Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

Kiss Mátéi

Vencel utolsó

napja

elnököt. Félúton Járhatott, amikor meglátta. Ugrott volna az ekéhez, állítani rajta, de már késő volt.

— Hány vassal szántol te?

— Néggyel, láthatja.

\ znap reggel is korán Vencel felszáll, aztán rá- jószágnak. Intett Falábú- Ki mondta, hogy

ébredt, mint máskor, nézett. nak. Ketten megfogták, néggyel szánts?

Korán, öregesen. Rázta a — Hová, Vencel bátyám? megemelték, de nem ment. A fiatal traktoros pirult,

köhögés. Vinnyogva, hö- Mutatott az istálló felé, A tehén meg sem moz- sápadt. Semmi jót nem

rögve köhögött, amúgy fe- nem szólt. Feri bólintott, dúlt.

lülről, ahogy magyarázni A lovak frissen, szaporán Lihegett Vencel, rátá- szokta az orvosnak. Ez azt ügettek. maszkodott a villa nyelére,

jelenti, hogy nem akar — Asszonyod? Szomorúan, elgondolkozva

felszakadni a mellében az Feri vállat vont. nézte Falábút, de az nem

a viszkető bizsergés, Pedig - Az éjjel már aludt bírta tekintetét, lehajtotta ^ott'benneT^zütón kivette,

odakészítette az asszony a rendesen, csak most meg a fejét.

szemetesüapátot hamuval az anyámat fogta el a _ pja megdöglik. a fa

t

eli, az ágy alá, hogy abba nyavalya. lábaddal verem “szét a fe

— Na? jed meg az agronómusét megmérte a barázdát. Az— Epeköve van, oszt az is. — Csendesen mondta, után odavitte a colstokot,

este belakott. Nem tudom, vésztjósló mosollyal. — Ha hüvelykujját rászorította

hogy látja el a jószágokat gyün a doktor, keressen arra a vonalra, amelyik 20

meg a gyerekeket meg a másik majorban, centit mutatott. Nem

köpjön. De hát mit?

Első a cigaretta. Rászokott az úrifajta Fecskére, mert azt állítják, annak a hüvelye felszívja a füstből a nikotint Affene a tövit! Cigaretta van, hol a gyufa? Az öngyújtó, amit a fia küldött karácsonyra, az

várhatott.

— Add ide a colstokot

— Nincs.

Vencel odalépett a szerszámos ládához. kotoráA fiú megsemmisülten állt. Rajtakapta a hazugságon. Az elnök három helyen is

Ránézett Vencelre, de az

Beszélni akarok vele.

szólt, csak tartotta a trakasztaion hever, csakhogy szólt. Szítta a cigarettájat. déli etetésre gyere a abban mindössze egyszer volt benzin. Kicsoszog a konyhába. Keresgél a sparhelton. Nincs. Bekiabál.

• — Hová tetted a gyufát?

Az asszony már rég nem

— Az az istenverte cigaretta az első. A tüdőd meg kiköpöd.

Vencel nem szól.

— Húzz már papucsot!

val, gyűrött gatyában, mint egy gyerek. A sublóton keresgél. Egy bamérzéketlen maradt. Pedig A másik majorban azt toros elé a mércét. Azután

azt várta, hogy hazaküldi, mondta Ferinek: beljebb ment a szántásba,

oszt maga hajt. De nem _ Hazamehetsz, csak egész aho1 az este

j0_ kezdte a munkát a fiatal

Akkor se szólt, amint az vakért. Az irodához. traktoros. Hajlongott, leistállónál leszállt. „ , u le nyomta a sárga colsto_... ... ,. Denezett a baromfi- ko£j s megsemmisülten,

á

llt az áitóban Ezen 'a? ólakba, beballagott a összetörtén, görnyedt hátam az aj topán. Ezen az bízókhoz, aztan úgy dönejszakán egy percre sem tött> mégse vórja meg az

tudta lehunyni a szemét, orvost Felült a koCsira, s

gondolta, hogy reggel itt nekivagott a földeknek. A

alszik, a szekrényben mo- lesz az elnök és azon gyöt- hatarban még senki nem

toz. Kihoz egy uj paklival, rődött, hogyan mondja el volt Hétre taláil lesz vala_ . ..

nagy baját. Vasárnap bú- ki h leS7 Kényelmesek 4 Zsebre tette’ s kosz°- rsiíhól lövet Pista fiát el K ’ IvenyeimeseK n<il, n(Mkiil indult a lovak

csubol jövet Pista fiat el- ezek> mint az urak mint

fogtak a rendőrök, mert a városiaki az anyjuk Uteiv°tt, elvettek a vezetői nit Dohogott. dohogott a““t”n “kétségbeesve szapapirjait. Vencel nagy ha- magaban, nem is annyira Lat "tár,a §

n ... „ . .... talmu ember, el tudja in- komolyan. Hiszen 49 óta ladt Utana'

Úgy áH ott vézna íabai- tezni, hiszen komája még mégiscsak együtt vannak

,al —ott a miniszter is. jó£n> Ha g ^ ig

Az elnök, szokása sze- ment, elszólították ide-oda,

rint, nem köszönt, csak az parancs volt. De most

tál tért vissza a traktorhoz.

— Állítsd le! — A fiú lábait, kezeit ólomsúlyok húzták. — Add ide a kol- csot — nyújtotta a kezét

nés nélkül indult a lovak felé. A traktoros megkövültén állt egy darabig,

— Elnök elvtárs! Vencel bátyám, ne tegye ezt velem. Ígérem...

Az öreg intett a kezével,

bis üvegben találja a pá- kezet nyújtott. Falábú meg vénségére idekívánkozott belefojtotta a Szót.

linkát. Meghúzza, nem köhög tovább. Az asszony kikészíti az orvosságot, vizet tesz a lavórba. Vencel

egyből fecsegni kezdett, vissza, közéjük. Néhány többet, mint máskor, öreg porlad már azóta. A úgyhogy Vencel már tud- negyvenkilencesek nagy_ ta mire megy a játék, mert része nyugdíjba ment. kihajítja a tablettákat az a kmb-s őrmester beszá- Zsörtölődő, zsémbes bírá- ablakon, s míg húz egyet molt neki Pista dolgáról. iők lettek, akik hajlott hát- az üvegből, azt figyeli, Elvágott hát minden to- tál kopognak az elnöki amint a tyúkok egymást vabbi szóáradatot. iroda ajtaján. Meg azt

kergetve versenyeznek, melyiké legyen az Asaro— Vencel bátyám, családom van.

Ekkor megállt az öreg

— Nekem is, fiam! Nekem is van 310 családom. Érted-e?

Kibogozta a gyeplőt,

— A fiad lecsukják. mondják: „Nem kellünk felugrott a kocsira, közévá- fTalábú megdermedt. mar neked Vencel, teher gott a lovaknak.-*■ Ismerte Vencelt. Ha vagyunk Vencel. Adod azt Ebédre nem ment haza. így szól, már eldöntött ma- a kétszázhatvan forintot, Sok dolga volt. összerán- gában mindent. Itt nem oszt nesze vén marha, élj gáttá a fegyelmi bizottsá- várhat segítséget. Ugrán- meg belőle. Bezzeg 49-ben Sot a traktoros ügyében. Prüszköl, krákog, tócsát dozva loholt az elnök után. ígérgettél. így lesz, meg kiment még a tehénhez,

fröcsköl a földes konyhá- Az végigrohant az istállón, úgy lesz. Most meg fölfor- amelyik reggel beteg volt,

ban. A mellét törli a durva benézett a takarmányosba, dúlhatok a te közösödtől.” °tt összeveszett az orvostörülközővel. Mint minden s meg sem állt a százasig. Ilyenkor azután soha sa1, s azutan bement a

reggel, ilyenkor egy kicsit ott érte utol. De akkor sincs másként: át a kocs- kocsmaba- Az emberek tápecht meg a Coderit.

— Fene a beleteket, gyógyuljatok.

A hideg víz jólesik.

megijed. Szeretné kitapo-i már nem szóihatott. Ven- mába. féldecire, vagy gatni, megmérni a tüdőt, cél vörös volt, mint a fröccsre. Békülni. Meg emgultak mellőle, mert látták, gyilkolnivaló kedve van az

ahol az a tágulás van. pulykakakas. Nem ordított, lékezni. A panaszra nem öregnek- Tómhoz sem szólt,

Érzi. hogy valami nincs Sohasem ordított, hanem sokat ad Vencel, tudja, nem a kismaroshoz. Folhajtott

rendben. Nagyobbrészt csendesen ölt. A fiatal ag- így van Nem a pénz kevés, ’ s nazaballa~

csak ilyenkor érzi. öt-ííz ronómus megsemmisülten gottpercig naponta, amíg magával van elfoglalva. A szanatóriumban nem tréállt előtte.

— Nem tehetek róla elnök elvtárs, nem alhatok

az évek száma a sok. Az a A hóz előu fekete Volga legnagyobb baj. Azt nem ám Mintha el párol gott

+11d i •-> \r marfhAoeatoni nobi

fáltak, sportszerű életre kinn az istállóban.

volna a dühe, meggyorsította a lépteit. „Jókor jötintették. Az a fiatal orvos eléggé komoly volt.

— Tudja, képviselő elvtárs, ebben a korban már nem megy másképp. Egy menekvés van: betartani az orvosok utasítását.

Felöltözött, kilépett a tornácra. A toronyóra négyet mutatott. Üj cigarettára gyújtott, s beszólt az asszonynak:

— Ha Feri gyün, a tehenek felé mentem.

— Mikor legyen ebéd?

— De az este itt voltál a fejésnél vagy nem?

— Itt voltam elnök elvtárs, de nem vettem észre.

— Ez a jószág már két napja beteg, ha nem három napja. Hát nem tud

tudják megbocsátani neki, hogy megöregedtek, azért

zsörtölődnek. Pedig mióta fek _”goadoVta -. kell egy visszajött hozzájuk, azóta kis segítség Jobb ha [tt nyugodtabbak. Azt mond- vannak, mintha én men_ ták akkor, mikor hívták: nék." Benézett a kocsiba. „Veled kezdtük, végezni is Pinke szundikált ott, a vo- veled kéne Vencel”. lánra hajolva. MegveregetPoroszkál a két ló, s te a vállát.

felállni. Rohanj az orvos- Vencelt melegség járja át _ Hé, te! Mit csináltál ért. Keltsd fel, ha a... ba- a szíve tájékától. Tudja, az éjszaka?

bájánál van akkor is.

csak azért birkózhat ezzel

Az öreg pilóta fiatalosan

Majdnem megmondta, a 9 ezer holddal, mert a ugroff kj a kocsiból. hogy kinél, hiszen az egész venek’ akik meg élnék, _ gzervusz Vencel bó_ falu beszéli már, de ő el- a sing támogatják. A többi tyám, Szervusz öreg. De harapta a szót. Az agronó- meg ezeknek fia, unokája, régen láttalak, mus felugrott a motorra, veje, rokona. Egy család.

Vencel meg a jászolhoz A rokkant-dűlőben egy

— Miért? Hiányoztam?

_ , — Évekig Pinke volt a

—- Délre. Salatalevest ment. Felhúzta a tehén traktor berreg. Megállitot- sofőrje am£g a megyénél

ennék. szemhéját, s gyöngéden ta a lovakat, a gyeplőt ki- doigozött

Az asszony rábólintott, noszogatni kezdte a lábá- kötötte a fához. Nehézke- _ ^

de tudta jól, hogy az val- sen átmászott az árkon, vé- '

egyáltalán nem biztos, — No, kelj fel már! gignézett a szántáson. A — Ki van itt.

hogy Vencel hazajön. Hol Mindjárt itt lesz az orvos, barázdát túlon-túl sekély- — A főnök, meg a kapieszik, mit eszik, Isten tud- ne lásson ilyen gyámolta- nek találta. Végigment a tányságtól valaki, meg

ja! Este meg hidegen ka- lannak. traktor után, azután bel- Szollár elvtárs.

ralazza a levest. Néhány a sarokba ment a villa- jebb a szántásba. Csizma- iá !yan furcsán pislogott

kanállal azt is. ért, s kiszedte a trágyát a jával megrugdosta a föl- rá Pinke, hogy észre

Félúton járt, mire Feri tehén fara alól. Elrendezte det, majd kézzel kotorta, kellett vennie. Mi az istenutolérte. Megállította a lo- a szalmát, aztán a villa A traktoros fordult, de csudája van? Gyorsan forvakat, megvárta, amíg nyelét alányomta a beteg még nem vette eszre az dúlt be a kapun, s nem

vette észre, hogy az öreg hűséges pilóta milyen szomorúan néz utána.

Azok ott benn éppen készülődtek. A megyei titkár jött elöl, utána Szollár, a mezőgazdasági osztályvezető. Kitörő lelkesedéssel üdvözölték.

— Hol csavarogsz öreg? Kerestünk már összevisz- sza, a menyecskéd meg hiába melegíti a levest.

A titkár széles gesztussal .átölelte Vencelt.

— Elbújtam, mert mondják, hogy keres a rendőrség. Hát mondom, csak keressen.

Harsány nevetés.

— Na, kerüljetek beljebb. Hű, még el nem felejtem, akartam is veled beszélni Pista.

A rendőrőrnagynak szólt, mert eszébe jutott a Falábú.

— Majd elmondom. Leültek. Az asszony pálinkát hozott, az öreg töltött. Ittak. A beszélgetés úgy kezdődött, mint máskor. Viccelődtek, nevetgéltek. S közben elintézte Falábú kérését. Az őrnagy felírta az adatokat. Készséges volt. Túlontúl készséges.

Azután, mikor látta a feszengést, megkérdezte.

— Hát mi járatban vagytok mégis?

A titkár elkomorult, a többiek is vezényszóra.

— Beszélni akarunk veled, Vencel. Erre jártunk, mondtuk egy füst alatt veled is beszélünk.

— Ja vagy nem ide jöttetek? — ezt a szót, hogy „ide” jelentőségteljesen megnyomta.

— De. Dehogynem. Ide is. Tudod, az egészséged. Az aggaszt bennünket. Egyre rosszabbul nézel ki.

Vencelbe belecsapott a villám.

1940 óta mozgalmi ember. Minden rezdülést felfog, ismeri az elintézési módot, tudja már, mit jelent ez a látogatás.

— Jobban kellene vigyázni magadra. Beszéltünk az orvosoddal. Azt mondja, olyan vagy, mint egy gyerek.

— öreg gyerek — a gyenge humorú Szollár szólt, s kényszeredetten

nevettek.

"Y'’ encel mereven nézett maga elé. Most, ebben a pillanatban százévesnek érezte magát. A vállait rettenetes súly húzta lefelé. Nem szólt. Azután felcsapta a fejét. Dacosan nézett a titkár szemébe, mint mindig, mikor harcra készült. Most! Most kell az utolsó harcot megvívni. Mert tudta, hogy ha most nem, soha többé. Töltött, hogy időt nyerjen.

— Egészségetekre. — Komótosan megtörölte a száját, kinézett az ablakon. Sötétedett. — Hát, nézzétek. Nincs nekem semmi bajom. Fene, aki bánja, néha köhécselek. De ha ti mondjátok, isten bizony beveszek minden pirulát, amit adnak. Ha már egyszer a sírba akartok tenni

— nevetett. Ügy nevetett, hogy a többieket is erre kényszerítse, de arra is vigyázott, hogy ne jusson szóhoz a titkár. Az meg örömmel egyezett bele a halogatásba, hiszen tudta, mi játszódik le az öregben.

— Amúgy pedig jó erőben vagyok. Igazán mondom,

jó erőben. Nem hiszed? —

A megyei titkárhoz szólt, aki szomorúan ingatta a fejét.

— Nem.

— Na gyere Béla, add a

kezed.

— Ne hülyéskedj Vencel!

— Nem hülyéskedek, ha mondom, add a kezed. Könyökölj az asztalra. Voltai te is kubikos.

Arrébb söpörte a poharakat, rákönyökölt az asztalra, nyújtotta tenyerét. A titkár először elképedt, azután megérezte: rá kell állni. Tíz évvel volt fiatalabb Vencelnél, s több vagy 20 kilóval.

összetapadt a két tenyér. A másik kettő riadtan nézte, mi készülődik.

— Hát akkor nyomjad, Béla. Ha fölemeled a könyököd, vesztettél.

Vencel levegőt vett, nagyot, hatalmasat lélegzett, mint talán soha életében még. Megérezte a fiatal erőt, csakhogy benne elszántság is volt, több mint erő. Kidagadtak az erek, hajladozott a két kar. Vencel érezte, gyengül. „Na, öreg — biztatta magát —, gyerünk, gyerünk az anyád keservit, nem veszíthetsz. ' A titkár halántékán izzad- ságcseppek gyöngyöztek. Vencel pedig egyre kevesebb erővel bírt. Távolról, egész távolról hallotta, hogy Szollár kiabál.

— Hagyjátok abba! Ne hülyéskedjetek.

De már a titkár is benne volt a harcban. Megértette már, miért provokálta Vencel. Igen, le kell győzni az öreget, mindenáron le kell győzni.

S legyőzte.

Az öreg harapta a levegőt. Az asztmások kínja ri- adozott szemében. Az üvegért nyúlt, tölteni akart. A titkár kivette a kezéből s maga öntött.

— Idefigyelj... Béla — amikor levegőt vett, kinyújtotta kínnal a nyelvét —, kellene egy kis segítség nekünk... Tudod, már mondtam. A mesterséges borjúnevelő. Még egy elkelne. Nagy pénzt hoz.

S közben nem mert a titkár szemébe nézni. Pedig az se kereste a tekintetét.

— Jó. Szerdán a vb előtt gyere be Vencel, maid megbeszéljük... Ezt az egészet...

— Meg ... meg arról is szó van, hogy a gépműhely új esztergapadot...

— Rendben. Ezt is megbeszéljük — gyorsan fölállt, kezet nyújtott. Vencel ismételte.

— Hát akkor rendben . .. Ezt is megbeszéljük.

Hosszan nézett a Volga piros stoplámpája után. Komótosan becsukta a kaput, s a tornác lépcsőjére ült. '

HPiszta, csillagos volt az ég. Szerette a csillagokat nézni. Olvasta valahol, hogy némelyik olyan messzire van: évezredek alatt ér ide a fénye.

Megeshetik, hogy nincsenek is ott már csillagok, csak a fényük maradt ránk?

Erre gondolt? Ki tudja? *

Vagy talán rám, a hűtlen fiára, aki levelet is ritkán küld, meg azt a regényt is csak ígéri, amit róla kénr írni. eláldozott életéről.