Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-10 / 109. szám
»M. május 10. 4 Kedd A délibáb nyomában A sokszínű és formájú francia, svéd, svájci, német stb. autóbuszok után eredt a hazai újságíróknak egy népes csoportja, hogy széttekintsen a hortobágyi síkságon. Vajon „mit esznek’’ ezen a nagy semmin, amelyből alig Iát -valamit a fényképezőgép lencséje, s amelyet vászonra festeni is talán csak Tornyai János tudott volna? A kérdésre kézenfekvő a válasz: vonzza őket a puszta romantikája, a hállott vagy a leporellókból olvasott egyéb izgalom. De ugyan mit látnak a valóságban, mi az, ami tartósan megragad bennük egy ilyen útról? A pásztor fázósan legedni. Szétszórtan egy-egy gazdasági épület, juhhodály, ahol kútgém tori meg az egyhangúan lapos tájat. A Hortobágyi Állami Gazdaságnak összesen 56 ezer birkája járja a pusztát. Évente 2 ezer mázsa gyapjút nyírnak róluk, s ez kincs, megéri a terelj getést pirkadattól napalkon.vatig. A gazdaság több mint 3 ezer darabot számláló szarvasmarha- állományának egy részével is találkoztunk. Vagy jHH) ráérős tehén sétált fel az úttestre és bámészkodott az autókonvojra. Sokáig kellett 4—5 kilométeres sebességgel lavíroznunk a bocik között. de ha arra gondoltunk, hogy az egész tehénállomány 3 millió liter tejet ad évről évre közfogyasztásra, majdnem tiszteltük ték az autós jövevényeket, magasba kapták a fejüket, majd egymásba torlódva, lobogó sörénynyel vágtába kezdtek. - Igen ám, de egyrészt nem szaladhattak le a se vége, se hossza legelőről, másrészt a két csikós egykettőre nyugalmat teremtett közöttük. Egyikük elmondotta, hogy hajnali 4 órától késő estig a szabad ég alatt töltik az időt. Lehet bármilyen goromba az időjárás, állni kell a csapásait, mert nincs hova menni. A legközelebbi fa is egy óra járás — lóháton. Ha esik az eső, csurgóra állítják a jellegzetes csikóskalapol, a szűr meg olyan természetű. hogy minél több víz éri, annal keményebb. bandukol Iparkodnak a kerekek, mégis jó fél órát tart Debrecenből az út. Átszaladva a Keleti Főcsatorna bogárhátú hídján, hamarosan kitárulkozik a híres magyar Hortobágy. a mi nagy idegenforgalmi érdekességünk. Igaz, délibáb kisebb mennyiségben sem kapható, mert makacs, sűrű szél fúj, s hidegbe hajiban hűvös a levegő. A bitumenes út mindkét oldalán bíbictocsogós legelő köt össze bennünket a horizont peremével, amely 70—80 kilométerre is lehet tőlünk. Kisebb-nagyobb juhfalkák legelésznek, válogatják a sziken sarjadt sovány fűfélék javát. A pásztor fázósan bandukol a nyáj után. s a pulik is a nyargalászásban próbálnák kimeezeket a jószágokat, mintha szentek lettek volna. (Talán Indiában is a tej miatt tisztelik szentként a teheneket.) A főagronómus ráadásul azt is közölte, hogy az évi marhahús-beszolgáltatásuk meghaladja a 6000 mázsát. Persze a marha, s pláne a ló igényesebb a birkánál, ezért közel 9 ezer holdon takarmánygabonát, zömmel pillangósokat is termel a gazdaság. A legközelebbi fa egy ára lóháton Felkutattunk egy ménest is a sziktenger mélyén. Addig csavarogtunk, kerülgettük a talaj vizenyős részeit, míg végre megpillantottuk a hamisítatlan csikóséletet. A lovak, mihelyt észrevetA Balkán Cirkusz Békéscsabán A szófiai állami nagycirkusz neves artistái a tavaszi-nyári hónapokban Magyarországon turnéznak. A cirkusz így került el Békés megyébe, ahol már eddig is több előadást tartottak. Május 10-én és 11-én Sarkadon vendégszerepeinek, ezt követően pedig Békéscsabán mutatják be műsorukat, május 12—15-ig. A cirkusz műsorából különösen kiemelkednek Miohaiiova állatszelídítő idomított barn a medve ivei bemutatott produkciói, valamint: a 6 Silagi, a kitűnő légtornászok több mutatványa, úgy találjuk azonban, hogy nem kevésbé aratnak megérdemelt sikert Sambiasi idomított kutyái, Lepas bűvészmutatványai és a 2 Tabakova, a drótkötél táncosok. A békéscsabai vendégszereplés után Békésre és Mezőberénybe látogat él a* Balkán Cirkusz. A 6 Silagi és Mischka bohóc, az 1965. évi szófiai bohócfesztivál győz lese. vízhailanabb. A csikósok idömil- liomosok. ráérnek, s lovukat idomítják. Egyikük olyan produkciókat végeztetett tiszteletünkre a pejkójával, hogy bál-melyik cirkuszban tapsot kapott volna. Jelentős non iuszten vésze te van a gazdaságnak. A 860 darabot számláló állományból rendszeresen exportálnak törzskönyvezett lovakat, ami jelentős devizát hoz az államAak. A törzstelep istállója elé kivezettek mutatóba egy lekete és egy pej nóniuszmént. amelyek állítólag nemzetközileg is minden kritikát kibírnak. Májustól őszig csúcsforgalom A híres hortobágyi csárda fehérre meszelt, masszív épület a sokat megénekelt, megfestett ki- ienclyukú híd tövében. Olyan, mint egy tekintélyes sarokház, csakhogy itt nincsenek utcák, amelyekhez viszonyítani lehetne. Május hónap már csúcsforgalmat jelent, ami tart öreg őszig. Bámulatos, milyen sokan jól érzik magukat ebben a tanyai egyszerűséggel, de kétségkívül praktikusan és higiénikusan berendezett „csárdában". Nem csárda ez mái I tulajdonképpen, ha a pénzes nyugati vendégek annak is látják: a kármentő csak imitáció, a búboskemence afféle díszítőelem, az asztalra tett gyertya felett ott a villanyfény, s a kiszolgálás szinte európai színvonalú. Kellemesen eltelt égi1 -két óra a zamatos birkapaprikás utáni borozgatás, beszélgetés közben. Szó esett a Hortobágy múltjáról, de főleg a jelenéről. „A délibáb délibábnak maradni nem akar már” — írta egykor Ady Endre, s már akkor is nagyon igaza volt. Hát még ma! Repülőgépekkel vetik itt a hatalmas táblákon a rizst, 222 traktor, 22 kombájn és sok-sok más gép segíti a korszerű gazdálkodást. Huszonnyolc agrármérnök. 66 technikus, közel ezer szakmunkás és 2000—3000 segédmunkás dolgozik azért, hogy ez a tágas pusztaság minél több hasznot nyújtson a népgazdaságnak. Emellett természetesen nem árt egy kis romantika sem, különösen akkor, ha ez hozzájárul idegenforgalmunk gyarapodásához. F. Nagy Is tvár Jól sikerült véradónap Orménykűton Örménykúton a Vöröskereszt, a községi tanács, valamint az egészségügyi állandó bizottság szervezésében május 7-én véradónapot tartottak. Mintegy 150-en jelentkeztek véradásra, akiket a vér- ! adóállomás, a Béke, a Petőfi és j az Egyetértés Tsz, valamint az ál- 1 lám! gazdaság együttesen megvendégelt. Először teát. majd íz- ! letes pörköltet készítettek és szolgáltak fel a nőtanács tagjai. Délután kultúrműsor szórakoztatta a í véradókat. Ahol túlzott a csend A Hunyadi téri autóbuszmegállóról van szó. Erről a békéscsabai korszerű megállóról. indulnak a megye különböző tájaira a távolsági buszjáratok és ide is érkezik vissza jó részük a nap különböző időszakaiban! Az érkezéssel nincs is semmi baj, hiszen mindenki tudja, hogy miért utazott ide s ' melyik utcán vegye az útirányt elintéznivalói felé. Akik viszont el akarnak utazni a Hunyadi térről, azok nem biztos, hogy oda érnek, ahová szeretnének és arra az időre. Néhány nappal ezelőtt például ez történt: reggel 5 óra és fél 6 között négy busz futott be egyszerre és elég sokáig ott álltak, egyik-másik.pótkoesival. Az utasok közül jó néhányari, különösen azok. akik ritkán utaznak s nem ismerik, hogy melyik busz merre megy, azok le-fel szaladgáltak feliratot keresgélve. Az egyik busz kalauza közölte a felszállni akarókkal, hogy nem az. hanem egy másik megy majd Szarvasra. A többi kalauz csendben volt. De csendben jelzett indulást a menetirányító is a Doboz felé tartó busz vezetőjének, vagy hárman-négyen, akik a dobozi busszal akartak elutazni. ottmaradtak. Amikor reklamálták. hogy miért nem mondták be hangosbemondón vagy más módon, hogy melyik busz hová indul, akkor a menetirányítónak állt feljebb és a szó- csatában igyekezett az egyik buszvezető is legyőzni a reklamálókat. Alig hisszük, hogy az autóközlekedési vállalatnak nem futná egy hangosbemondóra. Szereljék fel mielőbb, nem muszáj abba annyira kiabálni, hogy a környékbeliek felébredjenek, de annyira feltétlenül, hogy az utazni akarók megtudják, hogy melyik busz hová indul. K. I. Konkurrencia Békéscsabán, a Felsőkörös sori bérházakban egymás fölött négy szinten helyezkednek el a lakások, tehát viszonylag kis területen sok ember él. Ilyen helyre érdemes a szódát „házhoz szállítani”, hamar túl lehet adni a portékán. Persze inkább vasárnap. amikor a legtöbben otthon tartózkodnak. Régebben maszek uralta ezt a piacot. Hajtotta — mint ahogy szódáshoz illik — a lovát, a szokásos helyeken megállt, kolom- polt és várta a kuncsaftokat. Gyülekeztek is szép számmal mindenfelől. Vitték az üres üveget, kapták a telit, fizettek és indultak vissza. A tehertől meghajlott stráfkocsi minden megállónál jócskán könnyebbült, a maszek pedig búcsúzóul még egyszer vidáman kolompolt és hajtott tovább. Néhány hete új szódás jelent meg a színen több lóerős motorral hajtott tehergépkocsival, amiből következtetni lehetett, hogy állami vállalatról van szó. Az eladó kolompolt és minden úgy történt mint máskor. A később megérkező maszek számára már alig termett babér. Azóta váltakozó szerencsével folyik az ..öldöklő” konkurren- ciaharc. Május 8-án például a maszek volt ügyesebb. És hiába drukkol valaki a vállalatnak, az emberek ezt nem méltányolják. Aki előbb érkezik, az csinál boltot. Mit lehet ellene tenni? —or Mi haszna ennek? Ha valaki a lakossági keretből téglát akar venni, az kimegy Békéscsabán a téglagyárba széjjelnézni, hogy milyen minőségű van és melyikből kaphát? Miután ezt megérdeklődte, akkor azt mondják neki, hogy menjen be a TÜZÉP Tanácsköztársaság útja 62 szám alatti telepére, ott fizesse ki a tégla árát s az erről szóló bizonylatot aztán hozza vissza a gyárba és így hozzájuthat a téglához. Szóval, először ki kell menni Jaminába érdeklődni, aztán be a városba fizetni s újra kimenni a gyárba. Kinek van haszna abból, hogy az emberek ilyen felesleges utat tesznek meg kétszer is Erzsébethely és a város között? Senkinek, hiszen az idő pénz mindenki, még az építeni vagy lalaroztatni akaró emberek számára is. Tavaly január 1-ig a téglavásárlás sokkal egyszerűbb volt. Akkor a gyárral szemben volt a TÜZÉP-nek egy megbízottja, akinek be lehetett fizetni a tégla árát. Ezt az egyszerű, rövid úton történő elintézési módot túl simának tarthatta a TÜZÉP vezetősége, mert tavaly január 1-vel egyszerűen beköltöztette onnan az ügyintézőjét. Véleményünk szerint helyesebb volna, ha az ügyintéző járna ki naponta egyszer a városból Érzsébethelyre — bár feltehető, hogy egy ott lakó embert is találnának —, minthogy * ki tudja hány. városban lakó, téglát vásárolni akaró embert késztetnek arra, hogy felesleges ingajáratot bonyolítson le a város és Erzsébethely között. (Kukk)