Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

1966. június 12. 4 Vasárnap Napirendre tűzte: az élet írta: Bálint József, az MSZMP KB államgazdasági osztály helyettes vezetője A gazdasági mechanizmus re- formjától társadalmunk ma azt várja, hogy az állami vállalatok, a szövetkezeti gazdaságok szocia­lista tulajdonformájából származó előnyei, egész gazdaságunk lehe­tőségei a termelésben, a kereske­delemben és általában a gazdál­kodásban még jobban kibontakoz­zanak. E várakozásra nemcsak a reform célkitűzései adnak okot, hanem a magyar népgazdaság két évtizedes fejlődése is. Az elmúlt húsz esztendő minden eredménye azt jelzi, hogy a szocialista vál­lalatok és szövetkezetek mind érettebb és fejlettebb színvonalon tevékenykedtek. Amikor a gyára­kat tulajdonába vette a munkás­ság, és azok élére legjobbjait, va­lamint a bizalmat élvező szak­embereket állította, a gyárak éle­te nemcsak nem állt meg, hanem egyre inkább lendületet kapott, miközben nagy erővel kellett küz­deni az állami vállalatok egy ré­szénél mutatkozó veszteség meg­szüntetéséért. S ha egy külföldi . turista ma megkérdezi, hogy álla­munk miből képes a mai, s régóta emelkedő színvonalú egészségügyi szolgáltatásra, oktatásra és nyug­díjfizetésre, akkor azt mondhat­juk: döntően az állami vállalatok jövedelmeiből. A termelőszövet­kezetek szocialista gazdálkodásá­ban végbement fejlődés időben rövid, de a megtett út hosszú volt. Tizenöt évvel ezelőtt sokan mosolyogtak még, ha azt hallot­ták, hogy az állami gazdaságok­nak, a korszerű mező gazdasági termelés előremutató alakulatainak, bázisainak kell lenniük, és többségük ma ilyen gazdaság. A szó igazi értelmében a ma élő nemzedékek szeme láttá­ra váltak a kezdetben nemegyszer csetlő-botló termelőszövetkezetek megszilárdult és gazdaságilag is egyre erősödő gazdasággá. A tervgazdálkodás eredményé­nek tulajdoníthatjuk, hogy a kor­szerű technika számos területen központi irányítással gyorsan meghonosodott, előrevitte a ter­melést. A műtrágyafelhasználás például nálunk 1955—1965 között, 10 év alatt meghatszorozódott. A hibridizálás a mezőgazdaságban a háború után kezdett bevonulni a gyakorlatba: Hazáinkban a hibrid­kukorica-termesztés öt év alatt szinte a teljes vetésterületre ki­terjedt. Európában Olaszország vezette be először a hibridkuko­rica-termelést, de 10 év alatt — 1960-ig — érte el a vetésterület felét. Öt évvel ezelőtt a családok 3—4 o/0-ának volt, most több mint 25 %-ának van hazai gyártmányú tv-készülé^e. A lakosság birtoká­ban levő mosógépek száma 1960- tól 1965-ig 450 ezerről több mint a kétszeresére, 1 millió 170 ezerre emelkedett. A szocialista gazdálkodás fej­lődése, a szocialista rend­szer által teremtett kedvezőbb feltételek között végzett derekas munka áll amögött, hogy a háború előtti évi 33 kg-hoz képest az egy lakosra jutó húsfogyasztás 50 kg- ra, a cukorfogyasztás 11 kg-ról 29 kg-ra emelkedett. Az eredmények kellő értékelése és elismerése munkánk, nemze­tünk önbecsülése. Ez nem kérke­dés és megnyugvás, de ok a biza­kodásra. Azt is tudjuk, hogy az egy lakosra jutó évi húsfogyasz­tás Franciaországban 74 kg, Nyu- gat-Németországban 61 kg, Auszt­riában 62 kg. Kevés még a váro­sokban és a falvakban a lakás, s olykor még az ivóvíz sem a leg­egészségesebb. A további előreha­ladás forrását csakúgy, mint ed­dig, magunknak kell megterem­teni. Ezért kötelességünk keresni szüntelenül és nyughatatlanul az új módszereket, vezetési formá­kat, hogy gyorsan gyarapítsuk az ország gazdaságát és hatékonyab­ban használjuk ki valamennyi le­hetőségünket. Ez az egész nemzet érdeke. A dolgozó nép szolgála­tában álló pártpolitika szellemé­ben született meg százak és ezrek gazdag tapasztalatára támaszkod­va a gazdasági mechanizmus re­formjának programja. A reform szükségessége abból a felismerés­ből származik, hogy egyrészt a társadalmi fejlődés magasabb fo­ka és újszerű feltétele tökélete­sebb gazdaságirányítási rendszert követel, másrészt jobb vállalati munkával és hatékonyabb állami irányítással az ország erőforrásai gyorsabban gyarapíthatók, illetve jobban kihasználhatók. Olyan ve zetési formákról, módszerekről van szó, amelyekkel a szocialista tervgazdálkodás erényei még jobban kibontakoznak és ezáltal a szocialista gazdasági rendszer még esélyesebb versenytársává lesz a rengeteg társadalmi ellent­mondással és buktatóval terhelt kapitalista rendszernek. azdasági fejlődésünknek milyen feltételei változnak meg, amelyek sürgetik a gazda­ságirányítási rendszer reformját? Említsünk közülük csupán néhá­nyat. A lakosság megnövekedett jö­vedelmi színvonala lényeges és tartós változást von maga után a lakosság fogyasztásának, keresle­tének összetételében. Emlékez­zünk, nem is olyan régen milyen bútoréhség volt! Az utóbbi öt év­ben a bútorvásárlás 40 %-kal emelkedett. A bútoripar fejlesz­tésére ezalatt 360 milliót költöt­tek, bővült a választék és a vevő már válogat és egyre követeli, hogy a kereskedelem is jobban válogasson, amikor az ipartól vesz. De így van ez a ruházati cikkek­nél és a műszaki áruknál is. Volt idő, amikor a rádiót úgy vették a vevők, hogy azt vitték haza, ami volt. Közben azonban a lakosság rádióellátottsága szinte teljessé vált, most már a.rádióvásárló igen válogatós. Ilyen körülmények kö­zött az igények gyorsabban is változnak, amihez a termelésnek, a gazdálkodásnak alkalmazkodnia kell. A lakosság által a legutóbbi években vásárolt tartós fogyasz­tási cikkek több milliárdos érté­ket képviselnek. A lakosság tu­lajdonában 371 ezer motorkerék­pár (1960-ban 227 ezer), 83 ezer személygépkocsi (1960-ban 18 ezer 500 db), televízió 850 ezer darab van. Ezek karbantartása az egy­kori javító kisiparral már nem oldható meg, egyre inkább jól felkészült javítóhálózatot igényel. S lényegében ide sorolható sok más szolgáltatás (étkeztetés, ru­haneműtisztítás, szállítás stb.), amelyekben az igények lényege­sen megnőttek, egyrészt a jövedel­mek emelkedése miatt, más­részt a munkát vállaló nők szá­mának és ezáltal a család szoká­sainak átalakulása következtében. A műszaki fejlődésben jelen­tős utat tettünk meg. Fel­fejlődött az ipar, s ma már ott van a technika a mezőgazdaságban, az építőiparban és a szállításban is. A falu fő szállítóeszközét, a sze­keret zömében felváltotta a gép­jármű, a régi fő vonóerőt, a lovat pedig a traktor helyettesíti. 1965- ben a mezőgazdaságban felhasz­nált kőolajipari termékek (gáz­olaj, benzin stb.) súlya félmillió tonna volt. Az ipar és mezőgazda­ság egymásrautaltsága, vagy ahogy szakkifejezéssel mondják, a tár­sadalmi munkamegosztás, minősé­gileg más fokra jutott el. Nem sok év telt el azóta, amikor tö­megesebben kezdték alkalmazni a mezőgazdaságban az ipari eredetű anyagokat. 1960-ban a mezőgaz­dasági termeléshez felhasznált anyagokból 31 %-ot tettek ki az ipari eredetű anyagok, 1965-ben közel 50 %-ot. 1965-ben a mező­gazdaságban ■ annyi műtrágyát használtak fel, mint az 1930 1955 években együttvéve. M ás a helyzet a mezőgazdasági termékek értékesítésével is, mint régebben. Ezt nemcsak a ter­melés fejlődése magyarázza, ha­nem például az is, hogy 1949-ben a mezőgazdasági keresők az ösz- szes keresők 55 %át (2 190 000 fő) tették ki, ma pedig 31,8 %-át (1 530 000 fő). Így a termelés nö­vekvő hányada válik áruvá, hagy­ja el a falut és kerül a városba fogyasztásra, ipari feldolgozásra. A mezőgazdaság termelése az utóbbi öt évben 10 %-kal emel­kedett, de a felvásárolt és faluról elszállított mennyiség 30 %-kal. Mondhatjuk-e, hogy ez az el­mélyült és megnövekedett áru- kapcsolat az ipar és a mezőgazda­ság, a város és a falu között ide­álisan működik? Ezt nem mond­hatjuk, hisz gondoljunk csak a mezőgazdasági gépek, járművek alkatrész-utánpótlásának zökke­nőire, az egyes vegyi anyagok, ke­veréktakarmányok szállításának egyenetlenségeire. A mezőgazda­ság (és felvásárlás) rovásán pedig ott láthatók a hústermelés és szál­lítás egyenetlenségei, a zöldség, gyümölcs minőségi problémái és mások. A gazdálkodás feltételei tehát sokat változtak és ez indo­kolja, hogy ezekkel hozzuk össz­hangba a gazdálkodás módszereit és formáit is, vagyis fejlesszük azokat. I"1 azdaságunk fejlődésével együtt bővültek külkereske­delmi kapcsolataink. A külkeres­kedelem a szocialista gazdaságban nem egy szűkkörű kereskedő gár­da ügye. Jelentősége és bonyo­lultsága együtt növekedett az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével. A külkereskedelem a behozatal és kivitel útján a népgazdaság va­lamennyi ágával szoros kapcso­latban van. 1949-ben 78 országgal kereskedtünk, 1960-ban 104, 1965- berl 131 országgal. A behozott ter­mékekért cserébe kivitt áruk ér­téke az utóbbi 15 év alatt több mint 4,5-szeresére, 1960 óta 73 %-kal nőtt. A kivitt és a behozott termékféleségek száma ezrekre rúg. A kivitt termékekből egyre nagyobb hányadot képviselnek a feldolgozott termékek, de különö­sen a gépek. Ezek termelése és eladása bonyolultabb, de gazdasá­gosabb. A z elmondottak valamelyest érzékeltetik, hogy a gazda­sági fejlődés elért színvonalában és a további előrehaladás feltételei­ben lényeges minőségi változások következtek be, amelyekkel össz­hangba kell hozni a gazdaságirá­nyítás rendszerét, formáit, ami nem kisebb módosítást, javítga­tást, hanem mélyreható átalakí­tást, reformot igényel. Munkában a Góg-brigád Békéscsaba és Csanádapáca között felújítják a műutat. Gőg Pál brigádvezető, a KPM Közúti Igazgatóságának alkalmazottja irá­nyítja a munkát. A 17 kilométeres útszakasz meghibásodott ré­szeire bitumenben forgatott zúzott követ raknak. Ezt a munkát a múlt hét első felében kezdték el. Naponta 100—150 méter hosszúságban teljesítik feladatukat. A Gőg-brigádban dolgozik Bánfi Mihály, Kása Pál, Bánfi Béla és Unyatinszki Pál. Fotó: Dupsi fl Sarkadi Építőipari Ktsz lesz a megye legnagyobb építőipari szövetkezete A Vésztőd Építőipari Ktsz jú­nius 1-én kérte a fuzionálást a Sankadd Építőipari Ktsz-él, amit a SZÖVOSZ — július 1-től — jó­váhagyott. A Sarkadi Építőipari Ktsz így a megye legnagyobb épí­tőipari szövetkezete lesz, melynek létszáma 270-re emelkedik, az éves terve pedig élérd a 25 millió forin­tot. A ktsiz vezetősége arra törek­szik, hogy a jól felszerelt műhe­lyekben télen is biztosítson mun­káit a dolgozóknak. A lakatosok eddig rakodólapot gyártottak a kereskedelem, a bádogosok pedig robbanásmentes karmákat a MÁV megrendelésére. Tárgyalások foly­nak tv- és rádiószervizasztalok ké­szítésére is, ami az asztalosoknak, festőknek, villanyszerelőknek ad munkát. A lakatosok a megye épí­tőipari szövetkezeteinek lakóházak és más építményekhez nyílászáró szerkezeteket, lépcsőkorlátokat, vasajtókat, kapukat, portálokat készítenek. A sarkadi építők nemrég húsz árvízkárosult családi házának a felépítését vállalták, amelyeket még az idén átadnak tulajdono­saiknak. Molnár Géza: ji w % H iE E 18. Árpi kis tollas vadászkalapot viselt, Jóska kucsmát, mindket­ten hosszú viharkabátot s csiz­mát, hozzá morc, rideg ábráza- tot öltöttek, mint akik veszélyes és különleges küldetésben van­nak. Tökéletesen hozzáhasonul­tak szerepükhöz s ellentmondást nem tűrő, parancsoló fellépésük­nek köszönhették, hogy majd­nem Szigetcsépig eljutottak egy lőszerszállító terepjáróval. In­nen tíz kilométert gyalogoltak felázott, sáros utakon, hajnalban értek be a faluba. Körös-körül zengett-csengett a horizont, tor- kolattüzek lobogtak az éjszaká­ban. lövedék közeledett vijjogva, arcra vágódtak a sárban, nem messze tőlük robbant az ágyú­golyó. Lépésről lépésre járőrökbe botlottak, igazoltatták őket. Egy árpádsávos karszalagot viselő szakaszvezetőtől, akinek az öve tele volt tűzdelve kézigránátok­kal, jelentést kértek a falu helyzetéről. Megtudták, hogy a front a szórűskertek alatt hú­zódik, Szigetcsópet kézitusában, éjszakai rohammal foglalták vissza a németek alig néhány órája. A harcokban egy század­nyi „SS” mellett magyar párt­szolgálatos alakulat is részt vett. Árpi magasba lendítette kar­ját: — Csak így tovább, fiam! Ki­tartás, éljen Szállási! A Vidócki-házat üresen talál­ták. Tanácstalanul nyitogatták a szobákat, amennyire a hajnali sötétségben észrevehettek, nagy­jából minden a helyén volt. Jóska kapott észbe: — Te, ezek a pincében le­hetnek!... Rohantak le a lépcsőkön, ott találták a sarokba húzódva a reszkető, remegő, csendesen sír- dogáló Vidócki-mamát s a két lányt. Klári ismerte fel őket először, sikoltva repült Árpi karjába. — Hogy mi mit álltunk ki ezen a héten — szipogta Vi- dóezki-mama. — Édes fiaim, csakhogy itt vagytok. Apátokat elhajtották a németék, három nő védelem nélkül.... Szavait fültépő csattanás sza­kította meg, alapjaiban rázta a házat. Nyomban géppuska ke­lepeit, puskák ropogtak, ágyúk dördültek. — Kezdődik megint — kiál­totta Marcsi Jóska fülébe. — így megy ez egy hete. — Megnézem, mi van -fent; — Jóska a lépcső felé indult. — Ki ne mozdulj, ha kedves az életed! — visította Vídóczki- mama. Jóska’ nem akarta mutatni, hogy fél. A lépcső közepéig jutott, amikor a légnyomás be­szakította a pinceajtót, s őt visszavágta a földire. Feltápász- kodott, csak meghorzsolta arcát, tenyerét, egyéb baja nem lett. Sután mosolygott, átfutott a fe­jén: egész úton arra gondolt, ha ezt a házat elérik, baj már nem érheti őket. Visszaült a lócára, magához húzta Marcsit, s a csatazaj pil­lanatnyi csendesedését kihasz­nálva azt mondta: — Ha ezt megússznk, fizetek egy misét Szent Antalnak. Kireggeledett, a dübörgés, a fegyverek hangja távolodott. — Na, de most csakugyan megnézzük, mi van lent —

Next

/
Thumbnails
Contents