Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-10 / 136. szám

W66. június 10. 5 Péntek Növényápolás és a családtagok — No lám, ez a Pali bácsi világ életében szorgalmas ember volt! Mészáros András rajza A vörös zászlós úttörőcsapat Gondoskodás Az általános iskolások is bal­lagnak. Budapesten is. Bucsán is, de — Naiyszénáson is. Minden esztendőben június 6-án a nyol­cadikosok — éppen úgy, mint az érettségizők — tarisznyát akasz­tanak a vállukra, s úgy búcsúz­nak el kedves osztályfőnöküktől, nevelőiktől, és nem utolsósor­ban iskolájuk minden zegétől, zugától. Nagyszénáson is... Bár ebbe a mintegy 8 ezer la­kosú községbe csak délután ér­kezünk, naigyon sok 13—14 év körüli leánnyal és fiúval találko­zunk, akik csokorral kezükben vagy csokorral a hónuk alatt sé­tálnak még az utcán. Fehér blúz­ban, piros nyakkendővel, fehér ingben, piros nyakkendővel... Ai úttörőcsapat jó hírnevére kerestük meg ők et, s közben el­gondolkoztunk azon, hogy talán egy iskolatípusban sem ölyan in­dokolt a „ballagás”, mint az ál­talános iskolában — főleg falun. Hiszen a falusi kisiskolások 8 esztendőn keresztül szeretik egy­mást jóban, rosszban, míg a középiskolások túlnyomó többsége legfeljebb, ha négy esztendeig... Szóval, ünnepélyes arcú leányok, fiúk sétáltak Nagyszénás utcáin ezen a kora délutánon, és mintha nyomban utána újra végignyar­galt a színen. Laci és Jenci tanácstalanul bámultak. Jóska komoran sétált az őrmester körül. , — Most nemcsak rólunk van szó. Ha kimész Ausztriába,1 utá­nad megy a háború, elpusztulsz. Karcsi, hallgass rám, lépj le. Az őrmester ordított: — És hová a jó édesanyámba bújjak? Nem mondanád meg? Egy óra múlva jönnek utánam, ha nem vagyok a laktanyában. Te nem ismered az öreget, a föld alól is előkeríttet! Itt ma éjszakára már senki sem marad­hat! Ti mind körözés alatt áll­tok, hozzátok sem mehetek. „Lépj le!” „Lépj le!” Hová?! Tisztára meg vagy marhulva! Juci. készen vagy már?!... Jóska gondterhelten körözött körülötte: — Te most pánikban vagy, Karcsi, gondolkozzál egy kicsit. Jön Misi, biztos ajánl valami jó címet. Nekünk is csak helyet kell találni, nem? — És ha a Misi nem jön? Há?! Akkor mi van ? ... Rám nem szólhattok, amíg lehetett, min­dent megtettem. Gyerünk Juci, nincs vesztegetni való idő! Nem teszem kés alá a torkom. Dúdolva nyitott be Árpi az újságjaival. Az őrmester kétség­beesve nézett rá: — Mondd már meg te ennek a faféjűnek, hogy nincs mit csi­nálni. összebeszéltek volna, az iskola- épület előtt tömörüllek össze. Ta­lán nem is tudták, hogy most már véget ért. Nemcsak az isko­la, hanem életük egy szakasza is. — Kispajtások, mondjátok meg nekem, legyetek szívesek, hol la­kik Maczik Anna úttörőcsa­patvezető tanár néni — állítottam meg néhány kislányt és egy fi­út. Látszott róluk, hogy ma bal­lagtak. Benczúr István, egy roppant magabiztos fellépésű, széles vállú gyerek, tarisznyával a hóna alatt, markában darabosan fogott ró­zsacsokorral bandukolt a kislá­nyok mellett: — Azt hiszem, hogy most én vagyok a legboldogabb „ember” Szénáson... Képzelje el, fölvettek a hódmezővásárhelyi közgazdasá­gi technikumba. Csendesen bandukolunk a verő­fényben. A „ballagó” rózsák már kissé kókadnak a hőségben, de azért mindinkább közelebb kerü­lünk, ha ráérően is. a csapatve­zető tanár néni lakásához. — Én szobafestő leszek... meg mázoló. Tudom, hogy ez kimon­dottan fiúszakma, de olvastam én már az újságban, hogy vannak Jenő őrizte meg legjobban a nyugalmát, ő vázolta fel néhány higgadt mondatban a történte­ket. Árpi odacsapta az újságokat a földhöz, s mint akinek ereje ment, nekiroggyant a falnak. — Karcsinak igaza van. Nem tehet mást — mondta végül. — Minden tervet erre a lakásra építettünk, amelynek a tulajdo­nosa egy valóságos katona, egy továbbszolgáló, megbízható ha­zafi. Az ezredes sofőrje. Napnál világosabb, ha lelép, itt egy per­cig se maradhatunk. Ha kimegy Ausztriába, persze, akkor sem a házmester meg a többi lakók miatt. Ha Misi itt volna, talán okosabbak lennénk. De Karcsi nem várhat a bizonytalanra. Át­kozott kutyaszorító. Gondolkozott. — Az egyetlen megoldás az volna, ha megölnénk az ezredest. Meglesnénk benneteket, egy jóL irányzott lövés az öregúrnak . J. Akkor maradhatnál és mi is. Karcsi kimeredt szemmel haJl- gatta. Árpi kínosan vigyorgott: — Igen-igen, az ezredest leéne megölni. A jóságos öregurat,,■aki­től a lakást kaptad. Mint a rém­filmekben, pontosan úgy. — Hangot váltott: — Csak vicce­lek, te ökör. Nincs itt mfit csi­nálni. Siess vissza a laktanyá­ba, el ne késs. Az őrmester hevesen/megölel­te. (Folytatjuk) . vasesztergályos nők is: meg az építőiparban is hordják a maltert a lányok. Csak elbírom én is a pemzlit meg biztosan megtanulok lépkedni a kettős létrával is — — Kenyeres Anna mondja ezt, közben a csokrával rajzolja a le­vegőben a pemzli útját a „fa­lon”, meg szinte lépeget is a létrával. Erős, fiús külsejű kis­lány. És amikor elárulja azt, hogy szeret rajzolni és festeni, el­hisszük neki: jó szobafestő válik belőle. Csizmadia Rozália, a kíséret harmadik tagja elmondja: eddig nem túlságosan volt erős oldala a tanulás, bár „erős” közepes ren­dű, hogy a nyári táborozás he­lyett két hetet Békéscsabán tölt, ahol is alapfokú orosz nyelv- tanfolyamon vesz részt. Lázár Rozália bevallja: — Bi­zony, sokan, sírtunk, amikor el­búcsúztunk Irénke nénitől, szere­tett osztályfőnökünktől, de: sok­szor fogok vele találkozni, mert én is a helyi gimnáziumban tanu­lok tovább. Nehéz is elfelejteni azt, aki négy évig kedves szóval vagy szigorral nevelt bennünket... Megérkezünk az úttörőcsapat- vezető lakására, ahol Rátvay Emí­lia fogad Maczik Anna helyett, hiszen most derül ki, hogy félév óta már ő a nagy múltú úttörőcsa­pat vezetője. De hogy mennyire ismeri a község úttörőinek ele­tet, álljon itt tömör beszámolója: — Jelenleg mintegy' 20 úttörőn­ket érte az a megtiszteltetés, hogy ezekben a napokban Csil­lebércen élvezhetik sikerük gyü­mölcsét. Történészek, szavalok, Kiváló úttörők, s a megyei első helyezett; 12 tagú kamarakórus tagjai ai fővárosban találkoznak a hazai/úttörők és a külföldi paj­tások kiválóságaival... Élvezik megéudemelt jutalmukat... Persze az érdem elsőrendűen nem az enyéim, hanem elődömé, Maczik Annáé, aki hegemóniát teremtett a nagyszénás; úttörőknek. Az ő munkájának gyümölcse, hogy a má úttörőcsapatunk úgynevezett vforös zászlós úttörőcsapat. Per­sze, énrám ez elég nagy felada­tot ró: a hegemóniát ápolnom kell és tovább szeretném fejlesz­teni azt a jó hírnevet, amelyet elődöm a pajtásokkal kivívott. — Táboroznak-e valahol? — A keretet a járási úttörőse­regszemlén — tekintettel a jubi­leumi évre — felemésztettük, de a községi tanács végrehajtó bi­zottsága 5 ezer forintot felaján­lott a táborozásra. Nem mond­tunk le arról, hogy kiváló úttö­rőinket július végén táboroztas- suk. Szeretnénk legalább 50 gye­reket elvinni Pécs mellé, hiszen megérdemlik. Nem mi, nevelők, de a gyerekek — igazán... Ternyák Ferenc Hetekig gondolkoztam azon, mikor a hírt meghallottam, hogy miként kellene megfogalmazni úgy, hogy ezzel ne sértsem ér­zékenységükben azokat sem, akik hozzátartozóikat vesztették el, de a közvéleményt tájékoz­tatva, a nyilvánossággal közöljük a hírt. Az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatósága nemrégiben 30 ezer forintot fizetett ki Szarvason Migeez Mihály hozzá­tartozóinak. Ugyancsak jelentős összegű segélyben részesült egy másik család is, amely egyetlen lányát vesztette el. Lapunkban elég sűrűn jelenik meg az Állami Biztosító hirde­tése, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy lépjünk be az önsegélyezési csoportba vagy kössünk valamilyen biztosítást. Tudom, hogy olvasóink többsé­ge ugyanúgy tesz, mint én. hogy gyorsan átlapoz az újság másik oldalára, hiszen a hirde­tések sokszor unalmasak, ráné­zünk, s máris elfelejtjük őket. Mégis az előbbi két hír felkel­tette érdeklődésemet és arról győzött meg, hogy itt többről van szó, mint üzleti fogásról. Az Állami Biztosító jelentős összeget szokott kifizetni azok­(Tudósitónktól) Már harmadik ízben rendezték meg a megye textiles üzemeinek kulturális találkozóját. A Békés­csabai Kötöttárugyár, a mezőbe- rényi pamutipar, a Sarkadi Ken­dergyár legjobb szavalói, tánco­sai, énekesei és színjátszói gyüle­keztek Gyulán, hogy a harisnya­gyár fiataljaival együtt számot adjanak egy év munkájáról. A Jókai Kultúrotthonban szép számú érdeklődő előtt egész nap tartott a versengés. A zsűri tag­jainak— amelyben helyet foglalt Beck György, a békéscsabai Jó­kai Színház művésze, Pávó Fe­renc, a Textilipari Dolgozók Szak- szervezete Országos Központjá­nak küldötte. Űjhelyi Sándomé, a textiles szakszervezet megyei tit­kára, Frei Erzsébet Mezöberény- ből. Fekete Józsefné a békéscsa­bai pamutszövőből — neihéz dol­guk volt. Különösen a szavalok elbírálásánál alakult ki vita, és mert a produkciók jók voltak, a zsűri úgy döntött, hogy két-kct első, második és harmadik díjat ad ki. i Legjobbnak Rozsos András és Vári Lenke gyulai szavalok bizo­nyultak. A második helyre Perei János mezőberényi és Horvath Mária békéscsabai versenyzők ke­rültek, míg a harmadik helyen Gyöngyösi Teréz gyulai és Tímár József mezőberényi szavalok osz­tozkodtak. nak, akiket valamilyen ok na fogva kár • ég, és biztosítással rendelkeztek. Ez eddig az üzle­tek törvényszerűségéből követ­kezik is. Amivel azonban mégis több és túlmutat ezen, az éppen az. hogy az emberekről való gondoskodásnak, ha üzleti for­mában is, új megjelenéséről van szó. Megyénkben a nemrégiben alakult új biztosítási formának eddig már csaknem 50 ezer tag­ja van, azaz megyénk lakosságá­nak mintegy 11 százaléka. És egyre több helyen szinte kollek­tiven lépnek be az önsegélyezes1' csoportokba és talán nem árt ide írni azt sem, hogy csak az elmúlt évben élet- és baleset- biztosításként több mint 3 mil­lió 253 ezer forintot fizettek ki megyénkben. Tény, hogy a be­következett tragikus események pénzzel nem válthatók meg. De önmagunk példájával lehet bi­zonyítani, hogy a baj gyorsab­ban elhárítható, ha a szükséges anyagiak rendelkezésünkre áll­nak. És az egymásról való gon­doskodás, ha még üzleti szabá­lyok közé kényszerül is, szép dolog és érdemes vele mindany- nyiunknak többet törődni. A legnagyobb közönségsikert a gyulai irodalmi színpad tagjai arat­ták a Mai szerelem című előadá­sukkal. Szépen adták elő a mai magyar költők, Csoóri ,r ándor, Simái Mihály, Papp Lajos, Soós Zoltán, Váci Mihály, valamint Ju­hász Gyula, Tóth Árpád, Kaffka Margit legszebb szerelmes verse­it. Az előadáson belül, bár mind­nyájan a legtöbbet nyújtották, ki kell emelni Rozso-s András, Vári Lenke, Gyöngyösi Teréz és Jevei Kálmán mély átéléssel és szug- gesztív erővel tolmácsolt vers­mondását. Tetszettek a Kovács Ilona, Góg György és Vincze István által előadott táncdalok, szépek és lát­ványosak voltak a békéscsabaiak népitánc-együttesének táncai. Dicséretesen oldották meg a mezőberényi irodalmi színpad tagjai a Népek forradalma című. a francia forradalomtól a máso­dik világháborúig terjedő időszak forradalmi verseinek bemutatóját. Sajnos, mind a 150 részvevőt külön-külön megdicsérni hely hi­ányában nem lehet, de az egész kulturális találkozó sikere azt bi­zonyítja, hogy nem volt hiába­való Kőta Ferenc a mezőberényi. Volent Zoltán, a gyulai iro­dalmi színpad rendezőjének egy­éves fáradságos munkája. B. O. ÉRTESÍTÉS! / MEZÖKOVÁCSHÁZA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET ÉRTESÍTI A MEGYE LAKOSSÁGÁT, HOGY korszerűen berendezett PRESSZÓJA MEGNYÍLT Állandóan kaphatók: presszókávé, hűsítő italok, limonádé, valamint cukrászsütemények. Ha átutazik Mezőkovácsházán, feltétlen keresse fel presszónkat! Előzékeny kiszolgálással várja kedves vendégeit 278 a földművesszövetkezet igazgatósága. <d. i.) Eddigi legnívósabb kulturális versenyüket rendezték Gyulán megyénk textilesei

Next

/
Thumbnails
Contents