Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-30 / 179. szám
Világ proletárjai, a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja 1966. JÚLIUS 30., SZOMBAT Ara: 60 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM Több emberséggel Couve de Murville tegnap elutazott a Balatonhoz Párizsi sajtóvisszhang a látogatásról A francia külügyminiszter a Balatonhoz utazott pénteken reggel. Az indulásnál az esernyő is fontos szerepet kapott: a kiadós nyári eső ellenére vendégünk jó kedélyüen vágott neki a magyar tengerhez vezető útnak. Fotó: Bozsán A kombájnról a szántótraktorra ülnek a Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaság szerelői Ez év első felének baleseti statisztikája megyénk mező- gazdasági üzemeiben, vállalataiban és intézményeiben csaknem azonos a múlt év első hat hónapjával. Egy most is halálos kimenetelű volt. a többi 469 esetből pedig 7409 munkanapkiesés származott. Ahhoz viszonyítva, hogy megyénkben 49 állami gazdaság, gépjavító állomás s különböző mezőgazdasági vállalat, intézmény több ezer dolgozót foglalkoztat, viszonylag nem sok ez. E számok láttán mégis ott zakatol a kérdés az ember agyában, hogy törvényszerű-e ez? Nem kerülhető-e el az, hogy félévenként ennyi ember szenvedjen a fájdalomtól, ennyi munkanap essen ki temérdek tennivalóink közben; ami azonban azzal is jár, hogy kevesebb keresettel kell beérje napokig, hetekig a dolgozó és családja. A kérdés annál is jogosabb, mert helyenként a tavalyinál jóval megnövekedett a balesetek s az ennek következtében kiesett munkanapok száma. A Gyulai Állami Gazdaságban 298, az Orosházi Tangazdaságban 330. a Déva ványai Gépjavító Állomáson 205, az Orosházi Gépjavító Állomáson 163, a Víz- gépészeti Vállalatnál 200, az AGROKER Vállalatnál 94 munkanappal esett ki több baleset miatt, mint az elmúlt év első felében. Ki a felelős a növekvő balesetekért, az embereket kínzó fájdalmakért, a kiesett munkanapokért, a családot sújtó kevesebb keresetért? Annyi felé oszlik a felelősség, ahány an egy-egy üzemben, munkahelyen, csoportban dolgoznak, irányítanak! Erről beszélgetve a napokban az egyik állami gazdaság igazgatója felháborodottan kérdezte: Miért szednek elő engem azért, mert egy dolgozó, akit én hetekig nem is láttam, ittasan ült a gépre és balesetet szenvedett, avagy azért, mert sérülésig fajul néhány dolgozó játéka? A másik igazgató azt mondta, hogy ő sem érzi felelősnek magát a balesetekért, mert ő maga is felhívja a dolgozók figyelmét testi épségük védelmére s felhívatja erre figyelmüket a hozzá beosztott vezetők által is. Azaz ő és a többi vezető is megteszi a balesetvédelem szempontjából mindazt, amit a törvény előír, s amivel szerencsétlenség esetén a törvény előtt igazolni tudja magát. Ez azonban kevés, mert ez inkább a vezetők perbe foghatósága elleni, mint a dolgozók testi épsége feletti őrködés. Ahhoz az egyszerű kötelességteljesítéshez hasonlítható ez, amellyel egyes üzemek vezetői gondoskodnak a húsos, zsíros ebédekről, de savanyúságról, kompótról, vagyis arról, hogy a dolgozók ne rontsák el a gyomrukat a nehéz ételekkel — elfeledkeznek. — „Vigyázzanak magukra jobban a dolgozók!" — hangzik védekezőén minduntalan. Valóban, elsősorban -a dolgozóknak kell őrködniük saját testi épségük felett, hiszen a gép, a szerszám, s minden, amivel dolgoznak, elsősorban az ő munkabírásukat, életüket veszélyezteti. Elsősorban ők azok, akiknek tudniuk kell, hogy néhány korty munkakezdés előtt, vagy közben elfogyasztott ital, mennyire tompítja a figyelmet, az ösztönös óvatosságot. S ezt nemcsak az ital, hanem egyeseknél a szakmai beképzeltség, a túlzott magabiztosság az üzemelő géppel, az árammal telített vezetékkel, a szúró és vágó szerszámokkal való könnyelműsködés is tompítja. Tehet-e az ilyesmi ellen az igazgató? Igen, s nem is keveset. Elsősorban azzal, hogy nem elégszik meg a munkahelyi vezetők időnkénti jelentésével, mely szerint „ennyi és ennyi főnek megtartottam a baleseti oktatást”. Azért, mert az ilyen oktatások eléggé ritkák és túlságosan sablonosak. Jórészt csak tőmondatokból álló figyelmeztetésekből tevődnek össze. Elsősorban a balesetvédelmi oktatást kell rendszeresebbé, megka- póbbá, vagyis tartalmasabbá tenni. Másrészt minden munkahelyvezetőnek a vérébe oltani az emberek testi épsége iránti felelősséget. Minden munkakezdés előtt vegyék jól szemügyre azt, hogy ki milyen állapotban érkezik meg, s ne „no megint felöntöttél a garatra komám, vigyázva dolgozz!” — a következményekkel nem törődő, elnéző váll- veregetéssel engedjék az ilyeneket a munka ezernyi veszélye közé, hanem küldjék haza. így legfeljebb egy fel vagy egy egész napra szenved csorbát a munkafolyamat és a dolgozó családja a kevesebb kereset miatt, nem pedig hetekre. hónapokra, vagy egész életre, aszerint, hogy szerencsésebb, avagy rokkantságot, halálesetet előidéző zúzódás történik-e. Naponta, havonta, évente és hosszú idők távlatában hatalmas feladatok várnak mező- gazdasági üzemeinkre, vállalatainkra. Ezeknek a sikerétől függ dolgozóink növekvő keresete, jóléte. A több keresetnek és az emelkedő jólétnek csakis az egészséges ember tud örülni. Éppen ezért a munkaidő minden napjában, órájában sokkal jobban vigyázzanak az eddigieknél a dolgozók és vezetők önmaguk és egymás testi épségére. Kukk Imre A 22 ezer holdas Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaság határában ötezer holdnál nagyobb területen termett kalászos. A belvíz ezer holdon komoly károkat okozott, a többi területen azonban 17—21 mázsás termésátlagokat takarítottak be. A 18 kombájn heteken át szinte megállás nélkül haladt, géphiba véletlenül sem akadt, a teljesítmények egyenletesek voltak. A szovjet kombájnokkal többen elérték az 50—55 vagonos teljesítményt, de a jó öreg magyar arató-cséplő masináknál is 30 vagomos teljesítmények születtek. A hét elején mór csak kétoapi aratni való volt, amikor kiadós csapadék hullt az erősen kötött, szikes talajra. Lánctalpas traktort helyeztek készenlétibe. Csütörtökön például sűrűn akadt tennivalója a hernyótalpas gépnek, elakadtak a búzát arató kombájnok s úgy vontatták ki a kátyúból az erőgépek. Péntekre virradóra azonban újabb csapadék hullt a szarvasi határra. Félnapi aratni- való okoz komoly gortdot a kom- bájnosoknak. Ezt már valósággal el kell lopkodniuk. Hót végére a szalmalehúzás és a szántás a fő feladat a gazdaságban. Száz erőgép segíti az időszerű munkákat a búzaföldeken. Szórják az istállótrágyát, szántanak, báláznak. Eddig kétezer holdon zárták le a talajt s őrzik a búzaföld nedvességét. Egyébként a gazdaság legjobb szerelői — akik óvek óta kombáj- nolnak — most szántótraktorokra ülnek át. Segítségükkel minden lánctalpas két műszakban dolgozhat s hamarosan elkészülnek a talajmunkákkal. A csabacsűdi, örménykúti és a békésszem a nd- rási termelőszövetkezetek búzaföldjén segítik a kombájnaratást, amiért a jövő héten cserébe szovjet járvasdlózókat kapnak a kollektív gazdaságoktól munkára. A francia lapok beszámc Couve de Murville és Péter Janos külügyminiszter budapesti megbeszéléseiről. Kiemelik, a francia külügyminiszter látogatása három francia—magyar egyezmény aláírásával kezdődött, ami — mint azt a miniszterek is hangsúlyozták — a két ország kapcsolataiban bekövetkezett fejlődés kézzel fogható jele. A Figaro rámutat, hogy Péter János és Couve de Murville igen barátságos légkörben lefolyt megbeszélései valóságos párbeszéd formáját öltötték, ami hasznosabbnak bizonyult, mint a váltakozó expozé hagyományos tárgyalási formája. Az európai biztonság, a német probléma, a vietnami kérdés, akárcsak Prágában. Budapesten is a megbeszélések központjában állottak — húzzák alá a francia lapok, és az Auirore idézi Couve de Murville kijelentését: az „Európai Európa” létrehozása a kelet-, közép- és nyugat-európai országok ügye/ A francia külügyminiszter — írja az Humanité — az európai enyhülés és a gyakori kétoldalú kapcsolatok szükségességét hangoztatta, de későbbre halasztotta az esetleges összeurópai értekezlet tervének megvizsgálását. A francia rádió hírmagyarázatában kiemelte, hogy a vietnami kérdésben nagyon hasonló a francia és a magyar kormány álláspontja. mindkét ország növekvő aggodalommal figyeli a helyzet alakulását. f A fancia sajtó a gazdasági kapcsolatok fejlesztése szempontjából is nagy jelentőséget tulajdonít a budapesti magyar—francia tárgyalásoknak. A két ország közti kereskedelem fokozása megköveteli, hogy az árucsereforgalom kiegyensúlyozottabb legyen — írják a francia lapok. Op-Art nézőpont a békéscsabai Kossuth term.
