Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-07 / 133. szám

1*66. június 7. 5 Kedd Mi a teendő A zsadányi Búzakalász Tsz tagsága jóleső érzéssel vette tu­domásul, hogy az újonnan ki­alakított tanyaközponthoz ve­zető bekötőutat kikövezik. Álla­mi beruházásból X60 00(1 forintot fordítanak az új út elkészítésé­re. Ezzel megszűnik a tsz-köz- pont elszigeteltsége és minden időben könnyen és gyorsan tud­nak szállítani vagy bemenni a községbe. A kivitelező vállalat még ez évben ígéri az út teljes átadását. A tagság örömét azonban mind jobban aggodalmak felhő- sitik. Közeledik az aratás ideje, folyik a készülődés a gépi beta­karításra. Illetve egyes helye­ken csak folyna... Tudni illik az cgykilométeres úthoz szüksé­ges jelentős mennyiségű zúzott kő a már régebben kialakított kombájnszérűkön van felhal­mozva. Mi legyen hát a teendő? Épít­sen a tsz új kombájnszérűkel, avagy a vállalat gyorsítsa meg a munkát és hasznúja fel a zúzott követ? Ügy gondolom, mindenképpen az útépítés mellett kellene dön­teni. —ai. Úttörő­és iskolanapok Békéscsabán A VI. számú általános iskola Hunyadi János Úttörőcsapata má-jus 14-től június 10-ig úttö­rő- és iskolanapokat rendezett az úttörőmozgalom 20. évfordu­lójának tiszteltére. Ünnepélyes csapatgyűlésre. műsoros dél­utánra, különféle találkozókra, filmankétra, ünnepélyes őrsi- és rajfoglalkozásokra is sor került. Ezenkívül tűzoltóversenyt,, pe­dagógiai előadást, úttörő-olim­piát, egész napos csapat ki rándu­lást tartottak. Az úttörő- és is­kolanapok záróünnepséggel, ün­nepélyes zászlólevonással feje­ződtek be. TELEK. Akár tetszett neked, vasárnap, akár nem, meglestelek. Tettem nem előre megfontolt szándékkal követtem el, mentségemre legyen mondva. Teljesen spontán jött. Háromnegyed nyolckor x-iadtan ébredek: már megint elaludtam. Jöhet a rohanás. Csak el ne kés­sek. Gyorsan rendbe hozom ma­gamat, nyúlok az újságokért, és összetörtén leülök. Olvasom: Jú­nius 5, vasárnap. Egyszóval így történt. Ahelyett, hogy békésen szenderegtem volna legalább 11-ig, már 8 előtt 10 perc­cel útra készen álltam. Vasárnap! Egy hete vártam ezt a napot, s most... Kinézek az ablakon. Jó idő van. De azért ami biztos, biztos, néz­zük meg . .. Irigyellek vasarnap. Neked min­den héten névnapod van. Azaz­hogy: mégsem cserélnék veled . . . Kevés még a járókelő a békés- csabai utcákon. Csendes a körös- ■ parti sétány is. Olvasom az új- j Ságokat. Kellemes szellő legyint- geti a lapokat. Mi is lesz a tv-mű- ■ sor? Bravó: 9.35. Foxi Maxi kaland- í jai. Ilyenkor kezdődnek a szoká- ; sós „házi szertai*tásók”. A gyere- j kék már korábban leülnek a ké- szülék elé, lesik a kezdést. Mo­corognak, izegnek-mozognak a székeken, aztán jön a szignál. Uj- jongás. A családfő abbahagyja a konyhában a krumpli pucolást, s ei’élyesen megszólal: Csend le­gyen! Az asszony követi az urát. Csend legyen, mert ők is nézni akarják a Foxi Maxit, Maci La­cit, Incit és Fincit, no meg Kan­dúr Bandit. „Reszkessetek ege­rek!” Gyerünk, mert mindjárt kezdő­dik — mondom magamban, s el­indulok. Alig látni valakit a kör­nyéken. Az egyik pádon fiatal fér­fi ül. Olvas. — Jó hajnalt, sorstárs! Jönnek, mennek a strandven­déglő előtt az emberek. De van, aki marad.- Népes férfitársaság üli körül az egyik asztalt a kert­helyiségben. Élvezik a jó levegőt, a pihenést — és arról beszélnek, hogy mit főz az asszony. Csirke- pörkölt, nokkedlivel, salátával. Hm. Nem is olyan rossz. Minden­ki dicséri a maga feleségének a főztjét. Jó dolog ám a pihenés. Meg a sör. Még az ötödik pohár­ral is. Persze csak étvágycsinálás cél­jából ... Strand, délután 2 óra. — Olvastátok a Gemini 9-et? — Ühüm — válaszol tömören az egyik fiú. — Fejlettebbek az űrhajózás­ban az amerikaiak a szovjetek­nél. Hosszadalmasan fejtegeti a té­mát. A többiek unottan hallgat­ják, lusták közbeszólni, de aztán az egyik: — Szerencse, hogy itt van a kommentátorunk, különben még elhinnénk azt, amit okos emberek mondanak. Szól a táskarádió, de majdnem túlharsogja a poént követő ne­vetés. Mi a titka? Békésen, a Kopasz utca 9 szám alatt délelőtt kopogtattunk — az 1906-os aratósztrájk egyik rész­vevőjénél —, de csak a feleségét találtuk odahaza. — Az uramat keresik? Hát nincs az már ilyenkor itthon, megjött a tavaszi jó idő és késő őszig, hajnaltól sötétedésig kint van a kertben. Bérbe felfogott Most már tényleg nem tart so­ká. — De hová akarsz kilyukadni, Magáikéin? — Hát éppen arra, hogy az Árpi mondta, itt az Attila kör­úton ti is megfértek, ha elúnjá- tok .magatokat. Papír Marcinál. Az őrmester hozzánk tartozik, tud szerezni papírokat. — Ez nem is lehet igaz. — De pont így igaz, ahogy mondom. Egyébként, hogy őszin­te legyek, én nem nagyon lel­kesedem a gondolatért, hogy Budán dekkoljatok. Napnál vilá­gosabb, Pest fog előbb felsza­badulni, a harcok Budán elhú­zódhatnak, nem is nyugszom én addig, míg Margitvái’osjban nem szerzek nektek valami jó helyet. Beszéltem a bratyeszommal, an­nak van egy ígérete, két napot kell még várni. Addig kihúz­zátok az Attila körúton. Itt van egyébként a szomszédban, csak át kell menni az Alagúton. Laci magához vonta Magdát, odaszorította arcát a lány szél- fúta, hideg orcájához. Egy pilla­natra eszébe villant Boris néni, amint állva szappanozza magat a fürdőkádban s most kicsit szé- gyellte. amit akkor gondolt. — Azt hiszem, nélküled már elpusztultunk volna — mondta melegen. Gyorsan összecsomagoltak. Tá­vozásukat, Jenci jelentette be, hidegen, szárazon, mintegy mel­lékesen. Papír Marci odáig volt a megdöbbenéstől. — Édes öcsém, hát marad­hattatok volna . . . Elfértek itt velünk együtt. Igazán nem vol­tatok útban. Miért kell ilyen sürgősen ?... Látszott rajta a megkönnyeb­bülés. Felesége a tűzhely mellet állt. Laci szerette volna, ha va­lami őszinte együttérzést, szo­morúságot fedez fel rajta, iga- zabb, emberibb rezdülését a lé­leknek. — Jaj, jaj, szegény fiuk... És legalább jó helyre mennek? Aztán vigyázzanak ám nagyon, mert ez a város most nagyon szeszélyes — elnyomott egy ásí­tást, búcsúzóul épp csak, hogy odaadta kezét. Nagyon takaros, fess, gusztusos volt, Laci sze­retett volna belerúgni. Koromsötétben mentek ál az Alagúton, nehezen találták meg a házat. Magda fel akart ve­lük jönni, Laci nem engedte. Minek azzal fs az időt tölteni? Jenci tapintatosan előre ment, hogy elbúcsúzhassanak. Harckocsioszlop vonult mel­lettük az úttesten, a lánctal­pak csikorgása megremegtette a házakat, dörögtek a motorok, a kipufogókon lángnyelvek csap­tak az éjszakába. A vonuló sö­tét tömbök ágyúcsöve félelme­tesen előremeredt. A pesti olda­lon reflektorok csóvái kúsztak az égre. Megcsókolták egymást. (Folytatjuk) Sokan jönnek a tornaberrmta tó­ról. és sokan sietnek tévét nézni. A Tanácsköztársaság útján gyors léptekkel haladó fiatalember meg­jegyzi a Kazinczy utcánál: — Valamelyik éjszaka lángolt ez a szemétgyűjtő. — Tényleg, látszik is rajta. Biz­tos egy égő cigarettavég ... — Te, és képzeld! Izzóit az egész. Nem messze ácsorgóit egy éjjeliőr, de észre sem vette a nagy füstöt, meg a messziről is lathato lángokat. — Na és? — Egy másik férfi meglátta — ő is itt lehetett valahol szolgálat­ban a környéken —, de azt mond­ta: Majd elalszik ... A beszélgetők mennek tovább, persze egy-két jogos megjegyzést téve. Megtelnek a televíziós szobák, kezdődik a nagy meccs. Bosszan- kodás, majd öröm: 3:1. Valaki Szepesit hallgatja a rádióban: — Szolnoki MTE—Békéscsaba 1:1. A szomszédokkal megállapod­nak abban, hogy vidéken jó az a döntetlen. Kellemes este van. Sétaidő. Ruccanjunk ki a ligetbe? Nem, nem kedves vasárnap. Viszontlá­tásra egy hét múlva. Csupán té­ged akartalak meglesni. Vitaszek Zoltán — Nem vagyok én csak nyolc­vannégy éves ... úgy 1700 négyszögölnyi szőlőst és azt munkálja. A hallottak arra késztettek bennünket, hogy feltétlen talál­kozzunk a i'égi „sztrájkolóval”, aki ma is állandóan dolgozik. Erős, élettel és munkakedvvel telített ember. 84 éves korában Kisspál Imre. Nincs rajta egy gramm felesleges zsír, karján az izmok feszülnek, ahogy nyugodt tempóban veri a szőlőkarót. * Megkértük Imre bácsit, hogy a nagy eseményekre való visszaem­lékezés mellett meséljen magáról, életéről, munkájáról. — Magamról? Hát ez elég ne­héz. Nem csináltam én életemben semmi különöset. Állandóan dol­goztam. Már 17 éves koromban megtanultam a szőlővel való bá­nás minden csínját-bínját és azóta amikor csak tehetem ezzel foglalkozom. Nem mondom, van sok dolog vele, de megvan a haszna is... Hogy szeretem-e a szőlő levét? Csak úgy, mójdával. Jó evés után néhány pohárka az mindig csak egészséges. A mondottakat bizonyítja Imre bácsi széltől cserzett, naptól bar­nított pirospozsgás arcszíne, no meg a ragyogó emlékezőkészsége. * — Mióta eszemet tudom, ál­landóan dolgozom. Életemet csak munkában tudom elképzelni és csak itt kint, a szabadban. Ré­gebben — már a demokrácia alatt — valami „könnyebb” hely­re segítettek, olyan altisztíéle let­tem az egyik ktsz-nél. Bizony, nem sok értelmét láttam, hogy egészséges ember létemre napon­ta csak a postára és a bankba mászkáljak. Ott is hagytam azt a munkát, talán meg is ölt volna az értelmetlen járkálás. Kora ta­vasztól késő őszig a napfeljötte már ú kertben talál, reggelire és ebédre falok valami hideget, az­tán vacsorára főtt ételt és mire a nap lenyugszik, én is lefekszem így van ez a télidőben is, ami kor pótolom a nyári alvást. * A kert bizony jó távol van lakástól, sok időbe telik a kime nés. — Nem távolság _ez, hiszen bi­ciklivel pár perc alatt rendszere­sen megteszem. Jó ez á" két ke­rék, mert rajta kevesebbet kel! fáradni, vele végzem el a heti pi­acolást is. Segíteni kell az asz- szonynak, akit eléggé nyomnak már az évek. Ám, nehogy azl gondolják, hogy én mindentől el­maradok, minden héten pápaszem nélkül olvasom az újságot, vág' hallgatom a rádiót. Néha televí­ziót is nézek, de hamar elálmo- sít... Sok irányú beszélgetés és fény­képezés közben érdeklődtünk az egészség felől. — Egészség, hát az van. Ha jól emlékszem, utoljára 1917-ben. -a szerbiai katonáskodásom alatt voltam beteg, vérhasban. Ez elég hamar elmúlt és sürgősen „leve­gőváltozásra”, az olasz piavai frontra vittek. Nem voltam én sem előtte, sem azóta beteg és remélem, hogy nem is leszek. Rendszeresen élek. A BIHARUGRAI FELSZABADULT FÖLD TSZ sürgősen megvásárolja AZ ALÁBBI ÉPÍTÉSI ANYAGOKAT: vasbetongerenda G. M. 60—62 13 db vasbetongei'enda G. 50—37 22 db vasbetongerenda F.; 40—24 13 db BH. elem 120/80 178 db BH. elem 120/60 120 db Áthidaló Á. 32 9 db Áthidaló A 16 38 db Áthidaló Á. 12 10 db 262 ] — Beteg? — Csak egyszer voltam, 1917-ben. Igaz, néha keveset dohány zom. és a magam kis adagját meg­iszom, de talán ezek az én orvos­ságaim... * Elmondta még Imre bácsi, nem kis büszkeséggel, hogy az 1906-os aratósztrájk több száz részvevő­jéből már csak négyen vannak életben és három társa megbízá­sából az emléktábla-leleplező ün­nepségen ő mondta az ünnepi visszaemlékezést. A megemiéke- zők mindnyájukhoz nagyon ked­vesek voltak. A nagy nap u'ár újból elkezdte ahol abbahagy! - • folytatta a nyugalmat és élete1 adó munkát. Búcsúzóul mi is kívánjuk Imre bácsinak, hogy még sokáig jó erő­ben és egészségben lelje örömét szeretteiben és a munkában. Pánkot ai István Fotó: Dement/ A Békéscsabai Patyolat Vállal lfő vegyi vasalót vesz fel 11 67102

Next

/
Thumbnails
Contents