Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-28 / 177. szám
1966, «Uns 28. 2 Csütörtök U Thant a Szovjetunióban Koszigin miniszterelnök július 26-án a Kremlben fogadta U Thant ENSZ főtitkárt. Ma tanácskozik az MSZMP Központi Bizottsága Ma, július 28-án ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága. A Központi Bizottság megtárgyalja a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa politikai és szervezeti .előkészítésének kérdéseit, -a Központi Bizottság 1966 második félévi munkatervére vonatkozó javaslatot és egyéb időszerű kérdéseket. (MTI) Megrendezik-e az „évszázad perét”? ß Minisztertanács üléséről (A kormány tájékoztatási hivatala közli:) A Minisztertanács szerdán üiést tartott. A külügyminiszter beszámolt az általa vezetett küldöttség szovjetunióbeli hivatalos látogatásáról és tárgyalásairól. A kormány a jelentést tudomásul vette. A földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott arra, milyen támogatással segíti elő az állam 1967-ben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelésének további fejlő dését. A Minisztertanács meghallgatta a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökének beszámolóját a kisipari szövetkezetek helyi iparpolitikai tevékenységéről, a második ötéves terv időszakában. A földművelésügyi miniszter tájékoztatta a kormányt az időszerű mezőgazdasági munkák heiyzetéről. Jugoszláv jegyzék a Német Szövetségi Köztársasághoz Belgrad Jugoszlávia a. svéd külügyminisztérium közvetítésével jegyzéket intézett az NSZK kormányához. Jugoszlávia ezúton válaszolt az 1966. március 24-én Jugoszláviához intézett nyugatnémet jegyzékre. A jegyzék megedégedéssel állapítja meg hagy az utóbbi időben az európai országok viszonyai kedvezően alakulnak, majd sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy az NSZK kormánya még mindig figyelmen kívül hagyja a nácizmus vereségeként létrejött tényeket. Nem hajlandó rendezni nemzetközi jogi kapcsolatait a náci agresszió áldozatául esett egyes népekkel és továbbra is arra törekszik, hogy a rendezetlen helyzetért másokra hárítsa a felelősséget. A japán miniszterelnök és Grsmiko beszéde Tokio Szato japán miniszterelnök beszédet mondott azon az ebéden, amelyet Gromiko szovjet külügyminiszter tiszteletére adott. A japán miniszterelnök kijelentette: országa a külföldi kapcsolatokban abból indul ki, hogy egyszer s mindenkorra lemondott a nemzetközi konfliktusok fenyegetőzéssel vagy katonai erővel történő rendezéséről. Ennek az alapeszmének a talaján állva Japán a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján fejlesztheti kapcsolatait minden olyan országgal, amelynek az övétől eltérő politikai meggyőződése es társadalmi rendszere van. Szato hangsúlyozta, el kell érni, hogy őszintébb legyen a kölcsönös megértés és bizalom. Hozzáfűzte: Japán es a Szovjetunió baráti jószomszédi viszonya szilárd alapot teremt a világbékéhez. Gromiko válaszában megjegyezte: — jóllehet egyes politikai kérdésekben a Szovjetunió nézetei eltérnek — olykor lényegesen — Japán nézeteitől, mégsem tagadhatja senki sem, hogy a szovjet—japán kapcsolatok az utóbbi időben tovább javultak. Gromiko hangsúlyozta: a Szovjetunió szeretné a fokozottabb kölcsönös megértést és együttműködést Japánnal. Hiszen mind a két ország — mondotta — komoly szerepet tölt be a világ, s közte Ázsia politikai életében. A két ország közös érdekei — mondotta a szovjet külügyminiszter — megkövetelik a béke fenntartását, az utóbbi időben kiéleződött nemzetközi feszültség enyhülését, a háború veszélyének elhárítását. Gromiko végezetül kijelentette, hogy a Szovjetunió további őszinte véleménycserét kíván folytatni Japánnal korunk égető problémáiról. ugyanis mrndkét országra súlyos felelősség hárul az ázsiai események alakulásáért, márpedig éppen, itt történnek olyan dolgok. amelyek a legnagyobb aggodalomra adnak okot. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán Tokióból Kyotóba látogatott. (MTI) Mint a jugoszláv jegyzék rámutat: Ha az NSZK kormánya észszerűbb magatartást tanúsítana a második világháború után kialakult európai helyzettel kapcsolatban — szavatolná a határok sérthetetlenségét, teljesítené a második világháborúból származó kötelezettségeit, lemondana a nukleáris fegyverek mindenféle birtoklásáról, Európa valamennyi országával rendezné kapcsolatait —, akkor kedvező feltételeket teremtene a német kérdés rendezéséhez, az európai biztonság megteremtéséhez. A két ország kapcsolatairól szólva a válaszjegyzék sajnálkozással állapítja meg, hogy az NSZK kormánya továbbra sem hajlandó kártalanítani a nácizmus jugoszláv áldozatait, ugyanakkor engedélyezi, hogy terrorista szervezetek Nyugat-Németország területén f&gósZláVellenes tevékenységet fejtsenek ki. ■ s — Az NSZK kormányának ez a politikája — hangsúlyozza a jugoszláv jegyzék — súlyosan sérti a más országok belügyeibe való be nem avatkozás el\ét és ellentétes a nemzetközi kapcsolatok általános normáival. (MTI) Hivatalós adatok szerint az olasz nyomozók 1963 júniusa óta kiterjedt vizsgálatot folytatnak a hírhedt gengszterszervezet — a Maffia — tevékenységének felderítésére. A Maffia banditái a véres bűntények ezreit követték el, de minden esetben megúszták büntetlenül. Amikor azonban 1963 júniusában aknára futtattak egy rendőrségi gépkocsit és a robbanás következtében nyolc carabinieri életét vesztette, úgy látszott, hogy elfogyott a hatóságok türelme. Három év azonban eltelt és a Maffia elleni perre még mindig nem került sor. A rendőri szervek a napokban közölték, hogy ez év végén megrendezik az „évszázad perét”: bíróság elé állítják az egész Szicíliát terror alatt tartó gengsztereket. A szicíliai rendőrség által előre közölt számok azonban figyelmet érdemelnek. A rendőrség adatai szerint a Maffiának mindössze kétezer tagja van. Nem túlságosan kevés ez, ha figyelembe vesszük, hogy a sajtó szerint minden szicíliai városkában, minden településen Maffia-sejtek működnek, ha arra gondolunk, hogy a Maffia sok nyugati országgal, különösen az Egyesült Államokkal élénk narkotikum csempész- kereskedelmet folytat? Ezenkívül köztudott tény. hogy a rendőrség a Maffia négyszáz vezetőjének nevét ismeri, de a rendőrtisztviselők közül eddig még véletlenül sem ejtett szót senki a Maffia-vezetők és az olasz felsőtízezer széles körű kapcsolatairól. Lehet, hogy a Maffia-banditák ügyében ismét a régi elv szerint járnak majd el: „A nagy tolvaj megússza, a kis tolvajon elverik a port?” És egyáltalán ilyen körülmények között megrendezik-e majd az „évszázad perét”? Az iraki miniszterelnök Moszkvában Moszkva Szerdán hivatalod látogatásra Moszkvába érkezett Abdel Rahman AI Bazzaz iraki miniszterelnök és belügyminiszter, akit a vnukovói repülőtéren Koszig) n miniszterelnök és más szovjet politikai személyiségek fogadtak. Bazzaz professzornak, az 53 éves iraki kormányfőnek ez a látogatása, amely az igen zsúfolt moszkvai diplomáciai naptár utolsó júliusi eseménye, újabb jele a Szovjetunió és az arab országok erősödő jó viszonyának. Moszkva az idén magas szinten fejlesztette a személyes érintkezésen alapuló kapcsolatokat Kairóval. Algírral és Damaszkusz- szal. Bazzaz miniszterelnök útjára egy hónappal a bagdadi televíziós nyilatkozat után került sor, amely a jelek szerint radikális megoldás útjára terelte az öt éve húzódó kurd kérdést. Ami Bagdad külpolitikáját illeti, szovjet részről megelégedéssel nyugtázták annak pozitív semleges Irányvonalát, a haladó arab erők tömörítése felé törekvő tendenciáját. A szovjet—iraki gazdasági kapcsolatok alapját az 1959-es gazdasági és műszaki együttműködési egyezmény Vetette meg, amelynek keretében a Szovjetunió 37 ipari és egyéb objektum építését, illetve teljes felszerelését vállalta. A tervezett eufráteszi gát, amely szovjet közreműködéssel épülne, Irak mezőgazdaságát nagy lépéssel segítené előre. (MTI) A BÉKÉSCSABAI (| ÉPÍTŐIPARI KTSZ kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat ' továbbá kőműves ipari tanulókat keres FELVÉTELRE. Mielőbbi jelentkezés Békéscsaba, Kinizsi utca 12 sz. alatti központunkban. x (XtcgAQn. Utijegyzet 1. A Déli-pályaudvar harmadik vágányánál neveket kiabáltak, izgatott emberek lótottak-futot- tak, csomagokat cipeltek, részvételi jegyet mutogattak, magyaráztak. Akik a fülkékben ültek — menni szerettek volna. Milyen is az ember! Hippsz- bopp&z, ott szeretne -lenni. Bár bent ül a fülkében, a testét látni, de a gondolatai messzire szállnak. — Milyen lehet egy nagy tengeri hajó? És egyáltalán milyen a tengeri utazás? Megkapom-e a tengeri betegséget? Milyen idő vár ránk Tuniszban, Algírban? Milyenek az afrikaiak és milyen Hollandia és milyen az óceán? Vajon lesz-e vihar? Hány ember dolgozik a hajón? Mekkora lehet a hajó mozija és a strandja, a táncterme, a bárja...? Es már megy is a vonat. Csattogva számolja a síntoldalékokat, lötyögte! Zötyög. Pedig gyorsvonat. Az utasok azzal nyugtatják magukat, hogy elképzelnek egy ilyen űtazást postakocsival, váltott lovakkal. Zágrábban éjszaka van. Rendőr sétál az állomás peronján, egy katona rohan, talán éppen most járt ' le a kimenője, gumicsőből vízsugár surrog és nyomában egy sereg ember söpör. Készülnek a reggelre, mossák a tegnapi nap piszkát. Vonatok zakatolnak, íüttyögetnek, kinyílnak az ablakok és ki németül, ki magyarul, ki más nyelven kérdi a vasutasokat: mikor engedik már tovább a különvonatot. Nem értik, ho>gy az utasoknak mindennél fontosabb most, elérni Rijekát, ahol vár rájuk a nyolcezer tonnás német kirándulóhajó, a Fritz HeCkert, amelynek fedélzetén elindulnak vágyaik felé, tengereken át, Afrikába. A vonat lomhán mozdul, mint a nyújtózkodó ember, aki lassan kinyújtja karját, meghúzatja a derekát és még sóhajt is hozzá, jelezvén, jólesett ez a kis mozgás. ■ Az ütem gyorsul. Zabálja a mozdony a sínkilométereket. A táj egyhangú, sötét, csak itt-ott pislog a fény. Valakik vagy valaki most ébred, most csörgött a vekkeróra, amely mindennap munkába hív. Nelii hétköznap van ma is. Nekünk ünnep. Állok az ablaknál, kutatom a tájat. Ha kivilágított gyárat látok szinte le tudnám írni az ott dolgozó embereket. Komorak, némelyek viccelődnek, tömik a gépeket vassal, gyapjúval, deszkával. Olyanok, mint a mi munkásaink. A hegyen végiggurul a nap, amelynek fényéből csak az alagutak lopnak el. Alattunk félelmetes mély szakadékok. A hegyen kanyarog a vonat. — Ott van Rijeka! A vonat szerpentinen rohan le a völgybe. Feltűnnek Rijeka új házai. A házak kertjében pálmafák. — Nézzétek, pálmák! Van, aki álmosan legyint. —i Látunk még többet is. A város felkúszik a hegyre. Űj házak sokasága. A szocialista Jugoszlávia legjelentősebb kikötővárosa. De nemcsak Jugoszláviáé, a miénk is. Itt köt ki a legtöbb magyar Duna- és tengerjáró hajó, itt üríti, vagy tömi meg rakterét. Innen indulnak a vonatok Magyarországra tengerentúli áruval megrakodva és ide jönnek a vo-
