Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

1966. július 10. 5 VasArnap „ Kapjon el, Zoli bácsi!“ A négyéves gyer­mek vékony hangja belehasított az esti csöndességbe Békés­csabán, július 4-én. Kis keze teljesen el­fáradt már, ujjai lassan csúszni kezd­tek a negyedik eme­leti ablak párkányá­ról. — Kapjon el, Zoli bácsi.1 — Csöppnyi gyermek halálfélel­mének a hangja volt ez, szédítő mélység fölött... — S ekkor mit tett ön? Alacsony. széles vállú, mokány-feke- te fiatalember Pus­kás Zoltán tervező­mérnök. — Nehéz lenne pontosan visszapör­getni az eseménye­ket. Éppen vidékről tértem haza, lehe­tett úgy este fél nyolc körül az idő, amikor többen is ki­abáltak (Balázs Im­re bácsi hangjára emlékszem), hogy a kis Vagyon Tibiké mindjárt kiesik az ablakon. Ott csün­gött szegény gyer­mek a negyedik emeleti ablakban. Ahogy idézi az emlékeket, ceruzá­val rajzolja is az ablakot meg a kis csüngő gyermeket skicceli fel. — Két fiatalem­ber szaladt fel a lépcsőn, hogy segít­sen Tibikén. Én meg felkiáltottam neki, hogy: fogód­zói erősen, mindjárt felérnek... Megpró­bálta magát felhúz­ni, már úgy lát­szott, sikerül is, de aztán csak vissza­került előbbi csün­gő állapotába. Lát­szott, hogy lassan csúszik a keze lefe­lé az ablakpárkány­ról. Mikor meghal­lotta a hangomat, hiszen jól ismer, egy házban lakunk, lekiáltott: kapjon el, Zoli bácsi! — S ekkor ön...? — Arra emlék­szem... „elkaplak”, kiáltottam fel. S aztán, élkaptam. Kalimpálva zuhant le a kisfiú, mert először a jobb keze csúszott le a pár­kányról, és így a teste a zuhanás előtti pillanatban kibillent a függőle­ges állapotából. Én szétterpesztett lá­bakkal és laza test­tartással vártam. Majdhogynem ép­pen vízszintes álla­potba került a tes­te, amikor elkap­tam. Azazhogy a kezemből kiesett utána, meg termé­szetesen én is össze- rogytam a súlytól. A kisgyerek meg­ütötte magát, a fe­jét meg a karját, de még az eszméletét sem vesztette el. Törést nem szenve­dett, fel is akart ug­rani rögtön, de nem engedtem, hanem felvettem és a kö­zeli padra leültünk mind a ketten. Jött aztán egy zöld Vol­ga, és rögtön bevitt bennünket a kór­ház baleseti osztá­lyára. Ott elintéz­tem a portán a fel­vételét, utána pedig hazajöttem. — Milyen súlyú a gyermek? — Körülbelül olyan tizenhat kilós lehet; mire a ne­gyedik emeletről le­zuhant a földszint­re, több mint egy métermázsa súlyt jelentett. Az elkapás pillanatában — hisz az ember ilyenkor talán nem is tud megfelelőképpen gondolkodni — csak arra emlékszem, hogy hatalmas súly zuhant rám. Nagyon örülök, hogy így végződött, de azért nincs ebben semmi különös. Szerintem mindenki más meg­tette volna ugyan­ezt..i Puskás Zoltán ki­sportolt fiatalember: szertomázott diák­korában, De erős lelkű ember is, aki nem vesztette el lé­lekjelenlétét, pedig a saját életével is játszott; hiszen a rázuhanó súlytól el­vágódhatott volna ö is a betonjárdán és tragikus balesetet szenvedhetett volna. A kisfiút két na­pig tartották megfi­gyelés alatt a kór­házban, s mint tel­jesen egészséges ayermeket engedték haza a szüleihez. A szüleihez, akik eb­ből a szerencsés ki­menetelű, de köny- nyen tragikussá válható esetből nyilván okultak: A jövőben nem zárják be a negye­dik emeleti szobába a négyéves kisfiút másfél éves kishú- gával... Ternyák Ferenc Egyenleg* Összesen Ebből Év szocialista tőkés or­országokból szágokból 1961. 1364,8 685,2 679,6 1962. 1351,3 875,5 475,8 1963. 1887,6 1210,6 677,0 1964. 1927,4 1484,1 443,3 1965. 2334,3 1413,1 921,2 * kivitel, mínusz behozatal Néhány mezőgazdasági cikik ex­portjában világviszonylatban is jelentős helyet foglal el hazánk. Az almát exportáló országok so­rában, az 1960—62-es évek átlagá­ban a nyolcadikok, Európában a harmadikok voltunk. A vágómar- ha-kivitelbn is csak néhány or­szág előz meg bennünket Euró­pában. Érdemes azt is megemlíte- teni, hogy 1964-ben pl. a népgaz­dasági export értékében azonos arányú volt a bor és a tojás, va­lamint a timföld és a bauxit ki­vitelének értéke! A gyógyszerex­port értéke — beleértve a higié­niai és kozmetikai cikkeket is — ugyanolyan nagyságrendet képvi­selt, mint az élőállat-export, amelynek zömét a szarvasmarha- hizlalás biztosította. Az utóbbi években mezőgazda­sági jellegű irnportunk növeke­dett. A takarmányozás korszerű­sítéséhez szükség volt magas fe­hérjetartalmú takarmányok be­hozatalára. Abraktakarmányszük­ségletünk 5—10 százalékát is im­portból elégítjük ki. Átmenetileg kenyérgabonát is hoztunk be. El­kerülhetetlen a déli gyümölcsök, a tenyészállatok, vetőmagvak im­portja. Mindezek azonban a mező- gazdasági export értékének mind­össze egyharmadát tették ki és a mezőgazdasági export-import egyenleg 1965-ben több mint 2 milliárd devizaforintnyi többlettél zárult. Mezőgazdasági termékeink tő­kés exportlehetőségei — a közös piaci korlátozó intézkedések elle­nére is — bizonyos cikkekben to­vábbra is jók. Ezért, ha a mező- gazdasági •termelés szerkezetét a piac követélményeinek megfele­lően alakítjuk, akkor termékeink egy részét hosszabb távon is biz­tonságosan elhelyezhetjük. Hyen termék pl. a vágómarha, amely ma is a tőkés export legbiztosabb bázisa. A másik termékcsoport: a lágy húsú gyümölcsök, a zöldség­félék esetében a rövid szállítási távolság jelent előnyöket. Egyes csonthéjas gyümölcsfélékből (kaj­szi, meggy) és a bogyós gyümöl­csökből szintén jók az exportle­hetőségek. Ezenkívül számos olyan mezőgazdasági termék van — ilye­nek a vetőmagvak, a juhhús, a li­bamáj, az élő és lőtt vad —, ame­lyek exportja tovább növelhető. Számos tartósított terméknek, gyümölcs- és zöldségkonzervnek is kedvezőek az exportlehetőségei. A következő években elsősor­ban a szocialista országokba irá­nyuló mezőgazdasági exportunk növekszik. Ezekben az országok­ban a lakosság életszínvonalának emelése várhatóan megnöveli a mezőgazdasági és élelmiszeripari Megyik Sándor kombáfnos napi teljesítménye meghaladta az ezer mázsát — Terven felüli aratás-cséplést vállaltak a mezőkovácsházi járás kombájnosai — Megyénk minden táján az ara­tás, cséplés idejére széles körű ver- senymQzgalom bontakozott ki a IX. pártkongresszus tiszteletére. A kom-bájnosok a saját masinájuk tervét jóval túl akarják szárnyal­ni. ezért lesik egymástól a jól be­vált fogásokat, módszereket. A mezőkovácsházd járás kombájnos- brigádjai például a kombájnok tervét 8,4 százalékkal akarják túl­teljesíteni. Ez terven felül 2395 hold gabona betakarítását jelenti. Korábban ezt a területet arató­gépes betakarításra szánták, s a kévéket behordani, elcsépelni nemcsak sok pluszmunka, de plusz szemveszteség is. A Mezőkovácsházi Mezőgazda- sági Gépjavító Állomás körzeté­ben Gácsér Ferenc, Mahorka Fe­renc, Szebenyi Lajos és mások naponta 25—30 hóidról takarítják be a gabonát. Az Orosházi Mezőgazdasági Gép­javító Állomás körzetében is min­den eddiginél élénkebb a verseny­mozgalom. Az országos hírű Me- gyik Sándor — aki a csanádapá- cai Haladás Tsz-ben dolgozik — az olasz búzatáblában egy nap alatt 1003 mázsa kenyérgabonát takarított be. Az orosházi körzet­ben egyébként eddig öt és fél ezer holdnál nagyobb területről taka­rították be a - kombájnok az őszi árpát és a búzát. Berényi délután A főtértől a keskeny kis utcán fenyőillatot érzek és néhány ház után épp olyan földszintes házak néznek vissza rám, mint eddig. De amott látok három piros­tégla vakolatú, emeletes házat, ami azt jelzi, építkeznek itt. A kapun csak ennyi: ..Mezőberényi Faipari Ktsz Központi Telepe.” A híres üzem Az irodában néhány asszony árkus papírok fölé hajolva nyil­ván kimutatást és könyvelést ké­szít. A vezetők közül Balyer Mi­hály műszaki vezetőt találom, aki szakszerű magyarázatba kezd a ktsz-ről és a faluról. Ötőle tu­dom meg azt is, hogy 1726 után Haruckem báró németeket, szlo­vákokat, magyarokat telepített a törököktől elűzött lakók helyére. Igaz, ma már csak a ne'vek őrzik a régi időket, a Braunok, Hoff- mannok, Wagnerek unokái már nemigen emlékeznek az ősökre. — S a közelmúlt? — A ktsz-t mi 1951-ben alakí­tottuk meg és nem sokkal utána az alapítók közül Hoffmann Dá­niel, Halasi László, az elnökünk, Krecsmarik Sámuel és János, Kovács Márton, Koós Sámuel, termékek iránti igényeket, ame­lyek kielégítésében főként a tő­lünk északra fekvő országok ese­tében — kölcsönös előnyök alap­ján — a magyar mezőgazdaság is részt vehet. A szocialista orszá­gok közül hagyományos kereske­delmi partnereink — Csehszlová­kia, NDK — a jövőben jelentős mértékben növelik mezőgazdasági importjukat, a Szovjetunió pedig olyan mértékben növeli vásárlá­sait, hogy 1970-re a KGST-orszá- gokba irányuló agrárexportunk­nak több mint 50 százalékát veszi át. Jól jellemzi a szovjet export növekedését, hogy az 1970-ben több mint a hétszerese lesz az 1960. évinek. Az agrárexport növelése termé­szetesen befolyásolta a belső fo­gyasztást és a jövőben is kihatás­sal lesz rá. Ha a mezőgazdaságra csak a belső ellátás biztosítása há­rulna, néhány cikkből a jelenlegi­nél jobb lehetne az ellátás. A me­zőgazdasági export bővítéséhez azonban olyan népgazdasági érde­kek kapcsolódnak, amelyekről je­lenleg nem mondhatunk le. A me­zőgazdasági export révén olyan devizabevételekhez jutunk, melye­ket más módon nem is tudunk biztosítani. Ezért a mezőgazdasági termelés fejlesztésének nemcsak a hazai igények növekedésével kell lépést tartama, hanem a kül­földi piacokon előnyösen értéke­síthető termékek iránti kereslet­tel is. Dr. Dankovíts László Balyer Mihály, Miklós Géza, Ja- kusovszki János alakította meg a faipari részleget. Ez a néhány ember ma is a törzsgárdához tar­tozik, igaz, van már köztük nyug­díjas is, olyan is, aki eltávozott az élők sorából — Jelenleg mennyien vannak? — Az elmúlt 15 év sok változást hozott, hiszen a tagok száma meghaladja a 220-at. És ez a kis üzem most már tényleg szűknek bi­zonyul, s ez jelenleg a legnagyobb gondunk is. Kimegyünk az udvarra. A kis fészer alatt az egyik alapítótag fűrészgéppel deszkát szab, a má­sik üzemrészben a fotelok karfá­ja készül, emitt az enyv szaga tölti be a termet, és a poliészter­rel fényesített heverővégek tíze­sével sorakoznak a fal mellett. — Ki részére dolgoznak most? — Elsősorban a nagykereskede­lem részére. De hogy e közked­velt szóval éljek, „betörtünk” a nyugati piacra is. Hollandiába asztalokat, Svédországba, Angliá­ba egyéb bútorokat is szállítot­tunk. Most egy 14 darabos kollek­ciót vittek ki tőlünk Torontóba, ahol az ARTEX rendez kiállítást. Ügy érezzük, ma már ez a kis ktsz is tud valamit adni a világ­nak. Lekésett vb Na, nem szó szerint kell érteni, én késtem él a vb-ről. A községi tanács délután tartotta végrehaj­tó bizottsági ülését, amelyen a községi tejüzem! munkáját és az ál­lami ingatlanok felújítását vitat­ták meg. A teremből még nem szállt el a cigaretták füstje, még a vizespoharak ott voltak az asz­talokon. A tanács elnöke, Siklósi Ferenc ezzel fogad: — Jól sikerült végrehajtó bi­zottsági ülésünk volt. Számomra pedig egy kicsit a bemutatkozás is, hiszen nem régén vagyok itt vb-elnök, és első ilyen találko­zásom volt a végrehajtó bizott­sággal. — Hova való_az elnök elvtárs? — Berényi vagyok — neveti el magát —, csak közben másutt is dolgoztam, most kerültem haza. Az elnöki szobában elkezdett beszélgetés a késő délutánba nyűit és közben, ha nem is mesz- szire jutottunk el a faluból, hi­szen csak a főteret jártuk körbe, sok mindent megtudtam. Siklósi Ferenc nagy szeretettel beszélt szűkebb hazájáról, szavain érző­dött, hogy azok közé az emberek közé tartozik, aki a megbízatá­sát cselekvőén akarja eltölteni, tenni akar a községéért keze munkájának még kell majd lát­szani. — Csak "teljes odaadással lehet végezni ezt .a munkát is. Ezt val­lom én is. És az a legnagyobb öröm számomra, hogy úgy érzem, tanácstagjaink is így akarnak együtt dolgozni. Még néhány nap­ja voltam csak ebben az új „funkcióban”, mikor bejött hoz­zám Bagita Ferenc tanácstagunk, ö néhány évvel ezelőtt Ábelovsz- ki János járási tanácstaggal együtesen kezdeményezte, hogy építsenek egy autóbuszváróter­met a főútvonal mellett. Azóta ez az épület megrongálódott. S most azt kérték, hogy legalább egy szakembert adjunk, mert a felújítást ők maguk akarják újra elvégezni. Azt hiszem, így van értelme "a tanácstagokkal együtt­működni. Patrióták Rövid egy délután. Mikor elbú­csúztam áz elnöktől, álldogáltam egy darabig a tanácsháza előtt. Néhányan leültek ott, a parda és a beszélgetés sokszor1 visszatért a község gondjaira. Egy néni tej­boltot hiányolt. A másik asz- szony nehezen érti, hogy miért nem épül még mindig fel az új kultúrház. Egy fiatalember a strandra panaszkodik. Van kút- juk, de a vizet nem lehet bevezet­ni a házukhoz, mert a 200 ezer forintért fúrt kút elhomokoso- dott. Majd talán a vízmű vállalat most segít a bajon. A faipari ktsz mellett három tömbben 24 la­kást épít az OTP. — Van erre jelentkező? — kérdeztem meg egy fiatalasszony­tól. — Van bizony. A szomszéd asz- szonyom is akart venni, de neki azt mondták, 'hogy várnia kell, mert egyelőre több nem épül. Pe­dig jó Tenne, ha többet építené­nek... Berény majdnem 12 ezer lakosú község. Innét naponta több százan járnak Békéscsabára dolgozni. van olyan is, aki a vasútnál Ka­zincbarcikára, Budapestre vagy éppen Dunaújvárosba váltja meg a bérletét. Több mint 1200-an jár­nak el máshová dolgozni. Hét végén mindenki hazatér. Az egy­kori telepesek unokái maguké­nak érzik a községet, tesznek ér­te,hisz csak az elmúltévben is több mint 200 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát -.végeztek a falu szépítéséért. S ezen az estébe haj­ló délutánon az ismeretlennek adott válaszokból mindig azt éreztem, büszkék a herényiek fa­lujukra, jó patrióták. (I). I.)

Next

/
Thumbnails
Contents