Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

4 W66. augusztus 4. Csütöi U, »Adják vissza a fiamat!” Bgy amerikai anya levele, akinek fiát Dél-Vietnamba hur­colták. A levelet, amely az Egyesült Államok kongresszusá­hoz szól, az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. A vietnami háborús konflik­tusban való részvételünkkel ösz- szefüggésben szeretném kifejez­ni érzéseimet es gondolataimat. Tudom, hogy csak egyike va­gyok annak a számtalan ame­rikai nőnek, akik hasonló hely­zetben vannak. De tudom azt is. hogy ha ezek az asszonyok felemelik tiltakozó ■ szavulcat, meghallják, és lehet, hogy ez­által lehetővé válik a béke mi­előbbi helyreállítása. A más országokban folyó há­ború mindenekelőtt belügy, ami nem szolgáltathat alapot ahhoz, hogy fiainkat belekever­jék és életük kockáztatására kényszerítsék. Meg kell találni a lehetőséget, hogy ezt a sza­kadékot áthidalják. Engedjék haza a családi tűzhelyhez fia­inkat! Segítsenek nekik úgy, mintha a saját gyermekeikről lenne szó. Én nem értem az Egyesült Államok vietnami politikáját és azokat az okokat, amelyek miatt az amerikai katonáknak ott kell lenniük. Talán nem fe­jezném ki magam ilyen élesen, ha érezném, hogy cselekedete­ink indokoltak. Ezt azonban egyáltalán nem érzem. Hogyan lehet segíteni azoknak, akik nem kívánják jelenlétünket? Nem vagyok sem történész, sem politikus. Sok millió más anyához hasonlóan, a nemzet­közi válságok csupán akkor jutnak el hozzám, amilcor azok házam ajtaján kopogtatnak. Most pontosan ez történt. Fiam. Vietnamban van, a Csu Lajbah állomásozó 5. ten­gerészgyalogos dandárral. Ezek a fiatal emberek éppen hogy megkezdték az életüket, és máris harcolniuk kell. .. Johnson elnök egyszer bírá­lóit „kishitű öregasszonyoknak” nevezte. De hogy tudnánk nyu­godtak lenni! Állandó rettegés­ben csak azért imádkozunk, hogy valahogy átéljük ezeket a napokat. Vajon mit mondana az elnök a fronton, a mester- lövészek golyói előtt, ellenséges ostromban? Valami baj van államunk­ban. Mi ok késztetett arra, hogy belekeveredjünk ebbe a konfliktusba, ha csak nem az, hogy egyes úgynevezett wa­shingtoni politikusok megment­sék presztízsüket, a gazdagok pedig még jobban megtömjék amúgy is duzzadt zsebeiket. Ök mások élete árán élősköd- nek. Ha már nagy összegeket kell áldoznunk mások „megsegítésé­re”, akkor ebből a pénzből küldjünk orvosokat, élelmiszert, gyógyászati berendezést, tanító­kat — nem pedig fegyvereket és bombákat. Mit ér a jószom­szédság programja, ha ez pusz­tuláson és halálon kívül sem­mit sem ad. Szememre vethe­tik, hogy nem vagyok eléggé hazafias. Legyen. Egy egyszerű anya ír önöknek, aki csupán egyet kíván; megmenteni egyet­len fia életét, aki számára a legdrágább a világon. A fiam a mindenem, amim van ezen a világon. Nem tudtam sokat adni neki, de az életet adtam. Mindössze IS éves — már nem gyermek, de még nem férfi. Amikor behívták a flottához, Vietnamnak csupán a létezésé­ről tudott. Most pedig levelei­ben keserűen panaszkodik en­nek a háborúnak a kilátasta- lanságaról. Megválasztották a Legfelsőbb Tanács elnökségét és az új szovjet kormányt Pravda-cikk a Vietnamban barcsié nyugatnémet zsoldosokról Moszkva Azután, hogy a Pravdában ri­portok jelentek meg az NSZK- nak az Egyesült Államok Dél-Vi­etnamiban folytatott szennyes há­borújában való aktív részvételé­ről, Bonnban és Washingtonban riadalom támadt — mutat rá a Pravda szerdai számában Alek- szandrov. Bonn és Washington képviselői, miután sebtében megismerkedtek a nyilvánosságra hozott tényekkel és dokumentumokkal, rögtön min­dent tagadni kezdtek. A szerző megjegyzi, hogy ebbe a zajos „cá- folási” propagandakampányba nemcsak a nyugatnémet és ame­rikai nagykövetségek- magas ran­gú tisztviselői kapcsolódtak be aktívan, hanem államférfiak, mi­niszterek is, akik — szavaik sze­rint — az NSZK kormánya és az amerikai külügyminisztérium nevében léptek fel. „Már csupán ez a „mozgósítás” is megmutat­ja, hogy a leleplező csapás teli­be talált. A „cáfolók” észrevét­lenül összezavarodtak és elkezd­ték cáfolni... saját magukat” — írja a szerző. Von Hasé államtitkár, például kijelentette, hogy „Vietnamban nincsenek németországi önkénte­sek (értve ezalatt az NSZK-t), akik amerikai egyenruhát visel­nének és, hogy Dieter Dengler (az a nyugatnémet zsoldos, aki­nek az okiratairól készült fotó­kópiákat a Pravda közölte), úgy­mond 1957-ben emigrált az Egye­sült Államokba. A nyugatnémet lapok Denglerről közölt életrajzi adatai szerint Deng’ler állítólag 1960-ban kapott amerikai állam- polgárságot és 1963-ban lépett be az amerikai hadseregbe. Hogyan lehet Von Hase meg­nyilatkozásai tükrében megma­gyarázni Franz Gerhard Predi­ger halálát, aki mint az NSZK katonája és állampolgára pusz­tult el Vietnamban, és hogyan lehet megmagyarázni sok más tényt és adatot arról, hogy a nyugatnémet zsoldosok részt vesznek az indokínai háborúban — teszi fel végül a kérdést Alekszandrov. (MTI) Moszkva Moszkvában magyar idő sze­rint nyolc órakor szerdán meg­kezdődött a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Nemzetiségi Taná­csának ülése. Tíz órakor a Szö­vetségi Tanács is folytatta mun­káját. A Nemzetiségi Tanács szerda délelőtti ülésén kilenc álLandó bi­zottságot alakítottak. Ezeknek a 750 küldött közül 319 lett a tag­ja. Az állandó bizottságok előze­tesen foglalkoznak az üléssza­kon vitára bocsátandó kérdések­kel és ellenőrzik a végrehajtó szervek tevékenységét. A terv- és a költségvetési bi­zottság, a legfontosabb állandó bizottság vezetője Mihail Jasz- nov, az OSZSZSZK Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese, a külügyi bizottságé Borisz Ponc- marjov, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára lett. A Szövetségi Tanács — a szov­jet parlament egyik háza — szer­dán jóváhagyta a június 12-én megválasztott 767 küldött megha­talmazását. A Szövetségi Tanács mandátumvizsgáló bizottságának elnöke, Nyikolaj Rogyionov beje­lentette, hogy a választások vala­mennyi választókerületben a Szovjetunió alkotmányának meg­felelő módon zajlottak le. A Szövetségi Tanács összeté­tele sokban hasonlít a Nemzeti­ségi Tanács — a szovjet , parla­ment másik háza — összetételéhez. A Szövetségi Tanács küldöttei­nek 46,7 százaléka munkás és kol­hoztag, 482 küldöttet első ízben választottak a Legfelsőbb Ta­nácsba. Az új összetételű szovjet parla­ment két házában összesen 1517 képviselő foglal helyet. Közülük 098 munkás és kolhoztag. ^ Leg­felsőbb Tanácsba 56 katonai sze­mélyt, valamint tudósok, orvo­sok, pedagógusok, meg az iroda­lom és művészet képviselőinek nagy csoportját választották be. 1. A Legfelsőbb Tanács 1141 kül- I rektora, a szovjet ipar es mezo- dötte az SZKP tagja, illetve tag- gazdaság több kiváló képviselő­jelöltje. 376 pedig pártonkívüli. A | je. parlamentben 425 női képviselő Meleg taos fogadta a délutáni foglal helvet A küldöttek több . ülesen Alekszej ' Koszigmt, aki mint 70 százaléka ' rendelkezik ! mindenekelőtt köszönetét mon­felső-, illetve középfokú képzett­séggel. A küldöttek közül 42 a Szovjet­unió Hőse, 189 a Szocialista Mun­ka Hőse, negyvenhaton Lenin- díjasok. 1015 képviselő nem volt tagja az előző összetételű par­lamentnek. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa szerda délután a két ház együttes ülésén megválasztotta a Legfelsőbb Tanács elnökségét. Az elnökségnek 32 tagja van: az elnök és minden egyes szövetségi köztársaság képviseletében egy elnökhelyettes, a titkár és az el­nökség húsz tagja. Leonyid Brezsnyev javaslatára ismét Nyikolaj Podgornijt, az SZKP Politikai Bizottságának tagját választották meg a Legfel­sőbb Tanács elnöksége elnöké­vé. Podgornij megköszönte a kül­dötteknek a bizalmat és kijelen­tette, minden erejével azon lesz. hogy megfeleljen ennek a biza­lomnak. A Legfelsőbb Tanács szerdai ülésén jóváhagyott törvények ér­telmében két új szövetségi, köz- társasági minisztériumot létesítet­tek- a közrendvédelmi és közok­tatásügyi minisztériumod. A két tárcát vezető miniszterek szemé­lyéről később döntenek. A Legfelsőbb Tanács megsza­vazta az, elnökségi tagok számá­nak 33-ról 37-re emelését. Az el­nökség titkára ismét Mihail Geor­gadze lett. Az elnökségi tagok közé került Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és több magas rangú moszkvai, leningrádi, 'valamint szövetségi köztársasági pártfunk­cionárius, Mikojan, Bugyonmj, Vorosilov, továbbá Petrovszkij professzor, a moszkvai egyetem dott a kormányalakítási megbí­zásban kifejezésre jutó, bizalo­mért, majd ismertette a Szovjet­unió Minisztertanácsának összeté­telét. A szovjet kormányban Kirill Mazurov és Dmítrij Poljanszkij a Minisztertanács első elnökhelyet­tesei, Nyikolaj Bajbakov, Venyia- min Dimsic, Mihail Jefremov, Vlagyimir Kirillin, Mihail Le- szecsko, Ignatyij Novikov, Vlagyi­mir Novikov, Leonyid Szmirnov és Nyikolaj Tyihonov a Miniszter- tanács elnökhelyettesei lettek. Külügyminiszter továbbra is Andrej Gromiko, honvédelmi mi­niszter Rogyion Malinovszkij, külkereskedelmi miniszter Nyiko­laj Patolicsev, művelődésügyi mi­niszter Jekatyerina Furceva. A szovjet kormány megalakí­tása után szünetet rendeltek el, majd délután 17 órakor ült. ösz- sze a szovjet parlament két há­za, hogy meghallgassa Alekszej Koszigin miniszterelnök kor­mánynyilatkozatát. A beszéd után a Legfelsőbb Tanács egyhangúlag elfogadott határozatában helyeselte a szovjet kormány bel- és külpolitikájának a kormánynyilatkozatban ismerte­tett irányvonalát. Ezt követően Andrej Tupoljev akadémikus, a világhírű repülő­géptervező a két ház külügyi ‘bi­zottságainak megbízásából nyilat­kozattervezetét olvasott fel. A nyilatkozat a Legfelsőbb Tanács állásfoglalása a Vietnam elleni amerikai agresszió fokozódása kérdésében. A határozott hangú nyilatko­zatot a Legfelsőbb Tanács egy­hangúlag elfogadta. Ezzel a szov­jet parlament kétnapos üléssza­ka, befejezte munkáját. (MTI) Varos Útijegyzet 7. iemben. amikor az algériai utcá­kat jártam. Ez jutott eszembe az arab ne­gyedben, a Kasbah-ban is. Szűk sikátorok ezek is: nagy zajjal, különböző alkalmatosságok meg­rakva naranccsal, paradicsom­Gyakorlott raktárost keresünk motoi’alkaitrészismerefctel, körülbelül 800/m forintos készletű anyagraktárunkhoz. Le­hetőleg tagként, esetleg a 16/1964. FM-ren- delet szerinti illetménnyel.' Szolgálati la­kást biztosítani nem tudunk, írásbeli meg­keresést kérünk. RÁROCZI MG TSZ, KARDOSKÜT. 74231 ott áll mögöttük a hét és fél éves Algériában a gyarmatosítás ide- felszabadító háború, minden bor- mai, almával. Itt ruhát árulnak, jén kialakult a társadalmi sza- zalmával, pusztításával együtt. °tt cipőt, emitt ajándéktárgya­kadék is. Kialakult a kulturált Több mint egymillió ember pusz- Kat­és ügyes benszülöttek rétege és tujt el A francia gyarmatosítók — Mennyibe kerül a narancs? velük szemben kökorszakbeli sö- több mjnt nyolcezer falut tettek — Nyolcvan mili vagy nyolcvan tetsegben maradt a nép nagyobb S2.inte a földdel egyenlővé. Sok frank, része. Nincs átmenet. A kettő kö­zött óriási a szakadék. Franciaország elmaradott, gyar­mati típusú gazdaságot hagyott hátra. Ez a gazdaság önállótlan, nem önellátó, ,a francia gazdaság szerves része. Ezért kapcsolódik Algéria még mindig szorosan a volt gyarmatosítóhoz, Franciaor­szághoz. Algéria ipari fejlettségéi világosan mutatja, hogy az össz­lakosságnak mintegy két százalé­ka dolgozik csak az iparban. És t tény arra is rávilágít, miért állnak hosszú sorokban Al­gírban és másutt a különböze hivatalok előtt munkaalkalmai remélve az emberek. Algériában, ebben a körülbelül 12 millió la­kost számláló országban köi’ül- belül hárommillió á munkanélkü­li és nem lehet csodálkozni ma jmég azon, hogy a munkanélküli- ezer hektár erdőt felperzseltek, Kétféle pénz van még ma is | ek egy részének vágyálma, hogy pedig ezek védték a földeket az Algériában; a frank, a régi, | eljusson a volt gyarmattartó or- erróziótól. Hétmillió szarvasmar- amely még ma is érvényben van, I szágba, Franciaországba dolgoz- hájukból mindössze hárommillió hisz Algéria a frank-övezetben !ni. maradt. maradt és a dinár, amelynek avál­I És mindennek betetőzéseként Ilyen gondolatok jártak a fe- tópénze a mili. Az algíri parlament.

Next

/
Thumbnails
Contents