Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
J-W6. július 1. 5 Péntek Évezredes szarmataleletek Kardoskúton Ha figyelemmel végigjárjuk a kardoskúti határ partosabb részeit. akkor a fiatalabb kókorszak- tól (i. e. 4000 év) a török hódoltság koráig megtaláljuk az emberi település nyomait. Különösen gazdag a határ az időszámításunk első századaiban itt élt jazig- szarmaták régészeti emlékeiben. Települési nyomaikat minden partosabb részen megtaláljuk. Ebből arra következtethetünk, hogy vidékünk ebben a korban volt a legsűrűbben lakott. Nemrégiben a kardoskúti határ nyugati részén elterülő Fehértó közelében, az Orosháza— békéssámsoni út mentén. Kérdő Ernő 328. számú tanyája melletti partos részen kerültek elő szarmatakori cserépedénytöredékek. Durva kézzel formált, különböző nagyságú fazekak maradványai ezek. de vannak köztük szürke színű, korongon készült, finoman kidolgozott, simított hullámvonalakkal díszített darabok is. E cserepek közelében pár évvel ezelőtt II. Constantinus római császár bronz pénzét vetette felszínre az eke, vesszőlenyoma- tos sártapasz darabokkal együtt. A leletek azt mutatják, hogy a település időszámításunk III.—IV. századában lakott volt. Nagy időről beszél a lelet. Az iráni eredetű lovasnomád szarmata nép időszámításunk első századának elején jelent meg az Alföldön, s három századon keresztül három nagyobb törzsük vándorolt hazánk területére Ukrajna pusztáiról. Az 500-as évekig éltek itt, s beolvadtak a nagy nép- vándorlást megindító ázsiai hunok áradatába. Életmódjukról igen keveset tudunk. Csak a római történetírók feljegyzéseiből értesülünk, hogy vakmerő, jól felfegyverzett lovasharcosok voltak. Említést tesznek az ókori források arról is, hogy rablóhá'borúika.t harcos uralkodó osztályuk viselte, míg az elnyomott földművelő nép tömegeinek tilos volt fegyvert hordani. A „szolga”-szarmaták sanyarú helyzetükön nemegyszer győzelmes kimenetelű felkeléssel próbáltak javítani. Hosszú időn keresztül anyajogú nemzetségi szervezetben éltek, s a nőknek megkülönböztetett szerepük volt a társadalomban. Ifj. Olasz Ernő Az ipartelep vízellátását biztosító vízmű építését kezdik meg a IV. negyedévben Szarvason A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a IV. negyedévben kezdi meg Szarvason az ipartelep vízellátását biztosító * vízmű építését. Első ütemben a hálózat készül el, majd a műtárgyak (tárolómedence, hidroforház) következnek. A vízmű megépítése után lehetővé válik, hogy az egyelőre amúgy is vízhiánnyal küzdő városban a vízigényes ipari létesítmények elkülöníthetők legyenek. sőt az ipartelepi kútnak a közhálózatra való rákapcsolásával javítható lesz a lakosság vízellátása. Csakis a magasabb jövedelem nyújtásával lehet „helyhez kölni” a fiatalokat Biharugrán is Biha.ru.gra szülötte. Szabó Pál ,.A felszabadult föld” című könyvében községe és a magyar parasztság nincstelenjeinek a sorsát írta meg. Ez a sors a Vörös Hadsereg felszabadító harcával, 1944 októberében megváltozott. A gyökeres átalakulás azonban. az 1960-as években a szövetkezeti gazdálkodás megkezdésével történt. A föld gazdái, a parasztok az 5200 holdas szövetkezetüket a róluk szóló könyvről nevezték el. Jelenleg 486 tagjuk van és munkaegységértékük 26 forint. Ehhez, ha hozzáadjuk a részesmű- velés jövedelmét is, úgy 38—40 forint az érték. A munkalehetőség biztosított, jövedelem is elég szépen mutatkozik, mégis a tsz vezetői egyelőre szinte megoldhatatlannak látszó problémával néznek .szembe. A napi munka mellett legfőbb gondjuk: mii lesz a tsz-szel egy pár év múlva, hogyan tartsák meg a fiatalokat? Tervek a gazdaságosság növelésére Bizony ez elég sok helyen okoz komoly gondot. Súlyosbítja ezt az a tény, hogy a bihar.ugrai Felszabadult Föld Tsz tagságának az átlagos életkora 55—60 év. Egyelőre ez a szám csak növekedik, mivel a fiatalság elvándorol. Sok esetben nem is a jobb kereset, a több pénz, hanem a jobb körülmények keresése miatt. Máté Béla, a tsz elnöke és Tarsoly Viktor, a párttitkár ismertetnek néhány elgondolást. — A fiatalságot csakis a magasabb jövedelem nyújtásával tudjuk ittmaradásra bírni. A bevétel növelésére az 1966—67-es évre már nagy terveink vannak. Több mint 200 holdon víztárolót szeretnénk építeni, melyben a haltenyésztés mellett kacsanevelést is folytatnánk. Fokoznánk az öntözést és a nádtermelést, mely- lyel biztosítanánk a téli foglalkoztatást is. Ezenkívül 131 holdon édesköményt is termelünk és 260 hold nyárfaerdőt telepítünk. A víztárolóépítés közel 400 hold öntözését is lehetővé teszi, ami a többivel együtt 1967-ben már munkaegységenként 8—10 forintos jövedelemnövekedést fog eredményezni. Ehhez természetesen szükséges a megyei tanács építési engedélye. A KISZ sem tétlen Ha tervünket rajtunk kívülálló okok miatt nem tudjuk megvalósítani, a fiatalság elvándorlása tovább tart... A helyi KISZ-szervezet is igen sokat tesz a fiatalság igényeinek kielégítésére. Részesművelést vállalnak és az elmúlt évben csaknem 20 ezer forintot kerestek, amit országjáró körútra fordítottak. Az idén három hold édeskömény megmunkálását vállalták ós az érte járó összegből 8—10 fiatalt küldenek a Szovjetunióba. Ezenkívül az állami halgazdasággal való szoro*;> együttműködés alapján fokozottan igyekszenek a szórakozási igényeket kultúrált körülmények között kielégíteni. Természetesen a felsoroltak mellett nagyon sok függ attól, hogy a helyi kommunisták hogyan tudják gyermekeiket, szülőtársaikat befolyásolni. — E téren még eléggé a munka kezdetén vagyunk — , jelenti ki Tarsoly Viktor párttitkár. Legyen elegendő dolgos kéz — A tagság szétosztva, munka- csoportokban dolgozik. Mivel a növénytermesztésben részesműve- !és van, nehéz az emberek összefogása. Talán jövőre már brigádokat tudunk szervezni és ezzel nagymértékben javul a pártmunka is. Ha sok gonddal és nagy nehézségekkel is, de úgy látszik, a Felszabadult Föld Tsz gazdái igyekeznek minden lehetőséget megragadni, hogy az elkövetkezendő években is meglegyen az elegendő dolgos kéz és a becsületes munkáért járó jövedelem. Pankolai István legyen miből vésőt csinálnia. Alig várta a delet. Egykettőre bekapta a tojással sütött szalonnát és kolbászt, aztán hozzálátott, hogy a köszörűvel kiformálja a lyukvésőt. Ügy elmerült, hogy csak akkor vette észre a mérnököt, amikor az már pár lépésnyire volt tőle. Hirtelen a zsebébe csúsztatta a már csaknem kész szerszámot. — Mit tett a zsebébe? — Semmit. Vagyis hogy egy semmit érő vasat. — Mutassa! ...De hiszen ez egy csaknem kész véső! — Az a. Most csináltam. — Ki és hova rendelte? — Senki. Magamnak csinálom. mert tetszik tudni, a ház körül mindig akad egy kis faragni-, vésnivaló. — No, ezzel maga nem fog vésni. Nem ám, mert ez lopás lenne. — De kérem, mérnök szak- társ, az udvaron találtam... — Akkor sem. Ez köztulajdon, ha az udvaron hever is. Ráadásul a köz villanyán és köszörűjén csinálta. Adja ide. — Itt van, vigye, aztán dugja oda, ahová én gondolom. — Kikérem magamnak, hogy így beszéljen velem. — Hogyne beszélnék így. Csak akkor jut eszébe az udvaron széjjelszórt temérdek vagyon, ha valaki felvesz egy darabot? Ha elmerül a sárban, eltemetődik a földben, az nem baj? De, ha véső lesz belőle, az már lopás? Inkább szedetné össze az egészet. f A mérnök meghökkent, s csak annyit mondott, hogy az ócskavasgyűjtésre nincs se ember, se bérkeret. — Kérem, mérnök úr! Adjanak nekem néhány hónapi szabadságot, s addig csak az legyen a fizetésem, amit az udvaron összeszedett fémért kapok a MÉH-től. A mérnök összeráncolt homlokkal gondolkozott és számolt, aztán elnevette magát: — Nem is csinálna maga rossz üzletet, szakikám! Havonta igencsak tízezer forint ütné a markát. Ezzel indult is kifelé. Az ajtóból visszadobta a vésőt, s odaszólt Morgovics Jánosnak. — Fejezze be és intézze el hazavitelét az igazgatóval, Addig én is beszélek vele. — Az udvaron széjjelszórt fémről is? — Természetesen arról is. Morgovics János megkapta a vésőt, de a fémgyűjtési engedélyt sem ő, sem más... Kukk Imre Megdördülnek a várágyúk Július 7-én este harmadszor dördülnek meg a várágyúk i gyulai vár hatszáz esztendős öreg tornyának kőcsipkéi mögött, majc1 megszólalnak a fanfárok, és jelzik a várjátékok kezdetét. Az Hernani 1964-es és a Dézsa-dráma 1965-ös bemutatói után az idén már két darabot játszanak, elsőnek Szigligeti Ede: Béldi Pái című történelmi drámáját. A dráma főbb szerepeit Greguss Zoltán Éirdemes Művész, a Madách Színház. Gumik Ilona Já- szai-díjas.adebreceni színház, Ste- fanik Irén Jászai-díjas, a békéscsabai színház, Ivámyi József Jászai-díjas, a pécsi színház, Angyal Sándor Jászai-díjas, á Fővárosi Operettszínház, TyLl Attila a Nemzeti Színház, Horváth Sándor a szolnoki színház, Bán- györgyi Károly a debreceni színház, F. Nagy Imre, Körösztös István és Szoboszlay Sándor a békéscsabai színház tagjai alakítják. A próbák már hetekkel ezelőtt megkezdődtek és jelenleg már a gyulai vár színpadán folynak. Szigligeti történelmi drámájának 8 előadása után Keltái Jenő: A néma levente című víg játéka következik a programban, Latinovits Zoltánnal a címszerepben. A várjátékok nyitó darabját, a Béldi Pál-t Miszlay István, a Heltai-vígjátékot pedig Vass Károly rendezi. Próba a színpadon: Stefanik Irén és Iványi József. Mögöttük a rendező: Miszlay István. Délután az öregtorony előtt. Középen Greguss Zoltán Érdemes Művész. , A próbák közötti pihenőidőt a Várfürdö vendéglőjében töltik. Balról: Iványi József, Greguss Zoltán, Horváth Sándor és Bángyörgyi Károly.
