Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

1966. július 10. 2 Vasárnap Az Izvesztyija a bukaresti találkozóról • Moszkva Nyikolaj Poljanov, az Izvesz­tyija bukaresti kü lont u dósí tój a írja: Most, amikor az amerikai ag- resszorok mind arcátlanabbul törnek a Vietnami Demokratikus Köztársaság égboltjára, amikor rizmus és amerikai partnerei ré­széről fenyegető veszély, különös jelentőségre tesz szert a szocialis­ta államok politikai és katonai együttműködése — hangsúlyozza Poljanov. — Óriási szükség van ennek az együttműködésnek a megerősítésére, mert az imperi­alizmus kész kockáztatni is, hogf­A hivatalos Washington pénte­ken igyekezett sietve megcáfolni a VDK területe felett lelőtt, majd később elfogott amerikai repülőik beismerését, hogy polgári létesít­ményeket, többek között iskolá­kat és lakóházakat bombáztak Észak-Vietnamban. (MTI) elnöknek az ideiglenes népi ta­nácskozó gyűlésen elmondott be­szédével. A lap sértőnek találja Sukarno beszédének azt a részét, amelyben általános választásokat követel „ az indonéz nép igazi érzelmeinek megismerésére.” A tanácskozó gyűlésnek 69 területi képviselője van az ország minden részéről. „Sértő kételkedni_abban, hogy döntésük nem a nép aka­ratát tükrözi” írja a lap. (MTI) feltartóztassa a világforradalmi folyamat fejlődését. Poljanov rámutat, hogy a Var­sói Szerződés országai nemcsak azért foglalkoznak különös gond­dal az európai helyzettel, mert az európai földrészen helyezkednek él, A gondot az is magyarázza, hogy az utóbbi időben érzékel­hetően romlott az európai hely­zet. Washington nyíltan bújtogat- ja a bonni militaristákat politikai és katonai cselszövésekre. Az események ilyen irányú fej­lődése láttán Európa sorsát szí­vén viselő egyetlen állam sem maradhat közömbös. Különösen figyelemre méltó az, hogy éppen a Varsói Szerződés országai kez­deményezik, hogy az európai ál­lamok tegyenek közös erőfeszí­téseket a földrész szilárd bizton­sági rendszerénék megteremtése érdekében. De nemcsak az európai ügyek álltak a politikai tanácskozó tes­tület figyelmének gyújtópontjá­ban — folytatja Poljanov. — A Varsói Szerződés országai forra­dalmi szolidaritásukhoz híven, a vietnami nép nehéz időszakában fontos politikai lépést tettek, amikor elfogadták az Egyesült Ál­lamok vietnami agressziójával kapcsolatos nyilatkozatot. A washingtoni és más nyugati 'politikusok, amikor 'olvassák a nyilatkozat sorait, nyilvánvalóan észreveszik, hogy a Varsói Szer­ződéshez tartozó országok nem a levegőbe beszélnek — hangsú­lyozza a tudósító. — Jól teszik, ha minél alaposabban elgondol­kodnak ezen. (MTI) minden szól a felhívás, amellyel a Var­sói Szerződésben részt vevő or­szágok fordultak az államok kor­mányaihoz, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az Egye­sült Államok vietnami agresz- sziójának megszüntetésére. A nyilatkozat birtokában ma már tisztán lát a világ a vietna­mi kérdésben. Csalódnia kellett az Egyesült Államoknak és csat­lósaiknak, hogy a meddő viták útvesztőjébe eltéved, belefárad a békére vágyó ember és idővel feledésbe merül a délkelet-ázsiai nép sorsa. Nem így történt. Ma már nincs arra mód, hogy a vi­lág népeinek szemébe port hint­senek s csalfa . csalárdsággal megkíséreljék elterelni figyel­mét egy nép ellen folyó merény­letről, melynek áldozatai min-, dennap sokasodnak a szabad­ságért dívott harc oltárán. A dráma, a vietnami nép drá­mája számunkra nem közömbös. Nem vagyunk passzív szemlé­lők, hanem segíteni kész, együtt­érző harcosok. Nemcsak írunk és beszélünk róla, hanem a hét­köznapok tetteivel, a vietnami műszakok sokaságával, népünk­től telhetőén minden eszközzel segítjük a vietnami nép győzel­mét. Pártunk és kormányunk leg­felsőbb vezetői Uézaláírásukkal szentesítették népünk akaratát, miszerint „a leghatározottabb formában figyelmeztetik az Egyesült Államok kormányát arra a felelősségre, amelyet a háború folytatásával és kiter­jesztésével az egész emberiség előtt vállal, figyelmeztetik azok­ra az előre nem látható követ­kezményekre, amelyek ebből egyebek között az Egyesült Ál­lamokra nézve is származhat­nak.” népnek Ha hallgatnánk, és nem ten­nénk meg mindent Vietnam igazságáért, bűnt követnénk el. Ki mondja el magáról, hogy tisz­ta lelkiismeretid él, ha nem szól és nem kiált ökölbe szorult kéz­zel, látván, hogy merénylet ké­szül az emberiség dien?! Tilta­kozó szavunkat emeljük fel min­den ellen, ami az agressziót elin­dította, azok ellen, akik elindí­tották, akik ezt irányítják és végrehajtják, de nem kisebb ke­ménységgel szólunk azokról, akik bűnös közönnyel figyelik a népet porba alázni akaró ag­ressziót. A hírek, amelyek érkeznek Vietnamból, megdöbbentőek. Előttünk áll az imperializmus minden agyafúrtságával, hóhé­raival, bérenceivel. A nyilatko­zatból ítélve a vietnami dráma első szakasza zárult le. Forduló­ponthoz érkeztek az események. Eljött az idő, hogy új fordulat következzék, mely a végső ki­bontakozáshoz vezet. Á nyilat­kozat kimondja: „A vietnami nép igaz ügyét a szocialista or­szágok, a nemzetközi munkás- osztály, a kommunista és mun­káspártok, a nemzeti felszabadí­tó mozgalom, a béke és a ha­ladás összes erőinek mély ro- konszenve és szolidaritása öve­zi.” A Varsói Szerződésben részt vevő országok felhívása hango­san mondta ki az igazságot, ki­áltva hív mindenkit a világon, akinek szent az emberi szabad­ság! A nyilatkozat szimbóluma a békeszerető nép sorsközössé­gének, amely döntően befolyá­solhatja az elkövetkező idők ese­ményeit. Rocskár János fokozódik a Rajna-menti milita­Amerikai légitámadások a VDK ellen Saigon A saigoni amerikai-parancsnok­ság szóvivőjének közlése szerint az Egyesült Államok lé-gierejének F—105 típusú vadászbomibázói pénteken olajtartályokat bom­báztak az észak-vietnami fővá­rostól 48, illetve 64 kilométernyi távolságra. Indonéziai jelenlés Djakarta Reu ter-jelentés szerint szomba­ton páncélkocsik és géppuskával felfegyverzett katonaság vette körül a djakartai egyetem épü­letét, ahol több ezer diák harma­dik napja tüntet Sukarno ellen. A diákok fő követelése: alakuljon új kormány a Sukarnót támogató politikusok nélkül. A hadsereg napilapja szombati számában foglalkozik Sukarno Rendkívüli intézkedések az amerikai repülögépszerelők sztrájkja miatt Harminchat óra Amszterdamban Washington Az Egyesült Államok öt leg­nagyobb repülőtársaságának mintegy 35 ezer repülőgépszerelője lépett pénteken bérsztrájkbá. Te­kintettel ara. hogy a sztrájk erő­sen befolyásolhatja az amerikai csapatok és hadianyagok szállítá­sát Dél-Vietnamba, a Pentagon rendkívüli intézkedések megtéte­lére kényszerült. A sztrájk egyébként a Cape Moszkva A Komszomolszkaja Pravda „saját információ” jelzéssel is­merteti a főiskolai felvételi vizs­gák megszüntetéséről szóló kínai párt- és kormányhatározatot, va­lamint az intézkedésnek a kínai diákság körében keltett vissz­hangját. A szovjet ifjúsági lap rámutat, hogy a határozat a tanulmányi előmenetelről való gondoskodásit „burzsoá revizionista fekete vo­nalnak” minősíti, a kínai lapok pedig az 1966 előtt kiadott tan­könyvek bevonását, az oktatási rendszer „európacentrizmusának” megszüntetését sürgetik. A határozat nyilvánosságra hozatala után — amely egyéb­ként megjelöli, hogy milyen szinten, Mao Ce-Tung milyen mű­veivel kell foglalkozni — a kinai sajtóban számos bíráló cikk je­lent meg a korábbi főiskolai fel­vételi rendszerről. A Csangsa-i középiskola diák­jai a „felvételi vizsgák rendszeré­nek 21 nagy bűnéről szóló vád­iratban” azt kifogásolják, hogy a vizsgaélőkészületek miatt keve­sebb időt fordíthatnak politikai munkára és Mao elnök műveinek tanulmányozására. Kennedy rakétakilövő központot is érinti. Itt körülbelül 1100 szak­ember szüntette be a munkát. Részben leállították az Apollo- ’ tervvel és a Saturnus—5 rakéta­rendszer szerelésével kapcsolatos munkálatokat. Az öt légitársaság szerelőmun­kásainak sztrájkja az amerikai belső szállítások 60 százalékát bé­nította meg. (MTI) Vang, Pej-Ina, a pekingi egye­tem bölcsészhallgatója a Renmin Ribao szerkesztőségéhez küldött levelében a következőket írta: „Rendkívüli örömet és lelkese­dést éreztem, amikor rádión ér­tesültem a KKP Központi Bizott­ságának és az Államtanácsnak a főiskolai felvételi vizsgákat meg­szüntető irányelveiről. Határozot­tan támogatom ezeket a bölcs irányelveket... A pekingi egyetem bölcsészkarán eltöltött két év alatt nem tanulmányoztam kellő mó­don Mao elnök munkáit, időmnek nagy részét a reviziondzmus mér­gével átitatott lélektannak, annak a bűnös és elnyújtott logikának, idegen nyelveknek, matematiká­nak, biológiának, fizikának, kinai nyelvnek szenteltem, mivel az idegein nyelvi, a lélektan i és a ma­tematikai vizsgán nem szereztem elég pontot, háromszor kellett megismételnem a vizsgát és ezért nem tudtam a különböző forradal­mi jelentőségű mozgalmakban részt venni. E kíméletlen rendszer elnyomása alatt, amelyben fő sze­repe van a tanulmányi előmene­telnek, erkölcsileg rengeteget szenvedtem, egészségem is meg­rendült. Ezt a reakciós rendszert gyökeresen meg kell változtatni” (MTI) II. A vörös tégla marad A formaságok elintézése után irány a város. A különböző útleírásokban és fényképekről ítélve valami olyas­nál képzeltem, hogy Amszterdam öreg város, „mézeskalács’-házak- kal. s ez később valóban bebizo­nyosodott. Amit azonban a repü­lőtér környékén és a város felé vezető úton láttam, más, mint amit elképzeltem. Nyers, vörös téglás épületek ugyan, de mo­dernek. Részben 5—6 emeletes bérházak, részben pedig modern vonalú, többszintes családi ott­honok, körülöttük park. A város- tervezők bevásárlóközpontról is gondoskodtak. Itt minden kap­ható az élelmiszertől egészen a lakberendezési cikkekig — állí­tólag olcsóbban, mint a város­ban. Azt mondják, kórház, iskola, óvoda dolgában viszont már nem állnak jól. Ismerve a tőkés vá­rosépítés metodikáját, ez a tény nem lepett meg. Csatornák mentén autózunk, egyik hidat a másik után hagy­juk magunk mögött, s a modern Amszterdamot felváltja a régi. Nem csalódtam, íme itt van, tisz­tára sikált utcáival, tükörfényes ablakaival, kétujjnyi, kétablak- nyi széles 2—3 emeletes házaival, a metszetekről oly sokszor meg­csodált ódon Amszterdam. Kevés idő 36 óra. Nagyon ke­vés ahho^, hogy az utas bármi érdemlegeset mondhasson egy városról. Ezért tehát ki kell használnom minden percet, hogy legalább néhány jellemző benyo­mást összegyűjthessek. Szomoráfűz az ablak alatt A hotel egyszerű, modern, s .11 gis impozánssá teszi az, hogy egy csatorna partján épült, kö­vetve annak hajlatát. Szobám ab­laka alatt szomorúfűz hajol a víz fölé, s vadkacsák úsznak a csa­torna apró hullámain. Nagyot sétálok az ismeretlen házak között. Nem túl fényes ez a város, de nem is sötét: nem ha­sonlítható Párizshoz vagy Rómá­hoz. De szolidabb, kevésbé hival­kodó. Az emberek is ilyenek. Jól öltözöttek, ám az utca emberén semmi nyoma a divathóbortnak. A grachtok partján mutatós a narancsszínű neonvilágítás. Mi­nél jobban sötétedik, annál in­kább kihal az utca, elcsendesedik a forgalom, pedig még néhány órával korábban elképesztő volt a nyüzsgés. A száguldó gépkocsik között kerékpárok tízezrei cikáz­nak, sokszor a két kocsi közötti, félméternyi helyen. Az még hagyján, ha valaki egyedül teszi ezt, de az esetek többségében a ke­rékpárok csomagtartója szintén foglalt, olykor egy fiú, de legin­kább egy lány ül rajta. Amszterdam a kerékpárok vá­rosa. 900 000 lakosra csaknem 500 000 kerékpár jut, s akkor még hol vannak a mopedek, a motor- kerékpárok, az autók sokaságá­ról nem is beszélve. S ha már az autóknál tartunk, mindjárt ide kívánkozik: nem kellemes a gya­loglás Amszterdamban. A kes­keny utcákon eszeveszetten szá.- guldoznak a gépkocsik, s amikor valaki véletlenül lelép a járdá­ról, kapkodnia kell a lábát, ne­hogy ráhajtsanak. A csatornák, a grachtok part­jai rendkívül keskenyek. A gép­kocsik majdnem beléjük lógnak, épp hogy féloldalt elfér az em­ber a két kocsi között. Előfordul, hogy egy-egy autó belepottyan a vízbe. Jellegzetes amszterdami látványosság az, amikor megje­lenik a vízi autómentő, s daru- szerű csápjaival kiemeli az „oda tévedt” idegent a rozsdaszínü vízből. Ilyenkor aztán se vége, se hossza a gépkocsiról, a márkájá­ról és a gazdájáról szóló meg­jegyzéseknek. S ráadásul mindez nem éppen olcsó mulatság. No persze, nem minden esetben: ha az autó tulajdonosával együtt csúszik a csatorna vizébe, az már életmentésnek számít, s nem kell fizetni érte. Ha sürget az idő, taxira kény­szerül az ember; van belőle min­den fajta. A legjobban akkor le­pődtem meg, amikor egy Volgá­ban találtam magam. Amint job­ban szemügyre veszi az epiber a forgalmat, a parkoló gépkocsikat, láthat Skodát, Wartburgot, Moszkvicsot — még Trabantot is. (Folytatjuk) Boros Béla Nyári idénymunkára diákokat vesz fel A BÉKÉSCSABAI MÁJUS 1 TERMELŐSZÖVETKEZET. JELENTKEZNI A TERMELŐSZÖVETKEZET KÖZPONTJÁBAN. 67496 II kínai főiskolákon megszüntetik a felvételi vizsgákat

Next

/
Thumbnails
Contents