Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-20 / 170. szám

IM*. július 2« 4 Szerda Épül az iparvágány — Elkészült az alkatrészraktár Ebben az esztendőben 11 mil­lió forintot fordítanak az AG- ROKER békéscsabai vállalatá­nak fejlesztésére, — közölte Kiss Sándor vállalati igazgató. Az idei beruházási program el­ső lépcsője 4 millió forint fel- használással megvalósult. El­készült az 1600 négyzetméter alapterületű alkatrészraktár, az irodaház a szociális létesítmé­nyekkel és a 200 méternyi be­tonút. Jelenleg az iparvágányt készítik, tovább építik a beton­utakat. Megvalósítják a teljes tereprendezést is. Ezenkívül november 30-ra — terv szerint — elkészül még egy 1000 négy­zetméteres vasbeton lábakon álló gépszín is. Most, hogy a vállalat köz­ponti telepén elkészült az al­katrészraktár, a Kétegyházi úton levő alkatrészt idefuvaroz­zék. A csaknem 120 vagon árut egy hónapon át költöztetik. Ad­dig szüneteltetik az alkatrész­árusítást is. A Kétegyházi úti telep továbbra is az AGROKER kezelésében marad. Itt tárolják majd a növényvédőszereket. Közel a tűzhöz MA IS HERKULESNEK HÍV­JÁK a békéscsabai I. számú tég­lagyár 5-ös kemencéjét. Hogy mi­ért, azt éppen nem tudják meg­mondani, de az bizonyos, hogy akár az itt dolgozó munkásgárdá­ról is kaphatta volna a férfias erőt szimbolizáló görög hős ne­vét. Kérdezem is a pompás izom­zatú Filácz József kihordótól, amikor kezet rázunk: véletlenül nem éppen ő a Herkules? Porral belepett arcán és mez­telen felső testén csíkokat baráz­dálnak a gyöngyöző izzadtság ösz- szefutó cseppjei. Kivillannak fe­hér fogai, amikor mosolyogva vá­laszol : — Nem vagyok én Zeusz tia, Azon a doktorrá avatáson ők lesznek a legboldogabb szülők Két éve is elmúlt mér, amikor Békéscsaba főutcáján három na­gyon boldog emberi« lettem fi­gyelmes. Az édesapa nagy bőrön­döt cipelt. Középen jólöltözött fiatalember édesanyját karon fogva magyarázott. Mindhármuk arcán a találkozás öröme csillant. Néhány nappal később á Csaba- eiteremben találkoztam a boldog édesapával, a mindig szerény es halk szavú Szirtesi Pali bácsival. S miközben a tőle megszokott fi­gyelmességgel asztalomra tette a dupla feketét, nem tudta eltitkol­ni örömét: — Már alig várom, hogy letel­jen a műszakom — mondta hal­kan, felém hajolva. — Tetszik^ tudni \ itthon van a fiam ... Szegeden tanul... Most harmadik éve6... Orvos lesz... Akart még valamit mondani, de hívták egv másik asztalhoz. Az­óta egy évet ismét magunk mö­gött hagytunk. Közben egyik nap Pali bácsi mellé szegődtem, mi­után megtudtam, hogy ismét itt­hon van orvostanhallgató fia, aki azóta az egyetem negyedik évét is sikerrel befejezte. Ketten ballagtunk a kéttornyú katolikus templom előtt a szűk- avú Szirtesi Pali bácsival. De emutokéig. A Kossuth téren már tiért bennünket élete párja, ek ótet szintén a vendéglá- tőSparban dolgozik. A legtöbbször égSJÍHÖíindulnal; munkába és ér- fkeznefö meg tagváros központjától kfe&Ö távoli otthonukba, az Arany ídanos »utcába: Ide kísértem el fcef'AogJ'tmegismerkedjem egyet- yermekükkel, akire ők olyan ^tStezkék. 4 * —öSajno», évek éta betegeskedünk — mondja Pali bácsi felesége. — Férjem a szívével, én a gyomrom­mal küszködök. Mehettünk volna már mind a ketten rokkantsági nyugdíjba, de nem lehet... Majd csak akkor, ha a fiunk végez... Ha megszerzi a diplomáját... S ezt a két utolsó rövidke mondatot úgy ejti ki, mint aho­gyan a gyermekükért igazán ra­jongó édesanyák teszik. S bár az italpult mögött ledolgozott nyolc óra hossza fáradtsága szinte első pillanatra is látható Szirtesi né­nin,- az arcán ott-ül a boldog mo­soly: És miközben karon fogja Pali bácsit: így: folytatja: Ezek az utóbbi évek nagyon a vállainkra nehezedtek..: Hiszen betegség, amikor az egyik testvér leiajánlotta eladásra jelenlegi házunkat. Otthont, saját fészket akartunk. S miközben a húszezer forint házrész árát törlesztgetni kezdtük, a nagy fiunk már első­eves egyetemista volt. Alighogy ezt a húszezer forintot kiküszköd­tük, jelentkezett a másik testvér az újabb húszezer forint házré­szért... Közben megérkeztünk. — Ö a mi büszkeségünk — mondta csaknem egyszerre Pali bácsi és felesége, amint fiúk a konyhából szinte elébük ugrott, hogy megölelgesse és összecsókol- gassa mindkettőjüket. — Szirtesi Zoltán vagyok — mutatkozott be, miután kibonta­kozott szülei ölelő karjai közül. Percek múlva már együtt ül­tük körül a nagyobbik szoba asz­talát. És most még sokkal bol­dogabb három embert láttam, mint egy évvel ezelőtt, amikor az állomástól a városba vezető fő­utcán láttam őket. A pillanatnyi csendet Pali bácsi felesége törte meg. aki az egyik szekrényhez lépett és egy köteg inget muta­tott. — Ezek mind újak... De több mint huszonöt szép inge van a fiamnak... Szép ruháit, cipőit is megnézheti bárki... Mi bizonyítani akartunk... Hogy jól értsem ezt az utolsó mondatát, máris magyarázza: — Be akarjuk bizonyítani, hogy nemcsak becsületesen élünk, hanem gyermekünket is úgy ne­veljük... Meg aztán, úgy gondol­tuk, hogy a pincér fia is „lehet több az apjánál”. Majd Zolit, a ma még orvostan­hallgatót kérdezem elképzelései­ről: — Én ide, Békéscsabára akarok visszajönni, ha végzek. Az első és a harmadik év szüneteiben is a csabai kórház belgyógyászatán voltam gyakorla­ton... Igaz, hogy szívem egy ki­csit az ideggyógyászat felé húz. De mivel az új kórház Békéscsa­bán előreláthatólag csak jó né­hány év múlva épül fel — ahol ideggyógyászati osztályt is ter­veznek —, tétovázás nélkül, örömmel megyek a jelenlegi bel­gyógyászatra. ahol már ismernek és úgy érzem, szívesen fogadnak... Mélyet sóhajt, majd édesapjára, édesanyjára veti tekintetét, és Így ■folytatja: _ Persze hogy valóra váljon mind az, amit említettem, addig eltelik még két év. Hiszen egye­temi tanulmányaim befejezése a tán még egy kemény esztendő, 1968 őszéig, amikor — ha minden jól megy — doktorrá avatnak... Cigarettával kínál Szirtesi Zol­tán, aki ez év őszén már egyetemi tanulmányainak ötödik évébe lép, majd tovább beszél: — Az igazi vizsgát azonban a mindennapi életben tesszük... A betegek ágyai mellett. Balkus Imre hanem csak egyszerű péklegérv... azaz csak voltam... 16 évvel ez­előtt. Mit tagadjam, kevésnek ta­láltam a'pénzt és ide jöttem. Kisméretű, magasított és 6 cen­timéteres téglák, gerinccserepek, sorakoznak az egymás melletti bankettákban: Ezeket szaporítják a kihordók kényes pontossággal. Minden darab forró még akkor is, amikor lerakják. Milyen lehet a kemencében ? HA VALAKI NEM TUDJA, győződjön meg róla! Nem tilos a vendégeknek sem bemenni. Csak úgy sugározzák magukból a hőséget a falak és a máglyába ra­kott »téglák. Nehezen kap levegőt az ember. Amikor néhány perc múlva kijövünk, még a tűző na­pon is kellemes enyheséget ér­zünk. — Bizony, a meleg eszi az em­bert — jegyzi meg Sipiczki wál művezető, miközben zsebkendőjé­vel törölgeti arcáról a veríté­ket. — Ez a munka ilyen, aki vál­lalja, tudja. De viszont „aki köze­lebb van a tűzhöz, jobban meleg­szik” — mondja tréfálkozva Fi­lácz József, amikor a kereset is szóba kerül. Mert ő és Dán János, a társa, ha­vonta a legtöbb pénzt viszik haza. Sokszor 3000 forintot is. Persze, minden fillérért alaposan megdol­goznak. Hét évvel ezelőtt figyelt fel a Az orvos figyelmeztet Napozók, vigyázat! A Sevenaletta, a Hibernal, az Ultraseptyl növeli a fényérzékenységet Az orvosok általában nem hí­Vttác IlctilWVI ti ---- ------------ ----------------­m ind -a kettőnket kínozott a^jouő év nyarán ér véget... S az A nyári időjárással kapcsolatos egészségügyi problémákról dr. Kérdfi István főorvos, orvosme­teorológus tájékoztatott. Különösen fülledt melegben, amikor a magas hőmérséklethez az átlagosnál nagyobb páratarta­lom járul, célszerű a szellős, a test felületének párolgását meg­könnyítő öltözködés. Különösen kerüljék a zárt öltözéket, akik túráznak vagy bármilyen meg­erőltető testmozgást végeznek. Gondoljunk az izzadással elvesz­tett folyadékmennyiség pótlására is. Az izzadtsággal nemcsak viz, hanem különböző sók is távoznak szervezetünkből, ezért különösen nagyfokú izzadás után a vízivá- son túl gondoskodjunk a kony­hasóutánpótlásról is. Helyes, ha a magunkhoz vett folyadék egy részét gyümölcslevek, szörpök al­kotják, mert ezek különböző ás­ványi sókat is tartalmaznak. A nyár másik fő tényezője az erős napsugárzás. vei a gyors lebarnulásnak. Már- csak azért sem, mert az ehhez használt barnító olajok sok eset­ben fényérzékennyé teszik a bőrt és ezzel még fokozzák a nap­sugárzás károsító hatását. Egyes idegnyugtatók, mint a Sevenalet­ta vagy Hjbernal-, Sulfamid-ké- szítmények, mint az Ultraseptyl, továbbá a gyomorfekély-betegek több gyógyszere ugyancsak növeli a fényérzékenységet. Akik tehát ilyen gyógyszereket kénytelenek szedni betegségük miajt, szintén kerüljék a közvetlen napfényt. Étrendünk kalóriában szegény legyen. Lehetőleg kevés zsírt és fehérjetartalmú ételt fogyasz- szunk, táplálékunk főleg növényi eredetű, főzelék, zöldség, gyü­mölcs legyen. Forró nyári napo­kon csökkentsük kávéfogyasztá­sunkat is, mert a koffein fokozza a nyáron amúgy is megélénkülő anyagcserét. s mm I LÁB BALZSAM Fáradt, érzékeny lábat fel­frissíti, megnyugtatja, csök­kenti az izomerőltetés okozta fáradtságot és az ízületi fáj­dalmakat A PED lábbalzsam fertőtlení­tő, izzadáscsökkentő hatású. Rendszeres használata enyhíti a láb érzékenységét. 580 tórzsgárda a szfocialista brigád­mozgalomra. Az újság és a rádió sokat foglalkozott vele. Egyszer aztán összejöttek, tanakodtak: hogy fogjanak hozzá? Sipiczki Pál művezető buzdította őket és a. brigádvezetöi tisztséget is vállal­ta. Szigeti Lajos, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat tervcsoportvezetője pedig felaján­lotta, hogy vezeti a brigádnaplót. Paulik János égetőbrigádja ugyancsak bekapcsolódott a mun­kaversenybe. A két brigád először 1961-ben nyerte el a megtisztelő címet, s azóta mindig újra és újra. Az, hogy minden évben túltel­jesítették a tervüket és a gazdasá­gi eredmény is egyre javult, nem mindent tükröz. Leginkább az emberek gondolkodásában végbe­ment változásról érdemes beszél­ni. így is kezdi Séner János be­rakó: — Ha Pali bácsi azt mondja: gyertek fiúk. csináljunk rendet, akkor megyünk. Még ha nem is munkaköri kötelességünk. Vagy például az 5-ös, 6-os, 7-es szárító­színekben szélvédőt készítünk, szükség van rá. Belátjuk, a vál­lalat egyelőre nem tudja más­képp megoldani. Sipiczki Pál arra büszke, hogy évek óta senki sem hiányzott iga­zolatlanul. Egyszer Séner József (a harmadik testvér), Szabadkí­gyósról utazott kisvonaton, ami azonban a hófúvás miatt elakadt, ő pedig gyalog folytatta az út­ját. Télen néha-néha annyi a meg­rendelés téglából, hogy a rako­dók nem győzik a munkát. A vállalat kötbért fizetne. A Her­kules dolgozói azonban nekilátnak és megrakják a vagonokat. HAT ÉV ALATT kevés új em­ber került az üzemrészbe. Nem mindenki tudott beilleszkedni eb­be a légkörbe és elment. Most már csak a brigádok hozzájáru­lásával vesz fel a vállalat dol­gozót. A kiválasztás „jogát” is ki kellett érdemelni. De nézzük csak a dolgok em­beri oldalát! Zsibrito János ki­hordó már nyugdíj előtt áll, nem bírja úgy a munkát, mint azelőtt. Segítenek neki a többiek. Jól fején találja a szeget Filácz József, amikor a brigád jellem­zésére ezt mondja: — Nem vagyunk ordasok. Kell a pénz, de legyen másnak is. Előfordul, hogy valaki rosszul lesz. Hőség is, gáz is van, érthe­tő. Ne veszítsen a keresetéből, arra az egy-két órára vállalják helyette a munkát mások. Az meg természetes, hogy ház­építésben segítenek egymásnak. Most Szeles Ferenc van soron. _ De jól jött volna nekem is a segítség — mondja Séner Já­nos, aki még 1961 előtt épített. Mind a két brigádnaplóban sok dicséret, elismerés olvasható. Az idén bejegyezték: „Elnyertük a SZOT ezüstkoszorús plakettjét es a brigádzászlót”. A brigád tagjai pedig megkapták az ezüstkoszorús szocialista brigádjelvényt. Ünnepi öltözékükre fel is ke­rül a kitüntetés, amit mindnyá­jan büszkén viselhetnek. ARRÓL IS meg kell emlékez­ni, hogy az ötös kemence dolgo­zói két évvel ezelőtt kiérdemelték a Szocialista üzemrész címet. Nem Zeusz fiainak, hanem szerény, becsületes dolgozóknak a törekvé­se vált valóra, akik összefogva, herkulesi erővel alakítottak ki azt a környezetet, amely szßmukrä a legmegfelelőbb és a társadalom­nak is a legtöbbet nyújtja. Pásztor Béla

Next

/
Thumbnails
Contents