Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-08 / 160. szám
A Varsói Szerződésnek a politikai tanácskozó testület bukaresti értekezletén képviselt tagállamai — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — megvitatták az Egyesült Államok vietnami agressziójának következtében kialakult helyzetet, különös tekintettel az amerikai fegyveres erők új bűntetteire, amelyek a vietnami nép ellen folytatott háború kiszélesítésére irányulnak. Az értekezlet résztvevői úgy értékelik Hanoi, továbbá Haiphong kikötőváros — Észak-Vi- etnam legnagyobb lakott helyei — külvárosainak bombázását, mint a vietnami háború „eszkalációja” amerikai politikájának újabb, még veszedelmesebb lépcsőfokát. Ennek következtében a Vietnamban folyó háború súlyosan rontja a nemzetközi helyzetet. egyszersmind új jelleget, a béke és az általános biztonság szempontjából még veszélyesebb jelleget ölt Az értekezlet résztvevői felháborodva ítélik el ezeket a bűntetteket és kijelentik, hogy teljes mértékben támogatják azt a hősies harcot, amelyet a testvéri vietnami nép vív szabadságának és függetlenségének védelmében, hazájának egységéért és integritásáért Az Egyesült Államok vietnami háborúja az amerikai imperializmus agresszív politikájának legci- nikusabb megnyilvánulása, a nemzetközi jog és a nemzetközi egyezmények megcsúfolása, az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának durva megsértése. Nem más, mint az Egyesült Államok volt az, aki meghiúsította az 1954. évi genfi egyezmények végrehajtását amelyek előirányozták a vietnami országos választások lebonyolítását és Vietnamnak mindenféle külföldi beavatkozás nélkül történő egyesítését. Az amerikai csapatok, mint megszállók, mint a vietnami nép szabadságának és' függetlenségének elfojtói mentek Vietnamba. Abban a rablóháborában, amelyet Vietnam ellen folytat az Egyesült Államok, mind kegyetlenebb és embertelenebb eszközökhöz folyamodik, pusztítja a békés lakosságot, nem riad vissza a napalmbombák és mérgező anyagok alkalmazásától sem. Azok, akik e gaztetteket végrehajtják, a hitleri háborús bűnösök nyomdokában járnak. Az amerikai csapatok és csatlósaik által Vietnamban végrehajtott cselekedetek a béke és az emberiség elleni bűntettek, amelyek súlyos nemzetközi felelősséget vonnak maguk után. Az agresszoroknak számolniuk kell a történelem tanulságaival és nem szabad elfelejteniük, hogy nem kerülhetik el a gaztetteikért való felelősségre vonást. Az amerikai agresszorok nem kerülhetik el a vietnami népnek okozott hatalmas anyagi pusztítások és károk megtérítését, fizetniük kell a szétrombolt városokért és falvakért, a felégetett kórházakért és iskolákért, a tönkretett utakért és a békés lakossággal szemben elkövetett minden barbárságért. Az Egyesült Államok kormányának tudnia kell, hogy minél több bűntettet követnek el a vietnami nép ellen, annál nagyobb lesz a bűnök súlya és annál kér- lelhetetlenebbül lakóinak érte. Az Egyesült Államok kormánya megkísérli, hogy fegyverrel ráerőszakolja Dél-Vietnam lakosságára saját rendszerét, fenntartsa a nép által mélységesen gyűlölt rothadt katonai diktatúrát, amely csakis amerikai szuronyokon nyugszik. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy saját akaratát diktálja a vietnami nepnek, csakúgy, mint bárNYILATKOZAT Egyesült Államok vietnami agressziójáról mely más ország népének sem. Csak Vietnam népe határozhat afelől, milyen rendet alakítson ki országában, s ez a nép elvitathatatlan joga. Az Amerikai Egyesült Államok le akarja igázni az indokínai félsziget más országait is. Fokozza durva beavatkozását Laosz bel- ügyeibe, bombázza Laosz területét, folytatja a független Kambodzsa ellen irányuló provokációit. Mindez arról tanúskodik, hogy az amerikai imperializmus megpróbálja elfojtani a népek nemzeti felszabadító mozgalmát, megfosztani őket attól a szent joguktól, hogy önállóan intézzék sorsukat, maguk válasszák meg a fejlődés útját, vágyaiknak megfelelően. Az amerikai kormány agresszív cselekményeiből folyó veszély még csak fokozódik azáltal, hogy Vietnamban folytatott háborújába igyekszik szövetségeseit is bevonni. Ausztrália és Űj-Zéland, Thaiföld és a Fülöp-szigetek, továbbá a dél-koreai bábrendszer máris küldött, vagy jelenleg küld katonai egységeket, hogy azok részt vegyenek a vietnami nép ellen folyó háborúban. Politikai és anyagi támogatást nyújt Vietnamban az Egyesült Államoknak a Német Szövetségi Köztársaság is. Cinkosok az agresszióban azok az országok, amelyek fegyverszállítással segítik az ag- resszort, megengedik, hogy az Egyesült Államok felhasználja területüket a Vietnamban levő amerikai csapatok szállítására és ellátására. Előbb-utóbb az összes ilyen kormányoknak vállalniuk kell a felelősségre vonást mindezekért a cselekedetekért a népek ítélőszéke előtt. Senkit sem téveszthetnek meg az amerikai kormány állításai, amelyek szerint hajlandó tárgyalni a vietnami probléma rendezéséről. A „békesserető szándékokról” és „béketárgyalások- ról” szóló nyilatkozatok velejükig hamisak. Látnivaló az az égbekiáltó eltérés, amely a vietnami háború folytatása és a között az amerikai állítás között tátong, hogy az Egyesült Államok kész lépéseket tenni a leszerelés útján. Országaink pártjai, kormányai és népei csodálattal szólnak a hősi vietnami nép bátorságáról, szívósságáról és ama eltökéltségéről, hogy kivívják a győzelmet a rablók ellen folytatott harcban. Bármilyen makacsok legyenek az agresszorok, akármilyen újabb gaztetteket kövessenek is el, nem törhetik meg a vietnami nép szabadság- és függetlenségvágyát. Az értekezlet résztvevői úgy vélik, hogy amikor a vietnami nép az amerikai imperializmus ellen harcol, akkor nemcsak saját nemzeti jogait védelmezi, hanem egyszersmind nagymértékben hozzájárul a szocialista világrendszer országainak, minden népnek a békéért, a függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó küzdelméhez. A vietnami nép igaz ügyét a szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály, a kommunista és munkáspártok, a nemzeti felszabadító mozgalom, a béke és a haladás összes erőinek mély rokon- szenve és szolidaritása övezi. A Varsód Szerződés azon tagállamai, amelyek ezt a nyilatkozatot aláírták, a leghatározottabban megerősítik a vietnami kérdéssel kapcsolatos álláspontjukat. Az amerikai kormány haladéktalanul szüntesse meg a vietnami agresszív háborút, tartsa tiszteletben a vietnami népnek a békére, a nemzeti függetlenségre, a területi egységre és sérthetetlenségre vonatkozó alapvető nemzeti jogait, amelyeket a Vietnamra vonatkozó 1954. évi genfi egyezmények biztosítanak. Az értekezleten részt vevő államok abból kiindulva, hogy a vietnami nép kizárólagos joga a saját ügyeiben való döntés, teljes mértékben támogatják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának 4 pontos programját, valamint a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítása Front által előterjesztett öt pontból álló programot; ezek igazságos alapul szolgálnak a vietnami kérdés politikai rendezéséhez és teljes mértékben megfelelnek az 1954. évi genfi egyezményeknek, összhangban állnak a béke érdekeivel Délkelet- Ázsdában és az egész világon. Az Amerikai Egyesült Államoknak maradéktalanul be kell tartania a Vietnamra vonatkozó genfi egyezményeiket, meg kell szüntetnie a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni agressziót, haladéktalanul, véglegesen és feltétel nélkül véget kell vetnie a VDK területe bombázásának, fel kell hagynia a dél-vietnami fegyveres intervencióval, ki kell vonnia csapatait és csatlósainak csapatait Dél-Vietnamiból, fel kell számolnia az összes amerikai katonai támaszpontot ebben az országban, a Nemzeti Felszabadítása Frontot a dél-vietnami lakosság egyedüli jogos képviselőjének kell elismernie, ed kell ismernie Vietnam népének azt a jogát, hogy saját maga, minden külső beavatkozás nélkül határozza meg sorsát és döntsön az ország békés egyesítésének kérdéséről. A Varsói Szerződésben részt vevő államok, miután megvitatták az Amerikai Egyesült Államok háborús tevékenységének kiszélesítése következtében kialakult vietnami helyzetet, 1 a leghatározottabb formá“• ban figyelmeztetik az Egyesült Államok kormányát arra a felelősségre, amelyet a háború folytatásával és kiterjesztésével az egész emberiség előtt vállal, figyelmeztetik azokra az előre nem látható következményekre, amelyek ebből egyebek között az Egyesült Államokra nézve is származhatnak. O Mindinkább növekvő erköl- esd és politikai támogatást és sokoldalú segítséget nyújtanak most is és a jövőben is a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, beleértve a gazdasági, védelmi, anyagi, műszaki eszközökkel és szakemberekben nyújtandó segítséget és minden olyan segítséget, amely elengedhetetlenül szükséges az amerikai agresszió visszaveréséhez, figyelembe véve a vietnami háború új szakasza által felvetett igényeket. O Kijelentik, készek megad'••ni a lehetőséget önkénteseiknek — ha a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya ezt kéri —, hogy Vietnamba menjenek és segítséget nyújtsanak a vietnami népnek az amerikai ag- resszorak ellen viselt harcában. /i Határozottan elítélik az "• Egyesült Államok kormányának azon cselekményeit, amelyek a háborúnak Laoszra és Kambodzsára való kiterjesztését célozták, kifejezik szolidaritásukat ezen országok népeivel és követelik, hogy az Amerikai Egyesült Államok feltétlenül tartsa be az 1954. és 1962. évi genfi egyezményeknek a szóban forgó országokra vonatkozó előírásait, tartsa tiszteletben szuverenitásukat, függetlenségüket, semlegességüket és területi sérthetetlenségüket. Országaink pártjai és kormányai a vietnami nép győzelmének kivívása, érdekében feltétlenül szükségesnek tartják a szocialista államok akcióegységét. Országaink valamennyien el varrnak szánva, hogy a jövőben sem kímélik erejüket és minden szükséges intézkedést megtesznek a vietnami nép megsegítésére az amerikai agresszió megfékezése végett. Az értekezleten részt vevő országok felhívással fordulnak minden államhoz, amelynek drága a béke, az összes haladó és , békeszerető erőhöz, a világ közvéleményéhez, a nemzetköri munkásmozgalomhoz, a kommunista és munkáspártokhoz, tömörítsék az amerikai agresszió éllen küzdők arcvonalát, lépjenek fel határozottan a barbár vietnami háború éllen, a nép hősies harcának támogatására. A Varsói Szerződésben részt vevő országok felhívással fordulnak minden állam polgárához, tegyenek meg minden tőlük telhetőt az Egyesült Államok vietnami agressziójának megszüntetésére, a délkelet-ázsiai háborús tűzfészek felszámolására, a feszültség enyhítésére és a nemzetközi kapcsolatok normalizálására. Egyetlen állam, egyetlen kormány sem szemlélheti közömbösen az Egyesült Államok vietnami cselekedeteit, ha valóban szívén viseli a béke sorsát. E cselekmények nemcsak a vietnami nép függetlenségét és szabadságát veszélyeztetik, hanem egyre súlyosabb veszélyt jelentenek a világbékére is. Országaink kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a béke erői, amelyek támogatják a vietnami nép harcát, rákényszerítheti k az amerikai imperialistákat, szüntessék be a vietnami agressziót, ily módon ezek az erők nagymértékben hozzájárulhatnak a világbéke biztosításához. A vietnami nép igaz ügye diadalmaskodni fog! Vietnam népe győzni fog! A Bolgár Népköztársaság nevében TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Köe- ponti Bizotitságánalc első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében ANTONIN NOVOTNY, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke JOZEF LENÄRT, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke A Lengyel Népköztársaság nevében WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára JOZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Magyar Népköztársaság nevében KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára KÁLLAI GYULA, a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke A Német Demokratikus Köztársaság nevében WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöké WILLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke A Román Szocialista Köztársaság nevében NICQLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára ION GHEORGHE MAURER, a Román Szocialista Köztársaság Minisztoitanácsaiiak elnöke A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében LEONYID BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Bukarest, 1966. július 6. Bilincsbe vert légikalózokat kísértek Hanoi utcáin Hanot Szerdán este Hanoiban — mint már jelentettük — nagyszabású tiltakozó tüntetés zajlott le az amerikai agresszorok barbár légitámadásai miatt. A tüntető tömeg arra a hírre gyűlt össze, hogy a lelőtt amerikai gépek foglyul ejtett pilótáit kísérik kihallgatásuk színhelyére. A VNA a tüntetésről adott beszámolójában elmondja, hogy Johnson „légiharcosai” bilincsbe verve, kettesével haladtak végig az utcákon és fegyveres kíséret őrizte őket a nép haragjának megnyilvánulásától. A VNA név szerint is felsorol közülük néhányat, így például Robinson Risner alezredest, akit 1965. szeptember 16-án ejtettek foglyul, James Bond Stockdale századost, aki 1965. szeptember, 9-én, Leonard Coffee hadnagyot, aki 1965. február 3-án esett fogságba. Az utcán végigkísért foglyok azonban csak töredékét jelentik _ az Észak-Vietnamban elfogott légikalózoknak — írja a VNA —, mert el lehet mondani, hogy a hetedik flotta összes repülő- gépanyahajóinak, az Egyesült Államok összes dél-vietnami és thaiföldi légitámaszpontjának személyzete „képviselve van” a VDK börtöneiben. A felhangzó haragos kiáltásokat a foglyok tolmács nélkül is megértették, ez az oka annak, hogy még a legarcátlanabbak is mélyen^ lehajtott fejjel meneteltek az őrök között. Vietnam népe tudja, hogy a kormány bíróság elé állítja /a kalózokat és bűneik arányában bünteti meg őket — hangsúlyozza a VNA. (MTI) Wilson Moszkvába utazik IiOndon Az angol miniszterelnöki hivatal szerdán este 11 órakor sajtóközleményben jelentette be, hogy Harold Wilson július 16-a és 18-a között Moszkvában megtekinti az angol ipari kiállítást, s elfogadta Alekszej Kosrigin meghívását, hogy tartózkodása alatt legyen a szovjet kormány vendége. A közlemény szerint Wilson találkozik majd Kosrigin miniszterelnökkel és világpolitikai kérdésekről tanácskozik vele. A bejelentés néhány órával követte nyomon a Daily Worker utódjának, a Morning Stamak első oldalas hírét, amely tájékoztatott Wilson moszkvai úti tervéről és — a csütörtöki keltezéssel megjelent laptudósítás arra is rámutatott, hogy Wilson propagandagesztusnak szánja a moszkvai utalást: így akarja lecsillapítani a munkáspárt belső ellenzékét, amely élesen bírálja Wilson Johnsont támogató vietnami politikáját. A Reuter moszkvai angol diplomáciai forrásokra hivatkozva közli, hogy Wilson Vietnamról is tárgyalni kíván a szovjet kormány elnökével. A Reuter ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a szovjet sajtó egyre élesebben bírálja az utóbbi időben Wilson Amerikát támogató Vietnam-po- litikáját. Londoni megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy Wilson — miután a francia vezetőkkel, majd Kosriginnal is megbeszélést folytatott — július 29-én Washingtonban találkozik Johnson elnökkel. Geoffrey Whitehead, a Reuter hírmagyarázója szerint „szovjetunióbeli utazása nyilvánvaló lehetőséget ad Wilson- nak, hogy első kézből tájékoztassa Johnsont a szovjet álláspontról. (MTI)
