Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-21 / 171. szám

1966. július 21. 3 Csütörtök Emberek hidegben, x melegben, vísben vwvwwwyttv Esetlen a fiú, aki panaszko­dik az úszómesternél, hogy hát „a víz lehetne jobb is...” Aztán egy csinos kislány „reklamál”, amikor leadja a kabin kulcsát, hogy: „olyan piszkos a kabinban minden...” Mindenesetre Békéscsabán, a strandfürdőn Kitűnően érzik ma­gúikat a vendégek. Mi sem bizo­nyítja ezt jobbam, mint az, hogy a-z elmúlt vasárnap több mint öt­ezres látogatóval rekordot értek el, meg az, hogy hétköznapokon is átlagban 2—2500-an keresik fel a hőség' elől menekülők a fürdőt. A tegnap délelőtti „statisztika” alapján már többre is számítot­tak, ugyanis a déli órákban a látogatók száma elérte a kétez­ret. Tehát jó a sora annak, aki víz­be mártózhat a nagy hőségben. De... * A sütőipari vállalat 1-es szá­mú telepén, a békéscsabai Jami- nában Zöldhegyi József főmér­nök kísér a „sütő”-mű'helybe. Nem kápráztat el egy cseppet sem a munkaterem. Ágoston Mihály művezető viszont most nem is pa­naszkodik a hőségről. Ugyanis tegnap délelőtt „csupán” 68 má­zsa kenyeret kellett kisütnie a délelőtti műszaknak. Az átlag vi­szont lúd mázsa. — Ezért nincs meleg? — Nem ezért, hanem inkább azért, mert talán kint is hűvö­sebb most a levegő. Gyors számítást végzünk, s ki­derül, hogy a tegnap délelőtti műszakban dolgozó kísütőknek, illetve vetőknek 34 mázsa, azaz 3 ezer 466 darab kenyeret kellett ki-, illetve berakni fejenként a kemencékbe. A hőmérséklet plusz 32 C fok. Medovarszki György vető kedve­sen invitál: — Jöjjön csak, élvtárs, köze­id bánáshoz komoly elméleti és gyakorlati képzettség szükséges. Persze, ez egyáltalán nem je­lenti azt, hogy ezeket a bonyo­lult gépeket csupán atomkori­feusok irányíthatják. Azon a ha­jón, amelyen először utaztam, az atomreaktort egészen fiatal tisztek irányították. — Az atomreaktor irányítása nem egyszerű dolog. Az ember­nek pillanatok alatt tudnia kell elemezni, kiértékelni a szám­talan műszer állását, és opti­málisan a lehető legjobban dön­teni. Láttam, hogyan teszik ezt a fiatal tisztek. Első látszatra egyszerűnek és könnyűnek tűnt. De addig, amíg valaki a vezér­lőasztalhoz ül, sok mindent meg kell tanulnia, 'sokat kell gyakorolnia. A könnyedség ki­tartó munka eredménye. — Amikor először mentem az őrhelyre, ahol az operátorok tel­jesítenek szolgálatot, elkápráz­tatott . a számtalan műszer. Olyan érzésem volt, mintha egy egészen más időbe, a jövő szá­zadba csöppentem volna. Ké­sőbb rájöttem, hogy ezt az ér­zést azok a rajzok keltették ben­nem, amelyekkel általában a tu­dományos-fantasztikus regénye­ket szokták illusztrálni. Az ope­rátor körül annyi skála, „gomb, kapcsoló tarkállott, hogy szinte ámulatba estem! Hogyan lehet ezeken eligazodni? — Az a tóm tengeralattjaro lebb... Most nem is olyan meleg... Sajnos, nagyon meleg! És ezt a tréfa ellenére nagyon jól tudja ő is meg a többiek is, Andó Mi­hály, Molnár János, Raeskó László. Hiszem és tudom, hogy ők is sokat gondolnak a strand hűvös vizére. De azt is tudom, hogy a munkaidő perceiben eszükbe jut-i nak azok, akik asztalukra kenye­ret várnak. A békéscsabai téglagyár 1-es telepén az égetökemencében sem vár valami hűvös munka­hely. Nevetve mondják a kihor­dok. Jusztin Mihály, Csulík Pál, Elek Károly, Bagyinka Mátyás, hogy nyugodtan benézhetek a ke­mencébe. Én bemegyek, ők kint maradnak. Szégyen ide. szégyen oda, nem sokáig bírom. Kint, hogy lássák tekintetemet. szembe vájnak a kemencenyílásnál. Én izzadok, ők mosolyognak. Testükön izzadtság­tól pépesített téglapor cserepese­dig Lehetetlen megállapítani tes­tük színét. Barna vagy szőke? Fogalmam sincs. Valamennyi a szó igazi értelmében tégla vörös. A téglaportól. De kedvesek és több kedvük van a tréfálkozásra, mint másnak. Kérdezem tőlük, hogy milyen védőitalt kapnak? — Szódát! De kinek kell az...?! — Miért? Egyikük nem szereti, a másiku­kat gyengíti, a harmadik meg megismétli: minek? Pedig az orvosnak van igaza. Az izzadtsággal elveszített folya­dék- és sómennyiség ezzel pótol-, ható a legjobban. Egyetértenek, de azt mondják, most is jó lenne egy-két szem savanyúcukor, mint régebben vagy esetleg citrom — a szikvíz mellett. Elfogadom, kérdés, hogy a szak- szervezeti bizottság, valamint az orvos egyetért-e ezzel? Ha igen, akkor ugyanazon a költségen megjelenése forradalmasította a tenger alatti hajózást. A hagyo­mányos tengeralattjárók, ame­lyeknek energetikai berendezé­sei különböző fajtájú kémiai fű­tőanyaggal működnek, lényegé­ben nem is tengeralattjárók. A második világháborúban például a tengeralattjárók az egész ha­józás alatt az idő mindössze 30—3ö százalékát tölthettek víz alatt. Ebben a tekintetben az atomlengeralattjárók lehetőségei korlátlanok. Ez természetesen megkövetelte a gepezetek töké­letesítését, s következésképpen az emberek alaposabb és jobb kiképzését is. — A mi hajónkan sok gondot fordítanak arra. hogy minden ember tökéletesen ismerje szak­máját, a rábízott gépezeteket. Már mondtam valahol, hogy az egész úton rendszeresen folytak a gyakorlatok és a foglalkozá­sok. Maga a parancsnok állan­dóan oktatta a tiszteket. És ezt nem csupán a foglalkozásokra szárit időben tette. A hajópa­rancsnok a központi őrségen váltósról váltásra gyakoroltatta a tiszteket, tanította őket hely­zetértékelésre és helyes döntés­re. Egyszer éppen tanúja vol­tam, hogyan gyakoroltatta az egyik tiszttel a függőleges fel- emelkedést a rianásban. Türel­mesen, szívósan. Ez még a dél­tengeri zóna előtt volt. (Folytatjuk) minden további nélkül meg kell ezt adni az 50—55 C fokú hőség­ben dolgozó kemencéséknek. Már csak azért is, mert nem az említett négy emberről van csak szó, hanem az összes kemencében doigozó ki- és berakőkróh Ugyan­is. Zahorán János brigádja ugyan-, ezt erősítette meg. Pedig az ő ta­pasztalatuk sok év alatt gyűlt ösz- sze. Zahorán János 25 éve, Mi- lecz Endre 23 éve, Bobus Mátyás 36 éve ismeri a téglaégetö ke­mence hőségét. Nehogy azt higgye valaki, hogy ezek az emberek panaszkodnak. Nem! Elégedettek a keresetükkel is. s azt is tudják, hogy ahol tűz ég. ott meleg van. És hogy még inkább ezt erősítsem meg, idézem Cselovszki Mihály szb-titkár és. Szluka Jánosné szb-lag egyetlen mondatát: — Mindig azért kell zsörtölőd­ni a kemencés elvtársakkal, hogy ne lépjék tűi a munkaidőt..., tart­sák be a 7 órát. £ De hát ők keresni its akarnak, meg tégla is kell az országnak... Bundát és vattakabátot kény­szerítenek ram. A hőmérséklet mínusz 20 C fok. Medvegy Pál, a hűtőház szakszervezeti bizottsá­gának titkára kinevet, amikor csak vállamra kérem a bundát. Igaza volt. Amikor a hűtőrak­tárba érünk, gyorsan magamra húzom a meleg ruhát, sőt össze is szorítom. Laczó András rakodó lehúzza a vastag kesztyűjét és úgy fog kezet. — Igen — mondja —, 8 órán át ilyen ..hőségben”. Sokan irigyel­nek most bennünket... Mi meg őket... — Nem fáznak? — így nem — mutat magára a másik rakodó, Jánk Ferenc. — Vattanadrágot és vattakabátot, meleg alsónemüt, kesztyűt és sap­kát kapunk... És meg is szoktuk. Hanem a szakszervezeti bizott­ság titkára mégis megjegyzi, hogy a védőitalt, a teát nemcsak kor­látlanul biztosítani kellene a hű- töház „hideg” embereinek, hanem azt oda is kellene vinni a mun­kahelyre óránként vagy kétórán- ként, mert aki dolgozik, az nem ér rá a konyhába szaladgálni me­legítő italért... \ . Hideg, meleg, vizes emberek. Az utóbbiak pihennek, az előbbiek dolgoznak, hogy holnap legyen az asztalon gyümölcs és kenyér, s legyen a kőműveseknek tégla, hogy házat építhessenek... Varga Tibor Közüieiek munkaerőigénye Az EM 44. sz. Állami Építőipari V a Halat azonnal felvesz budapesti munkahelyekre fémcsö-állvanyozókat, burkotokat, épület-villanyszerelőket, kőműveseket ácsokat, kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Családfenntar­tóknak havi 360 forint (napi 15 fo­rint), nem családfenntartóknak havi 240 forint (napi 10 forint) különelési díjat fizetünk, amennyiben vidéki la­kásbejelentéssel rendelkeznek és ál­landó lakóhelyükre naponta nem tér­nek haza. Munkásszállást és napi két­szeri étkezést — térítés ellenében — biztosítunk. Tanácsigazolás és munka­ruha, szakmunkásoknak szerszám szükséges. Cím: Budapest, V., Kos­suth L. tér 13—15, munkaerőgazdál­kodás. 332 A Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat békéscsabai István-malom üzeme állandó mun­kára 1 fő férfi vizsgázott szakácsot; beosztott munkakörbe felvesz. Körösújfalui hétköznapok A betakarítás munkáitól lüktet a körösújfalui határ. De nemcsak a földek, hanem a község is a nyári szorgos munkát tükrözi. A Rákóczi Termelőszövetkezet udvarán egymást érik a gabonával megrakott pótkocsis vontatók. Zsákológép emeli szállítószalagra a tisztításra váró magot. Egyhangúan zúg a magtisztító — telnek a zsákok. Eleven az élet az új gépjavító műhely előtt is. Tapasztalt kezek javítják a meghibásodott SZ—80-as traktor lánckocsi szerkezetét. Munka után a déli nap rövid árnyékában jólesik a pihenő és az új erőt adó ebéd. Ürül a pótkocsi a serény lapátosok keze alatt. Javítás alatt az SZ—80-as lánckocsi szerkezete. Ebédszünet a gépjavító műhelyben. Fotó: Esztergály Keve Általános iskolai diákotthont létesítenek Tótkomlóson Régi gondot old meg a köz­ségi tanács Tótkomlóson. A tanyasi iskolák felső tagozatú tanulói részére a községben két diákotthont létesít, egyenként 40—40 férőhellyel. Ezzel lehe­tővé teszi, hogy a tanyasi gyer­mekek a község iskoláiban ta­nulhassanak. A diákotthon lé­tesítéséhez hozzájárultak a kör­nyező községek tanácsai is. Bé- késsámson. Nagykopáncs, Kar- doskút és Pusztaföldvár vállal­ta, hogy segíti létrehozását. A diákotthonok régi épületek át­alakításával készülnek el s az átépítésre összesen 500 ezer forintot fordítanak. Az egyik otthonban a lányok, a másik­ban pedig a fiúk kapnak helyet. Az átépítési munkákat már megkezdték s úgy tervezik, hogy szeptember 1-re, mire a tanév megkezdődik. átadják rendeltetésének.

Next

/
Thumbnails
Contents