Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
196*. május 29. 4 Vasárnap A mai Rosszerdő Vajon miért hívják megyénk I Ha minden jól megy, a tsz napegyik legnagyobb összefüggő ta- [ közis óvodát akar létesíteni a volt nyavilágát, Békés-Rosszerdőt rossz ' iskolai épületben, erdőnek? Mi a% olcsóbb ? Erre még Szabó néni sem tudna \ álaszolni, pedig ő már a századik évét tapossa. Hajdú Lajos bácsi, aki hatvan éve él az erdő alján, magyarázgatja, hogy valamikor a Fekete-Körös szabályozása előtt — 1888-ig — a víz 18 kilométer hosszú mederben kacskaringózott és az erdő jó részét tönkretette. Ma már csak néhol áll egy-két öreg fa mutatóban. A volt erdő helyén dolgos, serény nép munkálkodik, az ötezer holdas Egyetértés Tsz gazdái. Balogh László, a tsz elnöke. — A tsz-mozgalom e vidéken 1849-ben indult meg és jelenleg az itt élő majdnem kétezer tanyai lakos a közösben találja meg számítását. Senki sem jár el másfelé dolgozni. A tíz-tizenöt évvel ezelőtti szemlélet teljesen megváltozott, amit az évi 16—18 ezer forintos tsz-átlagkereset is elősegített. A tagságnak nyolc személyautója, 270 motorkerékpárja, 10 lelevíziója és közel 400 rádiója van. Évente Békésen 40—50 házat vásárolnak, de megmarad a tanya is. A tanya, ahol háztájiban 1050 szarvasmarha, úgy kétezer sertés és korlátlan mennyiségű baromfi van. Ez is szép summát biztosít. A községbe költözők jó része szívesen építkezne a tsz- központ körül, ha kapna házhelyet... <1 A környék mindennapi szükségletét az eléggé elhanyagolt földművesszövetkezeti vegyesbolt igyekszik kielégíteni. Csarnai Sándorné boltvezető szerint az üzlet jól megy. Évi forgalma 670 ezer forint körül van. Hogy mit vásárolnak? — Naponta 110 kilogramm kenyeret adok el, emellett még a sótól és petrótól a kapáig minden kapható. Mivel nemsokára bekapcsolják a villanyt, már tizen jelentkeztek mosógépvásárlásra. A vegyesbolt mellett levő „italbolt” vezetője sem igen panaszkodhat, mert hetente 600 sör, 120 liter boy és 30 liter tö- nényital fogy el. Ennek ellenére sörből és borból sosem elég. A villanyhálózatot a MEGYE- VILL építette ki a településen. — Szép munkát végeztek — dicséri Sió Sándor, a DÁV villanyszerelője a vállalat dolgozóit. Ö három társával a transzformátorház körül szorgoskodik. — Elkészülnek vasárnapig? .— Még előbb is. Nagy üiínepség lesz, este már villanyfénynél szórakozhatnak az emberek. Nemcsak a fény lesz szenzáció Rosszerdőn, itt-ott a televíziót is bekapcsolják majd. Az antennák már hetek óta árulkodnak róla. o Hallottuk, hogy a két iskolából az egyiket tavasszal megszüntetik, mert a régi 50—60 gyerek helyett most csak nyolcán jelentkeztek. A szülők igyekeznek gyermekeiket a községi iskolába járatni. A régebben gondozott és szép iskolai épület ma az elhanyagoltság, a sivárság képét mutatja. Kiváncsiak volnánk, vajon mit szólnak mindehhez azok a régebben itt tanulók, akik az utolsó évzáró búcsúebédén vesznek majd részi? Hogy milyen zsivajt tudnak j csapni ezek a pulykák! Pedig még csak kéthetesek. Igaz, 11 ezer van belőlük az előnevelőben. Szembetűnő a tisztaság és a rend. Baji Gergely, a telep vezetője nem is késlekedik megmagyarázni, hogy tavaly baromfitenyésztésben elsők lettek a járásban. Ez az idén is kötelezettségeket ró az itt dolgozókra. Senkit sem tud külön megdicsérni. — Mindenki lelkiismeretesen dolgozik — jelenti ki a körülál- lók legnagyobb megelégedettségére. — És a telepvezető? — tesszük fel a kérdést, amit a lányok és asszonyok nagy derültséggel fogadnak, Cs. Szabó Istvánné pedig rögvest választ is ad: — Mindig azt mondja: takarítsunk. Szereti a rendet. Szűcs Erzsébet rákontráz: — Mi meg szót fogadunk. — Látják a hasznát is? — Munkaegységben. Minél kevesebb az elhullás, annál több a pénz — felel rá Méhes Eszti. Komolykodva mesélik el, hogy mit mondott az elnök Horváth Júliának: „Először át kell adni a pulykát, aztán lesz esküvő. Ha előbb tartjátok meg, csak egy nap szabadságot kapsz”. — Hát elég ehhez egy nap? — kérdezik tettetett sajnálkozással nézve az érdekeltekre, aztán kibuggyan a nevetés. — Látja, ilyen nagy szükség van itt ránk — tekint körül ravasz- kodó mosollyal Soós Mária és várja szavainak megerősítését a többiektől is. G Éppen az út melletti szénát gyűjti össze Both Lajos, aki a háztáji ‘ mintagazdaságáról nevezetes. — Régen foglalkozom hizlalás- j sál, mióta demoknácia van — mondja és mindjárt be is hív az udvarába, hogy megmutassa az állatállományát. Egy tehén, egy üsző és két bika áll a fészer alatt. — A bikákat meghizlalom, az j üszőt tenyésztésre nevelem — mu- j tatja a szépen gondozott állatokat. A disznóólakban 6 süldőt és egy anyakocát látunk. — Négy süldőt éppen most adott el a lányom 4600 forintért. Jó ára van. Egyet még eladunk. Ötöt éppen elég meghizlalni. — Mennyi jött be tavaly az állatokból? — Vagy 10 ezer forint. De meg is kellett dolgozni érte. Both Lajos tanácstag is. Körzete kívánságát tolmácsolja, amikor azt kéri, hogy a baptista imaháztól a sertéstelepig hosszabbítsák meg a kövesutat. Az érintené a baromfinevelő telepet is. Sok er- j re a szállítás, ősszel és télen tönkremennek a járművek a földúton. © A tsz bognárja Vári Sándor. Szép nagy portán mesébe illő kis ház, ebben lakik a feleségével. Két fiát kőművesnek taníttatta. Most éppen a házat renoválják. I Olyan mesterien, hogy biztosan 'szebb lesz, mint új korában volt. (Betonjárdát is építettek, i A tanyanapra készülnek. Nagy lesemény lesz az Rosszerdőn. A (lakásba már bekötötték a villanyt is. Az asszony elégedett. Sok-sok munkával, fáradtsággal alakították ki ezt a kis birodalmat. — Csak egy rendesebb kerítés hiányzik még — mondja. De lehet, hogy előbb televíziót és mosógépet vesznek, és csak aztán költenek a kerítésre. Petőfi rádió, Budapest — halljuk, s amerről a hangfoszlányok érkeznek, abba az irányba fülelünk. Vagy ötven méterre csinos, fiatal lány kapál egy nagy kukoricatáblán. Látjuk, elmosolyodik, de aztán úgy tesz, mintha nem akarna tudomást venni rólunk és még jobban nekifeszül a munkának. Csak nála lehet az a rádió. Egy kis vizsgálódás után meg is pillantjuk a földön. Apró antenna van rajta. Ilyen előzmény után ismerkedünk meg Fesető Esztivel, akitől nemcsak azt tudjuk meg, hogy 18 éves, meg hogy a táskarádiót a saját keresetéből vette 1800 forintért, hanem azt is, hogy tavaly — mint családtag — 300 munkaegységet szerzett. — Mennyit ért az összesen? — kérdezzük tőle. — Hát... talán 12 ezer forintot vagy többet is. Még 4 mázsa csöves kukoricát is kaptam. — Az is jár? — Csak azoknak a lányoknak, akik 120 munkaegységnél többet szereznek. — Sokat kellett dolgoznia? — Azt éppen nem mondhatom. De amikor lehetett, mindig kint voltam. Olyan egészséges, mint a makk. Eszébe sincs, hogy elmenjen a tsz- ből. Hol lenne jobb sora? Amerre a szem ellát, mindenütt harsogó zöld vetések, a tanyák körüí és az út mentén soksok zöldellő, virágzó fa. A régi tanyák mellett hatalmas új gazdasági épületek fehérlenek. „Alulírottak a természettudományokat művelni, s azok jótékonyságát hazánkban terjeszteni kívánva, Részvénytársaságiba állunk ...” — E szavakkal kezdődik a Magyar Természettudományi Társulat megalapítását szorgalmazó aláírási ív, melyet Bugát Pál orvosprofesszornak, a kiváló tudósnak a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlése előestéjén tett lelkes javaslatára 1841. május 28-án fogalmaztak meg. Csakhamar 134 orvos, egyetemi tanár, ügyvéd, pedagógus írta alá és néhány hét múlva már megtarthatták az első közgyűlést, s megválaszthatták az első vezetőségét. Elnöknek Bugát Pált, másodelnöknek Kubinyi Ágostont, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóját, titkárnak pedig Vajda Péter írót. A reformkori társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális erjedés szerves következménye volt egy olyan szervezet létrehozása, mely az abban az időben eléggé elhanyagolt természettudományokat ápolja, fejleszti, és ezekben a „haza fiait minél nagyobb mértékben részeltetni” is kívánja. A reformkor vezetői, I Kossuth és Széchenyi elsőként j űdvözlik a társulat létrejöttét. ] Kossuth rendelkezésre bocsátja a I Pesti Hírlapot a program ismerAz még mindig vitatott kérdés, hogy a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban nagy költséggel, jórészt rosz- szul megépített, s ezért hamar tönkremenő bekötő utakat kinek a kötelessége rendben tartani. A vita húzódik, az utak pedig annyira romlanak, hogy tengelytörés nélkül csak csigalassúsággal közlekedhetnek rajta az üres gépjárművek is, de kivált a megrakottak. A dűlőutak rendben tartása vitathatatlanul a gazdaságok kötelessége és egyben érdeke is. Azonban jól karbantartott föld- utakkal nem sok szövetkezeti gazdaság dicsekedhet megyénkben. A legtöbb helyen úgy száradt meg az út, ahogyan tavaly az őszi és a tavaszi csapadékos időben jó mélyen összevágták a traktorok és a vontatók. A felborulás veszélye nélkül nehéz ezeken rakott járművekkel végigmenni. Ezenkívül a törési lehetőség is nagy. Számítsák már ki végre a gazdaságok vezetői, hogy mi kerül többe: az a munkabér és üzemanyag-költség, amit az utak járhatóvá tételére fordítanak, vagy pedig az, A minap betértem a Körös Állami Áruházba, mondván, végre itt a nyár, s ilyenkor megszabadulva a téli „göncöktől”, nyári holmik is elmennek, veszek hát egy nyári inget. Kevés válogatás után meg is találtam a magamnak megfelelőt. Kifizettem a 89 forintot, s nagy megnyugvással hazavittem az árut. Mivel másnap már fel is akartam venni, mondom a páromnak, jó volna, ha átvasalná, mert a polcon csak összegyűrődött, márpedig gyűrött inget nem illik felvenni. A vasalás gyorsan megtörtént, s amikor még ki sem hűlt az anyag, a gombok mintha tréfát akartak volna velem űzni, egymás után lehulltak. No nem mind, csak a fele. Ami viszont fent matetésére, maga pedig így méltatja: „Nekünk meggyőződésünk, hogy amely nemzetnél a természettudományok nem élesztik a termesztő kézi munkáját, a gyártó és kézműves műhelyeit, annak a sorsa örökös pangás, örökös függés másoktól, az élet- szükségletek minden nemében, örökös babona, örökös tévedés, örökös nyomor.” Nemes feladatra vállalkozott tehát a magyar értelmiség maroknyi csoportja: a nemzeti kultúra részévé kívánta tenni a természettudományokat, alkotó módon akarta támogatni a feudális és idegen gyarmati elnyomás béklyóit feszítő nemzeti ipart és kereskedelmet. A társulat tevékenységét azonban kezdettől fogva gátolta a helytartótanács, s csupán 1844- ben ismerte el hivatalosan. Mindengát és akadály ellenére a társulat jelentős eredményeket ért el és fejlődött. A tagság önfeláldozó anyagi támogatásával mikroszkópot hozattak Párizsból s 1843-ban hazánkban először mikroszkópbemutatót tartottak. Megalakították a Hazai Kőszénbizottságot, mely a magyar bányászat fejlesztését segítette. A hazafiak által beküldött „természeti kincsekből” gazdag természeti gyűjteményt hoztak létre. amit új alkatrészekre és javításra költenek? Ráadásul nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy egész évben, de különösen a szénabehordástól a cukorrépa betakarításig tartó sok szállíta- nivalóhoz kevés jármű áll rendelkezésre. Nem mindegy tehát az, hogy a kevés jármű egyrészt csak cammogva tud haladni, másrészt pedig az sem, hogy a rossz dűlőutakon megrongálódott járműveket hányszor és mennyi ideig kell javítgatni. A földutak azért válnak csaknem járhatatlanokká minden ki- adósabb eső után, mert többségüket nem szegélyezi vízlevezető vagy legalábbis vízgyűjtő árok. Most a tavasz folyamán is hamarabb megszabadultak volna a vetések és a bemunkálásra váró földek a belvíztől, ha minden dűlőút mentén árok húzódik. Fordítsanak végre egy kis költséget és figyelmet a gazdaságaink erre is, mert a rendelkezésükre álló gépi felszerelésekkel kevesebbe kerül ez a munka, mint a víz kartétele, a rossz utak lassú közlekedési lehetősége, s a minduntalan megrongálódó járművek javítása. K. I. radt, csupán csak úgy függött ott, mintha meg akarta volna várni, hogy a többi felkerüljön, s azután hull majd le. Persze mondhatja bárki, nem nagy dolog, minek is szót ejteni ilyen csekélységről. Nem is arról van szó, hogy különösképp azt kifogásoljam, miért ez a felelőtlenség. Inkább javaslatot szeretnék tenni a fehérneműgyárnak, miszerint jobb volna, ha egyáltalán nem is varrnák fel a gombokat, hanem az inghez tartozókat egy kis tasakba raknák, s aztán mindenki úgy vamja fel, ahogy akarja. Ha ez a javaslatom nem megvalósítható, akkor pedig varrják fel becsületesen azokat a nyavalyás gombokat. Háló A szabadságharc bukása visz- szavetette a tudományfejlesztés munkáját, de a hatvanas évekre ismét kibontakozik a társulati élet. Olyan kiemelkedő tudósok és egyéniségek lesznek tagjai, mint Semmelweis Ignác, Len- hossék József, Eötvös József, Gyulai Pál, Jedlik Ányos, Szily Kálmán, Jókai Mór, Eötvös Loránd, majd később a műszakiak közül Bánki Danát, Déri Miksa, Kandó Kálmán, a matematikusok közül Fejér Lipót, Riesz Frigyes. Az orvosokat Balassa János, Korányi Sándor, Markusovszky Lajos, a biológusokat Herman Ottó, Bíró Lajos, a mezőgazdászokat Mathiász János, Bereczki Máté képviselik. A társulat örökítő tagjává válik Széchenyi István és Kossuth Lajos. Nemzetközi tekintélyét és elismerését növelte az is, hogy a tudomány olyan nagy tudósai, mint Darwin, Brehn levelező tagjaivá lettek a társulatnak. Kiterebélyesedett az ismeretterjesztő tevékenység is: „... a Társulat lesz a matematikai és a természettudományoknak azon orgánuma, mely a nyert eredményeket népszerűén adja elő, előterjesztésükön, életbe léptetésükön s megnöveltetésükön dolgozik” — határozza meg a társulat tudománynépszerűsítő féladatát az 1860-as közgyűlés. Ugrásszerű fejlődést hozott az 1869-ben megjelenő Természettudományi Közlöny és a társulati önálló könyvkiadás, mely jelentős szerepet játszott a legújabb természettudományi vívmányok liter ; Pankotai—Pásztor 125 éves a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nem volna jobb gomb nélkül?
