Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

’9jö. július 10. 7 Vasárnap Vasutasnapi számvetés írta: Kiss Károly, a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezetője A hagyományok emlékében | mechanizmus fokozatos megváló­immár tizenhatodszor ün­nepeljük azokat a dolgozóikat, akik munkabeosztásuknál fogva folyamatosan, megszakítás nélkül, hidegben, melegben, éjjel, nap­pal, hétköznap és vasárnap őrt állnak helyükön, A mai napon ismét a vasutasok félé fordul a közvélemény tekintete. Az ün­nepnek, mint minden éviben, ezút­tal is sajátos jelleget ad, hogy a forgalom, a személy- és áruszál­lítás ezen a napon sem szünetel. A pályaudvarok ugyanolyan han­gosak, mint más napokon, a szol­gálat is éppen olyan fegyelmezett, pontos, lelkiismeretes munkát kö­vetel meg, mint bármikor. Az acélsínek országútién egy percre sem áll meg az élet. Munkahelye­ikre szállítják a munkásokat, üdü­lőhelyekre a pihenni vágyókat, is­merősökhöz a barátokat, fogyasz­tókhoz a mezőgazdaságban és az iparban termelt javakat. Az újon­nan létesült és fejlődő bányák, ipartelepek és mezőgazdasági nagyüzemék kiszolgálása, az egy­re növekvő ipar nyersanyaggal való ellátása mind nagyobb és komolyabb feladatok elé állítja a vasutat. A vasutasnap, a vasutasok ün­nepe mindig jó alkalom arra, hogy mérleget készítsünk a megtett út­tól, arról, hogy mit és hogyan végeztünk az előző ünnep óta. El­bizakodottság nélkül megállapít­hatjuk: panaszra most sem lehet okunk: Eredményesen befejeztük a második ötéves terv utolsó évét, és megkezdtük az új feladatok­ban bővelkedő harmadik ötéves tervet. Az elmúlt esztendő a párt. és a kormány 1964 decemberi határozatának végrehajtására irá­nyuló törekvések jegyében telt el. 1965-ben a gazdaságosabb műn- kft, a termelékenység fokozottabb emelése mellett igyekeztünk cél- Játűzéseinket teljesíteni. A felkí­nált árut rendeltetési helyére el­szállítottuk. az utazási igényeket kielégítettük. A bázishoz viszo­nyítva általában javulás, míg a tervhez képest néhány tényezőben bizonyos lemaradás volt tapasz­talható, amelynek oka lényegében az elmaradt tranzit-szállításokból adódik. A szállítási igények éves meg- oszlását vizsgálva megálla­píthatjuk, hogy az év elején sza­bad kapacitással rendelkeztünk, míg az őszi hónapokban — külö­nösen a negyedik negyedévben — a vasút kapacitását is meghaladó igények jelentkeztek, amit alig vagy egyáltalán nem tudtunk idő­ben kielégíteni. A fontosabb gaz­dasági mutatók alakulása azt mu­tatja, hogy fokozott fejlődés ta­pasztalható a munka minőségét illetően, így a tehervonatok átla­gos terhelésénél, a tolató teher- vanatok utazási sebességének nö­velésénél, a menetrendszerűségnél, a munikatermelókenység növelésé­nél, a vonóerő gazdaságosabb fel- használásánál. Csökkent a balese­tek száma és kevesebb volt a tár­sadalmi tulajdon elleni vétség Jelentős előrehaladás történt a munkaerőgazdálkodás, a létszám helyes átcsoportosítása terén is. összességében a jó munka ered­ményét mutatja az a tény, hogy az igazgatóság területén több mint 40 szolgálati hely lett Élüzem és a dolgozók csaknem 13 nap­nak megfelelő év végi üzemi juta­lékot kaptak. Az eredmények bizonyítják, hogy a politikai munka, a mű­szaki, a szervezési és egyéb in­tézkedések hatékonyabbak vol­tak, mint a korábbi években. Di­cséret illeti azokat a vasutaso­kat, akik a munkában, az árvíz­károk és egyéb nehéz körülmé­nyek elhárításában egyaránt de­rekasan helytálltak, s szorgal­mas munkájukkal hozzájárultak a népgazdaság további fejlődé­séhez. Ez egyben azt is mutatja, hogy a politikai és szakmai kép­zettség mellet»' hivatásérzetre, öntudatra és felelősségérzetre volt és van szükség továbbra is. T dei terveink megvalósítása — mint ismeretes — szer­ves folytatása a már említett párt- és kormányhatározatok vég­rehajtásának, az új gazdasági sításának. Gazdálkodjunk kor­szerűen, a reform szellemében, törekedjünk a gazdasági munka minőségi mutatóinak javítására, a műszaki fejlesztésre, a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csökkentésére és kö­vetkezetesen érvényesített taka­rékosságra, ez napjaink legfon­tosabb tennivalója. Mivel felada­taink á' tavalyinál nagyabbak, így az előzőeknél is szükségesebb követelmény a mozgalmi szervek­kel, a megyei szállítási bizottsá­gokkal, szállíttató vállalatokkal való jó együttműködésen és köl­csönös segítségen keresztül biz­tosítani, hogy a jelentkező szállí­tási igényeket a lehető legke­vesebb élő és holt munka fel- használásával old juk meg. i* í1 lömmel és az elismerés ^ hangján tudunk szólni ar­ról a kezdeményezésről, ami a dolgozók — elsősorban a szoci­kívül mintegy 400 ezer forint jutalom került kiosztásra a jói dolgozók között. A fenti tények is bizonyítják, érdemes példamutatóan dol­gozni, becsülettel helytállni. Jó munkával öregbítsük a vasút jó hírnevét, váltsuk valóra a részünk­re adott i bizalmat és elismerést. A nehéz és felelősségteljes mun­kát fokozza az a tudat, hogy em­berek, gyermekek ezrednek és millióinak élete, áruknak, gépék­nek sokasága van ránk bízva. Üzemünk területe az egész or­szágra kiterjed, jó vagy rossz munkánk nemzetközi forgalmun­kon keresztül más országokban is érezteti hatását. Meggyőződésem, hogy a vasutas dolgozók tovább­ra is élenjárnak az előttük álló szép és nagy feladatok végrehaj­tásában. A XVI. Vasutasnapon szívből köszöntök minden vasu­tas dolgozót, kedves hozzátartozót. Kívánok mindenkinek jó szórako­alista brigádok részéről — pár- * mindennapi munkához sok tunk IX. kongresszusának tisz- 1 Slkert es erot’ egeszseget teleiére tett munkaverseny-vál- 1 1 1 ................. l alásaiban, azok teljesítésében megnyilvánult. Ez elsősorban az elmúlt évi hiányosságok megszün­tetését, az idei év elején történt lemaradások pótlását, éves ter­vünk minőségileg jó teljesítését kívánja biztosítani. Arra irányul, hogy minden területen növelje a munka termelékenységét és csök­kentse az önköltséget. A vasutas- naip tiszteletére — a dolgozók által július első dekádjában szer­vezett műszakban — mindenütt megvizsgálják az ez évben eddig végzett munkájukat és meghatá­rozzák a konkrét tennivalókat. Már eddig is megállapítható, hogy , kiegyensúlyozottabb, következete­sebb munkával, nagyobb megtor­panások és kapkodások nélkül, a munkaverseny fokozásával a párt, szakszervezet és KlSZ-szerveze- tek segítségévéi, a dolgozók aktív részvételével 1966 első felében a bázishoz képest 11,5 százalék­kal, a tervhez képest pedig 3,2 százalékkal több árut, 3,4 száza­lékkal, illetve 1,15 százalékkal több utast szállítottunk el. To­vább javult a gőzmozdonyok fel- használása, a teherkocsik gazda­ságos kihasználása. Jelentős elő­rehaladás történt a vonalátépíté­si, felújítási és beruházási mun­kák tervszerű megvalósításában. Továbbra is törekedni kell a mi­nőségi tényezők állandó javításá­ra, a szénfelhasználás gazdaságos­ságára, a tehervonatok jobb ki­használására, a helyhez kötött berendezések és a gördülő anyag kellő karbantartására. A szállítási feladatók fdtfu- tásából származó követel­ményeknek megfelelően nő a va­sút műszaki rekonstrukciója, első­sorban a vontatás korszerűsítése, a Diesel- és villamos mozdonyok, a nagy teljesítményű teherkocsik., és a kulturális igényeket kielégí­tő személykocsik beszerzése. Kor­szerűsítjük a vasúti pályáikat, ál­lomásokat és a biztosító berende­zéseket. A dolgozók egészségének és testi épségének fokozott vé­delme érdekében az idén, illetve a harmadik ötéves tervben javít­juk és bővítjük az egészségügyi hálózatot. Többek között korszerű­sítjük a békéscsabai MÁV-rende- lőintézetet. A szociális körülmé­nyek javítását szolgálja az étke­zők, mosdók korszerűsítése, pél­dául a szegedi fűtőháznál is, vagy a lehetőséghez mérten újaknak a megépítése. A munkaerőgazdál­kodás követelményeinek meg­valósításán keresztül javítjuk a béreket, célirányosabban használ­juk fel az anyagi ösztönzőket, er­kölcsi elismeréseket. Az idén a XVI. Vasutasnapon 14-en veszik át a Kiváló és 30-an kapják meg az Érdemes Vasutas kitüntetést. A fiatalok közül 132- en nyerték el a Szakma Ifjú Mes­tere kitüntetés különböző fokoza­tait, 463-an részesültek soron kívü­li előléptetésben, 520 vasutas lett a Szakma Kiváló Dolgozója, ezen­Ez nem példamutatás A Szakszervezetek Megyei Tanácsa pénteken szervezeti kérdésekkel foglalkozott, mely­nek keretében szó volt a tagdíj­fizetésről is. Itt hangzott cl, hogy az egyik vállalat szakszer­vezeti bizottságának titkára el­len — közlekedési balesettel kapcsolatos bűncselekmény (cserbenhagyás) gyanúja miatt — bírósági eljárás indult. Az ügy elhúzódott, közben őt a funkciójából leváltották. Ké­sőbb a bíróság felmentette. Ez­után — mivel a szakszervezet nem „védte” meg — a további tagdíjfizetést abbahagyta, s így hat hónap után kizárta önma­gát a szakszervezetből. Egy másik vezető beosztású személyt az SZMT munkavédel­mi bizottsága 300 forint pénz­bírsággal sújtott, mert az egyik beosztottja balesetet szenvedett. Neki lett volna a kötelessége, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye, ő azonban ezt elmu­lasztotta, sőt a sérülttel szem­ben a szocialista erkölccsel ösz­sze nem egyeztethető módon próbált eljárni. A pénzbírság kiszabása után kijelentette, hogy addig nem fizeti a szak­szer vezeti tagsági díjat, amíg a 300 forintot le nem törlesztette. Mindkét esetre vonatkozóan feltehető a kérdés: miféle er­kölcsi felfogás az ilyen? Sokszor ismételjük, hogy a vezető be­osztásban dolgozóknak a sa.jat területükön egyúttal a politikai munka irányítóinak is kell len­niük, aminek pedig példamuta­tás az alapfeltétele. Nehezen hihető, hogy elég szilárd erköl­csi talajon áll az, aki a dolgo­zók érdekeit védő mozgalmi szervezet tevékenységét a saját ferde szemüvegén keresztül pró­bálja megítélni, és önző módon attól teszi függővé a tagságát, hogy neki, egyénileg milyen haszna származik belőle. A szakszervezet nem lehet jogta­lan célok elérésének eszköze. Ezt csak nem nehéz megérteni? —or NAQYDIJ PÉCSETT Nincs még egy éve sem, hogy Tánccal — dallal Hajdú-Biharban címmel riportot közöltünk a gyulai Erkel Ferenc Kultúrház néptáncegyütteséről. Az OKISZ területi selejtezője után országos döntőben látták vendégül az együttest Pécsett, ahol sok neves — a többi között fővárosi együt­tes is — fellépett. — Ha nem bukik a Karcsi (aki beteg volt), mi elérjük a maxi­mális 25 pontszámot. De hát bu­kott ... — nyilatkozik az együt­tes vezetője, Varga András elv­társ, az Erkel kultúrház igazga­tója. — De külön öröm volt szá­munkra — folytatja —, hogy még a dombóvári együttes is Bőm Miklós-koreografiával sze­repelt. — Mi volt tehát a végső sor­rend? — Mint mondottam, mi jól sze­repeltünk: egy ponttal a második helyre szorultunk. A maximális pontot 25-ben állapították meg, mi 23-at szereztünk, az előttünk levő, az első helyezett, 24-et. Ha Karcsi nem bukik __ — Nagyon örülök annak, és fő­leg a gyerekek, bár fáradtak vol­tak, hogy a szállodában a „Gyu­lai szvit”-et újra el kellett tán­colnunk. A Népművelési Intézet szakértője „lekottázta” a koreo­gráfiát, amely rövidesen kiadásra kerül. Szóval, elégedett vagyok. Külön öröm az, hogy az esti dísz­előadáson Pécsett, mi voltunk a megnyitó együttes, s vastaps volt a közönség hálája. Képeink az együttesre jellemző dinamikát, a fiatalságot, s a fe­gyelmezettséget tükrözik. Fotó: Dupsl

Next

/
Thumbnails
Contents