Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-19 / 169. szám

19S& Julias 19, Kedd Meditálás egy plakát előtt Csaknem megszólítom azt a csi­nos hölgyet, aki úgy néz rám a plakátról, mintha meg akarna igézni. Noha erről szó sem lehet! Ugyan, kérem, hogy engem egy nő... Áh! Inkább Lucifer, hogy januárban, amikor már elfogyott a tüzelő — elszilvesztereztem a pénzem, meg jézuskáztam de­cemberben. Nem is beszélve a mi­kulásról, no meg a János- és Ist- ván-napokról. Hiába, nem igéz meg! Nem és nem! Mégis állok előtte, mint Lót a felesége előtt. O sem tudta mi­ért, én sem tudom miért, a pla- kátos hölgy sem tudja miért me­rengek kecses lábai előtt. Pedig nem is a bikiniből kimaradt test­részeit „gusztálom” — biztos nem sértődik meg a hölgy —, csupán a testét körülvevő számok soroza­tát nézem. Ügy bámulom, mint­ha sosem láttam volna kilenc­ven számot... Igen, lottó-szeren- cseszámok ezek, hiszen arra hív fel a plakát: „Nyaraláskor se felejtse, lottó!” De ki ez a nő? Lottó kísasz- szony vagy Fortuna istenasszony unokája? Akkor futok, hozok ne­ki egy csokor ibolyát. Igen, ibo­lyát, most, a nyáron. Ha nem, akkor meg igazán mindegy: nő... nő... Most már nagyon sajnálom szegényt: térdepel. Ugyan, mi­ért? Ahá! Rossz fát tett a tűzre vagy talán nem akarta átvenni a tárgynyereménysorsoláson vett Wartburgot, vagy helyettem imádkozik Fortunához, vagy a zsebepiből rebegi ki a háromhar­mincat. Szerencse fel, szerencse le, nem hiszek neki. Ű nem fél patkó, nem négylevelű lóhere, nem kéményseprő, nem fehér ló, hanem egyszerűen nő, akit min­denütt meglátok. Azért irigy va­gyok rá, mert ott van az „Ültess tyúkot”, Utazz külföldre”, „Tedd a pénzed a takarékba”, „Helyesen közlekedj”, „Ne ugrálj a vízbe” — egyszóval, mindenütt megtalálható a plakátokon! De könyörgöm, én is egy élő­lény vagyok, ha már pedig az va­gyok, akkor miért nem kértek fel már etigem és a plakátkészí­tők, hogy én is mutogassam a lá­baimat? Igaz, lábaim szőrösek, de igazán tetszenek nekem. Kedves kis papatyi talpaimmal h nak, vonnak, pattyognak, bi ól­nak, de azért még nem i...uytak cserben sohasem. Lehet, hogy hasznosabb csali lenne. No meg nem is látták lábaimat annyi­szor, mint a női lábakat. Az én lábam nagyon értelmes láb — mind a kettő. Legalábbis nekem. Futballoztam is vele olyan siker­rel, mint a jelenlegi csatáraink; lövéseim rendre elkerülték a ka-J put. Egyszóval, el tudnám képzelni a változatosság kedvéért szerény férfilábaimat körülövezve szá­mokkal és az alábbi felirattal: „Hahó! Itt a lottó! E lábon szőr az erény, Amennyi szőr, annyi [nyeremény.” * * * Hogy irigykednének a nők?... És én? (—ár.) A szárítógépek is dolgoztak vasárnap Hunyán Öröm az aratás az idén a hu- nyai Hunyadi Tsz-ben. A már le. tafearítotit 500 hold őszi árpa átlag 18 mázsájával fizetett, s az eddig kombájnnal levágott 376 hóid bi- za átlaga 17,5 mázsa holdanként. Öt kombájnnal vasárnap is arat­tak s az elnök. Kontra Illés elv­társ szerint az 1870 hold kalászos­nak mái- csak 45 százaléka van lábon. Az aratás megkezdésével pár­huzamban láttak hozzá az elen­gedhetetlen nyári munkákhoz: a í arlóhán fáshoz, a vető. és mély­szántáshoz, s természetesen a ta- lajerőutánpótláshoz. Vasárnap is három lánctalpas traktor szántott s előttük négy szer vés trágyaszóló gép terítette a szülksé'ges táp­anyagot. A Hunyadi Tsz-ben ed­dig 327 holdon végezték él a tar­lóhántást, a vető- és mélyszántást, s 110 hold tarlót terítettek meg istáílótrá gyáva!. az út befejezéséig vizsgát tesz a harci egység önálló irányításá­ból. Önként határozta el, senki sem kötelezte erre, hiszen köz­tudott, hogy a tengeren ren­geteg dolog van. Évente ezernyi hajó szeli a: az egyenlítőt. Csakhogy azok az óceán felszínén úsznak, mi pe­dig nagy mélységben úszunk át alatta. Emiatt sokan bizonyos fokig úgy érzik magukat, hogy ők az egyenlítő tenger alatti át- szelésének úttörői, s ezért külö­nös gonddal készülnek rá. Külön­bizottságot létesítettek. Annak „operatív csoportja' beszállásol - ta magát a társalgóba. Egyezte­tik az ünnepség részleteit, szét­osztják a feladatokat. Neptun szerepére együntetűen Jevgenyij Zajcevet javasolták, az egyik szelvény gazdáját, tapasztalt tengerészt, aki számos tenger­alattjárón kitűnő iskolát ka­pott. De miért éppen őt? Nyil­ván azért, mert Zajcev vidám, éles eszű ember, ami pedig a leg­fontosabb, pompás, valóban neptuni szakáll borítja ábráza­tát. A bizottságban tehát nincs ellemvélemény: Neptun csak Zajcev lehet. A döntő tanácskozás után azonnal megindul a munka. Varrták a kosztümöket, készül­tek a szövegkönyvek, tanulták a szerepeket. Végre elérkezett a várva várt nap. * * * Az egyenlítő átszelését gong­ütés jelezte. Utána induló har­sam! fel. A közlekedő nyílásból, amely a főőrtég részlegébe ve­zet, két tarajos gőte lépett elő. Hírül adták, hogy az alomten­geralattjáróra megérkezett a tengerek és az óceánok paran- csolója, a mélység birodalmának ura, Neptun. Az induló újult erővel hang­zott tovább, s a nyílásban meg­jelent a háromágú szigony, a ko­rona és a szakáll. Nyomában... nyomában belibbent a sellő A helyiséget a nevetés és taps töl­tötte be. A tengerek ura felsé­ges pocakján kissé feszülő alsó­inget, lábszárig hasított, fenér nadrágot, cipő helyett pedig túl­ságosan is modern kinézésű könnyűbúvár uszonyokat viselt. A sellö fiatal, elragadó lény volt. Karcsú derekára halpikke­lyes kosztüm feszült. Igaz, vér­piros ajkai fölött bajuszka sö­tétlett, de erre senki sem fordí­tott figyelmet. Neptun évszázados' szokások­hoz híven, háromágú szigonyá­val háromszor dobbantott a fe­délzeten és megkérdezte a pa­rancsnoktól: — Kik vagytok, mely állam­ból jöttetek, hova mentek és mit kerestek birodalmamban? — Szovjet rakétahordozó atomtengeralattjáró tengerészei vagyunk — válaszolta a pa­rancsnok. — A parancsnokság utasítására víz alatti világ kö­rüli utat teszünk. Kérünk téged, tengerek királya, bocsáss át ben­nünket birodalmadon. (Folytatjuk) c ■fv> tü miin T*T»T**rarrmr!TTT»pmmi tu t umw Hl BTUtnr— — i it ifim 1---------rTTtaT nrrrrrr d olgosokért A Békéscsabai Konzervgyár már hosszú évek óta termel, esz­tendőként sok-sok vagon paradi­csomot, zöldségfélét, főzelékeket és gyümölcsöt ad a népgazdaság­nak, de az üzem teljes felépítése az idén rendeltetésének átadott szociális létesítményekkel fejező­dött be. Több mint 15 millió fo­rintot ruháztak be a korszerű öl­töző- és fürdőhelyiségek, az üze­mi konyha, a modem berendezé­sű önkiszolgáló étterem, az iroda­ház, a laboratórium és az üzem­orvosi rendelő építésére. Ezek az intézmények elsősorban arra hi­vatottak, hogy hazánk egyik leg­korszerűbb élelmiszeripari üzeme dolgozóinak egészségére vigyáz­zanak, modern és kellemes mun­kakörülményeket teremtsenek. Fotó: Malmos Lázár István szakács és Fábián Pálné azon munkálkodnak, hogy az üzemi ebédlőből mindenki .jóllakoHan térjen vissza a mun­kához. Évente 25 30 köbméter fát termelnek ki megyénk erdeiből Annak ellenére, hogy Békés me­gye nem dicsekedhet olyan hatal­mas összefüggő erdőségekkel, mint a Mátra. Bükk, Vértes, mé­gis jelentős fakitermelési mun­ka folyik a Tiszántúlnak ezen a vidékén. A Békés megyei Állami Erdőgazdaság az a szerv, mély itt a gazda szerepét tölti be. Felada­ta a hatáskörébe tartozó állami erdők üzemterv szerinti kezelése. Részletesebben: mag- és facseme­tetermelés/ erdőfelújítás, vala­mint újaknak a telepítése. A fák lassú növekedésére, hosszú élet­tartamára való tekintettel nem egy vagy öt, hanem tíz évre szóló terv alapján dolgoznak, amin be­lül természe!esen évente részlet- gazdálkodási tervet is állítanak össze. Átlagosan félezer dolgozót fog­lalkoztatnak és évente 25—36 ezer köbméter fát termiéinek ki. Ebből fűrészüzemeknek rönk, bányáknak különböző bányafa, továbbá nyers parkett, szőlőkaró, deszkaanyag, sőt TÜKER-alágyújtós is készül. Saját magas- és mélyépítő részle­gük van. gépállomásuk pedig 17 erőgéppel és 16 pótkocsival ren­delkezik szállítások céljára. Az erdőgazdaság vadgazdálko­dási ágazattal is bír. Dámszarvas-, őz- és fácántenyésztés folyik. A lelőtt vagy befogott vadat rész­ben belföldön, részben export út­ján értékesítik. Sarkad-Remetém 3 millió forint költséggel 18 ezer íá- cancsibe befogadására és félneve- ■ lésére alkalmas telepet építenek. : h. r. : | Nem maradnak ; kenyér nélkül : Aggódó figyelem és részvét • kísérte az ár- és a belvíz fenye­• seUi veszélyét és kártételét a { tavasz folyamán szerte a megyé­■ ben. de főleg Gyulaváriban, a • gyulai Erkel Tsz és a szeghalmi : Rákóczi Tsz határában. Az ot­• tani szövetkezetek gazdái, ve- ! zetői birkózását a vízzel százak : és ezrek igyekeztek könnyíteni. ■ Az erőfeszítések ellenére ki­■ tűnt, hogy az áradat rengeteg : kárt okozott. Többek között azt. ; hogy az említett három szövet­• kezet 3568 gazdájának és hozzá­• tartozójának kenyérsziikscgle- i tét is elvitte a víz. • A megyei operatív bizottság ! június 30-án felhívással fordult ; megyénk 120 olyan termelőszö­■ vetkezetéhez, amelyek viszony- 1 lag jó anyagi körülmények kö- | zött gazdálkodnak, s elég jó ke­nyérgabonatermés betakarításá­hoz láttak hozzá. A felhívásban azt kérte az operatív bizottság: lehetőségeikhez és adottságaik­hoz mérten adják össze az em­lített szövetkezeti gazdák és családtagjaik kenyérgabona- szükségletét. Az írásos felhívásra egy­• más után érkeznek a di­• csereire méltó válaszok. Az ed­• dig beérkezettekben több tonna : kenyérgabonát ajánlott fel az • örménykúti Petőfi, a mezőberé­• nyi Petőfi, a telekgerendási Vö- 5 rös Csillag, a kamuti Péké, a I hékésszentandrási Tessedik és ; még jó néhány szövetkezet. ; Ezek az első felajánlások, ame- ! lyeket minden bizonnyal számos i követ még. Legalább annyi, ; mint ahány helyre a postások ; kézbesítették a felhívást. Tehe- ! tősebb szövetkezeteink eddig is ; tőlük telhetőieg segítették ai ár- ; és belvíz miatt bajba jutott kö­• zös gazdaságokat. Éppen ezért határozottan állíthatjuk, hogy kisegítik kenyérnekvalóval is a gyulavári Lenin Ila yaíéka, a gyulai Erkel és a szeghalmi Rákóczi Tsz gazdáit és az, családtagjait.

Next

/
Thumbnails
Contents