Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

1966. május 8.

5

Vasárnap

„ Érettük dolgozom...”

Szinte csendesen zümmögnek a gépek,, csak néha berreg fél egy motor, ha erőteljesebben megnyomják a pedált. A zajt elnyeli a puha tömeg, az apró emberkék testére szabott vastag és hófehér bébiruhák halmai.

Asszonyok, édesanyák sokasága ül a gépek mögött, s míg fürge ujjuk ügyesen a tű alá igazítja az anyagot, talán éppen azokra gondolnak, akiknek készül: a gyermekekre vagy inkább a sajátjukra, akikért dolgoznak.

*

— Érettük dolgozom — vallja hittel Bereczki Petemé, egy asz- szony a sok közül a Békéscsabai {íötöttárugyárban —, négy lányom van, a legnagyobb Marika, 18 éves. Most érettségizik a Rózsa Ferenc Gimnáziumban, a legkisebb pedig Kati, tízéves.

Marika, Izabella, Klári, Kati... így jöttek sorra egymás után, s a fiatalasszony, az édesanya kénytelen volt abbahagyni a munkát, amíg kicsinyek voltak.

— Sok baj, vesződés volt velük — mondja —. ezért hát otthon maradtam, de ugyanannyi

örömet is jelentettek számomra és nagyon szeretem mindegyiket. Most már nagyok. Segítenék a háztartásiban és tanulnak, mégpedig jól. Erre egy kicsit büszke is

Amikor egy kisfiú sebe másoknak is fáj

Makón puskával játszott egy

kisfiú. Megsebesült. Sürgősen vérre volt szükség, hogy megmenthessék. A battonyaiak mesz- sze vannak Makótól, de a hír szárnyakon járt, s amikor megtudták, valami megmozdult az emberek szívében. A kisfiú sebe nekik is fájt, a szülők aggodalmát mélyen átérezték, s szinte egyik óráról a másikra harmincán jelentkeztek. A kisfiú megmenekült.

Röviden ennyi a történet, de meg kell emlékezni róla, mert valamit bizonyít, azt, hogy Bat- tonyán is változtak az emberek, s egyre inkább változnak megyénk városaiban és falvaiban. A Vöröskereszt aktíváinak felvilágosító szava eljut hozzájuk, s az előadások, filmvetítések megmutatják, milyen jelentősége van a véradásnak az emberi élet megmentésében. Néhány évvel ezelőtt Battonyán alig-alig volt jelentkező egy-egy véradás alkalmával. A kisfiú esetében viszont már az első szóra megmozdultak az emberek, sőt hívás nélkül is jöttek, hogy segíthessenek.

Megyénkben öt éve van térítés nélküli véradás és évről évre több azoknak a száma, akik erre jelentkeznek. Évenként átlagosan 8—900 literrel adnak több vért megyénkben. Ami pedig igen lényeges: Békés megye az országban az egyedüli, ahol immár má-j sodild éve kizárólag térítés nélküli a vérvétel.

flz eredmény természetesen nem magától jön. A vérkonzerváló állomás dolgozói szinte fáradhatatlanul járják a városokat, községeket, a különböző munkahelyeket, hogy a helyszínen vegyék le a vért. A szervező rmunkéban áldozatkész segítőik a vö- röskeresztes aktívák, akik egy- egy véradónap előtt felkeresik a lakókat, elbeszélgetnek ennek jelentőségéről, ezenkívül előadásoDÉL-MAGYARORSZÁGI ARAM SZOLG ALTATÓ VÁLLALAT

felvesz

azonnali belépéssel

vontatóvezetőt

Jelentkezés: Békéscsaba, VI,, Micsurin u. 10—12.

48510

kát, filmvetítéseket is szerveznek. A munkába sok helyen aktívan bekapcsolódnak a körzeti orvosok, egészségügyi dolgozók, a párt- a tanácsi és a tömegszervezeti vezetők, aktívák.

Különösen ott érnek el szép eredményeket, ahol a község vezetői értik meg elsősorban a véradás jelentőségét és minden segítséget megadnak ehhez a munkához, sőt maguk is példát mutatnak azzal, hogy az elsők között jelentkeznek. Így történt Battonyán is legutóbb, s ennek eredménye volt, hogy az idén már kétszázan adtak vért. A makói kisfiú esetében pedig különösen Palkó Lajos elvtárs, a községi párttitkár mutatott példát, megszervezte a jelentkezést, a gyors segítséget. Előzőleg a véradónapon ő is az elsők között jelentkezett.

A mezőkovácsházi járásban Végegyházán értek el még kiváló eredményt, s itt a párt és a tanács vezetői mellett a termelő- szövetkezet irányítói is példát mutattak. Kerekes András tsz- elnök a közgyűlésen javasolta, hogy vendégeljék meg a véradókat. Ezzel megbecsülésüket is bizonyítják. A közgyűlés elfogadta a javaslatot és a 199 véradót a szövetkezet vacsorán látta vendégül.

II megyében magasan kiemelkedik a községek közül Puszta- ( földvár, ahol 406-an adtak vért az idén. S ezzel országosan is a legjobb eredményt érték el. Az év első negyedében kiemelkedik még Körösladány, Füzesgyarmat, Bél- megyer, Gádoros, Nagybánhegyes, Szentetornya és Orosháza.

Az eredményekkel párhuzamosan említhető, hogy a véradók megbecsülése is jobban megmutatkozik az utóbbi időkben, áok helyen ünnepségeket rendeznek tiszteletükre, megvendégelik

őket vagy ajándékműsorral kedveskednek. Ebben sok segítséget nyújtott már a Balassi Táncegyüttes, a békéscsabai Liszt Ferenc Kamarakórus, a mezőberényi dalárda, az eleki nemzetiségi együttes, a gyulai Erkel Ferenc Művészeti Együttes és még néhány művelődési otthon népművészeti csoportja.

A megbecsülés ilyen formája igen helyes és követendő példa, hiszen tiszteletet érdemelnek azok, akik véradásra jelentkeznek, s ezzel emberek életének I megmentését vállalják, i Kasnyik Judit

vagyok, hiszen minden vágyam az volt, hogy tanuljanak, többre vigyék az életben. Érjék el azt, amit én nem érhettem el. Álmom volt csak, hogy tanítónő lehessek, de mi is négyen voltunk testvérek és kinek tellett akkor a magunkfajta emberek közül a gyermekek taníttatására? Most bennük látom álmaim megvalósulását és ezért dolgozom. Azt akarom, hogy nekik sikerüljön.

Marika, Izabella, Klári és Kati... Akár egy mezei virágcsokor, csak egy név tűnik idegennek, mint a csokorban a'z üvegházi virág. Ám ez nem jelenti azt, hogy Izabella más, mint a többiek. Csupán egy magyarázata van, de ez mélységesen mély gyökerekből fakadó. A szülők iránti tisztelet adta az édesapának, édesanyának — a gyermeknek — a gondolatot, hogy a két nagymama nevét adják a két első lánynak> Klári pedig az anyukája nevét örökölte. Katinak viszont már nem jutott ilyen örökség, de ő is éppen úgy szereti édesanyját és a nagymamit, mint a többiek. A család szere- tete, az összetartozás felemelő érzése bennük él.

Az édesanyából áradó nagy- nagy szeretet táplálja ezt az érzést. Látják, mennyit, küzd, dolgozik, fárad érettük és tudják azt is, hogy ez nem könnyű, hiszen nap mint nap együtt vannak, közösen beszélik meg a gondokat, azt, hogy kinek mikor* juthat egy- egy ruhára, cipőre, szép "holmira, mert a fizetés nem nagy, a család pedig igen. Minden fillért meg kell tehát gondolni, hova tegyék, s ebben is osztozkodnak.

Azt is látják a gyerekek, hogy édesanyjuk mindig mindenekelőtt rájuk gondol. Ha valamit venni kell, ő marad utoljára. Előbb a láncoknak jut Szép ruha, kabát, pulóver, s csak azután neki,

*

„Érettük dolgozom...” Cseng, zsong ez a mondat és száll a nagy gépteremben az édesanyák feje felett. Halkan zümmögnek a gépek, csak néha berreg fel erőteljesebben egy-egy motor. Meg kell nyomni a pedált, fürgébben kell mozognia a kezeknek, hogy több jusson a családnak.

Gyermekeikért dolgoznak az édesanyák.

K. J.

Csókkal és virággal

Az édesanyáké ez a kiteljesedett tavaszi nap. Előkeresett verseskönyvek, megtépett orgonabokrok és dobogó gyermekszívek tanúskodnak az általános, boldog izgalomról: a legdrágábbakat köszönti ma minden emberi érzésű ember csókkal és virággal. Évről évre így van ez minálunk május első vasárnapján. Az egész ország, az egész önmagát kormányzó társadalom ünnepli az édesanyákat, akik létet, értelmet és erőt adtak fiaiknak önmagukból.

Megilletödve dadogjuk el üdvözletünket, fogadalmunkat, bár tudatában vagyunk, hogy szavaink kopottak, színtelenek, prózaiak és nem vagyunk képesek kifejezni velük az ezerszer megérdemelt hálát. Az értünk hozott áldozat óriási. Minden költői ékesszólás, a város, a földkerekség létező összes virága kevés volna azok méltó ünnepléséhez, akik tizenhat óra munkát és huszonnégy óra gondot vállalnak a mi kényelmünkért, szeszélyeinkért, örömeinkért. /

Nagyon kevés, amit adni tudunk a szinte emberfeletti tettekért, s mégis mennyire elég ez az ünnepeiteknek. Egyetlen édesanya sem kívánja a Dárius kincsét azért, mert kiemelte gyermekét a gyámoltalanságból, s a munka, a haza és az igazság szeretetére nevelte. Csak néhány őszinte, kedves szóra szomjas a szívük, s ha ezt megkapják, akkor elfelejtik, megbocsátják a legfájóbb hántal- makat is.

Egy ma élő költő ezeket a sorokat írta feleségéhez, aki sok dolgú, fáradt édesanya is egyben: „... be vagy kerítve végképp, egy férfi, négy gyerek, ragadozó fogakkal faljuk fel életed". Igen, mi elismerjük a zúgolódás nélküli kereszthordozást, olykor — o rádöbbenés pillanataiban — kicsinynek, jelentéktelennek is érezzük magunkat az anya géniusza mellett, mégis nyugodt lélekkel elfogadjuk az általa nyújtott nehéz szolgálatot. Mosdóvíz, fényes cipő, reggeli, tisztára mosott ing, mindez olyan magától

értetődő és természetes dolog, s csuk akkor éreznénk — s milyen sokan érzik! —, mennyire magatehetetlenek vagyunk, ha mindez elmaradna hirtelen.

Ezért sir minden ember olyan lélekszaggatóan, amikor elveszti az édesanyját. Mert nincs hová hazamenni, nincs kinek panaszkodni, nincs kitől tanácsot és segítséget kérni, ha hiányzik a lakásból gondtalanságunk és nyugalmas életünk kútfeje.

Amekkora dicsőség, akkora vereség is anyának lenni. Ki-, nyílik végre a gyárkapu vagy letelik a hivatali dologidő, de számukra tovább folytatódik a munka. Az a sokat emlegetett „második műszak”. Otthon vacsoráról kell gondoskodni, előbb azonban el kellene intézni a lakbért vagy a bevásárlást. A nagymosás is égetően sürgős meg a takarítás is. Ki segít? Mindenki .fáradt vagy lusta, mert teheti, nem dől össze a világ, de ha az édesanya ölbe ejtené egyszer a kezét, leállna, megbénulna a család vérkeringése.

Most illenék felsorolni mindazt a sok támogatást, amit a magyar népi állam nyújtott ^az édesanyáknak. Bölcsődék, óvodák százairól, az ingyenes vagy a kedvezményes juttatások sokaságáról lehetne beszélni, amelyek szegszüntették a gondok legnehezebbikét, az egykori nincstelenséget. Meg lehetne említeni, hogy a mi társadalmunkban teljesedik be valóban az anyai szív legforróbb óhajtása: gyermeke boldogsága előtt nyitva áll az út.

De nem tudunk most általános igazságokról beszélni, most eszünk mondanivalóját második helyre szorítja az érzelem, a kitárult gyermeki lélek vallomása. Nem hosszú és okos mondatokból áll ez, csak néhány kusza, összefüggéstelen, el-el bi- csakló szóból. S ez így hangzik értelmesen összeállítva: Ígérem, drága édesanyám, hogy halálomig hű leszek hozzád, a tanításodhoz és soha, soha nem bántalak meg Téged.

Bajcsy-Zsilinszky emlékünnepségek

Nyolcvan évvel eizel$tt. 1886. Ikult emlékbizottság Szarvason június 6-án született Szarvason a járási tanács emeleti termei- Bajcsy-Zsilinszky Endre. Az ben Szabadságért — Demokrá- évforduló megünneplésére ala-iciáért címmel emlékkiállítást.,

Bajcsy Zsilinszky szülőházának utcai homlokzata.

bélyegkiállítást és könyvkiállítást rendez, amelyet június 4- én délután 3 órakor dr. Vígh Károly, a Legújabbkori Történeti Múzeum dokumentációs osztályának vezetője nyit meg. Ugyancsak június 4-én (délután 5 órakor) Bajcsy-Zsilinszky szülőházán (Vajda Péter utca 22.) emléktáblát 'helyeznek el, mely alkalommal Varga László, a községi tanács elnöke mond emlékbeszédet. Másnap, június 5-én délelőtt 10 órakor a Vajda Péter Művelődési Házban emlékünnepséget és hangversenyt rendeznek. Megemlékezést Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára tart.

A Bajcsy-Zsilinszky emlék- ünnepségek keretében a szarvasi Táncsics mozi június 2-án bemutatja a Halálkanyar, 3-án és 4-én A hétköznapi fasizmus, 5-én a Honfoglalás, 6—7-én a I Különös ismertetőjel című filI meket,