Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-07 / 159. szám

/ 1986. július 7. 3 Csütörtök (Folytatás az 1. oldalról) a szocialista társadalom további építése és erősítése, a lakosság életvisizonyai, egészségvédelme, kulturális fejlődése és szociális ellátottságának további javítása céljából. A tervidőszak iparfejlesztési politikája keretében erőteljesebbé kell tenni áz ipari hatékonyság fejlesztését. Nagyobb figyelmet kell fordítani a fejlesztés műsza­ki, gazdasági, szervezési- feltéte­leinek megteremtésére A gazdasági helyzet olyan ipar­politikáit követei, mélynek megva­lósítása során egyre nagyobb mértékben kell az intenzív fej­lődésre törekedni, figyelembe kell venni a még szükségszerű extesn- zív irányzatot is ott, aihoi a vo­lument csak így lehet növelni. Egyre fokozottabb feladat a gazdasági hatékonyság fokozása. Ennek feltételeit a terv célkitűzé­sei részben tartalmazzák. Emel­lett kedvező talajt kell teremteni a gazdaságosság színvonalának emeléséhez. A terv a hatásfok javításával számol, amikor a termelésnöve­kedés 80 százalékát a munka ter­melékenységének emelésével ter­vezi elérni. A népgazdasági terv a mezőgazdaság fejlesztését to­vábbra is kulcskérdésnek jelöli meg. A mezőgazdasági termelés 1961—65. évek átlagához 13—15 százalékos emelkedést irányoz elő az 1966—70-es évek átlagára. Továbbra is fontos feladatként jelöli, hogy a háztáji és a kisegí­tő gazdaságok termelése ne csök­kenjen. A terv rögzíti, hogy lehe­tővé kell tenni a mezőgazdasági nagyüzemekben a termelt nyers­anyagok helyi feldolgozását. A terv célul tűzi ki, hogy tovább kell csökkenteni az’ egyes területek között még fennálló lényeges gazdasági és életszínvonalbeli különb­ségeket. Ezeknek érdekében az erőforrásoktól függően tö­rekedni kell az ipar és a me­zőgazdaság olyan területi fej­lesztésére, amely biztosítja az ország iparilag elmaradott körzeteinek, „főleg az Alföld és Dunántúl” területeinek ipari erősítését új üzemek vi­déki telepítése, meglevő vidé­ki üzemek bővítése, rekonst­rukciója, budapesti üzemek, üzemrészek, illetve termelési profilok vidéki üzemekbe va- t ló telepítése útján. A népgazdaság harmadik öt­éves terve és a megye terve is társadalmunk további fejlődését hivatott elősegíteni. Tovább fej­lődik a megye gazdasága, a szor­galmas és termelékeny munka alapján a dolgozók jóléte. Éppen ezért a megye munikásosztáJya, termelőszövetkezeti parasztsága, az állami mezőgazdasági üzemek dolgozói, az értelmiség és az alkal­mazottak e tervet magukénak tudják, melyben saját jólétük nö­vekedésének feltételeit is látják. Meggyőződésünk, hogy terveink valóra váltásáért — melyek nyo­mán újabb üzemek, mezőgazdasá­gi létesítmények, iskolai tanter­mek, egészségügyi, szociális, kul­turális fejlesztés és további jelen­ti» lakásépítés állami, szövetke­zeti és magáin jelleggel valósul meg — a megye szorgalmas dol­gozó népe minden erőfeszítést meg fog tenni. A terv célkitűzéseiben testet ölt a párt politikája, a dolgozó emberről való gondoskodás, a szó. cialista haza fejlődése, mint jö­vendőnk alapja. Ezek után engedje meg a tisz­telt együttes ülés, hogy áttérjek a gazdasági mechanizmus és a párt­politikai munka, a gazdasági mechanizmus és az állami mun­ka egyes kérdéseire. E téma bevezetőjeként szabad­jon felsorolni a gazdasági mecha­nizmus reformja főbb céljait. U harmadik ötéves terv társadalmunk további fejlődését hivatott szolgálni A reform célja, hogy erősítse szocialista rendszerünket, meg­gyorsítsa pártunk és népünk cél­jának elérését, a szocialista tár­sadalom teljes felépítését. Fej­lessze a szocialista tulajdonvi­szonyokat és a termelőerőket, nö­velje a szocialista vállalatok ön­állóságát, javítsa tevékenységüket. Biztosítsa a gazdaság fejlődésé­nek nagyobb tervszerűségét, fej­lessze és korszerűsítse a szocialis­ta tervgazdálkodás módszereit. Hatékonyan érvényesüljön a szo­cialista bérezés elve, fokozottab­ban ösztönözze a vállalati kollek­tíváikat, az alkalmazottakat és minden dolgozót a szorgos, jó minőségű munkára. Segítse elő, hogy a társadalom összmunkája hatékonyabbá, s azon belül min­den gazdasági egység munkája szervezettebbé váljon. A felsorolt célkitűzésék szol­gálatába kéll állítanunk pártbi­zottságaink, a pártalapszerveze- tek, az állami szervek és állam­igazgatási szervezetek, a tömeg­szervezetek és mozgalmak, az in­tézmények és gazdasági egységek munkáját. A célkitűzések megva­lósítása megköveteli, hogy tovább erősítsük a pártot, a párt egész tevékenységét. Az új helyzetben ugyanis a párt feladatai megnövekedmék és nyil­ván bizonyos mértékben módosul­nak is. Szemléletünkben a pártot mint élő, eleven szervezetet kell felfognunk és ebből szükségképpen követke­zik, hogy ez kifejezésre jus­son elméleti és gyakorlati te­vékenységében. Az elmúlt éveikben végibement politikai, társadalmi, gazdasági fejlődés minden kétséget kizáró bizonyítéka, hogy a párt vezető szerepe érvényesült. Ez viszont nem zárja ki azt az igazságot, ha úgy merül lel a kérdés; ho­gyan érvényesült a párt vezető szerepe a különböző területeken, akkor nem válaszolhatjuk azt, hogy minden területen kifogásta­lanul és tökéletesen, hogy e téren nincs semmi tennivalónk. A párt vezető szerepévél kap­csolatban több helytelen nézet tapasztalható. Az egyik leggyako­ribb, hogy minden kérdésben köz­vetlenül a pártszerveknék kell dönteniük. Minden részfeladatot a pártnak kell meghatározná. Az állama, tömegszervezetá szervek szerepe pusztán a végrehajtás. Erre természetesen a párt kép­telen, ez a vezető szerep pralkti- cista értelmezése, s ha ezt kon­zerválnánk, nem fejlődne megfe­lelően az állami és tömegszerve­zetek önállósága és felelőssége, a dolgozók minden előforduló kis hibáért a pártszervezetéket, vagy a felsőbb pártszerveket tennék felelőssé. Találkozom olyan helytelen fel­fogással is, amely a párt vezető szerepét valamiféle megfoghatat­lan eszmei irányításinak tekinti, helyteleníti a fontos feladaitok megoldására hozott konkrét párt­határozatokat, mondván, hogy a párt nem ért hozzá. A párt vezető szerepének he­lyes értelmezése azt jelenti, hogy a párt vezető szervei dolgozzák ki — a párttagság és a dolgozó tömegek bevoná­sával — a társadalmi fejlődés igényeinek elemzése alapján a politikai, gazdasági, kultu­rális élet fő tennivalóit és határozzák meg a pártszerve­zetek feladatait. Éppen ezért fejleszteni kell az elméleti munkát a pártban. A gazdasági kérdésékben a ve­zető pártszervek a gazdaságpoli­tika lényeges kérdéseit, illetve a I fejlődés fő irányát és ütemét ha­tározzák meg. A konkrét gazdasági irányító munka túlnyomórészt állami fela­dat. illetőleg egyre inkább azzá kell, hogy váljon. Ez természete­sen nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy a párt, illetve szerveze­tei tétlenül, közönyösen szemlél­jék a társadalmi, a gazdasági fej­lődési gátló körülményeket. A pártvezetésben és tevékenységé­ben erősíteni kell az ideológiai, a politikai, a gazdasági, a kultúr­politikai irányítást, a kádermun­kát és minden téren a pártellen­őrzést. A gazdasági mechanizmus re­formja kapcsán, mint ismert, je­lentősen nő a tanácsok önállósága és ezzel párhuzamosan természe­tesen felelőssége is. Ebből szükségképpen következik az j állami és államigazgatási munka tartalmának, színvo­nalának. szervezettségének igénye, mind a gazdasági fel­adatok, a város- és település- fejlesztés, a kommunális el­látás és nem utolsósorban a mezőgazdasági fejlesztési ter­vek kialakításában, a terme­lőszövetkezetek állami támo­gatásában. I Meggyőződésünk, hogy a taná- ! csók és azok igazgatási szervei egész tevékenységüket fejlesztve a jövőben még inkább biztos ga­ranciái lesznek a párt politikája érvényesítésének a maguk terü­letén. A népgazdasági terv és benne megyénk fejlesztési célkitűzései­nek megvalósítása a megye dol­gozóinak tudatos, cselekvő mun­káján nyugszik. Emellett a ter­vék valóra váltásában, hogy az céljainknak megfelelően alakul­jon, fontos feladat és felelősség hárul a megye párt, állami, tö- megszervezeti és mozgalmi, gaz­dasági kádergárdájára. Ez a ká­dergárda, amely ma különböző fontos posztokon dolgozik, az el­múlt évek során döntő többségé­ben becsülettel megállta a helyét a párt politikájának végrehajtá­sában. A jövő feladatai fokozott igényt támasztanak a marxista és szak­mai műveltség további fejleszté­sében; munkánk tartalmának ál­landó’ gazdagítása, a szervezett és fegyelmezett tevékenységet igény­li nap mint nap. Meggyőződésünk, hogy kádere­ink ezen igényeknek megfelelnek, a párt politikájának cselekvő harcosai lesznek — fejezte be beszédét Szabó Sándor elvtárs. A vita során megállapította töb­bek között az együttes ülés, hogy a megye további iparosítását a foglalkoztatottság növelése, a nö­vekvő élelmiszeripari nyersanyag­termelés, a feltárt földgázkészle­tek felhasználása, valamint a me­gye hagyományos könnyűipará­nak továbbfejlesztési lehetőségei határozzák meg. A mezőgazdaságban alapvető mindenekelőtt a nagyüzemek fejlesztése, termelésük növe­lése. Továbbra is fontos fel­adatként szabta meg a ta­nácskozás a háztáji, a kisegítő és más gazdasági lehetőségek kihasználását. A közművelődéssel kapcsolatban kifejezésre jutott, hogy fokozato­sabban segítse a szocialista gaz­dasági viszonyok szilárdítását, az ipari és a mezőgazdasági terme­lés- növelését, az ifjúság és a fel­nőttek általános és szakmai mű­veltségének emelését, a szocialista tudat további erősödését. Az ötéves program részletes taglalása során többek között jó­váhagyólag tudomásul vette az ülés, hogy a Békéscsabai Kon­zervgyár kapacitása a nemrég el­készült tésztaüzemmel együtt a harmadik ötéves terv során 6000 —6500 vagonra nőtt. Jelentős fej­lesztéssel számol a húsipari vál­lalat, ami azt jelenti, hogy a je­lenlegi 91 ezer series és 6 ezer vágó marha helyett 152 ezer ser­tést, és 12 ezer vágó marhát dol­goznák fel majd. Az állami épí­tőiparban az 1965. évi termelést 1970-re mintegy 50 százalékkal kívánják megemelni, természete­sen kétharmad részben a termelé­kenységgel. A helyiipari — taná­csi — vállalatok fő tevékenysége a lakosság szükségleteinek kielé­gítése, de a népgazdasági igények­nek megfelelően az árutermelés­ben is kapnak szerepet. Az OKISZ irányítása alá tartozó 38 szövetkezet termelési volumene 1970-ben 45 százalékkal lesz na­gyobb, minit 1965-ben. A szövet­kezeti építőipar programjában a tervidőszak alatt 1820 OTP- és 6 ezer családi ház építése szerepel. A legjelentősebb ipari beru­házásokra a tervidőszakban 1 milliárd 400 milliót fordíta­nak, ezenkívül 155 milliót la­kásépítésre, 250 milliót pedig az olajbányászat fejlesztésére. Külön kiemeli a program, hogy a beruházások, a műsza­ki rekonstrukciók és az álta­lános fejlesztési feladatok megkövetelik a szakember- igény jobb kielégítését. A mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban a program előírja, hogy a tervidőszakban a mezőgaz­daságban az össztermelés az 1961 —1966. évek átlagához képest az 1966—1970 átlagában 14—15 szá­zalékkal emelkedik, a felvásárlás volumene 30—35 százalékkal. A tanácskozás külön hangsúlyozta a kenyérgabona termelésének szük­ségességét. Átlagtermését 1970-re a megyében katasztrális holdan­ként 15 mázsában állapítja meg, majd ennek feltételeit taglalja, a továbbiakban pedig megállapítja: a legnagyobb növénytermesztési feladat a takarmánytermelés nö­velése. Ezek után pedig kimondja, hogy minden gazdaságban meg kell teremteni a lucematermesz- tés feltételeit; megyei átlagban a közős szántóterület 10—12 száza­lékán szakszerűen telepített lu­cernások legyenek; rendszeres magfogással minden gazdaság biz­tosítsa a magszükségletét és áru­magot is termeljen. A zöld- és szálas takarmány növeléséért a tervidőszakiban 10 ezer katasztrá- lis holdra növelik az öntözött és javított legelők területét. A növekvő ipari igények, a friss korai zöldségexport, a belső szükséglet megköveteli a zöldségtermelő területek nö­velését. Ezért a 13 ezer 365 ka­tasztrális hold zöldségtermelő területet 19'0-re 19 ezer hold­ra kell növelni. Növelni kell továbbá a szaporítóházak, az üvegházak, a hollandágyak számát. Az állatállomány fejlesztése, az állati eredetű termékek termelé­se az állatállomány minőségi ja­vítását teszi szükségessé. Javítani szükséges ezért többek közt a te­nyésztői munkát, tervszerűen tö­rekedni kell az állomány nagyobb termelékenységű egyedekkél való felcserélésére. A tervszerű és jobb munka lehetővé teszi pél­dául, hogy az egy tehénre jutó tej- hozamot a jelenlegi 2300 liter­ről 2800 literre, vagy az ossz hús­mennyiséget 1970-re 6300 vagonra növeljük, ami az 1965. évi tényhez képest 20 százalékos növekedést jelent. A tanácskozás hangsúlyozta, hogy a termelés célkitűzésé­nek megfelelően javítani szükséges a mezőgazdasági j dolgozok anyagi érdekeltsé­gét, az alkalmazott anyagi ! ösztönzők minél jobban ser- I kentsenek a termelés meny- nyiségi és minőségi növelé­sén kívül a fejlett eljárások széles körű alkalmazására, a takarékosságra, a szakmai színvonal növelésére. A gazdaságilag megerősödött ter­melőszövetkezetek fokozatosan te­remtsék meg a garantált pénz­ben! díjazásra való áttérés fel­tételeit. (Itt jegyezzük meg, hogy a mezőgazdasági program állami gazdaságok nélkül értendő.) A mezőgazdasággal kapcsolatban is egyértelműen állást foglalt a tanácskozás, hogy a célkitűzések megvalósításáért javítani szüksé­ges a szakember-ellátottságot. Ag­ráregyetemen a tervidőszakban 225, a kertészeti főiskolán 35, a mezőgazdasági gépészmérnöki szakon 25, technikumban 80(1 szakembert és 10 ezer szakmun­kást kell kiképezni. A közlekedéssel kapcsolatban a program kimondja többek közt, hogy a nagy forgalmú utak — át­kelési szakaszok — korszerűsíté- sd ütemét ki kell dolgozni. A ke- I reskedelemmel kapcsolatban pe­dig, hogy javítani kell az ellátott­ságot, fejleszteni az alapvető el­látási körzeteiket; továbbá növel­ni szükséges a városokban a szál­lodai férőhelyeket, az egész me­gyében pedig javítani szükséges a közétkeztetést. A továbbiakban a tanácskozás megállapította, hogy a második ötéves tervben jelentősen fejlő­dött megyénk kulturális élete; a tervidőszakban fő feladata a közoktatásban az oktató-, a po­litikai, világnézeti nevelőmunka színvonalának az emelése, a tanu­lók szilárd korszerű ismereteinek a növelése. A népművelés tudatosab­ban szolgálja a szocialista vi­lágnézet terjesztését, tudato­sabban népszerűsítse a párt politikáját, a közösségi szem­léletet, segítse az új erkölcs kialakulását, a művészetek propagálását, az ízlés fejlesz­tését, a tömegek kulturált szó­rakozását. Fokozott gondot fordítson az if­júság, a tanyavilág, a munkásság kulturális ellátására. Az egészség­üggyel összefüggően megállapítja’ i a program, hogy tovább szükséges javítani a betegellátást, szélesile­ni kell a szakorvosi ellátást, erő­teljesebben kell az egészségügyet a megelőzés szolgalatéba állítani. És minden vonatkozásban érvény­re kell juttatni a sízocialista eti­kai szemléletet az orvosok köré­ben. Az együttes ülést Frank Ferenc elvtárs. a párt megyei bizottságá­nak első titkára zárta be. Többek közt ezeket mondta: A megye har­madik ötéves terve pártunk gaz­daságpolitikáján nyugszik. azt tükrözi. Figyelembe veszi a nép­gazdaság erőforrásait és az állam­mal, a népgazdasággal szemben megnövekedett kötelezettségeket.. j Megvalósítása biztosítja a társa- i dalom politikai, gazdasági, kultu- j rális életének fejlődését, ami min­iden ember legközvetlenebb érde­ke. Az együttes ülés az irányelve­ket elfogadta és feladatul tűzte ki a különböző szerveknek, válla­latoknak, gazdasági ágaknak, hogy ennek alapján dolgozzák ki rész­letesen saját terveiket.

Next

/
Thumbnails
Contents