinbe tartó sínpár melletti utcák fűztől üszkös, fa­lakkal éktelenkednek. A sötétedő fényben mintha leplezné magát az ősi város. Takargatja a máso­dik világháborúból maradt örök­séget. Az a szőnyegbombázás, melyet az amerikaiak és az an­golok a háború befejezésekor er­re a városra zúdítottak, pokollá varázsolta a környéket. Ma sem világos, hogy a második frontion küzdő szövetséges parancsnokság miért rombolta le a város leg­értékesebb lakónegyedét, amikor erre az akcióra gyakorlatilag már nem volt szükség. Vagy mégis? Az út Drezda és Berlin között kétszázegy néhány kilométer. A Hu nga r i a -ex press gyors egy­másutánban hagyja maga mögött a kilométereket. A pislákoló fé­nyeket néhány órás utazás után Berlin csillogása váltja fel. Sze­relvényünk mellett suhan a ber­lini S. Bahn, a magasvasút. A Keleti pályaudvarra egy 600 kilométeres utazás után percnyi pontossággal érkezünk. A sínpá­rok fölött, az üvegtető alatt t nap­pali fény mindenhol. Neoncsövek szórják a fehérséget. A város központjában a Reichstagtól né­hány száz méterre a Friedrich Strasse szomszédságában, a Hos- pitz-szállóban töltjük az éjsza­kát. Ez az épület valamikor dia­konissza-ház lehetett. Zárdaszerű. Másnap reggel egy német autó­busz gördül a szálloda elé s 5—6 órán át utazunk a Balti-ttenger- re Rostockon át Kühlungs'bornha A Zentrág, a Német Demokra­tikus Köztársaság legnagyobb új­ságkiadó vállalatának tengerparti üdülőjében kapunk szállást. Az épület 12 napon át kellemes, ké­nyelmes, tiszta otthon. A Keleti­tenger partjától alig 50 méterre több kilométeren át szállodasor. Valamennyin — az építkezés stí­lusáról ítélve — a század első harmadának nyomai láthatók Kühlungsborn az NDK egyik legnagyobb és legszebb ten,geri| üdülője. Az épületek iltt legalá ban igyekeztünk hasznosítani. Nem sok eredménnyel, merít a déii tengerek partjain, szabadsá­gukat töltők napbarnította bőr­színét nem érhettük ufói. A házigazdák csodálkozó tekin­tetét napokkal később csak ak­kor értettük meg, amikor egy Thürimgiában elő Magyarországról kitelepüliitel — még jól beszélt magyarul — találkoztunk. (Folytatjuk) Dupsi Károly í j művelődési intézmények a gyulai járásban A gyulai járás községeiben meg ebben az évben jelentős művelődési intézmények át­adására kerül sor. Újkígyóson napközi otthonos konyha épül, amelyet szeptember 1- én adnak át rendeltetésének. Kétegyházán már 3 és fél éve építik kisebb-nagyobb szüne­tekkel az új művelődési há­zat. A kivitelező vállalat ígé­retet tett arra, hogy novem­ber 7-re az építkezést befeje­zik. Sarkadkeresztúron és Sza­badkígyós községben a koz- ségfejlesztési alap bevételé­nek túlnyomó részét új műve­lődési otthon építésére tarta­lékolják. Sarkadkeresztúron 385 ezer forintot tartalékol­nak évenként; Szabadkígyós községben, szintén művelődé­si ház építésére félmillió fo­rintot. Harmincéves találkozó Kunágotán Három évtized nem csekély idő. Ennyi esztendő után gyűlnek össze 30 éves talál­kozóra augusztus 27-én, a kunágotai általános iskolában azok az egykori községbeli iskolások, akik 1935-ben vé­gezték a négy elemit, A meghívásra olyanok is eljönnek, akik a fővárosban vagy az ország más részében élnek. A mintegy 200 öreg­diák neve mellett feltüntetett foglalkozást olvasva kiderül, hogy a valamikori kubikos- és zsellérgyerekek éltek a fel- szabadulás utáni bő tanulási lehetőségekkel, mert akad köztük minisztériumi osz­tályvezető, rendőawnsgv, külkereskedelmi dolgozó, vál­lalatvezető, Iskolaigazgató, termelőszövetkezeti elnök, országgyűlési képviselő és így tovább. A nem mindennapi talál­kozón képviselteti magát a járási és a községi pártszer­vezet, a tanács, s a nőtanács is. — ő — Megkérdeztük — a közgazdász válaszol Miben lesznek önállóak a vállalatok? n gazdasági mechanizmus re­formja lényegesen megvál­toztatja a vállalatok helyzetét, működésük feltételeit. Az új gazdasági viszonyok szükségessé és lehetővé teszik a vállalatok önállóságának, döntési hatásköré­nek és felelősségének növelését. Itt azonban nem a jelenlegi ön­állóság és hatáskör egyszerű mennyiségi fokozásáról vám szó, hanem arról, hogy a vállalatok önállósága és felelőssége új tar­talommal telítődik. A vállalatok tulajdonosa a szo­cialista állam, vezetőit — az igaz­gatókat — az állam nevezi ki. A vállalatok önállósága az új mechanizmusban sem abszolút korlátok nélküli önállóság, hanem olyan cselekvési szabadság, amelynek kereteit és alapvető irányzatait az állam szabja meg, összhangban a népgazdasági terv célkitűzéseivel. A vállalati önál­lóság éppen olyan irányítási eszköz a gazdasági hatékonyság, a racionális gazdálkodás és en­nek révén a társadalmi méretű gyarapodás szolgálatában, mint a gazdasági mechanizmus más ele­me. Ezért az állam meghatározza — a közvetlen tulajdonosi jogok­ból fakadó ténykedésén túl (vál­lalatok alapítása, megszüntecese, összevonása stb.) — azokat a sza­bályokat is, amelyek alapján (és amelyeknek megfelelően) az ál­lam és a (Vállalat „osztozkodik” a tiszta jövedelmen, továbbá azo­kat az elveket, amelyek alapján a vállalatok a maguk részét fel­használhatják. Ozólni kell arról is, hogy a vállalatok önállósága, dön­tési hatásköre nem egyszer s mindenkorra adott. A kör az álta­lános gazdasági helyzet, a piaci viszonyok és feltehetően az ága­zati sajátosságoktól függően is változik. A reformot követő idő­szakban az önálló döntések (és az ■ I « ezekhez szükséges eszközök) kö­re, a vállalatok választási szabad­sága valószínűleg korlátozottabb lesz, mint később, amikor a piac — éppen a reform hatására — mentes lesz a nagyobb feszültsé­gektől. Az önállóság határait, Illetve korlátáit tehát minden esetben a népgazdaság helyzeté­nek komplex megítélése alapján vonhatjuk meg. Ebben a szabályozott közegben a vállalat önállóan dönt az álló- ós forgóeszközök, továbbá a szel­lemi kapacitások felhasználásá­ról- A vállalat — ennek megfelelően — a jövőben maga alakítja ki terveit, főleg a folyó termeléssel kapcsolatban, de fo­kozatosan mód nyílik arra is, hogy a központilag szabályozott határok között a fejlesztés és a bővítés terveit is maga alakítsa ki. M A röntgenorvos sorra nyilogatta a vetkőző­fülkék ajtaját, hogy melyikben talál még pá­cienst. Az „á”, „b”, „c” és „d” üres volt. Már örülni kezdett, hogy felkattinthatja a labor­ban a villanyt és bele- temetkezhe: a legfris­sebb Ludasba, mikor az „é” betűsnek a kinyitá­sakor, abban egy őszülő, de virgonc mozgású fér­fiúra bukkant. Az ille­tő éppen atlétatrikója levelesénél tartott. — Hány éves? — vet­te el tőle az adatlapot. — ötvenhárom. A gyomrom, doktor úr. Daganat van benne. — Jöjjön, barátom, es­sünk túl a vizsgálaton — intett neki, majd a ruganyos léptű beteg­jelöltet a röntgenemyö mögé állítva, bögrét nyomott a kezébe: — Itt van ez a „papi". Tej nincs benne, mert el­aludt a tejes — sütötte el vérszegény tréfáját unott arccal az orvos működése során immár hetvenezredszer. Mikor az őszülő virgonc felka­cagott, a nem várt ha­tásra egészen megdöb­bent, de aztán a vezér­lőasztalkához ült: — Na! Igyon kérem. Jaj! Ne olyan mohón, egye­Á hipochonder i lőre csak kortyonként miatt jött? Hiszen rna- — csillapította az őszü- ganak kutyabaja. löt. Közben arra gon- — Hogy én, amiatt a dőlt. hogy milyen fura massza miatt? Tessék teremtményt szedett ki csak megtapogatni a ha- az „é” fülkéből. Míg som, mekkora dudor mások undorodnak a van rajta. Mikor felfe- próbamasszától. neme- deztem otthon, ijedtem- lyet hányás környékez, ben végiglapoztam egy addig ez a koma tejszí- sereg orvosi könyvet, nes kakaóként habzsolja, még a lexikont is! Kí­Elmosolyodott: végre va­laki. aki némi derűt lop ebbe a félhomályba. Azonban pillanatok alatt visszazökkent a iHzsgá- lati pózba és tekintetét az ernyőre szegezve dik­tálni kezdett az asszisz­tensnőnek. — Jól határait reke­szek. Hiluszok szaba­dok, tüdőmezők és csú­csok tiszták. — Most megihatja az egészet •— biztatta a vizsgáltat, majd foly­tatta: — Gyomor kontú­rok épek és az antrum pilórusz bulbuszok nem kórosak... Arra figyelt fel. hogy a röntgenezett jóízűen csemcseg. majd az er­nyő mögül előbukkan­va, elégedetten töröl egyet a száján. — Mondja csak. bará­tom, nem a próbaétel fülről fújom az idevágó határeseteket: daganat, tumor. karcinóma, szarkóma, fibróma és zsírdaganatok. Az utób­biak aránylag ártalmat­lanok, azonban tessék csak idehajolni, megsú­gom: — o karcinóma: rák. Ne mondja. Azt hittem, valami sportág ~ kapta fel fejét indigná- lódva az orvos. — Nos. hadd tapogatom meg azt a „rákot”, Áhá! Ez az? Semmiség. Erőltetés mi­atti húzódás csupán. — Ha-ha-ha! Tudtam, hogy nem végzetes — ugrott nagyot a daga­natos. — Kézállást csinál­tam vasárnap a stran­don egymás után több­ször is és éreztem, hogy valami a hasamba nyilall. Ez okozhatta! — Ejnye, ejnye, öt­venhárom éves fejjel produkálni magát... — Méghozzá nő előtt, doktor úr! A lányomat tanítottam. A virgonc ősz fa hozó- sa után a belgyógyász nyitott a röntgenbe: — Pityukám, nálad is járt ez az alak? Tegnap minket szerencséltetett, előzőleg meg Sva dok­tornő újságolta, hogy az ö osztályukat is megjár­ta. Csupa ijesztő pa­nasszal tarhálta végig a rendelőket; hogy trom­bózis fenyegeti, szívza­varai vannak, epegör­csök bántják. Aztán sorra kiderült, hogy azért trombózisgyanús a Iába, mert szűk zokni­tartót hord, szívtáji fáj­dalmát egyik drukker­társa okozta o pályán, mikar kedélyesen mell­be bokszolta, epegörcse­inek színhelye pedig a bélrendszere. Felleghajtó orvossággal ezt is meg­szüntettük. — Közönséges hipo­chonder, aki csak az időnket rabolja — le- I gyintett a röntgenes. — De az étvágyát, azt irigy­lem! — lelkesedett, majd saját étvágyára gondol­va nyomban savanyúra vált az ábrázata, Új Rezső indenekelőtt tehát a helyi termelési és üzletpolitika kialakítására vonatkozik a válla­lati önállóság. Ennek kapcsán ér­demibbé válik a tervezés, hiszen a vállalatoknak érdekük lesz re­álisan számításba venni a meg­levő és az időközben gyarapodó erőforrásokat. Lényeges, hogy a vállalatok olyan információs rendszert teremtsenek, amely a népgazdasági szintű jelzésekkel együtt elégséges tényanyagot biz­tosit az ésszerű döntés és az op­timális terv kialakításához, Ennek kapcsán a vállalatok a jövőben ön­állóan alakítják ki szervezetei­ket, ügyviteli rendszerüket stb. Végeredményben tehát a vál­lalatok maguk döntik el, hogy te­vékenységi körükön belül milyen választékot biztosítanak és meny­nyit kínálnak eladásra, illetve a folyó termelés megvalósítása ér­dekében mikor és milyen válla­lattal létesítenek kooperációs vagy üzleti kapcsolatot. Az el­adók és a vevők szabadon álla­podhatnak meg a szállítás felté­teleiben. Meg kell jegyezni, hogy a vállalat maga határozhat arról is, hogy közvetlen eladásra, tehát rendelésre termel-e, vagy egy későbhi, kedvező piaci lehetősé­get remélve, rendelés nélkül, rak­tárra. A vállalat fejlesztési alapjából (és amortizációiból) kicserélheti elavult állóeszközeit és fejleszt­heti, hevítheti álló- és forgóalap­jait A vállalat maga dönti el. hogy avult berendezéseit felújít­ja-e, vagy inkább újakat vásárol: az állóeszközgazdálkodás körébe tartozó döntések tehát lényegé ben vállalati hatáskörbe -kerül­nek. Ugyancsak a vállalat határoz arról, hogy a részesedési alapból kifizetésre kerülő bérkiegészíté­seket milyen arányban osztja szét a dolgozók között a vállalat össztevékenységére gyakorolt be­folyásuk mértékétől függően. Q fentiekben vázolt önállóság ■* csak akkor érvényesülhet a népgazdasági érdekekkel össz­hangban, ha a vállalat részben maga viseli a gazdálkodással já­ró kockázatok anyagi következ­ményeit is. Ennek forrása a vál­lalatnál maradó nyereségből képzett, tartalékalap. Hangsúlyoz­zuk, hogy ez csak az ésszerű koc­kázatok vállalására szolgál és nem lehet fedezete a rossz veze­tésből származó veszteségnek Dr. Varga György

Next

/
Thumbnails
Contents