Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-22 / 172. szám
t Esztétika 1§66, július 22, Péntek A kenyércsata láthatatlan hősei — Éjjel-nappal dolgozik Szűcs Lajos ifjúsági brigádja a Mezőberényi Gépjavító Állomás műhelyében — A Mezőberényi Gépjavító Állomás körzetében zökkenőmentesen halad az aratás. Eddig az összgabona 75 százalékéit takarították be. 69 kombájn dolgozik megállás nélkül. Kiugró teljesítmények nincsenek, de naponta 500—600 mázsát átlag betakarítanak a szovjet kombájnok, s minden eddiginél jobb a magyar arató-cséplők teljesítménye is. mennek dolgozni kombájnosalnk. Bevált szokás az is, hogy este, amikor abbahagyják a munkát, alaposan leápolják a gépet, s ha a legkisebb hibát észlelik, küldik az alkatrészt a műhelybe. Míg ők éjjel pihennek, a műhelyben elkészül a felújítás. > így kerültek szóba az aratás láthatatlan harcosai, a műhelymunkások. Kulcspozíciót töltenek be ebben a munkában a felújítóm,űhely forgácsoló részlegének dolgozói. Itt szorgoskodik Szűcs Lajos ifjúsági szocialista brigádja. A 19 tagú brigád két műszakban dolgozik. Reggel ők kezdik legkorábban és este ők végeznek a legkésőbb. Igaz, hogy tíz órakor lejár a munkaidő, de ha éjfél után kettő óráig készül el a bevitt alkatrész, akkor addig maradnak. — A fiúkat nem kell külön megkérni, hogy segítsenek. Maguktól vállalják a munkát, hivalkodás, nagyképűség nélkül — magyarázza Szűcs Lajos brigadé- ros, a lelkes kollektíva legidősebb tagja. Ö maga is csak 34-ik életévét tapossa, de több 18—19 éves fiú dolgozik a szocialista brigádban, s munkájukra nemcsak mennyiségileg, de minőségiles is mindenkor számíthat a vezetőség. Az ifjúsági szocialista brigád egyébként új, tágas csarnokban dolgozik. Korszerű esztergapadok, felszerelések állnak rendelkezésre. A helyi felújításnak ők a lelked, de az igazgatóság megrendelésére DT szerelő szerszámokat és egyéb fontos eszközöket készítenek, s ezzel, a körzetnél jóval nagyobb területen segítik a me- mezőgazdasági gépek javítását. Búcsúzóul elmondotta Szűcs Lajos brigádvezető azt is, hogy ebber. az évben még egyetlen hónapban sem maradtak ei a prémiumtól. Ez pedig önmagáért beszél, az ifjúsági brigád munkájáról. A kenyércsatát tan at együttesen nyerik meg a szerelők, esztergályosok, kombájnosak, vontatóvezetők. Látható és láthatatlan harcosai vannak az év legszebb munkájának, az aratásnak. A. R. Péntek óta csépelnek a kétsopronyi Hunyadi Tsz-ben A fogatosokat Békéscsaba és Kétsoprony határának találkozása közelében pillantottuk meg. Az aratógéppel levágott búzakereszteket rakodták. Egyi- kőjüktől, aki kihajtott a szarvasi útra, megkérdeztük azt, amit sejtettünk, hogy csépelnek-e? Igenlő volt a válasz s útbaigazítást is adott, miszerint a kétsopronyi Hunyadi Tsz sertéstelepe mellett csépelnek. Az első érdekességnek azt tartottuk, hogy Szász György most először csépel felelős gépkezelőként a szövetkezet traktorával és cséplőszekrényével. Arra a kérdésre, hogy a kezdés, július 15-e óta volt-e valami fennakadása, s érzett-e egy kis lámpalázt, taga- dólag válaszolt. A cséplőcsapat zöme ugyan a szövetkezet KISZ- szervezetének tagjaiból verbuválódott, de serénykedik a gép mellett néhány tapasztalt, idős ember is. A csapat vezetését a 60 év körüli Szabó Jánosra bízták, aki négy év óta tölt be ilyen posztot a szövetkezetben s legalább 20 éve cséplőmunkás. A hasonló korú Abonyi Pál rakja a törekkaz- lat, a szalmakazal felelőse pedig Krizsán Pál. Tizenötödikén, pénteken még csak próbálgatták a gépet, de így is leeresztettek 75 mázsát. Szombaton csak délig dolgoztak, s az eredmény 86 mázsa volt. Hétfőn reggel 7 órától este 19 óráig 160, kedden pedig 190 mázsát csépelt el a csapat. Az anyagi ösztönzés legkülönbözőbb formáit alkalmazzák — Túlteljesítik kongresszusi vállalásukat — Egy férfiú járja a Körös-parti bérházakat. Felfegyverkezve éles szemekkel, kilátásba helyezendő pénzbírsággal meg esztétikai érzéket tolmácsoló szavakkal. Irtó klassz! Erre igazán még csak nem is gondolhattunk a kapitalizmus dühöngő korszakában. Méghogy remélni is annak idején, hogy lesz kor, melyben törődnek azzal is, kell-e a dunnát meg a párnát, a hálóinget, meg a pizsamát az erkélyen szellőztetni az állam biztosította bérházban! És hogyha kell, akkor lesz egy ingatlankezelő vállalat, aviely kidolgozott esztétikai tervek alapján sem reggel, sem máskor nem fogja tanácsolni az erkély és az ablak ilyen irányú igénybevételét... Ki gondolt volna erre az embernyúzó korszakban?! És íme, elértük e nagyszerű kort. Most már az ingatlankezelő vállalat esztétikához értő embere reggelenként végigjárja a bérházakat, azokat is, amelyek belső területen, s nem utcai részre épültek, éles szemeivel felderíti, hogy ki feledkezett meg az esztétikáról, ki tette erkélyére vagy ablakpárkányára a lepedőt, meg a vánkost — és megnyerő kedvességgel becsenget, hogy eme szavakat elrebegje: — Asszonyom, ez esztétikailag teljesen helytelen. S mivel mi szocialista bérházban lakunk, nem teregetjük ki magunkat a kapitalizmus bíráló tekintetének. Ezt akár pénzbírsággal is biztosítjuk... Igen, még az hiányozna, hogy az ellenség meglássa az erkélyen szellőztetett lepedőket. Micsoda könnyelmű éber- telenség lenne! Méghogy az imperialisták betekintsenek a féltett titkainkba! Ezért olyan szívet tépő az lehet-e abban, hogy a készülék kifogástalanul működik? Az üzletben próbakor semmi baj. Néhány nap múlva azonban a televízió felmondja a szolgálatot. Kiderül, hogy egy apró kondenzátor romlott el, amelyben megvolt az előfeltétel a meghibásodásra, de azt sehogy sem lehetett előre látni. De ez csak televízió. Az atomtengeralattjáró, mint Ön is tudja, kissé bonyolultabb gép. Lehet- e biztosítékot adni arra, hogy a számtalan gépezetben egyetlen törés sem lesz? A valószínűség elmélete szerint ilyen biztosítékot nem lehet adni. — A mérnök elmosolyodott és folytatta. — A szovjet atomtengeralattjárók építői pedig másként nézik ezt, adnak biztosítékot! A mi utunk is ennek szemléltető bizonyítéka. Mi, mechanikusok nagyon meg vagyunk elégedve a hajó gépi berendezésével, kifogástalanul működött. A hatalmas hajócsavarok minden fordulattal közelebb visznek célunkhoz. S itt van végül a várva várt felmerülés. Kinyílik az egyik nyílás, majd a másik. Friss, hideg óceáni levegő árad be. Gyorsan fel a fedélzetre ! ingatlankezelő vállalat nagylelkű gesztusa. Amikor mi, feledékeny lakók titkos családi ügyünket akarjuk az erkélyen szellőztetni, ő szól: „Vigyázz, lakó, s légy éber! Köszönjük, nagyon köszönjük. Mi már a feleségemmel meg is egyeztünk, hogy ilyen ébertélenséget nem követünk el. Tegnap reggel a padlásra vittük a dunnát meg a lepedőt beágyazás előtt. Ott igazán nem látja az ellenség. Oda bejutni még a lakóknak is nehéz, legtöbbször nem is sikerül. Így aztán ki van zárva az illetéktelen szeme a betekintésre. Igaz, a koromtól meg a portól színét változtatta az ágynemű, de ugyan, ilyen apróságért, csak nem ugrálunk... Meg azért sem érdemes idegeskedni, hogy a harmadik emelettől felfelé a lépcsőház korlátjáról, lépcsőfokairól és faláról ezek a szemtelen porszemek pókhálókkal kacérkodtak a lepedőn. Na és?! Fő, hogy sem esztétikai, sem éberségi hibát nem követtünk el. Egyébként az udvarra, a ruhaszárító kötélre is aggathatjuk a paplanokat meg a vánkosokat. Azt hiszem, ez jobb is, mert a kiterített ágynemű a tisztátalan udvarral, meg a nyolcasával felsorakoztatott és felborogatott szemeteskupákkal esztétikailag csudára összeillik, mert utca felől azért mégsem tereget senki. Vitatkozunk a feleségemmel. Ő a padlást tartja jobbnak az ágynemű szellőztetésére, én a szemeteskupák kör- ivyékét. Ö az éberségre hivatkozik, én az esztétikai egyöntetűséget hangsúlyozom. Majd meglátjuk, a többi lakó hogyan csinálja, s legfeljebb mi is utánozzuk őket... va—ti— Ezen a napon az óceán nem volt egészen nyugodt, és a hajót ringatta, de őszintén szólva, örültem ennek a ringatásnak, mer* ,ez azt jelentette, hogy visszaérkeztünk megszokott világunkba. A felső fedélzeten egyszerre nem fért el mindenki. A fedélzetmester rendelkezésére a legénység egymás után sorjázott fel a felső fedélzetre. A tengeralattjárósok élénken nézegettek, minden apróságot valóságos eseményként fogtak fel. — Nézzétek, sirályok! — kiáltott örömmel valaki és mintegy parancsszóra, mindenki odafordult, hogy a tenger madarainak kecses repülésében gyönyörködjék. Elragadtatással, csodálkozással fogadták a felhőket, a hullámokat, a napot, sőt még a partok megszokott kirajzolódását is. Odalent már za- jongtak: — Gyertek már le, mi is látni akarunk! Milyen rossz volt lemenni a felső fedélzetről. Üjra és újra nagyokat szippantottak a levegőből, amely már hazai volt. (Folytatjuk) — Nálunk az aratás szent dolog — mondja erről Bursán. Sándor, a gépjavító állomás főagro- nómusa. Evek óta ugyanabba a szövetkezetbe Megyénk mezőgazdasági üzemeiben minden eddiginél szélesebb körű versenymozgalom bontakozott ki a pártkongresszus tiszteletére. Csupán a termelőszövetkezetek közül 59 jelentette be eddig csatlakozását s mintegy 24 millió forint terven felüli termelés elérését tűzték célul. 70 brigád nevezett be a szocialista brigád elnyeréséért indított vetélkedésbe. Ellátogattunk az újkígyósi Aranykalász Tsz-be, amely az elsők között csatlakozott a kongresszusa versenyhez. 600 ezer forintot meghaladja a vállalásuk. Kiderült azonban, hogy a jó hírű szövetkezet tagsága túlteljesíti a vállalását. Ehhez nagyban hozzájárul az anyagi ösztönzés számos formája. Az uborkáiöüdön például hajnali négykor kezdődik a munka. Csaiádvállalás alapján osztották széft a területet. Az értékesítésre szánit uborka 40 százaléka a tatót illeti. Így mindenki ügyel arra, hogy minél korábban és exportminőségben kerüljön piacra a termés, mert' így maga- sabb az ár. Már a vetőágy készítésénél, a növényápolásnál is komoly gondot fordítottak a munkára, a szedésből pedig egyenesen presztízskérdést csinálnak. Bevonják a munkákba a családtagokat is, s hajnali 4-kor kezdik a szedést. Másnaponként 400—450 mázsa kiváló minő- gű csemegeborkát exportálnak. Kiszámolták, hogy holdanként legalább 20 ezer forintot hoz az uborka. Zöldborsóból a tervezett 3 millió 480 ezer forint helyett 4 millió 170 ezer forint értéket adtak át a Békéscsabai Hűtőháznak. A három trakforosbrigád többek között negyedmillió forint értékű üzemanyag- és alkatrész- megtakarítást vállalt, a gépek normálhold-teljesítményét 280-al túlszányalják. Megtudtuk azt is, hogy Újkígyóson — bár óriási munka volt a szakvezetés számára — minden erőgépnek egyedi tervet készítettek a felújításra. A gép igénybevételét, állapotát figyelembe vették s a felújítási költségvetésit minden traktorosnak odaadták. Aki a tervezett költségekből megtakarít, úgy ápolja, gondozza a gépét, hogy kevesebb kell a feiújításMindössze 150 hold csépelni- való gabona van. Valószínű, hogy még beállítanak egy eséplőszek- rényt. Ha nem, akkor se lesz baj, mert naponta mintegy 14 hold termését csépelik el, s 12—14 nap alatt végeznek a 150 holddal. Akkorára befejeződik az aratás is. A három kombájnnak már csak mintegy 380 hold aratnivalója volt 20-án dél körül. Jól, haladnak, pedig az őszi árpa 18 mázsájával fizetett, a búza pedig 22 mázsájával ereszt átlagosan. A cséplőcsapat fiatal leánytagjad, a kévevágók, de főleg a töreklyukban dolgozók a nagy melegre és a porra panaszkodnak. Hiába, a cséplés ezzel jár. Az idén a viszonylag köny- nyebb aratás, a kombájnok nagy teljesítménye miatt nélkülözni lehetne a hagyományos cséplési módszert. Azonban ezt talán még 100 év múlva sem dobják a múzeumba. Azért nem, mert szükség van a pelyvára. Nemcsak a páckészítéshez, hanem a vályogvetéshez, s vályogfalépületek, földes szobáik tiapasztásához is. Ennek a szükségnek az ismerete inti kitartásra a melegtől és a nagy portól szenvedőket. No meg az, hogy például július 19-én, a kimagasló teljesítmény következtében a cséplocsapat férfitagjai 3,5, a nőtagjai pedig 3 munkaegységet kerestek. Szép kis summa jár erre, hiszen a kétsopronyi Hunyadi Tsz-ben ez évben 46,10 forint munkaegységértéket terveztek. K. I. ra, a megtakarított összeg félét kétezer forintig megkapja. Az Aranykalász Tsz 60 erőgéppel rendelkezik, a megtakarítás szövetkezeti szinten is igen jelentős. A zöldségtermesztők, a tehenészek, a sertésgondozók és egyéb területen dolgozó tagok szintén a nekik megfelelő anyagi ösztönzésben részesülnek. Ezért mennek szívesen dolgozni a tagok és családtagok egyaránt. Ha szükséges, ezren szorgoskodnak a földeken. Hajnalban, vasárnap vagy szombat délután — nem számít. Ha a munka megkívánja, a gondjaira bízott területen dolgozik minden család. Búzából például a termelőszövetkezetek versenyében megyei elsők voltak tavaly. Most is bő termést takarítanak be. Az eddig learatott táblák 21 mázsa alatt nem fizettek holdanként. Már a félévi mérleg azt mutatja, hogy az újkígyósnak reális vállalást tettek s a túlteljesítés a vezetőség és a tagság jó együttműködésének, szorgalmának köszönhető. —Ary—
