Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-08 / 134. szám
/ 1966. június S. Szerda Élmény és tanulás Az elmúlt napokban ünnepeltük a pedagógusokat, a nevelőket. Gyermekeink virággal és csengő szavakkal köszöntötték a tanító, tanár és óvó néniket, bácsikat. Azokat köszöntöttük, akik az iskolákban sokat fáradozva második szülőként, a rá.iuk bízott gyermekeket becsületes, művelt emberekké formálják. A jövő nemzedékének nevelése nem könnyű feladat és a nehézség falusi, tanyai környezetben csak fokozódik Ezekről kérdezgettem Kesztyűs Lajosnét, a zsadányi általános iskola fiatal tanítóját és poljtechnikai oktatóját. — A mindennapos nevelői munka — kezdi Kesztyűs Lajosné — nem jelent különösebb problémát. A gondok inkább a munkára nevelésnél jelentkeznek. A csaknem négyszáz általános iskolás gyermek politechnikai oktatását hárman látjuk el. Tavaszi, nyári és őszi időszakban 600 négyszögölön a korszerű növénytermelést, télen pedig a kézügyességet fejlesztő varrást, főzést gyakoroljuk. — A falusi gyerekek kis koruktól kezdve ismerik a mezőgazdasági életet. S ha így van, akkor milyen nehézségek lehetnek e téren? — Igen? ismerik a régi formában. de szinte egyáltalán nem ismerik az új, korszerű, fejlett módszereket. Mi a gyerekeket a modern agrotechnika elvi és gyakorlati részeire is tanítjuk. Állíthatom, hogy a tanulók örömmel tevékenykednek kicsiny gazdaságukban. Vannak jó néhányan, akiknek az elméleti anyag kissé „döcög”, a gyakorlati foglalkozásokon pedig feltűnően szépen és pontosan dolgoznak. — Vagyis mindenki örül, ha kint foglalatoskodhat? — Hát nem éppen. Véleményem szerint a gyerekek odaadó, jó munkája nagyban függ attól, hogy az oktató milyen kedvvel, hozzáértéssel és példamutatással dolgozik. A tanulók versengenek egymással, de elvárják, hogy köztük legyen az ember. És úgy gondolom, ez helyes is így. Nemrégiben mondtuk a gyermekeknek, hogy a kézi szerszámok tárolására egy kis raktárt kellene építeni. Ez süket fülekre talált. Mi nevelők hozzáfogtunk az építéshez, amit azonnal folytattak és be is fejeztek a gyerekek. — Van-e lehetőség arra, hogy az iskolai miniatűr gazdaságon kívül megismerjék a fejlett nagyüzemi gazdálkodást is a gyerekek? — Természetesen. A környező Dénesmajorban segíti az újjáépítést a békési járás termelőszövetkezeti építkezési társulása A békési járás termelőszövetkezetei néhány hónappal ezelőtt hozták létre az építkezési társulást. Az újdonsült kollektíva már az első esztendőben ötmillió forintnál nagyobb beruházást valósít meg. Elsősorban a járás termelőszövetkezeteiben segítik az építkezést és a tatarozást, de részt vesznek a dénesmajori újjáépítésben is. A gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz dénesmajori központjában az árvíz sújtotta károk helyreállításában, a közős épületek és a lakóházak újjáépítésében vállal komoly segítséget a fiatal társulás. tsz-ek és az állami gazdaság főleg a gépi munka bemutatására vállalkozik szívesen. Mondanom sem kell, hogy ez nemcsak a gyerekeknek, de nekünk, felnőtteknek is élményt és tanulást jelent. * * * Valahogy így folyt a beszélgetés a munkára nevelés szükségességéről és eredményeiről. A mezőgazdasági politechnikai oktatás egyúttal azt is jelenti, hogy a nevelők és a gyerekek bizonyos kötöttséggel rendelkeznek, hiszen nyáron is rendszeresen művelik földjüket. Ősszel azután a termelt érték egy részéből új szerszámokat, magokat vásárolnak és könyvjutalmakat adnak a legjobbaknak. Befejezésül megkérdeztem a tanító nénit” — akiről kiderült, hogy budapesti születésű —, nem Vágyik-e a csendes Zsadánv községből a városba. A választ gyorsan megkaptam, melyet jólesett hallani. — Ilyesmin egyáltalán nem töröm a fejem Férjem szintén pedagógus és mind a ketten megszerettük ezt a községet. Van egy ötéves szöszi kislányom, aki szintén jól érzi itt magát. Anyagi téren is megtaláljuk számításunkat. A szükséges kiadásokon kívül nemigen költekezünk. egyedüli hobbynk, amire bizony elég sokat költünk, ez a lakásunk. Bizonyításképpen kislányával együtt bemutatta otthonukat. Nem kis csodálkozásomra az iskola mellett, a zöldellő fák és virágok közt egy modern lakást találtam, melynek három szobája és összkomfortja a tisztaságával, ízléses, modern berendezésével, rengeteg könyvével — tv, rádió — valóban minden igényt kielégít Ezek után már teljesen érthető, hogy Kesztyűsék is zsadányiak lettek, és hogy miért igyekszik a fiatal asszonyka továbbtanulni a pedagógiai főiskolán. Életük állandóan a hivatásuk-: ból fakadó élményekkel telítődik, és ez egyúttal megköveteli az állandó tanulást is. Dr. Pankotai István Nívódíjat kapott Cserhalmi: Alku nélkül című drámája A nemrég Békéscsabán bemutatott Cserhalmi Imre Alku nélkül című drámáját a Művelődésügyi Minisztérium nívódijjal tüntette ki. A darabot a békéscsabai Jókai Színház művészei vitték színre, s ebből az alkalomból Stefanik Irén, F. Nagy Imre. Szoboszlai Sándor és a rendező, Miszlay István szintén nívódíjat kaptak, amelyet június 6- án, hétfőn a Művelődésügyi Minisztériumban ünnepélyes keretek között nyújtották át. a csabai művészeknek. Délelőtt a könyvtárban DÉLELŐTTÖNKÉNT általában csendesek a könyvtárak, a békési járási könyvtál- is ilyen. Néhány idős ember rendezgeti az olvasópultnál a visszahozott vagy vinni kívánt olvasnivalót. A csalogató polcok közt azonban egy menyecske korú is akad. Dolgozó nő ilyenkor munkában van s a háziasz- szonyok sem igen érnek rá, vagy a piacot, a boltokat járják, vagy a tűzhely körül szorgoskodnak. Keresgélés közben szóba elegyedünk. Érdekes lehet nemcsak délelőtti ittléte, hanem az is, hogy md hozza ide a könyvtárba az embereket és egyáltalán md az, ami a könyvvel megbarátkoztatja őket: Pusztán az időtöltés? Vagy más valami is? Szűcs Andrásné brigadéros. No, nem katona, hanem a Békési Kosáripari Vállalat egyik brigádjáKedrenc találkozóhely Békéscsabán, a megyei könyvtárban rendszeresen összejönnek a város kertészkedői. A „Beszélgessünk, kertészkedjünk” mozgalom sok érdeklődőt vonz. A kollektíva tagjai az elmúlt vasárnap kertlátogatásokat szerveztek, többek között meglátogatták Sztankó Márton Béke-kerti portáját is, ahol kertészeti tapasztalatcserét tartottak. Az amatőr kertészek Csupor Jakabot mint édesapukát és mint a szülőnek nevezett társaság legmegingathatóbb tagját macskaléptekkel közelítette lánykája, Mucur, majd széke mögé érve, hirtelen befogta szemét: — Találj ki, apu! — kacagott fel. — Aput mondtál? Akkor fogalmam sincs kilétedről — tréfálkozott Csupor tata, nem sejtve, mi vár rá. — Ugye szereted Mucurkát? — hangzott hízelgőén. — De még mennyire, kislányom! Csakis azért vettem el anyut, hogy legyen egy Mucur- kánk! — Akkor légy szíves, írj egy igazolást. — Csak nincs valami bajod, gyermekem? — Hallhatod és láthatod, hogy nincs. Csak, tudod, holnap matematikából doliírás lesz és — most nekem nem megy a matek. Minek horgásszak az értesítőbe egy egyest, ha nem muszáj? Találj ki valamit. — De... — Semmi de, édes, jóságos, szépséges, drága apucillm — húzta végig ujjacskáját Mucur lassan, kiszámítottan Csupor Jakab orrán, miközben szembogara mögül józanul figyelte, miként pqrög az öreg cselekvési lázba ettől a sokszor bevált elérzékenyí- tő módszertől. Néhány pillanat múlva Csupor ezután a Május 1 telep több lakóházának kertjét is felkeresték. A megyei könyvtár zenei könyvtárában működő hanglemezbarátok klubja a Hanglemezkülönlegességek bemutatója című sorozatban június 13-án. hétfőn este 6 órakor a Toscát hallgatja meg. A római operaház előadását Olivíero de Fabritis vezényli, a főszerepeket Benjamino Gigli és Maria Caniglia énekli. papa tolla sebesen szántotta a papírt: „Alulírott szülő ezennel igazolom, hogy nagyapó sajnálatos elhalálozása, illetve a holnap sorra kerülő temetés miatt...” — De jó ötlet nagyapa halála! — lelkendezett Mucur. — És ha az osztályfőnököd megkérdi, melyik nagyapa és ki.vvwvwwwwvwwwvwwww*^ Az igazolás wwwwvwvwvwwvvvwww: derül, hogy mindkettő kitűnő egészségnek örvend? — fordult gondterhelt arccal kislánya felé Csupor. A konyhából bekukkantó felesége sem helyeselte, de más okból: az egész családnak gyászba kell borulnia, gyászt kell ölteniük, ami kényelmetlen és költséges, ráadásul lelepleződhetnek a világ előtt. Valami mást kellene kiötleni ... — Megvan! — ujjongott fel. Azt írd, apa, hogy Mucurkánkat meghívta vidéken lakó unokanővére névadó mamának. Középiskolás már meghívható ilyesmire, úgy tudom. Senki sem fogja követelni, hogy igazolásul Mucur mutassa be a kisbabát. Csupor Jakab újabb papír fölé hajolt: „Alulírott szülő ezennel igazolom, hogy kislányunkat unonak a vezetője. Délutáni műszakos. emiatt ér most rá. Nem kevesebb, mint 12 könyvet hozott be. Háromfelé hordja és viszi, de családon bedül, mivel férje és lánya. a 16 esztendős Kati ugyancsak szorgalmas olvasók. De azért éppen ma fogadta meg, hogy inkább többször fordul, de kevesebbet kölcsönöz egyszerre, ne heverjen el a könyv otthon, mikor mások is olvasnák. — Törzsvendég vagyok itt, már 1951 óta járok ide. Úgy kaptam az olvasásra, hogy a férjem kezében mindig könyv volt, ha ráért. Tetszik tudni, mi is Jókain kezdtük, ahogy az szokás, de most már a mai irodalmat szeretjük inkább. A magyarok közül Fejest, Berke- sit, Szilvását; főként ilyeneket. Kati lányom meg tőlünk kapott kedvet. Már általános iskolás korában beiratkozott ide, az ifjúságiba. Annyi a jó könyv, hogy az embernek szinte nincs is olyan hosszú élete... — A ZENESZERZŐKRŐL szólókat is szeretem, pedig olyan hangom van, hogy a falnak menne, ha énekelnék. De hát ettől még szerethetem. Legutóbb Beethovenről olvastam. A nagy festőkről szólók éppen úgy izgatnak. Meg aztán úgy van az, hogy szégyelljük, amikor szóba kerül egy ismert valaki és mi csak hallgatunk, mert nem tudunk róla semmit. Ez is úgy volt, hogy egyszer »AVWWWWVWWWWVAA kanövére méghívta névadónak, Füvesfalvára...' Miközben Mucur kezében a frissen írt papírral boldogan elviharzott, apja a „halál- esetes” igazolást el akarta tépni, de felesége nem engedte, mondván: „Jó lesz máskorra!” Csupor munkába indulás előtt, szokás szerint még belelapozott a reggeli lapba, hogy átfussa a főbb címeket. Az egyiknél homlokára futott a szemöldöke: „Igazolt iga- zolatlanság” — olvasta a Szülőknek a nevelésről című rovatban. — Ezt hallgasd meg, anyu — sápadozott belemélyülve a szövegbe: „A szülőknek igazolások írásakor őszintéknek kell lenniük a tanárokhoz. Egyetlen édesanya és édesapa sem válhat gyermeke cinkosává, és nem mentheti őt fel hamis indokkal a tanulás alól. Mert sajnos, akadnak még, akik így vélekednek: — Attól még vígan forog a föld. ha gyermekünk egy napra kimarad az iskolából. Majd beírjuk az ellenőrzőiébe, hogy cipőt mentünk vásárolni...” Jaj! kiáltott fel CsuporFérje ijedten ugrott melléje, de ő elhárító mozdulatot téve, ismét kiáltott: — Jaj!... Jaj! Dé bolondok is voltunk, apu! A cipővásárlás ezerszer jobb lett volna kifogásnak, mint a nagyapa halála meg a kisbaba! H. R. az üzemben könyvekről beszélgettünk s az egyik lány a Paganini életéről szóló könyvet említette, hogy nemrég olvasta és milyen szép, érdekes volt. Én is kikölcsönöztem . . . Nyílik az ajtó. — Itt jön Kocsor Ili, az egyik brigádtagunk — örvendez Szűcs- né. Elébe siet és bemutatja, majd segít neki válogatni a polcok kínálta gazdagságból. Tovább folyik a szó. — Iskolás korom óta olvasok — mondja jogos dicsekvéssel a most érkezett, miközben kérdőn mutat egy könyvet brigádvezetőjenek. — Simon Emil: Lavina — olvassa ő, majd nyomban véleményezi is: — Ez nem rossz, nem bizony. Nagyon jó könyv! — lapoz bele. Itt úgy látszik, becsben tartják válogatökészségét, mert egy idős asszony is nagy bizalommal fordul féléje: — NEM ISMERI azt a könyvet, amelyiknek az a címe, hogy Szerelem palackban? — A Szerb Antalét? Már hogyne ismerném. Érdekes olvasnivaló. De az se rossz, ott, a mellette levő, „A harmadik elmegy”. Sás- di írta. Keresgélés közben tovább beszélgetünk. Brigádjára terelődik a szó. Többszörös szocialista brigád. Jelenleg piaci, úgynevezett hajókosarat készítenek; 14-en vannak, ebből nyolcan-kilencen rendszeresen olvasnak. Nekik ez már közös témájuk. — De meg a többinek is — szögezi le Szűcsné. Ha valami jó könyvet olvasunk, mindjárt mesélni kell róla. Nem zavarom őket tovább. Kifelé menet azon töröm a fejem, miként írhatom meg úgy az esetet, hogy valóban érezze az olvasó, miszerint merő véletlen folytán, nem pedig tudatos „belevaló riportalany” keresésekor bukkantam pont egy szocialista brigád vezetőjére a békési könyvtár délelőtti csendjében? Ráébredek, hogy nem kell semmiféle magyarázkodás, jól van az úgy, ahogy történt. Hiszen, ha jobban belegondolunk, minden összefügg: a könyvszerető férj, mint olvasási példakép, az egész Szűcs család, meg hogy abban a kosárüzemj kis kollektívában kilencen rendszeresen olvasnak s a többiek is érdeklődnek már. A KILINCSEN A KEZEM, de még hallom Ili hangját, amint Szűcsnének barátnői közvetlenséggel mondja: — Képzeld, találkoztam Vöcsi- vel. Mondta, hogy most nem ér rá, piacra megy, válasszak neki is valami jót... Huszár Rezső
