Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-07 / 133. szám
1*66. június 7. 5 Kedd Mi a teendő A zsadányi Búzakalász Tsz tagsága jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy az újonnan kialakított tanyaközponthoz vezető bekötőutat kikövezik. Állami beruházásból X60 00(1 forintot fordítanak az új út elkészítésére. Ezzel megszűnik a tsz-köz- pont elszigeteltsége és minden időben könnyen és gyorsan tudnak szállítani vagy bemenni a községbe. A kivitelező vállalat még ez évben ígéri az út teljes átadását. A tagság örömét azonban mind jobban aggodalmak felhő- sitik. Közeledik az aratás ideje, folyik a készülődés a gépi betakarításra. Illetve egyes helyeken csak folyna... Tudni illik az cgykilométeres úthoz szükséges jelentős mennyiségű zúzott kő a már régebben kialakított kombájnszérűkön van felhalmozva. Mi legyen hát a teendő? Építsen a tsz új kombájnszérűkel, avagy a vállalat gyorsítsa meg a munkát és hasznúja fel a zúzott követ? Ügy gondolom, mindenképpen az útépítés mellett kellene dönteni. —ai. Úttörőés iskolanapok Békéscsabán A VI. számú általános iskola Hunyadi János Úttörőcsapata má-jus 14-től június 10-ig úttörő- és iskolanapokat rendezett az úttörőmozgalom 20. évfordulójának tiszteltére. Ünnepélyes csapatgyűlésre. műsoros délutánra, különféle találkozókra, filmankétra, ünnepélyes őrsi- és rajfoglalkozásokra is sor került. Ezenkívül tűzoltóversenyt,, pedagógiai előadást, úttörő-olimpiát, egész napos csapat ki rándulást tartottak. Az úttörő- és iskolanapok záróünnepséggel, ünnepélyes zászlólevonással fejeződtek be. TELEK. Akár tetszett neked, vasárnap, akár nem, meglestelek. Tettem nem előre megfontolt szándékkal követtem el, mentségemre legyen mondva. Teljesen spontán jött. Háromnegyed nyolckor x-iadtan ébredek: már megint elaludtam. Jöhet a rohanás. Csak el ne késsek. Gyorsan rendbe hozom magamat, nyúlok az újságokért, és összetörtén leülök. Olvasom: Június 5, vasárnap. Egyszóval így történt. Ahelyett, hogy békésen szenderegtem volna legalább 11-ig, már 8 előtt 10 perccel útra készen álltam. Vasárnap! Egy hete vártam ezt a napot, s most... Kinézek az ablakon. Jó idő van. De azért ami biztos, biztos, nézzük meg . .. Irigyellek vasarnap. Neked minden héten névnapod van. Azazhogy: mégsem cserélnék veled . . . Kevés még a járókelő a békés- csabai utcákon. Csendes a körös- ■ parti sétány is. Olvasom az új- j Ságokat. Kellemes szellő legyint- geti a lapokat. Mi is lesz a tv-mű- ■ sor? Bravó: 9.35. Foxi Maxi kaland- í jai. Ilyenkor kezdődnek a szoká- ; sós „házi szertai*tásók”. A gyere- j kék már korábban leülnek a ké- szülék elé, lesik a kezdést. Mocorognak, izegnek-mozognak a székeken, aztán jön a szignál. Uj- jongás. A családfő abbahagyja a konyhában a krumpli pucolást, s ei’élyesen megszólal: Csend legyen! Az asszony követi az urát. Csend legyen, mert ők is nézni akarják a Foxi Maxit, Maci Lacit, Incit és Fincit, no meg Kandúr Bandit. „Reszkessetek egerek!” Gyerünk, mert mindjárt kezdődik — mondom magamban, s elindulok. Alig látni valakit a környéken. Az egyik pádon fiatal férfi ül. Olvas. — Jó hajnalt, sorstárs! Jönnek, mennek a strandvendéglő előtt az emberek. De van, aki marad.- Népes férfitársaság üli körül az egyik asztalt a kerthelyiségben. Élvezik a jó levegőt, a pihenést — és arról beszélnek, hogy mit főz az asszony. Csirke- pörkölt, nokkedlivel, salátával. Hm. Nem is olyan rossz. Mindenki dicséri a maga feleségének a főztjét. Jó dolog ám a pihenés. Meg a sör. Még az ötödik pohárral is. Persze csak étvágycsinálás céljából ... Strand, délután 2 óra. — Olvastátok a Gemini 9-et? — Ühüm — válaszol tömören az egyik fiú. — Fejlettebbek az űrhajózásban az amerikaiak a szovjeteknél. Hosszadalmasan fejtegeti a témát. A többiek unottan hallgatják, lusták közbeszólni, de aztán az egyik: — Szerencse, hogy itt van a kommentátorunk, különben még elhinnénk azt, amit okos emberek mondanak. Szól a táskarádió, de majdnem túlharsogja a poént követő nevetés. Mi a titka? Békésen, a Kopasz utca 9 szám alatt délelőtt kopogtattunk — az 1906-os aratósztrájk egyik részvevőjénél —, de csak a feleségét találtuk odahaza. — Az uramat keresik? Hát nincs az már ilyenkor itthon, megjött a tavaszi jó idő és késő őszig, hajnaltól sötétedésig kint van a kertben. Bérbe felfogott Most már tényleg nem tart soká. — De hová akarsz kilyukadni, Magáikéin? — Hát éppen arra, hogy az Árpi mondta, itt az Attila körúton ti is megfértek, ha elúnjá- tok .magatokat. Papír Marcinál. Az őrmester hozzánk tartozik, tud szerezni papírokat. — Ez nem is lehet igaz. — De pont így igaz, ahogy mondom. Egyébként, hogy őszinte legyek, én nem nagyon lelkesedem a gondolatért, hogy Budán dekkoljatok. Napnál világosabb, Pest fog előbb felszabadulni, a harcok Budán elhúzódhatnak, nem is nyugszom én addig, míg Margitvái’osjban nem szerzek nektek valami jó helyet. Beszéltem a bratyeszommal, annak van egy ígérete, két napot kell még várni. Addig kihúzzátok az Attila körúton. Itt van egyébként a szomszédban, csak át kell menni az Alagúton. Laci magához vonta Magdát, odaszorította arcát a lány szél- fúta, hideg orcájához. Egy pillanatra eszébe villant Boris néni, amint állva szappanozza magat a fürdőkádban s most kicsit szé- gyellte. amit akkor gondolt. — Azt hiszem, nélküled már elpusztultunk volna — mondta melegen. Gyorsan összecsomagoltak. Távozásukat, Jenci jelentette be, hidegen, szárazon, mintegy mellékesen. Papír Marci odáig volt a megdöbbenéstől. — Édes öcsém, hát maradhattatok volna . . . Elfértek itt velünk együtt. Igazán nem voltatok útban. Miért kell ilyen sürgősen ?... Látszott rajta a megkönnyebbülés. Felesége a tűzhely mellet állt. Laci szerette volna, ha valami őszinte együttérzést, szomorúságot fedez fel rajta, iga- zabb, emberibb rezdülését a léleknek. — Jaj, jaj, szegény fiuk... És legalább jó helyre mennek? Aztán vigyázzanak ám nagyon, mert ez a város most nagyon szeszélyes — elnyomott egy ásítást, búcsúzóul épp csak, hogy odaadta kezét. Nagyon takaros, fess, gusztusos volt, Laci szeretett volna belerúgni. Koromsötétben mentek ál az Alagúton, nehezen találták meg a házat. Magda fel akart velük jönni, Laci nem engedte. Minek azzal fs az időt tölteni? Jenci tapintatosan előre ment, hogy elbúcsúzhassanak. Harckocsioszlop vonult mellettük az úttesten, a lánctalpak csikorgása megremegtette a házakat, dörögtek a motorok, a kipufogókon lángnyelvek csaptak az éjszakába. A vonuló sötét tömbök ágyúcsöve félelmetesen előremeredt. A pesti oldalon reflektorok csóvái kúsztak az égre. Megcsókolták egymást. (Folytatjuk) Sokan jönnek a tornaberrmta tóról. és sokan sietnek tévét nézni. A Tanácsköztársaság útján gyors léptekkel haladó fiatalember megjegyzi a Kazinczy utcánál: — Valamelyik éjszaka lángolt ez a szemétgyűjtő. — Tényleg, látszik is rajta. Biztos egy égő cigarettavég ... — Te, és képzeld! Izzóit az egész. Nem messze ácsorgóit egy éjjeliőr, de észre sem vette a nagy füstöt, meg a messziről is lathato lángokat. — Na és? — Egy másik férfi meglátta — ő is itt lehetett valahol szolgálatban a környéken —, de azt mondta: Majd elalszik ... A beszélgetők mennek tovább, persze egy-két jogos megjegyzést téve. Megtelnek a televíziós szobák, kezdődik a nagy meccs. Bosszan- kodás, majd öröm: 3:1. Valaki Szepesit hallgatja a rádióban: — Szolnoki MTE—Békéscsaba 1:1. A szomszédokkal megállapodnak abban, hogy vidéken jó az a döntetlen. Kellemes este van. Sétaidő. Ruccanjunk ki a ligetbe? Nem, nem kedves vasárnap. Viszontlátásra egy hét múlva. Csupán téged akartalak meglesni. Vitaszek Zoltán — Nem vagyok én csak nyolcvannégy éves ... úgy 1700 négyszögölnyi szőlőst és azt munkálja. A hallottak arra késztettek bennünket, hogy feltétlen találkozzunk a i'égi „sztrájkolóval”, aki ma is állandóan dolgozik. Erős, élettel és munkakedvvel telített ember. 84 éves korában Kisspál Imre. Nincs rajta egy gramm felesleges zsír, karján az izmok feszülnek, ahogy nyugodt tempóban veri a szőlőkarót. * Megkértük Imre bácsit, hogy a nagy eseményekre való visszaemlékezés mellett meséljen magáról, életéről, munkájáról. — Magamról? Hát ez elég nehéz. Nem csináltam én életemben semmi különöset. Állandóan dolgoztam. Már 17 éves koromban megtanultam a szőlővel való bánás minden csínját-bínját és azóta amikor csak tehetem ezzel foglalkozom. Nem mondom, van sok dolog vele, de megvan a haszna is... Hogy szeretem-e a szőlő levét? Csak úgy, mójdával. Jó evés után néhány pohárka az mindig csak egészséges. A mondottakat bizonyítja Imre bácsi széltől cserzett, naptól barnított pirospozsgás arcszíne, no meg a ragyogó emlékezőkészsége. * — Mióta eszemet tudom, állandóan dolgozom. Életemet csak munkában tudom elképzelni és csak itt kint, a szabadban. Régebben — már a demokrácia alatt — valami „könnyebb” helyre segítettek, olyan altisztíéle lettem az egyik ktsz-nél. Bizony, nem sok értelmét láttam, hogy egészséges ember létemre naponta csak a postára és a bankba mászkáljak. Ott is hagytam azt a munkát, talán meg is ölt volna az értelmetlen járkálás. Kora tavasztól késő őszig a napfeljötte már ú kertben talál, reggelire és ebédre falok valami hideget, aztán vacsorára főtt ételt és mire a nap lenyugszik, én is lefekszem így van ez a télidőben is, ami kor pótolom a nyári alvást. * A kert bizony jó távol van lakástól, sok időbe telik a kime nés. — Nem távolság _ez, hiszen biciklivel pár perc alatt rendszeresen megteszem. Jó ez á" két kerék, mert rajta kevesebbet kel! fáradni, vele végzem el a heti piacolást is. Segíteni kell az asz- szonynak, akit eléggé nyomnak már az évek. Ám, nehogy azl gondolják, hogy én mindentől elmaradok, minden héten pápaszem nélkül olvasom az újságot, vág' hallgatom a rádiót. Néha televíziót is nézek, de hamar elálmo- sít... Sok irányú beszélgetés és fényképezés közben érdeklődtünk az egészség felől. — Egészség, hát az van. Ha jól emlékszem, utoljára 1917-ben. -a szerbiai katonáskodásom alatt voltam beteg, vérhasban. Ez elég hamar elmúlt és sürgősen „levegőváltozásra”, az olasz piavai frontra vittek. Nem voltam én sem előtte, sem azóta beteg és remélem, hogy nem is leszek. Rendszeresen élek. A BIHARUGRAI FELSZABADULT FÖLD TSZ sürgősen megvásárolja AZ ALÁBBI ÉPÍTÉSI ANYAGOKAT: vasbetongerenda G. M. 60—62 13 db vasbetongei'enda G. 50—37 22 db vasbetongerenda F.; 40—24 13 db BH. elem 120/80 178 db BH. elem 120/60 120 db Áthidaló Á. 32 9 db Áthidaló A 16 38 db Áthidaló Á. 12 10 db 262 ] — Beteg? — Csak egyszer voltam, 1917-ben. Igaz, néha keveset dohány zom. és a magam kis adagját megiszom, de talán ezek az én orvosságaim... * Elmondta még Imre bácsi, nem kis büszkeséggel, hogy az 1906-os aratósztrájk több száz részvevőjéből már csak négyen vannak életben és három társa megbízásából az emléktábla-leleplező ünnepségen ő mondta az ünnepi visszaemlékezést. A megemiéke- zők mindnyájukhoz nagyon kedvesek voltak. A nagy nap u'ár újból elkezdte ahol abbahagy! - • folytatta a nyugalmat és élete1 adó munkát. Búcsúzóul mi is kívánjuk Imre bácsinak, hogy még sokáig jó erőben és egészségben lelje örömét szeretteiben és a munkában. Pánkot ai István Fotó: Dement/ A Békéscsabai Patyolat Vállal lfő vegyi vasalót vesz fel 11 67102
