Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-25 / 122. szám

IMfi. május 25. 3 Szerdg, A rögöcsei Aligha találna megnyugvást a lelkiismeretem, ha nem számol­nék be az alábbi történetről a megye közvéleményének. Az történt ugyanis, hogy a nemrégiben alakult rögöcsei nátlkitermeiö és hasznosító tár­sulás nagyszabású bemutatót szervezett. A cél nemcsak elis­merésre méltó, hanem dicséret­re is. Azért, mert nem kisebb horderejű dologról, mint arról lett volna szó népes résztvevők előtt, hogy a jövőben hol legyen nádas, hol ne legyen, s hogyan, miként gépesítsék betakarítását, kévézését, de főleg a nádpalló- készdést. Ezt bizony ideje volt megtárgyalni s e téren is fel­számolni az Árpád apank kora­beli módszereket. A bemutató lényegét és fon­tosságát tartalmazó meghívó­val ötven szövetkezeti, községi, járási és megyei vezető irodájá­nak ajtaján kopogtattak be a de­rék postások. A géppel írott tö­mör szöveg azzal zárult, hogy „A bemutató után közös ebéd”. Azonban ez úgy látszott, hogy nem szolgáit kellő ösztönző ha­tással. Az esemény krónikása ugyanis körülbelül ötödiknek érkezett reggel a kilométerekre kiterjedő bemutató kiindulási helyére. A társulás ügyintézője többször is megtapogatta zsebé­ben azt a papírcsomót, amelyre bemutató részletes pontossággal, a törté­nelmi áttekintést sem kihagyva, felvázolta mondanivalóját az ér­dekelt meghívottaknak a nád múltjárói, jelenéről és holt­biztos jövőjéről. A beszámoló elmaradt. El. mert egy-másfél órás késéssel szállingóztak az érdeklődők, s nagyon gyér számban. A bemu­tató másik térségében, ügy dél­előtt 11 óra tájban már összeve­rődött vagy harminc érdeklő­dő. A kedvét veszített ügyintéző azonban ott se vette elő a tájé­koztatóját. hanem csak ügy vá­laszolhatott a kérdésekre. Elér­kezvén a közös ebéd ideje, a uádterméskilátásokal gyalog nézegető érdeklődők elindultak a hely felé. ahol az ez alka­lomra életüktől megfosztott birgék húsa. rotyogott. Monda­nom sem kell, mennyire megle­pődtek. Ugyanis a bográcsok közeiében egész autókaraván parkírozott. Az ebédet felszol­gáló asszonyoknak pótlólag kel­lett kenyérről és tányérról gon­doskodni, mert uram bocsa', csaknem még egyszer annyian gyülekeztek össze, mint ameny- nyi meghívót a bemutatóra küldtek. Mindez pedig nem máskor cs nem máshol történt. mint 196(1 májusában Békés megyé­ben. —ki— A Kőolajipari főgeológusa Békéscsabán Kettős előadásra kerül sor a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Értelmiségi Klubjában. Békéscsabán. Dr. Dank Viktor, a Kőolajipari Tröszt íőgeológusa a Délke­let-Alföld kőolaj- és földgáz- kincsének feltárásáról tart előadást május 26-ám. csütör­tökön este 7 órakor. Az előadás befejezése és a kérdésekre adott válaszok el­hangzása után Kelemen Já­nos, a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága terv­osztályának főmérnöke tart részletes tájékoztató előadást Békés megye és Békéscsaba földgázellátása a III. ötéves tervben címmel. Kétmillió téglát éget az idén a kondorosi Lenin Tsz — Sajót építőanyagból emelik a gazdasági épületeket, családi házakat — Fehér Lajos elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese elismeréssel szólt május 21-én, szombaton a kondo­rosi zászlóátadási ünnepségen arról, hogy az ottani Dolgozók és Lenin Termelőszövetkezet beren­dezkedett téglaégetésre. Emlékez­tetőül idézzük az alábbi mondatot Fehér Lajos elvtárs beszédéből: ,,Szövetkezeteink ne várjanak ar­ra, hogy a központi készletből va­ló ellátás útján jutnak majd tég­lához és különböző építőanyagok­hoz. Kövessék a kondorosi Dol­gozók és Lenin Tsz példáját”. taszította őt, eloltotta a villanyt s kiment. Rosszul tette be az ajtót, amely újra kelnyílt, halk, lassú nyikorgással. Laci a fal­hoz szorulva állt, odatartotta arcát az éjszaka hűvösének, a lombok, füvek szagának s ki­nézett a sötétbe. Fényszórók pásztázták asz eget. némán, nyugtalanul, pedig semmi do- hogást nem lehetett hallani, csak a kapu felől ideszűrődo szófoszlányokat. „Érdekes — gondolta Laci —, én mindig hajnalra képzeltem. Nyirkos, nedves őszi hajnalt láttam magam előtt, ködöt, mely víz alatti világgá változtatja az udvart, a iákat, a falat. S most vaksötét este van.” Nagyon befelé figyelt a £ul- lasztó feszültségbe, amely úgy nyomta most, mint egy idegen test, de csak Magdát érezte ma­gában, senki mást. Aztán Jenő közeledő lépteit hallotta. Egyedül jött. Laci megérezte a szabadulást, de még nem merte hinni, szí­ve nagy, bongó ütésekkel ol­dotta a gyötrelmet. Jenő ^becsukta az ajtót, fel­kattintotta,, a villanyt s a mo­hó fényben előrenyújtotta a kezét, amelyben sárga papír­lapot tartott. — Én Is megkaptam a SAS- behívót. A postás volt. — Jézusom, drága fiacskám... — Rigó néni hevesen magához «telte Jenőt. Megszívlelendő ez, hiszen a bél­és árvíz országszerte rengeteg la­kóházat és gazdasági épületet tett tönkre, aminek az újjáépítéséhez hallatlanul sok tégla szükséges. Emellett természetesen nem áll­hatnak az ez évre betervezett kü­lönböző építkezések sem. A kon­dorosi Lenin Tsz már az elmúlt évben hozzálátott a téglaégetés­hez. Felszerelés hiányában kézi erővel mindössze 180 ezer darabot égettek ki. Ez évben már üzembe állítanak egy présgépet, s legalább kétmillió téglát készítenek. Ezt részben az idén épülő 100 férőhe­Laci becsukta szemét, hogy úrrá legyen a maga kavargó boldogságán, amelyet most il­letlennek érzett. — Ezt tényleg kihagytuk. Hogy te is sorra kerülhetsz. Rigó néni megrettenve szipo­gott. — Mi lesz velem, ha téged is elszakítanak tőlem? — Ugyan, anya — legyintett Jenő idegesen. — Nem ez a probléma ... Ha engem keres­nek, Lacit is itt találják. Min­denesetre még van huszonnégy óránk. Tanakodtak. Az egyetlen, amit Laci megtehetett a barát­jáért, az volt, hogy felajánlotta: vele ne törődjenek. — Holnap jön Magdus, ad valami címet, majd elboronál- juk a dolgot — mondta s gond­terhelten hozzátette: — Sajnos, ezzel még a te helyzeted nincs megoldva. — Bolondság, ne haragudj — Jenő fel s alá sétált, hátrakul­csolt kezében ott lobogott a sárga behívópapír. — Csak nem képzeled, hogy ki fogunk lökni az utcára? — Eddig is együtt voltak, Lacika, együtt maradnak ez­után is — erősítette Rigó néni. — Tegyük el magunkat hol­napra. — Jenő fáradtan legyin­tett. — Reggel okosabbak le­szünk. (Folytatjuk) lyes tehénistálló. 50 férőhelyes borjunevelő felépítéséhez, s azok­nak a nyitott színeknek a körül- falazásához használják fel, ame­lyekben a tél folyamán az erő- és munkagépeket akarják tárolni úgy, hogy az időjárás ne tegyen bennük kárt, A közös építkezések­hez fel nem használt téglamennyi­ségből mintegy félmillió darabot adnak azoknak a szövetkezeti gazdáknak, akik építkezni akar­nak. A szövetkezetben az a Dankó János irányítja a téglagyártást, aki tizennégy évig a gyomai tég­lagyár igazgatója volt. E hét ele­jére beállították a présgépet s folyamatosan 10 darab szerfás, ciroktetős színt építenek, s ez alatt szárítják majd a nyers tég­lát. A jövő évben az ideihez ha­sonló mennyiséget vagy még több téglát akarnak égetni, hiszen 1967 és 1970 között még négy nagy istállót és több hajtatóházat épí­tenek. Ezenkívül az istállók körül szennyvízgyűjtő medencéket is építenek. Ez is nagyon dicséretes, hiszen, mint a legtöbb helyen, itt is leginkább semmivé vált eddig a termésátlagokat jelentősen nö­velő szennyvíz és trágyalé. Rekordmennyiségű méz ígérkezik A Szarvas és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet tavaly 120 család méhet szállított be, hogy ezzel is elősegítse a hazai és kül­földi mézigények kielégítését. A tavalyi kezdeti esztendőben össze­sen csak 19 mázsa mézet tudtak pergetni a földművesszövetkezet méhészei. Az idei eredmény sok­kal biztatóbb. Az első pergetés ugyanis 26 mázsát eredményezett. Volt olyan nap, amikor kaptáran- ként 14 kg-ot hordtak a mé­hek. A méhészek kihasználják vándoroltatásra az ország északi részeit, ahol későbben nyílik az akác, majd a tarlóvirágzásra jön­nek haza. Az első pergetés nyo­mán ez évben rekordmennyiségű mézre számítanak. A bogárzói kísérletek Rég múl t idők pásztoréul lékei t idézi Orosháza szélén a vasúti megálló Bogárzó elnevezése. Ma már asz ősgyepnek híre-hamva. Végét sem látni a hatalmas gabo­don kukorica és búza íajtaösz- szehasonlító kísérleteket végez­tünk. Azt kellett megállapítani, hogy ezen a tájon melyek azok a fajták, amelyek a legnagyobb Perei Eszter és Molnár István szakközépiskolás diákok Zatykó Sán­dorra) az egyik búzaparcellában. natábiáikinak, de akad erre bőven kukorica, lucerna és más kul­túrnövény is. A vasúti megálló mellett pedig öthoidas bekerített terület, az Üj Élet Termelőszö­vetkezet és a mezőgazdasági technikum kísérleti telepe, ahol szorgalmas fiúk, lányok dolgoz­nak kora reggeltől késő estig. Kö­zöttük Idősebb, ingujjra vetkő­zött férfi. Zatykó Sándor, a telep vezetője. — Hetenként százötven diák .látogatja a telepet — mondja. — A technikum mellett a szakkö­zépiskolából és a gimnáziumból is járnak ide diákok gyakorlati oktatásra. Most éppen a cirok­magot vetik. Milyen múltja, jelene és főleg milyen jövője van ennek a telep­nek? Erről beszél a vezető tanár, melyből kiderül, hogy itt ugyan szántóföldi növényekkel kapcso­latban folyik a kutatómunka, ne­ki más „szerelme” is van, a „Serres Olivér” nevű téli körté­vel kapcsolatos kutatás. — Még egyetemista koromban ismerkedtem meg ezzel a gyü­mölccsel. Ez a téli körte nálunk csak különleges módszerek kö­zött termeszthető. Nagyon becses, keresett áru külföldön s mint hallottam, a negyven-hatvan de- kás gyümölcs kilójáért száz fo­rint magyar pénznek megfelelő összeget fizetnek külföldön. Több évtized sávos munkája eredmé­nyeként a gyopárosi háromszáz öles telkemen sikerült kikísérle­tezni. Jelenleg mintegy' kétszáz ilyen gyümölcsfám van s volt olyan esztendő, hogy hatvan má­zsa körtém termett. Itt különösen a Dózsa, a Petőfi és a Béke Ter­melőszövetkezet földjein lenne érdemes termelni. — Nagyon hiányzott már Oros­házán egy ilyen oktatókért. Vég­re három évvel ezelőtt sikerült létrehozni, de az oktatással egy- időben azonnal megkezdődtek a kísérletek is. Először az egy hol­eredményt hozzák. Hatvanháiom- ban a i enne lőszövetkezet már minden külön befektetés nélkül harminc vagonnal több kukori­cát takarított be az MV—1-es fajtáiból. Közben az egy holdat húsa'a egészítette ki a tsz s öt holdat a közös gazdaság bekerí­tett s itt folytatjuk a kisparcellás kísérleteket. Nyolcvanméteres ku­tat fúrtak s megépítették ezt az épületet, ahol majd elméleti fog­lalkozásokat tudunk tartani. Egy holdon 104 parcellán árpakísér­letet folytatunk és ötvenkét kom­binációban kísérletezzük ki. hogy melyik fajta műtrágyázási mód­szer a legeredményesebb. — Jelenleg mi a fő profil? — kérdezem egy lélegzetvételnyi szünetben. t< — öt holdon hatíajta búzával végzünk fajtaösszehasonlító kí­sérletet, célja, ezen a vidéken melyiket legérdemesebb termesz­teni. A kukoricával kapcsolatban az egyik feladat, megállapítani a legideálisabb öntözési módsze­reket. A lucernánál már elég szép eredményekkel büszkélkedhetünk, tavaly például egy másodéves parcellán kilencven mázsa ter­mett; a megyei átlag alig éri el a húsz mázsát. — Néhány szót a tervekről. — Abban sincs hiány — mond­ja mosolyogva Zatykó tanár tir —, a folyamatben levő kísérletek mellett nagy gondot fordítunk majd a búza, a kukorica, a ta­karmányrépa és a lucerna műtrá­gyázásának és vegyszeres gyomir­tásának a kidolgozására. A má­sik tervünk az, hogy nyolcszáz öl- nyi területen nagyüzemi szőlőt és gyümölcsöt telepítünk s itt kutat­juk a legjobb módszereket. Egy diák jelenik meg az ajtó­ban, szakmai tanácsot kér. Néni zavarjuk tovább Zatykó tanár urat, aki „csapot-papot” felejtve már kinn magyaráz a diákok kö­zött... Kép, szöveg: Opauszky László A nagyszénást Park-fürdő vezetősége értesíti a kedves fürdővendégeket, hogy a strandidényre a fürdő megnyílt Üj, 1000 személyes modern, higiénikus öltözővel, uszo­dával, termálvízzel, gyermekjátszótérrel várjuk a vendégeket. PIHENÉS, GYÓGYULÁS, SZÓRAKOZÁS, kedvező vasúti közlekedés. 73722

Next

/
Thumbnails
Contents