Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-21 / 171. szám
1*66. július 21, 5 Csütörtök gjjvj>an láttuk Két versenyző, egy tartalék jA IíaJJo.«.. -.í ____K t t. *• * m ___ mm;'^ boiiíouifai emlékműsorról Tagadhatatlan: sajátos légkört teremtett a kis falunak nem éppen nevezhető Battonyán a tv forgató stábjának megjelenése. E sajátos' izgalom még érthetőbbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a stáb taigjai lázas mozgás- tevékenységükkel (céüzatosmak tűnő ide-oda futkosás) sejt tették: figyelem ! — itt valami új, valami jelentős tevékenység folyik. Az is érthető ezután, ha egyre fokozódó érdeklődéssel várták a község lakosai, e lázas alkotómunka tisztelettudó szemlélői a produkciót, az eredményt. És megszületett a mű! Igen, láttuk... És kialakult a vélemény is a so- , vány tartalmi és kifejézéstoeli eredményekkel hivalkodó „alkotás"- ról: Sok hűhó, de: semmiért... Tiszteletreméltó feladat. felemelő érzés hősökre emlékezni. Ám a feladat kötelez is. Megkívánja az alkotóktól az elmélyült kutató, elemző munkát, A hibák sora mindjárt itt kezdődött. Okos törekvéssel határozták meg a témát, hogy a néző meg is értse, miről is beszélnek majd a képek. Emlékműsor a battonyai parasztfelkelés 75.1 évfordulójára. A terminológiai tévedést nem is említem (t. 1, hogy enyhe túlzás felkelésnek nevezni e megmozdulást, van erre megfelelőbb marxista meghatározás is), csak a lényegbeli hibákról néhány szót. Azt hiszem, elég lett volna csak erről a megmozdulásról emlékezni. írott és íratlan dokumentum bőven található. Annyi mindenesetre, hogy egy húszperces műsorra teljék. Tévedés ne essék; nem az alkotó témafelfogási. s féldolgozási szuverenitását óhajtom vitatni. Jogosult minden feldolgozásmód. csak sikeres eredményt szüljön! Mivel itt épp ez hiányzott, ezért kell arról szólni: miként kellett volna? A szerzők azonban többre vállalkoztak. Az emlékezés kapcsán be szerették volna mutatni: hová jutott Baittonya 1891 óta. Dicséretes törekvés, ha ez sikerül is. Ez az asszociatív feldol- (jozásmód (múlt és ma kapcsolata) valóban a tv sajátos kifejezési eszközeinek megfelelő, hiszen a beszélő képek a szavaknál sokkal inkább tudnak összekötni, lényegest kiemelni. Csakhogy itt (egy ötperces periódustól eltekintve) hallgattak, a képek. Helyettük beszéltek a szerzők, s hogy változatosabb legyen az egyhangúság, beszéltettek is az illető riportalanyokkal való többszöri gyakorlás után. Érdemes lenne a riporternek elgondolkozni azon, hogy a tv önmagának teremtett konkurren- ciát a „Ki rrri tud?” műsoraival. Az emlékműsor egyik szereplő diákját kérdező riporter ugyanis vitathatatlanul kiesne még az elődöntőből is. Olyan nehézkes sodrású, kínos kezdésű riportot ugyanis iskolás fiúk-lányok ad hoc készítenek. Érzi az operatőr: valamivel pótolni kellene a jó forgatókönyv hiányzó lendületét. Ha más nincs, jöhet a változó beállítás. Mozdulhat a kamera. Jöhetnek a kifejezéstelen premier plánok. Látunk arcokat, néha túl sokáig is... Szemek közelképben újra és újra... Még egy magnónál is premier plánban pihen huzamosain az ötletszegénység. És itt a legfőbb hiba. Hiányzott a rendszerezés, a lendület, egyszóval, az eredeti ötlet, a műsor szilárd váza. Hogy mennyire i^az ez, azt bizonyítja a műsor legjobb része: a felkelés, illetve összeütközés megjelenítése. Itt nem beszéltek szemtanúk. Csak a színhelyet láttuk ügyes gépmozgással és hanghatással szinkronban. Meg is lett az ered menye: pár perces megkapó líra. Ám ez sem menthette meg az alkotást. Inkább: még jobban kiemelte a csak külsőségekben megmutatkozó lázas tevékenység igazi arcát. Segített megvilágítani az okot: miért sikerült ilyen falsul, ilyen iskolásán naivan egyheti munka után az eredmény. S még egy tanulság! A hősök emléke kötelez. Mindenkit erejéhez mérten. S ha emlékezünk: ölt- sünk ünneplő ruhát. A kegyelet követel. Adjuk a legjobbat, legegyszerűbbet, őszintén feltűnés, csinnadratta nélkül. Prjevara István Tímár Vili. Világraszóló győzelmet arattak az endrődi hetedikesek! Felér a magyar—brazillal!... A győzelem érzése gyönyörű, de csak akkor ér igazán sokat, ha kemény munka van mögötte. Hát így volt! Wagner József tanár úr sokat segített. így sikerültKét fiú: Tímár Vili, Szabó Béla és egy kislány: Papp Kati idézik a nagy versenyt, mely számukra az év győzelmét hozta. Jókedvűek — vakáció van! — vidámak, szerények. Az előzményeket Szabó Bélus meséli. „Az úgy volt, tetszik tudni, hogy még január elején meghirdette az Iskolatelevízió a hetedik osztályosok kémiai versenyét. Vagyunk vagy négyen-öten, akik különösen szeretjük a kémiát, otthon is kísérletezünk, meg minden, aztán a tanár úr mondta nekünk, hogy jó lenne benevezni. Beneveztünk. Hat fordulóban 2—2 kérdésre kellett írásban válaszolni. Az értékelés után mi lepődtünk meg a legjobban, hogy 1700 iskola hetedik osztályai közül a négy legjobb közé jutottunk!” A versenytársak: a budapesti Radnóti Gimnázium , gyakorló általános iskolája, egy szentesi és egy tatabányai iskola hetedikes csapatai három versenyző és egy tartalék. „A mi csapatunk ez volt: Ron- csek Pista, Szabó Béla és én” — íz egyetemi végzettség megszer- ésének követelése. Egyesek szenében ugyanis valaki megszülik ember vagy legalábbis jó nünkaerő lenni, ha nincs egyete- ni végzettsége. IVem hiszem, hogy szükséges és helyes lenne misztifikál- ű a diplomát. A társadalomnak, i szűkebb közösségeknek nem inmagában a pecsétes papírokra ián szüksége, hanem a mögötte evő tudásra és annak alkalmazásra. Ez a fontosabb. És ezt a tu- íást nemcsak diplomával együtt ehet megszerezni. Fogalmazzuk gy: az emberek megítélése legyen differenciáltabb, alaposabb! \ki évek, évtizedek odaadó munkája közben összegyűjtött tapaszaitokkal, céltudatos önműveléslej sok irányú és alapos szaktudásra tett szert, azt ne értékelje senki kevesebbre, mint azt a másikat, aki közben ledoktorált! Az iskolai végzettség és tényleges tudás megítélésének vitatható gyakorlata igen gyakran felsőbb szervektől indul ki, amelyek nem mérlegelik körültekintően az egyedi eseteket és helyzeteket, s olyan általános intézkedést hoznak, amelynek végrehajtása ellentmond az emberek megbecsülésének, de a társadalmi szükségletnek is. A levelező oktatás ugyanis — anélkül, hogy lebecsülnénk — nagyon sokszor éppen a gyakorlati munka jobb elvégzését nem tudja konkrétan segíteni szervezeti előírásai mi* Mindehhez hozzátartozik a harmadik — s talán legfontosabb probléma —: a politikai tudás és a megbízhatóság. Gondolom, senki sem vitatja, hogy ezt aztán igazán nem lehet egyetemen elsajátítani; ehhez társadalmi ismeret és gyakorlat, meggyőződés szükséges, s nem valószínű, hogy negyvenéves embereknél éppen a levelező oktatás alakítja majd ki ezt a meggyőződést. A politikai megbízhatóság és a szaktudás együttes mérlegelése ugyancsak feladat, s a gyakorlat mutatja, mennyire szükséges felhívni rá a figyelmet. A társadalomnak politikus szakemberekre van szüksége, az emberek megítélésének, további tanulásuknak ez meghatározó szempontja. A tanulás értelméről beszélünk, a felnőttek tanulásáról, akik már nemigen gondolhatják meg néhány esztendő múlva, s nem kezdhetik újra a tanulást. Tisztelet és megbecsülés mindenkinek, aki akár a felismert társadalmi szükségszerűség, akárcsak a meglátott egyéni érdek vagy más indíték következtében könyvet vett a kezébe azzal a szándékkal, hogy tanul. Feltétlenül szükséges, hogy azok, akik tanulni vágynak, a továbbiakban is megkapjanak minden segítséget és minden bátorítást munkahelyüktől is, a társadalomtól is, szélesebb értelemben. De az idősebb dolgozóknál nem elegendő örülni annak, ha tanulni akarnak. Mindenkinek személyes igényét összhangba kell hozni a társadalom Ül * V * % • érdekével, ezáltal lesz valóban célszerű a tanulás. Nem mindegy sem' az egyénnek, sem az üzemnek vagy hivatalnak, sem a társadalomnak, hogy ki mit tanul. Gondosan meghatározott tervekre van szükség ahhoz, hogy ezen a területen végleg rend legyen. Gondoljuk meg azt is, kit ültetünk az iskolapadokba akár szép szóval, akár más módszerrel! Becsüljük meg végre az idősebbeknél azt a tudásanyagot is, amelyet az iskola nélkül szereztek! Hogy ilyen tudás van, azt mindenki tanúsíthatja, aki idősebb munkás vagy hivatalnok mellett valaha is dolgozott. Benjámin László írta: „Azt vallom én js, hogy az ember /verembe lép, ha nem tanul,/ de az iskola egymagában — /akár az étel sót- lanul./ Gépek közt, bőrök közt szereztem /mindazt, mi költőivé emel,' ezt a tudományt nem cserélném/ öt doktorátusért sem el.” \ tömegek tanulása a szocialista társadalomban valóban társadalmi érdek. De társadalmi érdek az is, hogy a már meglevő tudást megbecsüljük, s hogy mindenki azt tanulja, amire szüksége van ahhoz, hogy munkáját napról napra jobban, színvonalasabban lássa el. Ez a meghatározó, a munka, minden dolog kezdete és vége. A tanulás nem lehet végső cél senkinél. Csak eszköz. Az eredményesebb munka eszköze. Bényei József Szabó Bélus. mondja Tímár Vili. „Kati a tartalék, mert tartalékra szükség lehet.” Egyikőjük tehát hiányzik. Elutazott? „Á, dehogy — mosolyog az orra alatt Szabó Bélus —, biztos kiment a tanyára a rokonokhoz, robbantani.” Látja, hogy megütközöm a dolgon, megmagyarázza. „Karbitgázt fejleszt, és úgy... Roncsek Pistának van a legnagyobb laboratóriuma (!), főkent akkor szoktunk kísérletezni, mert mind a ketten eljárunk hozzá, amikor piaci nap van. Olyankor, tetszik tudni, senki sincs otthon, aztán nem ijedeznek, ha valami sistereg vagy éppen pukkan egy nagyot.” Egymás szavába kapnak, a két fiú, Papp Kati pedig bölcsen és nagyon szerényen hallgat, Amíg a fiúk bírják a mesét, hallgat. Ez a „tartalék” dolga. Később kiderül, hogy a fiukat is túlbeszéli, ha kell... Szóval, ott hagytuk abba—figyelmeztetem őket —, hogy meghívót kaptatok a június 6-i nyilvános döntőre. Ez hogy volt? Tímár Vili folytatja. „A stúdióban először elpróbáltuk a bejövetelt, aztán megkezdődött. Közben arra kellett ügyelni, nehogy felrúgjunk valami drótot, kábelt. Az egyik tatabányai fiú mégis átesett valamin és az a valami akkorát szikrázott, mint a villám.” És a verseny? „Végig vezettünk, irtó jól ment. Akkor jött a cseppfolyós levegő. Tanakodtunk, hogy mi lehet, mert nem volt ám ráírva! Azt hittem, itt lebukunk. Aztán mégis kitaláltuk.” < „Három tiszta ponttal nyertünk. A Béla szerezte” — mondja Vili. „Meséld csak el!” „Egy bábfilmet mutattak be, bohóc Peti benzinnel kísérletezett, és felrobbant az üv'eg. Az ellenfél azt mondta a benzinről, hogy tűzveszélyes. Én még hozPapp Kati. zátettem, hogy azért, mert gyorsan párolog. Aztán három híres vegyészről senki nem tudta, mikor éltek. Dalton angol kémikus volt az egyik, a gáztörvény felfedezője... Aztán Wöhler, ez német, meg Berzélius, ez pedig svéd, és a modern kémia egyik megteremtőjének nevezik. Tudtam, hogy a XVIII—XIX. században élt mind a három... Így sikerült három tiszta pluszpontot szerezni az endrődi csapatnak... Győztünk. Elsők lettünk!” Az elsőséggel nagyszerű jutalom párosult: mindhárman — Roncsek, Szabó és Tímár — ki- lencnapos csillebérci táborozásra utazhattak június 29-én. Kaptak még egy pingpongfelszerelést (már ki is próbálták, micsoda klassz ütők!) és a tartalék, aki a leghívebb szurkoló volt egyben. Papp Kati szintén Csillebércre utazhat, őt a járás jutalmazta meg. Kifogyhatatlanok a tábori élményekből. „Csak az volt a kár, hogy ké- miások nem voltak, így aztán a történészekhez osztottak bennünket. Mert ez szaktábor volt — magyarázzák —, előadásokat is hallgattunk, filmeket néztünk. Mi" voltunk a Partizán őrs. A név is csábított... Csakhamar eltelt a kilenc nap.” Azt már meg sem kérdezem az endrődi győztesektől, hogy majd a nyolcadik után ki mi akar lenni, hol tanul majd tovább? Tímár Vili vegyipari technikumba készül, Szabó Vili meg úgy hallotta, hogy van a megyében valahol kémiai-biológiai gimnáziumi osztály is, és ha van, feltétlen odamegy. Roncsek nincs jelen, de ő is — mondják. Egyedül Papp Kati, a tartalék bizonytalan még. Ügy érzik, világra szóló győzelmet arattak június 6-án, a kamerák előtt. Boldogok és 13 évesek... Előttük az egész élet, és a nagyvilág... Még a világhír is, ki tudja?! Sass Ervin A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság a Fehér-, és Fekete-, Kettős- és Hármas-Körös jobb és bal oldali, valamint a Hortobágy—Berettyó bal oldali hullámterében és gátjain Krezonit—E vegyszer alkalmazásával arankairtást végez július 21-től, csütörtöktől. fl vegyszer emberre, állatra igen veszélyes, ezért felkérjük a lakosságot, a méhészeket, halászokat, tá- borozókat, nyaralókat, fürd özüket, hogy az arankával benőtt helyeket és környéküket kerüljék, ott ne legeltessenek, ne kaszáljanak, ne üssenek tábort, stb. Ennek elmulasztása esetén a keletkezett károkért felelősséget nem vállalunk. A fertőzés legkisebb lehetősége esetén is azonnal forduljanak orvoshoz. 67589
