Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-26 / 201. szám

Világ proletárjai, 1966. AUGUSZTUS 26., PÉNTEK Ara: 60 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM Érvényesüljenek a szocialista erkölcsi normák Sokan szóvá teszik, hogy ha­tározottabb fellépés szükséges a kispolgári szemlélet, életmód megnyilvánulása, a szerényte­lenség, az anyagiasság, az er­kölcstelen életmód ellen. Érthe­tően vetődik fel ez most, nap­jainkban, amikor fokozódik a politikai kérdések iránti érdek­lődés, mert mind többen látják, hogy pártunk irányításával, ve­zetésével egyre erősödik az or­szág, javulnak a dolgozók élet­körülményei. De aat is észre­veszik, hogy amíg az emberek túlnyomó többsége becsülettel, odaadó szorgalommal arra tö­rekszik, hogy gyarapítsa a kö­zösség javait és a munkája ará­nyában kapja meg az őt jogosan megillető részt, egyesek a szo­cialista erkölccsel összeegyez­tethetetlen módon mellékutakat keresnek. Olyanokat, amelyeken járva nem fokozzák, hanem gyengítik társadalmunk gazda­sági erejét és mivel magatartá­sukkal kétséget, bizonytalansá­got keltenek a becsületes embe­rekben, politikailag is károkat okoznak. Számos esetben tapasztalha­tunk olyan szabálytalanságokat, visszaéléseket, amelyeket sok helyen szinte kézlegyintéssel el­intéznek, mondván: attól még nem dűl össze a világ. Ilyen töb­bek között, amikor egy vezető valamilyen csekély értékű hasz­nálati tárgyat, eszközt készíttet a maga számára az üzemben, s azt lelkiismeretfurdalás nélkül hazaviszi. Valóban, a vállalat nem érzi meg azt a néhány fo­rint veszteséget, de vajon mi­lyen következménnyel járhat ez a továbbiakban? Nyilvánvaló, más is kedvet kap az effajta „fekete munkára”, s a vezető­nek már nincs erkölcsi alapja ahhoz, hogy bárkit is figyelmez­tessen vagy felelősségre vonjon. A becsületes dolgozók azonban nem nézik jó szemmel a válla­lat megkárosítását, mert tudják, hogy valamilyen formában őket is veszteség éri. Igyekeznek ele­jét venni a dolognak, de akkor szembekerülnek a vezetővel is, aki ezután azokat kénytelen szövetségeseiül fogadni, akik a „fekete munka” miatt hallgat­nak és így leplezik egymás „vi­selt dolgait”. Ilyen helyen előbb- utóbb a feje tetejére állítják az erkölcsöt, s a tisztességet — leg­alábbis egy időre — sarokba szorítják. Nemrég az egyik gyár főmér­nökével mentem végig az üzem­ben. Feltűnt, hogy senkinek nem köszön. Arra gondoltam, hogy talán aznap már találkozott a munkásokkal. Amikor azonban a végén néhánytól megkérdez­tem, hogy itt nem szokás kö­szönni, kesernyés hangon mond­ták: „Ö észre sem vesz minket”. Egyébként az is szokatlanul ha­tott, hogy még az idősebb mun­kásokat is például egyszerűen így szólította meg: „Kovács, jöj­jön ide!” Neki pedig így mond­ták: „Mérnök úr!” Kellemetlen szituáció, de an­nál több is. Szerénytelenség, sőt egyszerűen neveletlenség. Előfordul, hogy a felsőbb szer­vektől érkező személyeknek egyesek valamilyen „privát” reprezentációval próbálnak ked­veskedni. Gondolják, azt a né­hány 10, vagy esetleg 100 forin­tot is megéri, hogy a vendégek kellemes emlékekkel menjenek haza. Aligha hihető, hogy vala­mi önzetlen baráti gesztusról van szó és talán szükségtelen ecsetelni, hogy rendszerint mi­lyen egyéni érdek húzódik meg mögötte. Talán ehhez kapcsolva érde­mes megemlékezni arról, ami nemrégen történt. Egy ünnepség alkalmával az egyik termelőszö­vetkezet néhány politikai veze­tőt ebéden látott vendégül. A tsz elnöke elmondta, hogy azt az összeget, amelybe egy-egy sze­mély megvendégelése kerül, a tsz gazdái — külön juttatásként — megkapják. Náluk ez így szokás. Ki ne helyeselné?! Nemegyszer lehet hallani olyan panaszt, hogy azok része­sülnek jutalomban vagy másfaj­ta előnyben, akik valamilyen szívességet tesznek a „főnök­nek” vagy baráti kapcsolatban állnak vele. A szívesség ugyan legtöbbször nehezen bizonyítha­tó, de az ilyenfajta igazságta­lanság az egész közösség, az üzem, vállasait, termelőszövetke­zet vagy hivatal munkájára ki­hat. Mert ki törekszik akkor, ha látja, hogy úgyis hiábavaló min­den fáradozása? Társadalmunk előrehaladásá­nak üteme nem választható kü­lön a technika fejlődésétől. Az újat, korszerűbbet keresni! — ez most és a jövőben is döntő fon­tosságú feladat. A törekvéssel nincs baj, sajnos azonban, itt-otit akadnak gáncsoskodók, akik ké­nyelemszeretetből vagy önzésből akadályozzák, hogy az újítások megvalósuljanak. A felsorolt és az ezekhez ha­sonló hibák a kispolgári szem­léletből fakadnak és visszahúzó, a fejlődést gátló erőként jelent­keznek. Küzdeni kell tehát az anyagiasság, a kapzsiság, az ön­zés, a szerénytelenség ellen, hogy a.magán- és a közéletben egyaránt a szocialista erkölcsi normák érvényesüljenek. És őr­ködni kell azon, hogy csak a végzett munka arányában lehes­sen szert tenni javakra és jo­gokra. Pásztor Béla Naponta 160 vagon áru szállítását oldják meg a konzervgyáriak Milyen a paradicsom minősége, a munkaerőellátottság, a termelők és a megrendelők igénye? hozzáláttak a hagyma szárxtasa­Békéscsaba tsz-eiböl száztíz asszony indul kirándulásra Budapestre és Visegrádra hoz, sőt itt is megszervezték a há­rom műszakot hétköznapra is és vasárnapra is. A zöldáru fogadását nagyban gátolja: a konzervgyár mun­kaerőhiánnyal küzd. Három­száz, főleg férfi dolgozóra lenne szükség ahhoz, hogy a nőket kikapcsolják a ládák emelgetésétoől, a nehe­zebb fizikai munkából. A környe­ző községekből többen már je­lentkeztek idénymunkára. % ra Budapestre és Visegrádra. A program szerint szombaton Bu­dapesten, a Kulich Gyula szabad­téri színpadon a Dunaparti ran­devú című előadást nézik meg. Visegrádra pedig vasárnap reggel hajón utaznak. A Békéscsabai Konzervgyárban ezekben a napokban van a csúcs- forgialoAn. Beérett a paradicsomi, szállítják a zöldpaprikát és a gyü­mölcsöt. A gyár naponta 120 va­gon zöldárut fogad a termelő­üzemektől, s 440 vagonnyit szállít exportra, belföldre. A gépkocsi- park ehhez nem bizonyult elegen­dőnek, s mivel a helyi AKÖV szállítókapaci­tása kimerült, a konzervgyár Budapestről kért tíz tehergép­kocsit a betakarításra — közölte Kardos Ernő főmér­nök. A termelőszövetkezetek több­sége naponta kétszer-háromszor is felveszi a kapcsolatot a kon­zervgyár termeltetési osztályával, sürgeti a megtermett áru átvé­telét, elszállítását. A gyár pilla­natnyilag dugig van zöldáruval. Paradicsomból eddig 600 vagon­nal vettek át. Az üzem naponta 60—70 vagon paradicsomot dol­goz lel. A szezon hátralevő részé­ben még 2400 vagon paradi­csomra számolnak, de ha 6 ezer vagonnal terem, a gyár azt is fo­gadja. A konzervgyár, a feldolgozó gépsor kapacitásához mérten, a korábbi hónapokban termelőszö­vetkezetenként összeállította a szállítási ütemtervet. Amennyiben a termelőszövetkezetek az ütem­tervnek megfelelően szedik és szállítják a paradicsomot, kilójáért a korábban megál­lapított felvásárlási árat kap­ják. Kardos elvtárs közölte: a : sebb, mintha leszedik és ládában I vagy kupacban tárolják mind­addig, amíg a szállítási ütemnek megfelelően a gyár átveheti. I Vöröshagymából naponta 300— 320 mázsát dolgoznak fél, száríta­nak. A szárított hagyma jelentős része exportra kerül. Az export­követelmény igen magas. Miután a hagymatermés ebben az eszten­dőben rendkívül jónak ígérkezik, a gyárban a tavalyinál korábban Augusztus 29-én este a bé­késcsabai Szabadság, Lenin és Május 1 Tsz-ből — a városi nőta­nács szervezésében — a tavaszi és nyári munkákban kitűnt 110 asz- szony indul kétnapos kirándulás­ba azt a hat motorral és hat szi­vattyúval felszerelt úszó-öntöző művet, amelyet a vízgépészeti 80 ezer forintot költöttek. Kü­lönlegesen tartós festékre volt szükség, amit kísérleti stádium­ban levő anyaggal oldottak meg Szeptember elején indul a gyulai vízgépészet háromtagú küldöttsége Indiába, az öntözőmü átadására Június végén rakták öt vagon­paradicsom felvásárlási árát nem változtatják meg. A konzervgyár vezetőinek az a kérése, hogy a termelőüzemek kertészeteiben csak annyi paradi­csomot szedjenek le, amennyit a gyár kér. A többit hagyják meg az indán. Ebben az esetben az üzemi veszteség lényegesen ki­Már az új leiepén működik a vasipari klsz öntödéje A gyulai vasipari kitsz Doboza úton vállalat India részére készített. A szállítmány rijekai rendeltetéssel indult Gyuláról, ott hajóra rak­ták és a további utat hajón tet­te meg az úszómű az indiai Bi- j bar-tartományba. i A gyulai üzem igen nagy gon- |dot fordított ennek az úszómű­nek az elkészítésére. Külön nagy gondot okozott a festés, amelyre kitűnően. Három színit alkalmaz­tak. A gép kívül felül zöldes­szürke, a vízben levő rész feke­te, belül pedig ezüst színt ka­pott. Az úszómű átadására szeptem­ber elején indul Szögi Antal, Pri­bék János és Kunhegyesről egy motorszerelő. XJOOOOOOOOOOOOCSOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC3C30Í30000GOOOC A MAGASBAN... épített új öntödéje az elmúlt hét végén végre megtartotta próba- üzemelését. Pénteken begyújtot­ták a két házilag készített kohót és 10 órakor megkísérelték az ön­tést. A kísérlet két órán át tar­tott, az eredménnyel teljes mér­tékben elégedéttek a szakvezetők. A szövetkezet öntödei részle­gének költözése a Thezarovitg ut­cából az egész héten át tartott és tart még most is. Két műszakban szállítják a különböző nyersanya­gokat, segédanyagokat, körülbe­lül 100 tonna anyag átszállításá­ról van szó. Az öntöde hétfőtől kezdve már az új helyén mű­ködik és ott gyártja, illetve foly­tatja a hűtőgép-berendezéseikhez szükséges öntvények előállítását. Az új telep üzemelése lehetőséget ad arra is, hogy a szövetkezet behozzon valamit abból a lema­radásból, ami a kényszerű hu­A mezőberényi I-es számú téglagyárban fűrészpor- és széntá­roló színt építenek. Az acélvázas tetőszerkezet szerelése néha az akrobatákéhoz hasonló ügyességet kíván a munkásoktól. zavoinából keletkezett. Fotó: Malmos

Next

/
Thumbnails
Contents