Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-24 / 121. szám
UH. május 24. 4 Kedd Utazik a tégla Tanműhely épül a békési gimnáziumban A békési Szegedi Kis István Gimnázium udvarán hetek óta nagy a sürgés-forgás. Épül az intézet vasesztergályos szakközépiskolai osztályainak tanműhelye. Egy-egy. érdekelt osztály gyakorlati munkaként a bontási anyagokból származó téglák ezreit szabadítja meg a maltertól, teszi használhatóvá, továbbá anyagot szállít, alapot ás. A gimnázium igazgatója, Polgár Lajos szintén a munkahelyen tölti szabad perceit. óráit s az irányító tanárokkal együtt szervezi és segíti az építkezési tevékenységet. Miért a példás összefogás és a szorgalmas igyekezet? Az történt, hogy a Mezőgazdasági Gépgyár békési gyáregysége elvállalta a szakközépiskolai osztályok patronálását. Ez egyben azt is jelenti, hogy tanműhely létezése esetén szakoktatókat biztosít és minden olyan segítséget megad, ami a gyakorlati képzéshez szükséges. Tehát mielőbb építkezni kellett. Ennek jelentőségét és sürgősségét mind az illetékes békési, mind pedig a járási és megyei szervek megértették. A megyei tanács művelődésügyi osztálya nyomban felkarolta a • • Ötszázezer baleset ötszázezer kilométer! Meg kimondani is sok. Ezt a távolságot nem sima, veszélytelen, hanem az egyre növekvő gépjárműforgalomban sokszor rossz úton tették meg a gépjárművezetők, a gyalogosok figyelmetlenségének kitéve. Azok a gépjárművezetők, akik a megnövekedett forgalomban kiváló munkájukkal balesetmentesen végzik feladatukat, elősegítik a balesetmentes közlekedést. Az ilyen gépjárművezetők közé tartozik a 60 éves Osgyán György, a MÉSZÖV gépkocsivezetője és Csábi Dezső 57 éves, a Békéscsabai Építőipari és Tatarozó Vállalat gépkocsivezetője. Mindketten 35 éve hivatásos gépkocsivezetők. Munkahelyükön szeretik, megbecsülik őket. több esetben a jutalom sem maradt el. Óvatosság, önmérséklet kérdése az egész — szólnak a balesetmentes közlekedés receptjéről. Igen! 500 000 kilométert vezettek baleset nélkül. Csoda ez? Nem? Természetes eredményei az előrelátásnak, óvatosságnak, a közlekedési szabályok kifogástalan ismeretének és betartásának. Ä szabálytisztelet biztonság.' S ezt a biztonságot nemcsak az élvezi, aki magatartásával rászolgál, hanem a közúti forgalom valamennyi résztvevője. Ügyszintén a népgazdaság is, amely Osgyán György és Csábi Dezsőhöz hasonló gépjárművezetők jóvoltából nem károsodik feleslegesen. Osgyán György birtokosa a balesetmentes 500 000 kilométer közlekedésért járó arany plakettnek. Reméljük, hogy Csábi Dezső is rövidesen átveheti. Egyre növekszik a gépjárműigazolvánnyal rendelkezők száma. A korábbinál nagyobb * a gépjárművek telj esi tőképessege, sebessége. Ezek a tényezők, valamint az utak jó vagy rossz állapota, iíiűszaki jellemzői kihatnak a jármű- és gyalogosforgalomra. annak biztonságára, a balesetek számának alakulására. Noha közutaink egyre jobbak, többségükben ma még nem fejjelnek meg a korszerű gépjárműtanműhely ügyét. A községi tanács bontásból származó építési anyaggal sietett — többek közt —- segíteni, a tervezőiroda a legrövidebb időn belül elkészítette a tervdokumentációt, a járási tanács. annak vb-elnökhelyettese, Hanczár Jánosné útján támogatja az építés előrejutását. Költség- és munkahozzájárulás dolgában a megyei tanács művelődésügyi osztálya 150 ezer forintot, a községi tanács ugyanannyit ad, s a bontási anyag, valamint a diákság s az őket segítő, irányító felnőttek társadalmi munkája ugyancsak jelentős tétel. Az illetékes minisztérium is kitett magáért. Nem kevesebb, mint egymillió forint értékben 10 darab ú j esztergapadot és szerszámokat szállíttatott Békésre, az iskola részére. Felnőttek és fiatalok ritkán fognak össze ilyen lelkes akarással, mint történt ez most Békésen a község, a járás, a megye és a minisztérium részéről annak érdekében, hogy szeptember elsején a tanműhely már készen álljon a tanulók gyakorlati szakképzéséhez. —hr— kilométer nélkül közlekedés igényeinek. Nem elég szélesek, sok a kanyar, felületük nagyrészt gödrös, elhanyagolt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ilyen úton a baleset elkerülhetetlen. Osgyán György és Csábi Dezső is gyakran közlekedett Ilyen úton, mégsem okozott 'balesetet. mert óvatosan, körültekintően vezetett. Az adott közlekedési helyzet minden gyalogostól, gépjármű- vezetőtől a közlekedési szabályok alaposabb ismeretét, fokozottabb tiszteletben tartását követeli meg. E követelmény teljesítése az az út, amely a biztonságos közlekedéshez vezet. A KRESZ még tökéletesebb formájában is csak a közlekedés rendjét szabja meg. Ezeket a kereteket a közlekedő embernek kell megtöltenie tartalommal. 1966 első negyedévében megyénk területén 107 közúti baleset történt, melynek többsége a KRESZ megsértéséből adódott. A baleseteket elsősorban a gyorshajtás, elsőbbségi jog meg népi adása, szabálytalan előzés, szabálytalan kanyarodás, irányjelzés elmulasztása, figyelmetlen, gondatlan vezetés okoz.ta. A gépjárműforgalom rohamos növekedése, az ismertetett tényezők baleseti veszélye mindenkitől megköveteli a KRESZ alaposabb ismeretét, a szilárdabb közlekedési fegyelmet, a KRESZ szabályainak betartását. Ma már a legeld ugodtabb községhez vezető úton sem lehet a szabályok tiszteletben tartása nélkül biztonságosan közlekedni. Tapasztalatunk szerint a gép- járművezetők többsége ismer’ a KRESZ-t, de sajnos, ezek között is akad. aki ügy közlekedik, mint a KRESZ-ben járatlan kisebbség. Óvatos, körültekinió, udvarias vezetéssel a baleset elkerülhető. Még sok-sok százezer baleset- mentes kilométert kívánunk Osgyán Györgynek és Csábi Dezsőnek, s azoknak, akik hozzájuk hasonló lelkiismeretességgel vezetik járműveiket. Békési Imre ■fhMw*»» rendőrsgiáaadoe Az elmúlt hetekben lapunkban több alkalommal szóvá tettük: kevés a tégla, ennek hiánya veszélyezteti nemcsak az állami, de a magánépítkezés terveinek valóra váltását is. Egy kis statisztika Megyénkben hagyománya van a ^téglagyártásnak, van hozzá alapanyagunk, s vannak jó szakmunkásaink. Ezt bizonyítja több év termelési adata is, hogy 1961- től, körülbelül öt év alatt 11—12 millióval emelkedett az évi termelés. Ismert, hogy 1963-ban egységes irányítás alá kerültek az összes téglagyárak, azaz megszűnt a külön tanácsi irányítás alá tartozó téglagyári vállalat. Ez a változás nálunk nem vonta maga után a tanácsi téglagyárak felszámolását, így a termelés összességében nem csökkent, sőt, mint említettük, növekedett. Hozzá kell tenni azonban azt is. hogy a tégla önköltségi mutatója nem változott, nem lett olcsóbb egy fillérrel sem a tégla. Ami eredmény- van, az inkább munkaszervezési és a munkaintenzitás növeléséből adódott. Egyetlen egy téglagyárunkban került sor olyan mélyreható változtatásra. mint Mezőberényben. ahol megépült az alagútkemence. Itt mintegy hat évig tartó munka után, 1965-ben már 12 millió téglát gyártottak, ez évi tervük már 18 millió. Ami itt új, azaz, hogy míg a régi téglagyárakban 60—70 fokos forró kemencéből kell kiszedni a kész- téglát és hatszor kell azt megfogni, addig' az új gyárban mindössze kétszer és a szabad ég alatt. Hová lesz a tégla ? * Az előbb csak szinte fél mondatban szóltunk arról, hogy mi szerencsésék vagyunk, mert nálunk nem szűntek meg a tanácsi téglagyárak. Tudunk arról viszont, hogy más megyékben a kis téglagyárak, amelyek évi terme- lése 6—8 millió volt. leálltaik, s azokba az épületekbe ma baromfikeltető állomások vagy éppen gépállomások települtek. Ezeknek a gyáraknak a termelése. legyen az baimúyetj kevés is, ma hiányzik. Különösen hiányzik azokban a megyékben, ahol megszűntek a kis téglagyárak. Ma már kár lenne ezen siránkozni és azt követelni, hogy ezeket a téglagyárakat állítsák vissza rendeltetésüknek, de ahol erre mód van. mégsem ártana. A megtermelt téglamennyiség a népgazdaság „kosarába” gyűlik össze és a szállítások üteme bizonyítja: megyénkből egyre több tégla „utazik” el. Ismét az adatokat kell bizonyítékul hozni: 1963-tól 1965-ig a gyártott meny- nyiség 45—55 százaléka elszállításra került. A fennmaradó mennyiség is azonban tovább oszlik úgy, hogy az állami beruházások, tehát gyárépítkezések, sok esetben a ktsz-építkezések is még ebből elégítődnek ki, azaz mindössze 29 százalék marad meg a lakossági keretekre. Tovább rontja a helyzetet, hogy ez a 29 százalék évi elosztásban úgy jelentkezik, hogy súllyal az év harmadik és negyedik negyedévében kerül a TÜZÉP-telepekre, amikor azt már beépíteni csak a következő évben lehet. Ebből adódott most is a baj. mert a váratlanul jött ár- és belvízkárok miatt mintegy1 20 millió plusz uvumuHmuuvtuuutw 4 Leckeírás. Fotó: Esztergály téglára lenne szükségünk, hogy a lakásépítkezések üteme ne torpanjon meg, hogy a lakosság a felújítási és tatarozás] munkákat el tudja végezni. Ezért kellene megfontolás tárgyává tenni, hogy a megye sajátos helyzetét figyelembe véve az elszállítás arányain legalább a második és harmadik negyedévben a mi javunkra változtassanak az illetékesek. Van-e más megoldás ? A téglagyártás jelenlegi helyzete mindenesetre felhívja a figyelmet arra is, hogy bizonyos mértékig elhanyagoltuk az ópítőalap- anyag-iparnak ezt az ágát. Az igényekkel nem állt arányban a beruházások mértéke. Tény, hogy a mezőberényi beruházás jelentős összeget vont el a vállalattól, de ez mindössze egyetlen gyárunkat érintette. A téglagyártás jelenleg is olyan veszélynek van kitéve, mint az időjárás. Ezen egyetlen módon lehet változtatni, ha növeljük a szárítószínek nagyságát. Ügy érezzük, itt sem teljesen megnyugtató a helyzet, hiszen alig 10—15 százalék az a szárítószínkapacitásnövekedés, ami az utóbbi években történt. Most biztató kísérletekről hallottunk. olyanról, hogy Orosháza környékén több termelőszövetkezet saját eiőból megpróbál a már majdnem feledésbe merült szénporos téglaégetés útján építőanyagot nyerni. Ez is segít valamit. Jó lenne, ha olyan kísérleteket is folytatnánk, amely a jelenlegi téglagyártáson már túlmutat. A Szilikátipari Tudományos Egyesület napirendjére tűzte a panelgyártást. Ehhez javasolnánk azt, hogy Hódmezővásárhelyein néhány évvel ezelőtt kikísérletezték az üvegragasztásos téglagyártást, amely azért nem fejlődhetett tovább, mert nem állt rendelkezésükre csak Salgótarjánban üvegpor. Orosházán ez az adottság megvan. Dicséretes tett lenne, ha a Szilikátipari Tudományos Egyesület felkarolná ezt az újítást és talán a panelgyártáshoz új ötletet adnának. Ez is segítené a jelenlegi téglahiány megoldását, s segíthetné a családi házak építésének megvalósítását Dóczi Imre Elődeink A XIX. század végén és a XX. század elején a sanyarú helyzetből fakadó agrárszocialista megmozdulások — Békés és Csanád megyékben — joggal vívták ki azt a megnevezést, hogy „Viharsarok”. Sok vihar elzúgott ebben az időben, mely kifejezte az itt élő nincstelenek, agrárproletárok elkeseredését és küzdelmét a valamivel biztosabb élétért. Ezeknek az időknek forradalmi indulata érződött Békésen is 1906-ban a nagy aratósztrájk idején. Hatvan év távlatából eleg nehéz az eseményekből egy teljes képet összeállítani. Ebben legjobban azok az emberek tudnak segíteni. akik a több száz sztrájko- lóból negyedmagukkal ma még Békésen élnek. Hogyan is emlékeznek ezek az egyszerű idős parasztemberek az eseményekről ? Kispál Imre 84 éves, fizikailag és szellemileg teljesen friss ember. Életét ma is csak munkában tudja elképzelni. Visszaemlékezését öröm volt hallgatni. — Katonaidőm kitöltése után, 1906-ban, Péter-Pal napján álltam ki én is aratni a békés-vizesfási uradalom almári részén. Elég sokan voltunk, volt vagy 162 aratópár. A gabona nagyra megnőtt, jelentős része megdőli. Még mielőtt felfogtuk volna a területet — nem tudom kitől —, elhangzott, nyomában hogy senki se vágja a gazba a kaszát, mert a dőlt helyett az állóból kérjük a részesedést, a tizenharmadik keresztet. A jelenlevő intéző rögtön hívta Empel tiszttartót, aki meg is jelent négy csendőrrel. Meghallgattak újból, majd azt mondták: Emberek, álljanak munkába, majd méltányoljuk kérésüket... Ezt a kijelentést azonban nem voltak hajlandók írásba foglalni. Mindenki várta a választ, ami nem is késett: a csendőrök mindnyájunkat durván kizavartak a határból. Mivel már késő délután volt, nem tudtunk hazaérni és az éjszakát az árok partján töltöttük. Közben megkerestek bennünket a környező uradalmak aratói, akik a mi tettünk alapján leálltak a munkával. Másnap a csendőrök a lakásokból szedték össze a kaszásokat, és velem együtt a régi uradalmi nagy malom raktárába zárták. Itt tíz napig szorongtunk csendőri őrizet mellett. Mellénk került még a tarhosi sztrájkolok egy része is. Voltak néhányan közülünk, akik fejet hajtottak és hajlandók voltak aratni. A fiata- labbjai azonban elmentek vasutat építeni, jó vészünk pedig a büntetés kitöltése után csak napi kétforintos aratást végezhetett. Ezután Vizesfáson és környékén a gróf úrék hallani sem akartak rólunk. Kiss Gábor 89 éves, jó egészségnek örvend, csak a lábai hagyják néha „cserben”. A jó hűst adó fa alatt emlékezik. — Amikor meghallottuk az almának bátor kiállását, mi is hetvenedmagunkkal javítást kértünk, mivel Tarhoson is dőlt volt a gabona. Azt kértük, hogy a minden tizenharmadik kereszt helyett 65 kilogramm búzát adjanak, no meg egy kilogramm szalonnát. Meg sem igen hallgattak, ehelyett bennünket is elzavartak. Majd a csendőrök betereltek a békési szélmalomba, ahol négy napig zárva tartottak. Bizony az 1906-os évben nagyon keserves kenyeret ettünk. Deák István 90 éves, beteges, a nehéz élet által megtört ember. Csendben, szép halkan tud csak néhány szót mondani.
