Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-26 / 123. szám
W66 május 26, 3 Csütörtök Bukósisak az ágyban Nem kötelező — -nem írja elő semmiféle rendőrhatóság —, esetenként mégis hasznos. Attól függ persze, hol van az ember ágya, melyik, lakásban. Ha példáid a Kulich Gyula Lakótelep 20-as tömbjének némely lakásában kívánja álomra hajtani a fejét, s biztos akar lenni abban, hogy másnap agyrázkódás nélkül ébred — akkor spéciéi nem árt az a bukósisak1. De félre a tréfával, mert komoly dologról van szó. Az említett tömb 50 lakásában az elmúlt héten tartották meg a garanciális javításokat lezáró műszáki szemlét. Az 50 lakással harcon óra alatt végeztek. Jelen voltak a tervező, az építtető és az ingatlankezelő képviselői. S hogy mennyire lelki- ismeretes munkát végeztek, arra bizonyíték, hogy a szemle után két napra az egyik lakásban leszakadt a mennyezet. A szóban forgó házban ez már nem az első eset. Elosztották a kombájnokat a mezőkovácsházi járás szövetkezetei között A szalmabetakarítás gyors módszerén dolgoznak a gépjavító állomások A Mezőkov ácshá zi Gépjavító Állomáson május közepén beszelték meg a járás szövetkezeteinek elnökei, utána a főagromómusok az ez évi aratásra való felkészülést. Ezen a megbeszélésen elosztották azt a 99 kombájnt, amely az idén a mezőkovácsházi járás termelőszövetkezeteiben az aratást-cséplést végzi. A beüte- mezés szerint még öt kombájnt kap a kovácsházi javítóállomás. A szakemberek megegyeztek, hogy kezdetben a gabona érésének megfelelően csoportosítják a kombájnokat. Ezenkívül az eddiginél kiterjedtebb területein, különösen i a Bezosztája búzafajtával vetett őszi árpa betakarításánál alkalmazzák a kétmenetes' aratást. A javí főállomáson több mint 70 termelőszövetkezeti komibájnos vesz részt a beindult háromhetes továbbképző tanfolyamon. A tanfolyam utolsó hetében bekapcsolódik a javítóállomás 120 kom- báj-nosa is a tanulásiba. A mezőkovácsházi, de a többi gépjavító állomáson is fő törekvés az, hogy minél teljesebbé te-, gyek az idén a gabona és mellék- termékei betakarításának gépesítését. A mezőkovácsházi járásban tavaly a íkunégotai Petőfi, a ma-l gyarbánhegyesi Egyetértés és még egy-két másik szövetkezet eredményesen alkalmazta a szalma- kazlazás egy új módszerét. Ez abból áll, hogy a két erőgép által lehúzóval bevontatott 4—5 kupac szalmát csigán gördülő drótkötéllel egy erőgép húzza fel a kazalra. Ez a módszer igen gyors ütemet ad a szalma kazlazásának, ráadásul sokkal kevesebb kézi erő szükséges hozzá, mint az elevátorral történő kazlazáshoz. Éppen ezért a gépállomások megyei igazgatósága igyekszik elterjeszteni ezt a módszert a megye egész területére. Fiatalítják, csinosítják az ország legöregebb állami gazdaságát — 172 millió forint értéket termel 1966-ban Mezőhegyes — Őket ki képviseli? Hét idős tsz-gazda keres gyógyírt személyes sérelmére Békésen. Idős Csapó László és a többiek annak rendje-módja szerint megkapták a háztáji földet az tj Élet Tsz-től. Amikor azonban veteményezní mentek, megdöbbenve vették tudomásul, a traktorok úgy összetaposták háztájijukat, hogy a kapa éle is kicsorbult, amikor a földbe vágták. Tavasz óta többször kérték a segítséget: szántsák fel ismét a területet, hogy a kukoricát elvethessék. Igen ám, de a tsz már egyszer felszántotta! (A munka díjával lehetséges, be is terhelték a nyugdíjasokat.) Az újra- szántást vajon ki fizeti meg? De egyáltalán melyik tsz gépeivel taposták le a területet? Megállapították, hogy a Kossuth Tsz traktorosai jártak arra. A Kossuth Tsz úgy van az egésszel, a föld nem az övé. minek szántsa fel. Körülnéztünk néhány lakásban, s bizony itt is, ott is akad még javítanivaló jócskán. Annak ellenére, hogy a házkezelési igazgatóság képviselője és az építő vállalat egyik művezetője enyhén szólva udvariatlan hangnemben igyekeztek a szükséges javításokról a lakókat „lebeszélni”. Aki ezekben a gyönyörű lakásokban’ lakik, mind örül szép otthonának s igyekszik azt rendben tartani. Végtére is társadalmunk erőfeszítése, államunk gondoskodása juttatta kulturált otthonhoz ezeket a családokat. Nem felelőtlenség ennek a gondoskodásnak értékét egyes emberek méltatlan magatartásával, közömbösségével devalválni? — a .i Hazai és külföldi delegációval, — de kíváncsi riporterként egyedül is — többször megfordultam már az ország „legöregebb” állami gazdaságában, Mezőhegyesen. A 180 éves múlttal rendelkező gazdaság valahogyan most mégis ismeretlen képet mutat. Séta közben azon töprengek: mi változott, mi az új ebben a környezetben. A határ lenyűgözően szép. Az őszi kalászosok földjén szépen fejlett kalásztengert ringat a tavaszi szél. A dúsan fejlett lucerna a második kaszálást várja, a cukorrépa kövér levelei rég beborították a földet, a kukorica pedig olyan szépen fejlett, hogy meghazudtolja a naptári időt. De nemcsak a határ gyönyörű, szépek a majorok is. Lassan megértettem, hogy ügyes kezek csinosítják, fiatalítják az öreg gazdagságot, s ezért új a látkép. Az évSomos Árpiival besiziélt, a szobát nyugodtan lakhatják, karácsonyig ki van fizetve a bére, mával.. hát szóval, van két lány- testvér a faluban, a két Somos fiú azoknak udvarol és emiatt erre a szobára a téli hónapokban is szükségük volt, de ez most éppen jól jön. Jenő belevörösödött, míg Magda előtt kimagyarázta a bérlemény jellegét, Laci nem állhatta meg, hogy komiszul ki ne röhögje. Magda fényképeket kért a fiúktól, aztán elment. Délben jött vissza, arcképes hadd üzemi igazolványokat hozott s felmentő iratokat a katonai szolgálat alól. — Most már meg vagytok patkóivá — mondta. A fiúk útnak indultak. Átgyalogoltak a Soroksári útra, a ráckevei HÉV-hez, Laci drukkolt, valahogy össze ne akadjon anyjával vagy az öccsével, Vágj valamelyik szomszédjukkal, soha nem lehet tudni, kit hoz az ördög az ember útjába. Maradt még tíz percük a vonat érkezéséig, az utcán bámészkodtak. Hadifoglyokat hajtottak a németek gyalog. Pest felé. Lerongyolt, piszkos, éhező, vánszorgó sereget, mezítlábas, görnyedt, nyomorult hadat. Talán azért is terelték így mindenki szeme előtt, hogy lássák, mivé lett a Vörös Hadsereg, mivé lettek a szovjet katonák. Hogy tényleg olyanok, amilyennek a Magyar Futárban fényképezték őket, szőrös, visszataszító népség. Volt köztük, aki bicegve, sán- tikálva vonszolta zsákdarabba burkolt lábát, volt, akit hóna alatt átkarolva két szomszédja támogatott. Puskás németek mentek mellettük, mindegyre nógatva, siettetve őket. Egy fogoly a sor szélén megbotlott s fölbukott. Pár pillanatig arcra zuhanva feküdt, aztán négykézláb megindult s megpróbált fölállni, de visszahullt. Az őr hozzásietett, menet közbén vette le a puskát a válláról. — Jézusom, mindjárt agyonlövi — mondta egy nő Laci mellett. Már mások is kijöttek a váróteremből, álltak a járda szélén és nézték a menetet, de eddig senki nem tett megjegyzést. Nem is lehetett ezt hinni az enyhe őszi délután csörgő méz- fényében, Budapest határában, a népes, forgalmas külvárosban, az emberek szeme előtt, hogy valaki leveszi a puskáját s egyszerűen agyonlő egy másik embert. Hiszen ez a német is láthatóan ember volt, testes, kicsit pocakos, 40 éves, a sok gyaloglás mellett is maradt rajta egy kis kappanháj. Az arcán sem volt semmi gonoszság vagy vadság, inkább csak valami oda nem figyelő fátyolos szórakozottság. (Folytatjuk) százados épületeket vakító fehérre meszelték, de fehéren virítanak a karámok is az ólak, istállók előtt. Az utak mindenütt gondozottak. Rend, tisztaság, amerre a szem ellát. Az utak mentén virág nyílik. Rengeteg a nyíló rózsa, nemcsak a parkokban, de a lakások udvarán is. Amint később megtudtam, évek óta térítés nélkül adja a gazdaság a dolgozóinak a nemes- rózsa-töveket, hogy a szolgálati lakások udvarait széppé, üdévé varázsolják. Amerre jártam, nagy szorgalommal dolgoztak az emberek. A mezőn brigádokban szorgoskodtak a traktorok, az istállókba illatos zöldtakarmányt szállítottak a gondozók. Megszoktam már, hogy a magas termésátlagokról, kiváló állattenyésztési eredményekről adjak számot, ha Mezőhegyesen járok, a mostani szorgalom azonban mintha több lenne... Beszélgetés közben rájöttem, hogy a kongresszusi versenymozgalom villanyozta fel ennyire a dolgozókat. Hisz Mezőhegyesen jól összeforrott törzsgárda dolgozik. Ismerik egymást, az adottságokat. Nem meglepő, ha állat- tenyésztők. növénytermesztők kiváló ötletekkel jönnek: hol mit érdemes termelni, mit lehetne tenni, hogy emelkedjen a hozam és csökkenjék a költség. Hisz ebben a régi gazdaságban apáról fiúra száll a különböző foglalkozás. Nem kevés az olyan dolgozójuk, mint Kiss István Kos- suth-díjas tehenész, aki 24 éve dolgozik ebben a gazdaságban. Legalább egymillió liter tejet fejt már ki a gondjaira bízott állatoktól. A rekord éve alatt például 65 ezer liter tejet fejt ki kézzel. Ennek már több mint tíz esztendeje. De ma is rajongásig szereti az állatokat, s mint brigádvezető, jó tanácsokat ad a beosztottjainak is. A lelkiismeretes gondozás nagyban hozzájárul, hogy az ómező- hegyesi tehenészetben magas a tejhozam. Megtudtam azt is, hogy az elmúlt évben 25 brigád nyerte el a Szocialista brigád címet, többsége nem először jutott hozzá. Ebben az esztendőben még több a benevezés, a dolgozók százai vállalták a pártkongreszus tiszteletére, hogy a gondjaikra bízott területről vagy állatállománytól terven felüli termést, illetve állati terméket adnak a népgazdaságnak. Bepillantottam búcsúzóul a tervükbe is. Ez az egyetlen gazdaság nem kevesebb, mint 172 millió forint értéket termel ebben az esztendőben. A tiszta nyereséget 15 millió felett tervezték. Többek között 46 ezer mázsa búzát, 25 ezer mázsa hibridkukoricavetőmagot. 84 vagon almát, ötmillió liternél több tejet, legalább húszezer mázsa húst, nagyobb mennyiségű gyapjút, tojást és egyebet adnak a népgazdaságnak. A Mezőhegyesen tapasztalt munkalendület, a párját ritkítóan szép határ, a kibontakozott munkaverseny előlegezi a bizalmat: a kollektíva teljesíti vállalását. Ary Róza Az idős emberek megkérték az egyik egyénileg gazdálkodót: fogja be a lovát és forgassa meg a földet. A fogaios félbehagyta a munkát: lovai kidőltek. A hét öreg május végén még mindig ott áll az összetrancsírozott háztáji föld szélén és törölgeti a szemét. Ők heten — öregségükre — bizonyára nem ezt érdemlik a szövetkezettől. Tekintettel arra, hogy ezen a tavaszon Békésen sem maradhat termőföld beművelés nélkül, javasoljuk: az Űj Élet Tsz szántsa fel a területet, veteményezzenek a kérdéses földbe is, s a két tsz vezetősége pedig egyezzen meg, ki fizessen. Gyors intézkedéseikkel nyugtassák meg az idős embereket. Gondoljanak arra, egyszer ők is megöregszenek, s nekik vajon hogyan esne, ha a tsz vezetését személyes ügyük-' ben közömbösnek látnák. D. K. MEGHÍVÓ A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat A MAGYAR NEMZETI BANK. A MAGYAR BERUHÁZÁSI BANK ÉS A MEGYEI IRÁNYÍTÓ SZERVEK RÉSZVÉTELÉVEL 1966. június 2-án, csütörtökön 9 óraikor a Cson.grád megyei Tanács V. B. tanácstermében, Szeged, Rákóczi tér megbeszélést tart a 104 1966 (PK. 2.) PM—OT sz. együttes utasítás, valamint a 13/1966 (Tg. É. 7.) OT—PM sz. együttes utasítás értelmében végzendő felesleges készletek felhasználásáról és selejtezésiéről. Az eredményes közös munka érdekében felhívjuk az érdekelt vállalatok szakembereit, hogy részvételükkel, tapasztalataikkal és javaslataikkal segítsék vállalatunk munkáját :< érjük, hogy a lehetőség szerint a felesleges készleteikről zóló bejelentési kartonokat vagy kimutatásukat (utóbbit 4 >éidányban) az ankétem részt vevő munkatársuk hozza magá- i/aii, mivel az ankét utáni napokban — értékesíthető felesleges Készleteikre vonatkozóan — megi endelőleveleinket megküldjük a vállalatoknak. MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI VÁLLALAT Budapest, VII., Tanács körút 25. Telefon: 223—634. Szegedi kirendeltség: Szeged. Tábor utca 8. Telefon: 34—87. 5373
