Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-29 / 178. szám
( 1068. július 29. PénleS Vonat és helikopter összeütközése Az amerikai Nebraska államban az Union Pacific vasúttársaság helikoptert bérelt, hogy a pilóta a levegőből gyomtalanító- vai porozza be a síneket. Munkája közben a pilótát a levegőben értesítették, hogy közeledik egy Los Angeles-i expressz. „Ügy is rögtön befejezem” — rádiózott vissza a pilóta, de már ez a csekély késedelem is a vesztét okozta A gyorsvonat másodpercek múlva összeütközött a helikopterrel, s a pilóta megsebesült A vonatnak nem történt baja. Költözik a gyulai Földes Péter: A Margaréta-ügy 1918 őszén az orosz hadifogságból hazatérő Lányi Ádám százados alig lépte át a magyar határt, amikor egy tiszti járőr letartóztatta. A százados izgatottan tapogatta meg a zsebében lapuló szivaros dobozt, amelynek titkos rekeszében egy levél feküdt. A levél jeladás volt a polgári forradalom kirobbantására, amelyet Szamuely Tibor és Kun Béla küldött Landler Jenőnek. A százados, útban a börtön felé, végiggondolja életét; milyen utat tett meg a királyi tanácsos apja védőszárnyaitól, a hadifogságon keresztül a forradalom szolgálatáig. A Zrínyi Kiadó jól választott, amikor a Fáklya-könyvek sorozatban kiadta Földes Péter művét. Aki elolvassa, a jövőben is szívesen veszi kézbe a Fáklya-könyvek további köteteit. Gelléri Miklós A gyulai Erkel Ferenc Múzeum — mint ismeretes — hamarosan új otthonba költözik. Mostani épületében napközi otthonos óvoda nyílik, a múzeum pedig az óvoda régi épületét kapja, közvetlenül a híres végvár szomszédságában. Az épület bővítését, átalakítását megkezdték, a munkával jól haladnak, bíznak a határidő betartásában. ÍJt a fiatalokhoz Az újságírói foglalkozáshoz tartozik, hogy nap mint nap újabb és újabb helységekkel, újabb és újabb emberekkel találkozik. Sokszor egy rövid beszélgetés szépkevés arra, hogy akár egy szituációt, akár egy- egy ember ügyes-bajos dolgait teljesen felmérje, megemész- sze. Hiszen, ha egy embert ért összes dolgokat a maguk bonyolultságában próbálnánk visz- szaadni írásainkban: — az ó személye helyett kellene élnünk az ő életét... , Embernek nevezem a gyermekeket is meg a serdülőket is, azokat, akikről egy pedagógus találóan így szólt: „...hogy valakiből lesz-e becsületes felnőtt ember, az legtöbbször a 14 —18 éves korban dől el véglegesen ...” A továbbiakban kifejtette azt is, hogy éppen ezért hárul ránk nagy felelősség, éppen a serdülőkorúak helyes nevelésének területén. Az újságíró véleménye ez: a fiatalok falun és városon egyaránt egyformák; legfeljebb másképp öltözködnek, mások az igényeik, már ahogy a környezetük lehetőséget ad ezek teljesítésére. Most napjainkban különös jelentőséget nyer ez a kifejezés: a fiatalok nevelése. Mert nem igaz az, hogy érzéketlenek a szép, a jó, a becsületesség, az önzetlenség fogalmai iránt a mi fiataljaink. Sőt. Talán túlságosan is érzékenyek a mai élet felfokozott ritmusában. Amikor mindenki szinte erején felül dolgozik, hogy épülő hazánk mind gazdasági, mind egyéb vonatkozásban többet adjon népének — egy kicsit kevesebb idő jut a kritikus korosztály számára, fis ha jut is egy kis idő, az legtöbbször ideges, kapkodva végzett félmunka, amely néhány esetben többet árt, mint használ a gyermek jelleme fejlődésének — jövőjét illetően. Zárkózottakká, morgósakká és sokszor (miszerintünkl cinikusakká, életuntakká válnak ezek a fiatalok. És valamilyen más területen próbáinak „érdekességet” találni, sokszor rossz helyen, mert egy kicsit hiányzik belőlünk, felnőttekből az érzelemre ható, a hozzájuk utat találó, célt elérő nevelési módszer. Csak jó szóval, a modern gyermek lelkületének megfelelő, közvetlen, poros formák nélküli nevelés érhet célt náluk. Ezt tapasztaltam, amikor úton-útfélen találkoztam gyerekekkel, ha nem felejtjük el azt, hogy ők 1966-ban más környezetben, más igényekkel élnek, akkor átsegítjük őket azon a kritikus időszakon, amelyről a pedagógus szólt s egyértelműen eldől: becsületes, felnőtt emberekké válnak fiataljaink, akik méltóképpen folytatják az általános emberi felemelkedésért vívott folytonos küzdelmet. Ternyák Ferenc Kevés a keiékpáimegőiző Békéscsabán? Délután 5 óra körül tucatnyi kerékpár „parkíroz” a Körös Állami Aruház előtt. Szellemidézés A Békéscsaba és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet Be- rényi úti 7-es számú italboltja előtt alacsony, izmos, naptól barnított arcú, őszes, 50-en felüli férfi hetykélkedik: — Csendőr voltam... Igen, csendőr voltam. Két asszonynak bizonygatja, akik előtte állnak és csak mosolyognak. Aztán a kezével ka- kastollat rajzol a levegőben a feje fölé: — De szép is volt, istenem! — sóhajt egy nagyot és mintha meginogna az egyensúlya, apró sasszékat csinál jobbra. majd balra. Talán a visszaemlékezéstől részegült meg vagy az italtól? Ki tudja? Az bizonyos, hogy a foglalkozási körében az utóbbira igen jó lehetőség nyílik. Mert ő a kerékpármegőrző. El is foglalja az italbolt bejárata mellett álló székét. Úgy látszik, öregedő szíve már nehezen viseli el a megpróbáltatásokat. Közelebb megyek hozzá. — Miért kell büszkélkednie azzal, hogy csendőr volt? — kérdezem tőle csendben— Miért? — ismétli. — Mert most lehet — leheli ki tüdejéből az alkohollal kevert levegőt, amely rezgésbe hozza a hangszálait. A nem éppen zenei hang — még így tompítva is — kellemetlen és fájdalmas emlékeket idéz visz- sza. Egy egész letűnt korszak szelleme sűrűsödik benne össze, ö azonban ezt nem érzékeli. Bizonyos, hogy valamikor magasabb funkciót töltött be, mint ma, s ha „megfelelően” tevékenykedett, a pénze is több volt. De aki a múltját siratja, s úgy gondolja, büszkélkedhet a kakastollal, jobb, ha átadja a helyét másnak és nem rontja a levegőt. Még az italbolt előtt sem. —or— Iskolából — termelőszövetkezetbe Egy beszámoló lapozgatása közben akadt meg a pillantásom a következőkön: „...azok a tsz- fiatalok, akik egy évben 180 munkaegységei teljesítenek, házasságkötés esetén 1—3 ezer forintot kapnak a tiéhkeréki Bal- cescu Termelőszövetkezettől...’’ E támpontból kiindulva látogattam meg a községet, hogy bővebb felvilágosítást kapjak. Martyin László tsz-elnök nem valami rózsás hangulatban fogadott. Elmondta, hogy a belvíz milyen sok kárt okozott, hogy mennyit szenvednek a szikes talajon dolgozó tsz-tagok. Mikor a fiatalokra terelődött a szó, akkor élénikült meg egy kevéssé és tessékelt be irodájába. — Mindenki előtt világos, hogy valamit alapvetően tenni kell a fiatalok faluban maradásáért. A vezetőség elhatározta, hogy különféle anyagi juttatásokkal teszi érdekeltté az általános iskolából kikerülő lányokat, fiúkat, hogy megnyerjék őket a szövetkezetnek. — Milyen formában kerül sor az anyagi támogatásra? — Egyszerű ez és logikus is: ha egy fiú egy évben 180 munkaegységet teljesít, házasságkötés esetén 1000 forintot kap; ha egy lány 150 munkaegység értékű munkát végez egy évben, férjhez menetele esetén 1000 forintot kap. Ha három éven keresztül teljesítik ezeket a feltételeket s aztán kötnek házasságot, 6 ezer forintot kapnak a tsz-től nászajándékba. — Volt-e már erre példa a községben? — Igen. Pattka Mihály és felesége, Kozma János és felesége hasonló összeget kaptak. A tsz-irodával éppen szemben van a község általános iskolája. Gondoltam, ha itt járok, megkeresem az iskola igazgatóját is, hogyan vélekednek most végzett tanulói a mezőgazdasági munkáról. •— Hát az idén végzett 40 nyolcadikos közül 19-en a tsz-ben dolgoznak, főleg a lányok. Nagyon vonzó számukra az, hogy munkájukért készpénzfizetést kapnak. Nekem, az iskola igazgatójának jó érzés ez. Amikor találkozom velük, büszkén néznek rám és arcuk szinte ezt fejezi ki: „Íme, mi is dolgozunk, keresünk”. Kérem — folytatja az igazgató —, valamennyinek van kerékpárja, avval járnak a kertészetbe. Goron Sándor iskolaigazgató beszél még aztán arról is, hogy a termelőszövetkezettel egyre jobb a kapcsolatuk, s a vezetőség a kulturális alapból egyre többet is juttat a fiatalok értékes szórakoztatására. — Persze — tette hozzá — egyelőre azonban a kulturális alap jelentős részét sportcélokra használják fel, de rövidesen sikerül kialakítani a tsz-ben a fiatalok számára egy ifjúsági klubot. Nagyon szerettem volna találkozni a két nászajándékos házaspár közül valamelyikkel. Ez azonban nehéznek bizonyult. Végre Kozma Jánosnét sikerült meglelni. A kis román községben sok a fekete szemű gyerek, azoknak egy népes csoportja kísért el a mondott házhoz. Hatalmas téglarakás az utcán, bontott házfal, nyüzsgő, dolgozó emberek. A fiatalasszony éppen szüleinek segít egy kis házalakítási munkában. Kozma Jánosné — nyújtja zavartan munkától poros kezét. — Mi a férjemmel 5 ezer forintot kaptunk házasságkötésünk idején. Ez nagyon jólesett, hiszen minden fiatalnak kell egy kis pénz, amikor ilyen nagy lépésre szánja el magát. — Férje hol van? — Kint dolgozik a határban, ő zetoros. Sok most a munka a földeken. Valóban sokat beszélünk arról, hogy az ifjúság városba szivárgása napjaink egyik nagy gondja. Arról is, hogy ez a gond csupán nem az, hogy a faluban kevesebb lesz a fiatal munkaerő, hanem hogy a városba került fiatalok egy része kisiklik, nem találja meg számítását. A méhkeréki Balcescu Termelőszövetkezet hozzáfogott e gon d megszüntetéséhez úgy, hogy szavak helyett konktét anyagi támogatással segíti a fiatalokat. Egyelőre a tsz-be jelentkező fiatalok túlnyomó többsége lány. de a jó iskolai oktató-nevelő munka, az iskola és a szövetkezet kapcsolatának erősödése garancia arra, hogy a fiatal férfiak is egyre nagyobb számmal maradnak falujukban, családot alapítanak, letelepednek, s a tsz életébe friss vérkeringést visznek. Ternyák Ferenc A BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR az 1966. évi szezonidőszakra női és férfi dolgozókat vesz fel. Jelentkezés mindennap délelőtt a gyár felvételi irodáján. A felvételhez az alábbi okmányok szükségesek: munkakönyv, MIL-iap és társ. bizt. igazolás, egészségügyi könyv érvényes vér-, tüdő- és bacillusgazda-vizsgálati eredményekkel. 67682
