Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-15 / 166. szám
UW6. iúlhn; 15. 5 fentek Mindennap megsimogatni a gyerekek buksiját Az ablakból az épülő kollégiumra lát Egy nagy pillanat az életből. Ilku Pál művelődésügyi miniszter kezet íog Bíró Józsefné szarvasi óvónővel, és átadja a kis kék dobozt, melyben a Kiváló Óvónő kitüntetés rejtőzik... Csak egy pillanat, de olyan, amelyét íelidézni mindig felemelő, ilyen pillanatokra mondja az ember: ezért érdemes élni... Nem túlzás! Tegye a szívére a kezét, aki mást állítana. Amikor felidézi a pillanatok múlhatatlan varázsát, látom, hogy könnyű zavar suhan át az arcán, valami olyasféle, mint akkor. Az emlék felerősítette a lélek rezdüléseit, az emlék újrajátssza a nagy pillanatot. Szarvas most az építkezések városa. Az épülő kollégium mögött szinte törpévé válik az intézet pedagógusainak háromemeletes, modern lakótömbje. Bíróné a harmadik emeleten lakik. Szép), levegős, napfényes lakás. Tanult éppen. Államvizsgára készült, a kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző végzős levelező hallgatója. Még a régi középfokú képzőben végzett. Tizenhat éve... — Itt kezdődik az életem — mondja és nem tűnik túlzottan kimunkáltnak, mesterkéltnek ez a pár szó. Somsály, Csaba, Szarvas. Mind egy-egy állomása a 16 évnek. Szívesen emlékezik, közben előhozza a kitüntetést, és egy másikat is, azt 1956-ban. pontosan tíz éve kapta. Rajta a felírás: Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. már akkor. 1956-ben falura akartam menni. Néztek is rám sokan furcsán: hát ez meg miféle csodabogár? Különben pnost, hogy város lettünk (így mondja: lettünk!), az nagyon jó. De Szarvas vidéki városka, itt tág tere van a zöld lomboknak, a virágillatnak, a derűs, jó szagú estéknek, a Körös-part gyönyörű, mit mondjak még? Tizenhat évet járunk vissza. Somsály az első állomás. — Megtudtam, hogy a somsályi Bányási Szakszervezet két óvónőt keres. Nyomban jelentkeztem, és beosztást kaptam egy üzemi óvodába. Somsályt biztosan kevesen ismerik az erre lakók köSomsály a kiindulópont. — Pesten végeztem a képzőt 1950-ben. Körösszakálli vagyok és nagyon kérem, higgye el nekem: zül. Csöppnyi kis bányásztelepülés Ózd szomszédságában, erdők, dombok koszorújában. Nagyon szép hely... Másfél évig voltam Két évtized a kultúra önzetlen szolgálatában Hajdú Gábor Orosházán, az ÁFOR-nál általános adminisztrátor. Sok évvel ezelőtt a Petőfi Művelődési Házban dolgozott ugyan, de mint gazdasági vezető. Lényegében tehát a népművelés sosem volt munkaköre, közvetlen hivatása. Ennek ellenére mégis elmondható róla, hogy immár két évtizede segíti a művelődési apparátus helyi tevékenységét — önzetlenül. Húsz évvel ezelőtt vett részt először a helyi színjátszók előadásaiban, különféle szerepköröket vállalva. Ott ismerkedett meg feleségével is, aki ma a városi tanács művelődési csoportjánál dolgozik. Hajdú Gábor később Zana Jánossal, a Petőfi Művelődési Ház másfél évtizede ismert kitűnő kultűr- munkásával, művészeti előadóval működött együtt a helyi művelődés érdekében több területen, de legkedvesebb területe mégiscsak a színjátszás maradt, ennek az együttesnek az egybekovácsolására törekedett Hat évvel ezelőtt elvégezte Békéscsabán a 2 éves színjátszó-rendezői akadémiát, hogy ily módon még jobb munkát végezhessen. Közben a közigazgatásilag Orosházához tartozó, attól 8— 10 kilométerre levő Szentetor- nyán, a Petőfi Termelőszövetkezet kultúrtevékenysége is fejlődésnek indult. Különösen a 25 tagú színjátszó csoport' végzett példás kultúrmunkát. Szűcs László KISZ-titkár és Sebők Mihály megyei tanfelügyelő, s egyben <a tornyai művelődési otthon vezetője, jól ismervén Hajdú Gábor ilyen irányú működését, megkérték őt, segítené szakmai és egyéb tanáccsal a szentetornyai színjátszókat. Megígérte. El is látogatott egyszer és már évek óta hóban, fagyban, esőben, napsütésben, hetente háromszor-négyszer is megteszi az oda-vissza 18—20 kilométeres utat, hogy színjátszó tapasztalatát, rendezői gyakorlatát önzetlenül rendelkezésükre bocsájthassa. Az eredmény szemmel látható. Az együttes tagjai — fiatalok, a tsz és község tanuló' és dolgozó fiataljainak minden rétegéből — ma már megbirkóznak háromfelvonásos darabokkal is. A csoport tevékenysége nem öncélú. Helyben, valamint olyan településeken szerepelnek rendszeresen, így például Ar- pádfalván, Pusztatornyán, Kis- csákón, ahová a Jókai Színház társulata a maga nagy apparátusával nem tud eljutni. Ilyen értelemben tehát szó szerint kul- túrmissziót végeznek. 1 Éppen ezért Hajdú Gábor önzetlen munkálkodásának tevékeny segítőjeként megérdemlik nevük emlí üését Mackó Erzsi, Szák Margit és Szűcsné Máthé Julika, akik mondhatni alapító tagjai a tornyai színjátszó csoportnak s, akik férjhezmenetelükig. hosz- szú éveken át szerepeltek fáradhatatlanul. De említést érdemelnek a nyomukba lépettek: Po- ják Katalin, Násztor Ilonka, Körösi Zoltán és mások. Szép jutalomként a színjátszók legjobbjai is részt vesznek a román tengerparti 10 napos üdülésben, amit a község, illetve a Petőfi Tsz szervez a szentetornyai kul- túréletben önzetlenül tevékenykedők legjobbjai részére. Huszonötén utaznak el a tenger mellé. H. R. ott, megszerettek a gyerekek, a szülők. Miért jöttem el mégis? Bevallom, hazafelé húzott a szívem. Így kerültem Békésbe. Békéscsabára, a Luther utcai óvodába. Az előbb olyan érzéssel hangsúlyozott faluszeretetre gondolok. Tudja, mosolyog. — Nehéz volt. Magam is sokat töprengtem azon, hogy miért nem tudom megszokni a várost. Hogy mi tartja bennem olyan megmoz- dithatatlanul az egyszerűbb falusi élet szeretető;? Talán az, hogy apám, anyám falusi? Hogy en is ott nőttem fel a napfényen, a levegőn, a zöld fák között? Vagy egyszerűen a megszokás? Tudom róla, hogy nyolc évig volt csabai lakos. Vezető óvónő a Luther utcai óvodában. Közben körzeti felügyelő is. — Az igazsághoz tartozik, hogy nem szerettem ezt a munkát. Elismerem és tudom, hogy szükséges, nagyon fontos. De tudja, arra is születni kell, hogy valaki felügyeljen, meg folyton csak ellenőrizzen, tanácsokat osztogasson és arra is, hogy az óvónői hivatást úgy gyakorolja, hogy mindennap sorra simogathatja a gyerekek szöszi buksiját... Én ezt az utóbbit mindennél többre tartom... Nincs olyan rossz, amit el ne felejtenék, ha a gyerekek közt lehetek. Eltelt a nyolc esztendő és Bíró Józsefné, Etelka óvó néni életébe újabb állomás érkezett. Akkor történt, amikor 1959-ben megalakult Szarvason a felsőfokú óvónőképző. Az intézet vezetői: Tóth Lajos igazgató és az akkori helyettese, Fodor József felkeresték a Luther utcában. Nyílt szóval jöttek, Szarvasra hívták, a felsőfokú képző gyakorló óvodájába. Érdekes kitérője a dolognak, hogy a gyakorló óvodai állásokra pályázatot hirdettek, és Bíróné nem pályázott. — Félek a változásoktól. Nyolc év mégiscsak hosszú idő volt, és — egy kis öniróniával mondja — mintha a falu szeretete is megpihent volna bennem... Nem pályáztam. Nem is gondoltam erre. Aztán jöttek, kértek. Mit mondjak? Itt vagyok most már hét esztendeje. A kezdet t— ugye, ez törvényszerű? — nehéz volt. Az apróságok mellett nagy, kíváncsi szemekkel néztek rám a nagylányok, mit csinálok, hogyan csinálom. Egy-egy óvónőhöz 14—15- en tartoznak. Mind érdeklődő, hiszen óvónők akarnak lenni... Hamarosan megtaláltam a hangot, módszert. Ezen a ponton sokáig időzünk. A módszer, a feladat, a cél... Színesen, érdekesen beszélni. Hogy mit lát jónak, mit nem. Hogy a hallgatók eleinte intellektuálisan közelednek az óvodai munkához, és mennyi .türelem, jó szándék, segítség kell ahhoz, míg megértik: a gyerekeket először szeretni kell nagyon, aztán megint csak szeretni, és harmadszor: mindazt, amit megtanultak, itt a képzőben latba vetni, hogy tanítsák, neveljék őket. Ezzel nem ai ismeretanyagot szorítja háttérbe, hanem az ismeretek mögül a szívet emeli magasba. — öten kaptunk az idén Kiváló Óvónő kitüntetést. Az egész országból... A kedves otthon falain családi fényképek modern rézkarcok társaságában. Az ablakból az épülő kollégiumra látni. A kitüntetés kék dobozkájának fedele halk kattanással becsukódik. Sass Ervin Gyulai Nyár reitvénypályázat, 1966 — Tíz forduló tíz nap alatt — Mennyire ismeri Gyulát? — Értékes díjak — Eredményhirdetés: augusztus 2-án — Az eddigi rejt vény pályázatok iránti nagy érdeklődés nyomán és pályázóink. olvasóink kérésére, szerkesztőségünk úgy döntött, hogy a nyári időszakban is meghirdet egy könnyű és rövid, tízfordulós rejtvénypályázatot, melynek kérdései Gyula város nevezetességeivel, üzemeinek, intézményeinek életéved foglalkoznak. A pályázat ma, 1966. július 15-én, pénteken kezdődik, és 1966. július 26-án zárul. Minden rejtvényhez rejtvényszel vényt is mellékelünk, melyeket összegyűjtve a pályázat végén a szintén összegyűjtött megfejtésekkel együtt kell beküldeni, legkésőbb 1966. júbus 28- ig. (Cím: Békés megyei Népújság szerkesztősége, Békéscsaba, Szabadság tér 17.) A borítékra írjuk rá: Gyulai Nyár rejtvénypályázat, 1966. Figyelem! Azok, akik több teljes sorozat rejtvényszelvényt összegyűjtenek és mellékednek a megfejtéshez, helyes megfejtés esetén a beküldött rejt- vényszelvény-sorozatok számának megfelelően vesznek részt a sorsolásban. (Tehát aki pl. négy rejtvényszel vény-sorozatot küld be, annak a neve négy példányban kerül a szerencsekerékbe.) A naponta közölt rejtvények megfejtéséért 10 pontot számítunk, a legmagasabb elérhető pontszám tehát 100. A Gyulai Nyár rejtvénypályázat, 1966 díjai a következők: 1 darab 70x160 centiméteres gyulai szőttes faliszőnyeg, 300 forint értékben, a Gyulai Háziipari Ktsz ajándéka; 1 darab guruló bevásárlószatyor 280 forint értékben, a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Ktsz ajándéka; 1 darab csemegekosár (bor. likőr, kcnzervek, csokoládé, dohányáru) 160 forint értékben, a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ajándéka: 50 darab nyárfacsemete 150 forint értékben, a Békés megyei Állami Erdőgazdaság ajándéka; 25 kg nyári fontos alma kb. 125 forint értékben, a Gyulai Állami Gazdaság ajándéka; 1 kg gyulai kolbász, 90 forint értékben, a Gyulai Húsipari Vállalat ajándéka; 3 kg tejpor, kb. 8!) forint értékben, a Gyulai Tejporgyár ajándéka. Ezenkívül a helyes megfejtők között még számos grafikát, szép- irodalmi és ismeretterjesztő könyvet sorsolunk ki. Vegyen i-észt ön is a Gyulai Nyár rejtvénypályázaton! Törekedjen minél több rejtvényszel- vény-sorozat összegyűjtésére, érdemes ! Megfejtőinknek kellemes szórakozást és 9ok szerencséi kívánunk ! 1. rejtvényünk: Fenti két képünk két gyulai szobrot mutat be szokatlan nézőpontból. Kérdés: kiket ábrázol a két szobor? Gyulai Nyár rejtvénypályáza!, 1966 1. 1966. július 15. szelvény Cscrekirándstlás külföldre Megyénk több iskolájában határozta el az idén is a tanulók egy csoportja, hogy cserekirándulásra indulnak az iskolai szünetben külföldre, ahol ismerkednek az ország nevezetességeivel, s később ott tanuló diákok érkeznek hozzájuk. Legutóbb Elekről kaptunk hírt ilyen elhatározásról. Július 25-én huszonöt eleki gimnazista megy kéthetes kirándulásra az NDK-ba. Ellátogatnak Berlinbe, Drezdába, Lipcsébe és egy hetet a Balti- tenger partján töltenek. Ezt követően augusztus 7-én szintén 25 tagú német csoport érkezik hazánkba. Az NDK-beli diákok két napig Eleken lesznek, majd Szegedre és Budapestre utaznak. A program legszebb részének az ittlétük második hete ígérkezik, amikor a Balaton legkedveltebb üdülő- és kirándulóhelyeit keresik fel. Az eleki gimnazisták a külföldi utazásukhoz je5entős hozzájárulást kaptak a helyi Lenin Tsz-től. H. K. \
