Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-22 / 172. szám

t Esztétika 1§66, július 22, Péntek A kenyércsata láthatatlan hősei — Éjjel-nappal dolgozik Szűcs Lajos ifjúsági brigádja a Mezőberényi Gépjavító Állomás műhelyében — A Mezőberényi Gépjavító Ál­lomás körzetében zökkenőmen­tesen halad az aratás. Eddig az összgabona 75 százalékéit taka­rították be. 69 kombájn dolgozik megállás nélkül. Kiugró teljesít­mények nincsenek, de naponta 500—600 mázsát átlag betakarí­tanak a szovjet kombájnok, s minden eddiginél jobb a magyar arató-cséplők teljesítménye is. mennek dolgozni kombájnosalnk. Bevált szokás az is, hogy este, amikor abbahagyják a munkát, alaposan leápolják a gépet, s ha a legkisebb hibát észlelik, kül­dik az alkatrészt a műhelybe. Míg ők éjjel pihennek, a mű­helyben elkészül a felújítás. > így kerültek szóba az aratás láthatatlan harcosai, a műhely­munkások. Kulcspozíciót tölte­nek be ebben a munkában a felújítóm,űhely forgácsoló rész­legének dolgozói. Itt szorgosko­dik Szűcs Lajos ifjúsági szocia­lista brigádja. A 19 tagú brigád két műszakban dolgozik. Reggel ők kezdik legkorábban és este ők végeznek a legkésőbb. Igaz, hogy tíz órakor lejár a munkaidő, de ha éjfél után kettő óráig készül el a bevitt alkatrész, akkor ad­dig maradnak. — A fiúkat nem kell külön megkérni, hogy segítsenek. Ma­guktól vállalják a munkát, hi­valkodás, nagyképűség nélkül — magyarázza Szűcs Lajos brigadé- ros, a lelkes kollektíva legidő­sebb tagja. Ö maga is csak 34-ik életévét tapossa, de több 18—19 éves fiú dolgozik a szocialista brigádban, s munkájukra nem­csak mennyiségileg, de minőségiles is mindenkor számíthat a vezetőség. Az ifjúsági szocialista brigád egyébként új, tágas csarnokban dolgozik. Korszerű esztergapadok, felszerelések állnak rendelkezésre. A helyi felújításnak ők a lelked, de az igazgatóság megrendelésé­re DT szerelő szerszámokat és egyéb fontos eszközöket készíte­nek, s ezzel, a körzetnél jóval nagyobb területen segítik a me- mezőgazdasági gépek javítását. Búcsúzóul elmondotta Szűcs Lajos brigádvezető azt is, hogy ebber. az évben még egyetlen hó­napban sem maradtak ei a pré­miumtól. Ez pedig önmagáért beszél, az ifjúsági brigád munká­járól. A kenyércsatát tan at együt­tesen nyerik meg a szerelők, esz­tergályosok, kombájnosak, von­tatóvezetők. Látható és láthatat­lan harcosai vannak az év leg­szebb munkájának, az aratásnak. A. R. Péntek óta csépelnek a kétsopronyi Hunyadi Tsz-ben A fogatosokat Békéscsaba és Kétsoprony határának talál­kozása közelében pillantottuk meg. Az aratógéppel levágott búzakereszteket rakodták. Egyi- kőjüktől, aki kihajtott a szarvasi útra, megkérdeztük azt, amit sej­tettünk, hogy csépelnek-e? Igen­lő volt a válasz s útbaigazítást is adott, miszerint a kétsopronyi Hunyadi Tsz sertéstelepe mellett csépelnek. Az első érdekességnek azt tar­tottuk, hogy Szász György most először csépel felelős gépkezelő­ként a szövetkezet traktorával és cséplőszekrényével. Arra a kér­désre, hogy a kezdés, július 15-e óta volt-e valami fennakadása, s érzett-e egy kis lámpalázt, taga- dólag válaszolt. A cséplőcsapat zöme ugyan a szövetkezet KISZ- szervezetének tagjaiból verbuvá­lódott, de serénykedik a gép mellett néhány tapasztalt, idős ember is. A csapat vezetését a 60 év körüli Szabó Jánosra bízták, aki négy év óta tölt be ilyen posz­tot a szövetkezetben s legalább 20 éve cséplőmunkás. A hasonló ko­rú Abonyi Pál rakja a törekkaz- lat, a szalmakazal felelőse pedig Krizsán Pál. Tizenötödikén, pénteken még csak próbálgatták a gépet, de így is leeresztettek 75 mázsát. Szombaton csak délig dolgoztak, s az eredmény 86 mázsa volt. Hétfőn reggel 7 órától este 19 órá­ig 160, kedden pedig 190 mázsát csépelt el a csapat. Az anyagi ösztönzés legkülönbözőbb formáit alkalmazzák — Túlteljesítik kongresszusi vállalásukat — Egy férfiú járja a Körös-parti bérházakat. Felfegyverkezve éles szemekkel, kilátásba he­lyezendő pénzbírsággal meg esztétikai érzéket tolmácsoló szavakkal. Irtó klassz! Erre igazán még csak nem is gondolhat­tunk a kapitalizmus dühöngő korszakában. Méghogy re­mélni is annak idején, hogy lesz kor, melyben törődnek azzal is, kell-e a dunnát meg a párnát, a hálóinget, meg a pizsamát az erkélyen szellőz­tetni az állam biztosította bérházban! És hogyha kell, akkor lesz egy ingatlankezelő vállalat, aviely kidolgozott esztétikai tervek alapján sem reggel, sem máskor nem fog­ja tanácsolni az erkély és az ablak ilyen irányú igénybe­vételét... Ki gondolt volna erre az embernyúzó korszakban?! És íme, elértük e nagysze­rű kort. Most már az ingat­lankezelő vállalat esztétikához értő embere reggelenként vé­gigjárja a bérházakat, azokat is, amelyek belső területen, s nem utcai részre épültek, éles szemeivel felderíti, hogy ki feledkezett meg az esztétiká­ról, ki tette erkélyére vagy ablakpárkányára a lepedőt, meg a vánkost — és megnye­rő kedvességgel becsenget, hogy eme szavakat elrebegje: — Asszonyom, ez esztétikai­lag teljesen helytelen. S mivel mi szocialista bér­házban lakunk, nem tereget­jük ki magunkat a kapitaliz­mus bíráló tekintetének. Ezt akár pénzbírsággal is biztosít­juk... Igen, még az hiányozna, hogy az ellenség meglássa az erkélyen szellőztetett lepedő­ket. Micsoda könnyelmű éber- telenség lenne! Méghogy az imperialisták betekintsenek a féltett titkainkba! Ezért olyan szívet tépő az lehet-e abban, hogy a készülék kifogástalanul működik? Az üz­letben próbakor semmi baj. Né­hány nap múlva azonban a tele­vízió felmondja a szolgálatot. Kiderül, hogy egy apró kon­denzátor romlott el, amelyben megvolt az előfeltétel a meghi­básodásra, de azt sehogy sem le­hetett előre látni. De ez csak te­levízió. Az atomtengeralattjáró, mint Ön is tudja, kissé bonyo­lultabb gép. Lehet- e biztosíté­kot adni arra, hogy a számtalan gépezetben egyetlen törés sem lesz? A valószínűség elmélete szerint ilyen biztosítékot nem lehet adni. — A mérnök elmoso­lyodott és folytatta. — A szov­jet atomtengeralattjárók épí­tői pedig másként nézik ezt, adnak biztosítékot! A mi utunk is ennek szemléltető bizonyíté­ka. Mi, mechanikusok nagyon meg vagyunk elégedve a hajó gépi berendezésével, kifogásta­lanul működött. A hatalmas hajócsavarok minden fordulattal közelebb visznek célunkhoz. S itt van vé­gül a várva várt felmerülés. Kinyílik az egyik nyílás, majd a másik. Friss, hideg óceáni le­vegő árad be. Gyorsan fel a fe­délzetre ! ingatlankezelő vállalat nagy­lelkű gesztusa. Amikor mi, feledékeny lakók titkos csalá­di ügyünket akarjuk az erké­lyen szellőztetni, ő szól: „Vi­gyázz, lakó, s légy éber! Köszönjük, nagyon köszön­jük. Mi már a feleségemmel meg is egyeztünk, hogy ilyen ébertélenséget nem követünk el. Tegnap reggel a padlásra vittük a dunnát meg a lepe­dőt beágyazás előtt. Ott iga­zán nem látja az ellenség. Oda bejutni még a lakóknak is ne­héz, legtöbbször nem is sike­rül. Így aztán ki van zárva az illetéktelen szeme a bete­kintésre. Igaz, a koromtól meg a portól színét változtat­ta az ágynemű, de ugyan, ilyen apróságért, csak nem ugrálunk... Meg azért sem ér­demes idegeskedni, hogy a harmadik emelettől felfelé a lépcsőház korlátjáról, lépcső­fokairól és faláról ezek a szemtelen porszemek pókhá­lókkal kacérkodtak a lepedőn. Na és?! Fő, hogy sem esztéti­kai, sem éberségi hibát nem követtünk el. Egyébként az udvarra, a ru­haszárító kötélre is aggathat­juk a paplanokat meg a ván­kosokat. Azt hiszem, ez jobb is, mert a kiterített ágynemű a tisztátalan udvarral, meg a nyolcasával felsorakoztatott és felborogatott szemetesku­pákkal esztétikailag csudára összeillik, mert utca felől azért mégsem tereget senki. Vitatkozunk a feleségem­mel. Ő a padlást tartja jobb­nak az ágynemű szellőztetésé­re, én a szemeteskupák kör- ivyékét. Ö az éberségre hivat­kozik, én az esztétikai egyön­tetűséget hangsúlyozom. Majd meglátjuk, a többi la­kó hogyan csinálja, s legfel­jebb mi is utánozzuk őket... va—ti— Ezen a napon az óceán nem volt egészen nyugodt, és a hajót ringatta, de őszintén szólva, örültem ennek a ringatásnak, mer* ,ez azt jelentette, hogy visszaérkeztünk megszokott vi­lágunkba. A felső fedélzeten egyszerre nem fért el mindenki. A fedél­zetmester rendelkezésére a le­génység egymás után sorjázott fel a felső fedélzetre. A tenger­alattjárósok élénken nézegettek, minden apróságot valóságos eseményként fogtak fel. — Nézzétek, sirályok! — ki­áltott örömmel valaki és mint­egy parancsszóra, mindenki odafordult, hogy a tenger mada­rainak kecses repülésében gyönyörködjék. Elragadtatással, csodálkozással fogadták a felhő­ket, a hullámokat, a napot, sőt még a partok megszokott kiraj­zolódását is. Odalent már za- jongtak: — Gyertek már le, mi is lát­ni akarunk! Milyen rossz volt lemenni a felső fedélzetről. Üjra és újra nagyokat szippantottak a leve­gőből, amely már hazai volt. (Folytatjuk) — Nálunk az aratás szent do­log — mondja erről Bursán. Sán­dor, a gépjavító állomás főagro- nómusa. Evek óta ugyanabba a szövetkezetbe Megyénk mezőgazdasági üze­meiben minden eddiginél széle­sebb körű versenymozgalom bon­takozott ki a pártkongresszus tisz­teletére. Csupán a termelőszö­vetkezetek közül 59 jelentette be eddig csatlakozását s mintegy 24 millió forint terven felüli ter­melés elérését tűzték célul. 70 brigád nevezett be a szocialista brigád elnyeréséért indított ve­télkedésbe. Ellátogattunk az újkígyósi Aranykalász Tsz-be, amely az elsők között csatlakozott a kong­resszusa versenyhez. 600 ezer fo­rintot meghaladja a vállalásuk. Kiderült azonban, hogy a jó hírű szövetkezet tagsága túlteljesíti a vállalását. Ehhez nagyban hoz­zájárul az anyagi ösztönzés szá­mos formája. Az uborkáiöüdön például haj­nali négykor kezdődik a munka. Csaiádvállalás alapján osztották széft a területet. Az értékesítésre szánit uborka 40 százaléka a ta­tót illeti. Így mindenki ügyel arra, hogy minél korábban és exportminőségben kerüljön pi­acra a termés, mert' így maga- sabb az ár. Már a vetőágy ké­szítésénél, a növényápolásnál is komoly gondot fordítottak a munkára, a szedésből pedig egyenesen presztízskérdést csi­nálnak. Bevonják a munkákba a családtagokat is, s hajnali 4-kor kezdik a szedést. Másnaponként 400—450 mázsa kiváló minő- gű csemegeborkát exportálnak. Kiszámolták, hogy holdanként legalább 20 ezer forintot hoz az uborka. Zöldborsóból a tervezett 3 millió 480 ezer forint helyett 4 millió 170 ezer forint értéket ad­tak át a Békéscsabai Hűtőháznak. A három trakforosbrigád töb­bek között negyedmillió forint értékű üzemanyag- és alkatrész- megtakarítást vállalt, a gépek normálhold-teljesítményét 280-al túlszányalják. Megtudtuk azt is, hogy Újkígyóson — bár óriási munka volt a szakvezetés szá­mára — minden erőgépnek egye­di tervet készítettek a felújítás­ra. A gép igénybevételét, állapo­tát figyelembe vették s a felújí­tási költségvetésit minden trak­torosnak odaadták. Aki a terve­zett költségekből megtakarít, úgy ápolja, gondozza a gépét, hogy kevesebb kell a feiújítás­Mindössze 150 hold csépelni- való gabona van. Valószínű, hogy még beállítanak egy eséplőszek- rényt. Ha nem, akkor se lesz baj, mert naponta mintegy 14 hold termését csépelik el, s 12—14 nap alatt végeznek a 150 holddal. Ak­korára befejeződik az aratás is. A három kombájnnak már csak mintegy 380 hold aratnivalója volt 20-án dél körül. Jól, halad­nak, pedig az őszi árpa 18 mázsá­jával fizetett, a búza pedig 22 má­zsájával ereszt átlagosan. A cséplőcsapat fiatal leánytagjad, a kévevágók, de fő­leg a töreklyukban dolgozók a nagy melegre és a porra panasz­kodnak. Hiába, a cséplés ezzel jár. Az idén a viszonylag köny- nyebb aratás, a kombájnok nagy teljesítménye miatt nélkülözni lehetne a hagyományos cséplési módszert. Azonban ezt talán még 100 év múlva sem dobják a mú­zeumba. Azért nem, mert szük­ség van a pelyvára. Nemcsak a pác­készítéshez, hanem a vályogve­téshez, s vályogfalépületek, földes szobáik tiapasztásához is. Ennek a szükségnek az ismerete inti ki­tartásra a melegtől és a nagy portól szenvedőket. No meg az, hogy például július 19-én, a ki­magasló teljesítmény következté­ben a cséplocsapat férfitagjai 3,5, a nőtagjai pedig 3 munkaegy­séget kerestek. Szép kis sum­ma jár erre, hiszen a kétsopronyi Hunyadi Tsz-ben ez évben 46,10 forint munkaegységértéket ter­veztek. K. I. ra, a megtakarított összeg félét kétezer forintig megkapja. Az Aranykalász Tsz 60 erőgéppel rendelkezik, a megtakarítás szö­vetkezeti szinten is igen jelen­tős. A zöldségtermesztők, a tehe­nészek, a sertésgondozók és egyéb területen dolgozó tagok szintén a nekik megfelelő anyagi ösztönzésben részesülnek. Ezért mennek szívesen dolgozni a ta­gok és családtagok egyaránt. Ha szükséges, ezren szorgoskodnak a földeken. Hajnalban, vasárnap vagy szombat délután — nem számít. Ha a munka megkívánja, a gondjaira bízott területen dol­gozik minden család. Búzából például a termelőszövetkezetek versenyében megyei elsők vol­tak tavaly. Most is bő termést takarítanak be. Az eddig leara­tott táblák 21 mázsa alatt nem fizettek holdanként. Már a fél­évi mérleg azt mutatja, hogy az újkígyósnak reális vállalást tet­tek s a túlteljesítés a vezetőség és a tagság jó együttműködésé­nek, szorgalmának köszönhető. —Ary—

Next

/
Thumbnails
Contents