Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-28 / 151. szám
1966. június 28. 4 Kedd A barátság tovább szövődik Szántai Eszter, Burger Erzsébet és Nagy Tibor komtsomolis- ták Kecskeméti László és Pogonyi Mária csór vasi fiatalokkal a tsz-központ udvarán. Fotó: Dupsi Kedves meglepetés érte a kárpát-ukrajnai Szalóka községben ievö Marx Károly kolhoz kom&zo- molistáit. A KISZ Békés megyei bizottsága és a Hazafias Népfront kezdeményezésére a esői vasi Ady Tsz kiszeseinek levele érkezeit hozzájuk, melyben magyarországi látogatásra hívták meg őket A fiatalok tíztagú küldöttsége, öt lány és öt fiú június 21-én meg is érkezett Csorvásra. A csoport vezetőjét: Krajnyik Zoltánt kérdezzük, hogyan ’ fogadták a váratlan meghívást. — Nagyon örültünk a kezdeményezésnek — mondja mosolyogva. A társalgás a csoportvezetővel és a küldöttség tagjaival könnyű, hiszen csaknem valamennyien tudnak magyarul. — A mi környékünkről még nem jött ilyen csoport Magyarországra. Igaz, turistáik, rokonlátogatók máj- voltak. De a mi küldöttségünk az első, mely cserelátogatásra érkezett. A fogadtatásunk várakozáson felüli volt. Csorvási magyar barátaink kitettek magukért. A Fényes-étteremben tartott fogadáson már az első este igen meleg barátság alakult ki a fiatalok között. A hangulat olyan emelkedett volt, hogy felváltva énekeltük a magyar es orosz dalokat. Ez; a kapcsolatot tovább akarjuk fejleszteni nemcsak baráti látogatásokkal, hanem szakmai tapasztalatcserékkel is. Mindkét gazdaságban van új, amit kölcsönösen hasznosíthatunk. Az a célunk, hogy ilyen kapcsolat is kialakuljon közöttünk a jövőben, s így sok segítséget adhatunk egymásnak. A lányok szóvivője Szántai Eszter, aki egyébként Szálúkén Kom- szomol-titkár, a kolhozban pedig helyettes. Elmondja, hogy milyen örömmel készültek a látogatásra Ki lesz a gazda? Ez a kérdés foglalkoztatja a rosszerdei tanyai lakosokat, illetve az Egyetértés Tsz-be járó dolgozókat egyaránt. Töri ezen a fejét a tsz vezetősége is. De érdemben ez ideig nem döntöttek. Miről is van szó tulajdonképpen? A községi tanács egy intézkedésével az eddigi navi bérlet árát — a Körösön való hajóátkelésért — július 1-től 5 forintról 30 forintra emelte. (!?)' Ezenkívül újabban a kerékpárért — ami szín tg minden tanyasi lakosnak ..tartozéka” — 50 fillért és a rajta levő esetleges csomagért újabb 50 fillért kell fizetni. A jövőben az iskolás gyermekeknek is bérletet kell váltani, ami eddig egyáltalán nem volt. Ezek az intézkedések bizony elég jó érvágást jelentenek az átkelők pénztárcáján azért a félperces hajókázásért. Nagy is a felzúdulás az érdekeltek részéről. A tanács szerint évente 15 ezer forint a ráfizetés a rév fenntartására és azt most teljes egészében szeretnék átadni a tsz kezelésébe. Természetes, hogy a tsz nem hajlandó átvenni csak azért, hogy a jövőben majd ő fizessen rá. Ki lesz hát a gazda? Ez még a jövő titka. Jó lenne azonban, ha a tanács újra megvizsgálná a díjszabást és meltá- nyosabb összeget állapítana meg. Hiszen ez természetes, hogy a nagy fontossággal bíró, évtizedek óta meglevő vizi átkelőhelyi díjaknak kell a fenntartási költségeket fedezni. Ha ez olcsó díjszabással is biztosítható, akkor felmerül annak a gondolata, hogy egyáltalán miért van szükség új gazdára...? r. l és milyen nehéz volt kiválasztani, hogy a legjobban dolgozó komszomol isták ■ vegyenek részt ezen a kiránduláson. A kolhozban 56 Komszomol-tag van és mindnyájan igen jól dolgoznak. A vezetők megbecsülik a fiatalokat. Átlagosan 1500—2000 forintnak megfelelő jövedelmük van. A traktorosok és az állattenyésztők — akik egész évben dolgoznak — természetesen náluk is többet keresnek. — Nagy élmény számunkra ez az út — mond ja-többek között. — Hiszen még egyikünk sem járt Magyarországon, sót külföldön sem. Nagy volt a készülődés és alig vártuk a huszonegyedikét. Reméljük, a magyar fiúk és lányok is jól érzik majd magukat nálunk a nyár végén. Nagyon kedvesek a csorvási fiatalok, igazi barátság alakult ki közöttünk. A programról Greksza Pál. a csorvási Ady Tsz KISZ-titkára nyilatkozik: — Négynapos Balaton körüli túrán vettünk részt az IBUSZ kü- lönautőbuszán. Útközben megtekintettük az Orosházi Üveggyárat, majd Kecskemét következett, azután Siófok, Balatonföld- vár és Szárszó. Vasárnap Budapesten voltunk, ahol a Parlamentet és a főváros egyéb nevezetességeit tekintettük meg. Ellátogattunk az Állatkertbe és a Vidámparkba is. Hétfőn Csorváson határszemlén vettek részt vendégeink, este pedig találkozót rendeztünk a község fiataljaival. Ez volt egyben a búcsúest is. A vendégek bizonyára gazdag élménnyel térnek haza. Kasnyik Judit Közöli! Az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalata bizonyára szereti a reklámot. Foglalkoznak is vele, különösen az utóbbi időben, miután Békéscsabán a Ku- lich Gyula Lakótelepen épített emeletes lakások egyikébcn- másikában leszakadt a mennyezet. A lakók és a szövetkezeti lakások tulajdonosai kissé idegesek, mert esteröl estére not arrábbj hol errébb tologatják az ágyat, a gyerek fekvőhelyét. Totózzák, vajon melyik részen szakadhat le az éjszaka leple alatt a mennyezet. A veszedelemtől igyekeznek magukat és családjukat távol tartani. Egyenlőre azonban mást nem tehetnek arra a közönyre, amellyel nap mint nap találkoz-' nak az építők részéről. így járt Boross László is, aki a X-es számú épület 1-es lépcsőházának első emeletén lakik. Három hónappal ezelőtt az egyik szobában leszakadt a mennyezet. A másik szobában pedig leszedték a vakolatot, de fellazult a parketta is. Az eltelt három hónap azonban kevésnek bizonyult arra, hogy az EM a mulasztást pótolja. Bár a mennyezetet rendbe hozták, a parketta viszont maradt a régi állapotában. A lakás emiatt lakhatatlan. Hitegetik őket, hogy majd ekkor. majd akkor megcsinálják. Mert várják a parket- tázókat, a bútort lerakták a mosókonyhába. és most mosókonyha sincs! Emiatt viszont a lakók zúgolódnak, akik feje fölött ugyan nem szakadt le a meny- nyezet, de mosni szeretnének. A baj tehát nem jár egymagában. Többeket érint. Ráadásul a lakók a vállalattal szemben saját pénzükért „könyörögnek”. A Bo- rossék esete ugyanis nem egyedül álló, sőt mi több, volt rá példa. hogy a lakóknak rendőri segédletet kellett kérni ahhoz, hogy a vállalatot utasítsák rendre az időközben életveszélyessé vált műszaki hiányosságok megszüntetésére! Ma 1966-ot írunk. Az EM Békés megyei vállalatának élén mérnökök állnak, technikusok^ mesterek dolgoznak. Lehetséges, hogy ők is ugyanolyan családapák, mint Boross László és a többi vásártéri lakó. Valószínű, ők sem szeretnék, ha újonnan épített lakásukban estéről estere t-otózni kellene az ágy helyét, menekíteni a gyermeket a meny- nyezet leszakadásával járó veszedelemtől, nyugtalanságban élni, aludni, másnap kimerültén munkába állni! Mert a műszaki hiányosság ide vezet, ezt eredményezi! Az ÉM Békés megyei vállalatánál a garanciális munkákat is be kellene kalkulálni a legsürgősebb feladatok közé, mert — gondolom — nem mindegy, hogy a terv túlteljesítése százszázalékosan. vagy pedig csak bizonyos részben realizálódik a lakók, a háztulajdonosok, a százezer forintnál is több. nagyobb összeget fizető. ÉM-mel szemben álló partnerek között. Dupsi Károly Elsőként cselekedve Bumeráng A szemlebizoitság azzal a gondolattal állított be az egyik tsz-be, hogy ott alapos „szőrözést' csitt ál és bebizonyítja, hogy ez az egy szem szövetkezet — mivel gépi felszereléseit önmaga tartja karban, újítja fel — nem készült kellően a nyári betakarításra! Időközben azonban az egy szem tsz-szel egyesült egy másik szövetkezet is. Ez viszont a gépjavító állomással újít- tattá fel traktorait. Határozott a „’nagy” szövetkezet vezetősége: most egy kalap alatt ezeket a gépeket is szemlére bocsátja, tanuljanak a gépállomásiak! Amikor a bizottság a szemle utolsó perceiben a traktorsor végére ért — mivel nem tudtak a tsz egyesüléséről, így tudatlanul —, alaposan megkritizálta a menyasszony szövetkezet hozományát. Kifogásolta a javítás minőségét, valósággal sarokba szorították a tsz gépcsoportvezetőjét A bizottság azonban meglepődött, mert a szövetkezet elnöke asztalra tette a gépjavító állomáson kiállított műbizonylatot és számlát a kérdéses traktorról. Meghökkentek! A szemlebizottság távozott. A gépjavító állomáson felújított traktort pedig — szégyen ide, szégyen oda — a szövetkezetben darabjaira szedték, s a maguk költségén megjavították. D. K. A gyár párt-végrehajtóbizottságának ülésén — harmadiK napirendi pontként — a szakszervezet termelési felelőse számolt be a kongresszusi verseny helyzetéről, eddigi eredményeiről. Nem ígérkezett hosszadalmasnak a téma, azért is tették a napirend végére; a gyárban jó eredményeket értek el a IX. kongresszus tiszteletére vállalást tett brigádok, üzemrészek, s a gyár egészét tekintve is jelentősen javult a munka. A tömör, mindössze há- romoldalas írásos anyagban sok oldalról, s példák tucatjával bizonyították ezt, mindössze egyetlen mondatot szentelve annak, hogy „a központi igazgatás műszaki és termelési főosztályain, osztályain nem sikerült eddig biztosítani az üzemrészek számára szükséges támogatást, s ebben jelentős szerepe van az ott dolgozó kommunisták passzivitásának is”. Elemzett és útmutatás A jelentés e mondata fölött nem siklott el a végrehajtó bizottság: tudomásul vette az eredményeket, örömmel állapította meg a pozitívumokat, ám ugyanakkor igen alaposan elemezte a központi igazgatásnál mutatkozó pasz- szivitás okait, rámutatva az ott dolgozó kommunistákat összefogó két pártalapszervezet munkájának hiányosságaira. A példát azért idéztük részletesebben, mert jó bizonyítéka annak, hogy az üzemi pártszervezetek egészséges érzékenységgel reagálnak az aktivizálódó politikai és gazdasági légkör pozitív és negatív jelenségeiig, s ezen belül a kongresszus tiszteletére kibontakozott versenymozgalom sokrétű feladataira. A kongresszusi verseny nemcsak termelési mozgalom, hanem politikai és gazdasági feladataink eddiginél is szorosabb összeötvözésének lehetőscge. A versenyen belül minden társadalmi és tömegszervezetnek megvan a maga feladata, de a verseny gazdája végső soron a kommunisták közössége, a pártszervezet. Nem a szakszervezet helyett kell szerveznie, irányítania' a termelési versenyt a pártszervezeteknek, de a szakszervezet aktivistájaként dolgozó kommunistának utat mutatva; nem a műszakiak, termelésirányítók helyett biztosítani, megteremteni a munkaverseny anyagi, műszaki feltételeit, de az ilyen beosztásban dolgozó kommunisták kötelességévé tenni azt, s ellenőrizni annak megvalósulását; nem mások helyett dolgozni tehát, hanem betölteni a maga sajátos, elsőnek cselekedő feladatát: ez a párt- szerkezetek dolga. A részletek összegezése A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusa, harmadik ötéves tervünk célkitűzései és első esztendei feladatai, a bonyolult nemzetközi helyzet, s a gazdasági mechanizmus reformja — mindez nemcsak foglalkoztatja az embereket, hanem kérdések sokaságát szüli, s a kérdésekre válaszolni kell. A felkészülés a kongresszusra nem ragadhat meg csak a jobb termelési eredmények elősegítésénél: a kongresszusi verseny — ha átvitt értelemben is — verseny az emberek formálásáért, gondolkodásuk alakításáért, a szocializmus ügyének jobb megértetéséért. Érthető hát, hogy mindebben a kommunistáknak kell a legnagyobb szerepet vállalniuk. Az említett párt-végrehajtóbizottsági ülésen ezt úgy fogalmazták meg, hogy „a részletek ösz- szegezésének feladata és felelőssége a kommunista kollektíváé”: már akkor felismerni a jelentkező újat, pozitívat, amikor annak csak csírái vannak meg, s már kezdetekor észlelni a negatívat, a visszahúzót, a kedvezőtlent. Feladat ez és felelősség: nagyszerű feladat és megtisztelő kötelesség. Az itt-ott még felbukkanó formalitás elleni harc, a mennyiségi szemlélet további visszaszorítása, a jövedelmezőségnövelő tényezők érvényesülésének biztosítása példa csak arra, hogy a részletekben nem eltemetkezve, hanem ázokból éppen az általánost, a jellemzőt kiszűrve, hol és mit tehetnek a kommunisták, a párt- szervezetek. A lendület katonái” A jelzőt a végrehajtó bizottsági ülésen használta az egyik felszólaló: a „lendület katonái”-nak nevezte a kommunistákat, akik személyes példamutatásukkal a legtöbbet tehetik a kongresszusi verseny sikeréért. Ahol gond van. ahol fennakadás mutatkozik, ahol nekigyűrkőzésre van szükség, ott elsőként a kommunisták vállalják a cselekvő szerepét. Ahogyan társadalmi méretekben e lendületet a párt egésze képviseli, úgy helyileg a pártszervezetek, s külön-külön minden egyes kommunistának ezt kell tennie. Nem túlzás azt állítani, hogy a kongresszusi verseny már eddig is szocialista építőmunkánk nagyszerű tartalékait tárta és tárja fel. A munka további elmélyítése, „finomítása'’, új, korszerűbb munkastílus kialakítása, eredményesebb munkamódszerek alkalmazása vár feladatként pártszervezeteinkre.
