Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

196$. május 22. 4 Vasárnap Ä sajtó- és hírlapkiállítás érdekességet Kétszázhatvan éve jelent meg az első magyar újság edmti M/Uefmo Septhtgentefimo 'Deehnoi MERCURIUS VER1DICÜS HUN g"a R I Qjvár» five NcúfiauJof. qtctrt* ,J<tmarit. Elicio nobis Kórus Annus producic initia. Pert fii* cnimnofira F.qiKÍlns, qux Trans-Vagum ed An- nonar comporcacioncm urgendsm excurrerac, cü«n Csríáceutu Generalem Catnpi-MarfchaUum Heißer ptrvo con:f:«u Poíónium versus tendere intette. Jtirter, citato curíit eundem petíccute cft, qui ntS fpaws Issedi® bors Pcfonmm te reetpiffet, prouc anti duos A a. »os Mruiergim, it* hie tjjoq; in ctptivicacetn incidiflcc* felici- us tarnen tmhix res caßit, tub Cspicanco JevorU , quae perfidum ilium LeditU««* OtfAtjn olim apud nos Brigaderuos (qui »jurat* fide, poil PrscHum TtsattiDicnss td Caeiarlshos p.ofugit,) commilitonibus cm ábra trlgtnta triicidstii, vivőn* nobissccuür, Militia Prstsétatú «tnespIicabtU cum indignstspac patibulum tc furcam, acstequam vet ad Comcxodancem not!rum deducetetor« Conen turn ccnckmantc, 8c fix jam ipfe Commandant fervo. aem Militum micigare poterec. nift Jure Belli conviftam, qui insi qvqtn Pattis & Cönfedéi#tsosüt F'rodiccrem (pro quo Bcxit ee" ttlbut ad rosnuendasa raociis pasnni apud tosatn Miliciam Fratet X Car«­Az első magyar újság. Megjelent 1705-ben, a Rákóczi-szabad­ságharc hadiújságja volt. Ezt még latinul írták a külföldi ud­varok részére. A városi tanács dísztermeiben rendezett sajtókiállításon látha­tó az első magyar újságról ké­szült fénykép. Ennek érdekessé­ge az, hogy kerek 260 éve jelent meg, a Habsburg-ellenes függet­lenségi harcok korában. A Rá­kóczi szabadságharcban született meg a magyarországi sajtó, s út­ja legszebb szakaszaiban a nem­zeti szabadságküzdelemmel szoro­san összeforrva vezetett a ma­gyar nép teljes felszabadításához. Az első magyar újság első szá­mát 1705 áprilisában nyomatta ki Sszterházy Antal kuruc generá­lis MERCURXUS HUNGARICUS címmel, a további számok anyagá­nak összegyűjtését és kiadását maga a fejedelem, II. Rákóczi Ferenc rendelte el. A kuruc szabadságharc újság­jából — amely címét később MERCURIUS VERIDICUS EX HUNGARLA-ra (Igazmondó Ma­gyar Mercuríus) változtatta, az 1705 és 1710 közötti évekből ösz- szesen hat szám maradt fenn. Amikor 170<3. június 16-án Rákóczi átkelt a határon és a Kiss Albert és Esze Tamás ve­zette jobbágyfelkelés élére állt, Rákóczi már tudatában volt a könyvnyomtatás, a sajtó óriási jelentőségének. A szabadságharc megindulásaikor az ország népé­hez, majd — első sikerei után — külföldhöz nyomtatott kiáltványt intézett. A MERCURIUS 4—8 oldalas példányai nem voltak sorszám­mal ellátva, a megjelenés dátu­mát sem tüntették fel rajtuk: minden hírt külön bekezdésben hoztak s a bekezdés felett olvas­ható a hír kelte meg a helye, ahonnan közölték. A külföldi újságok is csak így, rovatok és szerkesztői vélemény nélkül sorolták fel ekkor a híre­ket: az volt a lényeges, hogy magukból a hírekből a hadjárat­ra nézve kedvező jelentéseket megtudhassa az olvasó, ezzel a MERCURIUS megcáfolhatta az osztrák újság hazugságait. De a MERCURIUS nyíltan is ki­mondta véleményét az osztrákok durva hadviseléséről, különösen Heister és Rabutin császári tá­bornokok kegyetlen kivégzéseiről, amelyek a császári seregnek egy- egy városba való benyomulását követték. Rabutin. tábornok halá­lát pedig ezzel a megjegyzéssel közli: „Adj Uram örök nyugo­dalmat neki és szabad utat a másvilágra minden németnek.” A szabadságharc bukásával Rákóczi hadiújságja is befejezte ötesztendős dicsőséges pályafutá­sát. E cikk keretében mutatjuk be a békéscsabai sajtókiállításon látható első magyar újság egyik számát, amely 1710. január 4-én jelent meg. Ennek eredetijét az Országos Evangélikus Könyvtár­ban őrzik. Az Üj várnöl keltezett tudósí­tásban két érdekes ihír olvasható. Ennek magyar fordítása a követ­kező: „Ez az esztendő jól kezdő­dik, mert a lovasságunk, amely a Vágón túl a gabona begyűjté­sének szorgalmazására vonult ki, észrevette, hogy Heister császári generális kíséretében Pozsony felé igyekszik. A lovasságunk gyors menetben üldözőbe vette, aki, ha délig nem vonul be Po­zsonyba, úgy járt volna, mint két évvel ezelőtt Starhenberg, ő is fogságba esett volna. Még szerencsésebben ütött ki a dolog egy másik lovascsapat­nak, amelyet Jávorika kapitány vezetett. Ö a hitszegő Ocskay Lászlót, a mi régebbi brigadéro- sunkat, aki esküszegő módon a trencséni csata után a császá­riakhoz szökött, harminc katoná­jának lekaszabolása után élve el­fogta. A várvédő katonaság nagy fel­zúdulással követelte, hogy kínoz­zák meg és húzzák karóba, még mielőtt a parancsonkságra vi­szik. Jávorka alig tudta a kato­naság felháborodását lecsillapí­taná. „A haditörvényszék Ocskayt, mint a hazánk és szövetségeseink méltatlan árulóját, halálra ítélte és a mai napon hóhérkézzel le­fejeztette.” „Érte, a halálbüntetés csökken­tése érdekében térdre esve kö- nyörgött öccse, (Ocskay) Sándor, a mi alezredesünk, az egész ka­tonaság előtt.” (Nyilván ezért módosította a haditörvényszék íté­letét a fejedelem lefejezésre.) A sajtókiállítás iránt város­szerte, de a megyében is nagy érdeklődés nyilvánul meg, eddig az iskolák tanulóinak százai és a dolgozók ezrei tekintették meg. A kiállítás május 22-én, ma vasárnap este 8 órakor zárja be kapuit. Ugróczky Mihály A gazdák felelőssége Két ember esetét monda-! nám el. Lehetne többet is, mert a szerkesztőség panaszos levelei között akad több hasonló. De ta­lán elég példaként a kettő. Az első egy méhkeréki gépko­csivezető története. Ott helyben a tsz tehergépkocsiját vezette hosz- szú ideig. így egyet s mást lá­tott, ami nemcsak őt, hanem má­sokat is felmérgeit, sőt — követ­kezésképpen, mert rosszul ment a sok visszásság miatt a gazdál­kodás — a párt járási bizottságá­nak is munkát adott, amely a maga eszközeivel próbált segíteni a bajokon. De most nem ezekről van elsősorban szó, hanem a gépkocsivezetőről. Jelez­te ő gazdasági vezetőknek, társa­dalmi embereknek, hogy ez és ez van, látta, így történt és úgy történt — és hogy a rosszat meg kell szüntetni. Hogy igaza volt, bizonyítják a rendőrségi vizsgá­latok is: két év alatt különböző visszaélések és hanyagságok mi­att nyolcszor (!) kellett nyo­mozást elrendelni. Csakhogy ezek a rendőrségi vizsgálatok sem hoz­ták meg a kellő eredményt, azt, hogy helyrebillenjen a tsz gaz­dálkodási egyensúlya Befejezés előtt valahogy mindig „me gre­kedt” az ügy, a felelősségre voná­sok pedig többnyire elmaradtak. Igaz, volt vezetőcsere is, de azért azok, akiken múlott, hogy ha- nyatlani kezdett a közös gazda­ság, mindig kiestek a szórásból... Mondom, bosszantotta a sok baj a tagokat. A gépkocsivezetőt is. Amíg bízott, hogy majd csak lesz hatása szavának, addig nem is hagyta nyugton a lelkiismeret. Ment, mondta, kérte, hogy ilyen és ilyen visszásságokat lát, pró­bálják azt megszüntetni. Aztán, részben beleunt, részben őt is megunták. El kellett mennie a tsz-ből, másutt keresett magá­nak munkát. De nyilvánvaló, hogy az emberben ez az eljárás nem szülhet jó hatást. Műn* párttag, kezdett elmaradozni a taggyűlé-i sekről, közömbösen vett maga körül mindent. Megkérdezték. Nem szólt vagy csak szűkszavúan odamondta: „Nem tudom, vrni-e értelme, hogy menjek...” Nem ér­tették meg. Olyannyira nem, hogy — már amikor Békéscsabán dol­gozott — a városi pártbizottság­nak kellett megvizsgálnia ügyét, melyet aztán „törléssel” zár­tak. Egy kommunista kihullt a sorból. Nagy kár! Nem kellett volna a gépkocsivezetőnek annyi­ra vi sszavomünia, hogy ilyen kö­vetkezménye legyen a dolognak. De nézzük meg a másik oldal­ról is. A sok szó, a sok kérés és könyörgés, hogy ne úgy menjenek a dolgok, ahogy akkor ott a tsz- ben mentek — ha ez meghallga­tást kap, kihullt volna-e a párt soraiból a gépkocsivezető? Ha el- kényszerítése helyett inkább a hi­bákat „tanácsolták” volna el, akkor a gépkocsivezető még most is a párt tagja lenne! Nem azzal értünk egyet, hogy a kommunista ilyen választ adjon azért, mert a hibák feltárása után nem történt intézkedés. Szó sincs erről, mert ezt csak elítélni lehet egy párttag magatartásában. Azonban az inte­lem, hogy hiba van a munkában — az mégsem éppen a hiba fel­tárójának kell, hogy a nyakába „szakadjon”! A gépkocsivezető felelősségér­zetből, a közös megvédéséért tet­te, amit tett. Hát akkor miért ő húzta a rövidebbet? A másik történet. Nyug­díjas már a régi Hofher-gyári vasmunkás. Most Gerlén lakik, ott telepedett le. Amikor a múlt évben olyan nagy hűhót csináltak I egyesek a Wenckheim grófnő lá­togatásának, sajnos, még a párt­vezet őségpn beiül is egyesek, ak-l kor megharagudott az idős elv­társ. Azt mondta: — Hát ha ti volt cselédek ilye­nek vagytok, akkor közétek sem megyek. Mire való dolog, hogy így végigudvaroljátok azt, aki azelőtt még a kenyeret is kivette a szá­tokból. Micsoda volt cselédeik vagytok ti...?! Nem ment a taggyűlésékre sem ezután, pedig igazán aktív ka­tonája volt addig a pártszerve­zetnek. Persze, ő is a lehe­tő legrosszabb megoldást válasz­totta a sértődéssel. Pontosan ellenkezően kellett volna tennie. Nagy mozgalmi tapasztalatával, a Horthy-börtön keserves történe­teinek felidézésével győzködnie kellett volna azt a néhány volt cselédet, akit megtévesztett Ena grófnő mostani „óriási cselédsze- retete”. Jobb lett volna így, illetve jobb lenne még most is, hiszen még nem hagyta el a pártot, csupán visszavonult. Pedig erejéből, ér­telméből még nagyon sok futná. De az ember, a kommunista fe­lelősségét, társadalomféltését ez az eset is példázza. Ezért kellene szólni ezekhez az emberekhez. Ne taszítsuk el, és ne engedjük őket sem, hogy önmagukat taszítsák el a társadalomtól. Ha ők féltik rendszerünket és óvják — szólás-mondás sze­rint — még a széltől is, akkor mi is óvjuk őket meg mindentől, ami az eltávolodást, a sorból kihullást hagyná maga után. Mert hiszen ők mint a dolgozó osztály tagjai, felelős gazdái akarnak lenni tár­I sadalomépítésünknek. Varga Tibor Barátságunkat tovább erősítjük Magyar—szovjet barátsági nap Biharugrán A Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság meghívására régi kedves szovjet vendégek érkeztek me­gyénkbe, Alexej Korzin, a Szovjet Híradó főszerkesztője és Á. Jugov, a Híradó szerkesztője. A vendé­geket csütörtökön Békéscsabán a Hazafias Népfront megyei szék­házéban meleg barátsággal fogad­ták, majd Vichnál Pál, az MSZBT megyei titkára társasá­gában Biharugrára mentek. Itt a község és a járás vezetői üdvözöl­ték a vendégeket, majd megis­merkedtek az óvoda és az iskola életével. Csónakkirándulást tettek a halgazdaság taván, megszemlél­ték a termelőszövetkezet gabona­tábláit és este a gazdaság kultúr- otthonában a tavaszi békehónap keretében rendezett barátsági es­ten vettek részt. Raj ki Tóth Lász­ló tanító ünnepi beszéde után Korzin elvtárs magyar nyelvű felszólalásában ismertette a szov­jet nép békeharcát, és beszédét a magyar és szovjet nép barátságá­nak éltetésével fejezte be, melyet a több mint száztíz főnyi hallga­tóság nagy tapssal fogadott. Magyar—bolgár barátsági napok megyénkben A tavaszi békelhónap kereté­ben jól sikerült magyar—bolgár barátsági napokat rendezett a Hazafias Népfront megyei bizott­sága. Ebből az alkalomból pénte­ken Békéscsabára érkezett Lju- ben Szecsanov, a Bolgár Kultú­ra helyettes igazgatója és Dimit- ra Szuvandzsieva, a Bolgár Kul­túra titkára. A kedves1 vendége­ket meleg barátsággal fogadták a Hazafias Népfront megyei bi­zottságán. Pénteken délután Gesztre lá­togattak el a vendégek Vichnál Pál, a Hazafias Népfront megyei bizottsága munkatársának társa­ságában. A bolgár vendégek meg­tekintették a Tisza grófok egy­kori kastélyát, ahol ma iskolások tanulnak igen jól felszerelt tan­termekben. A tágas parkban sé­táltak, gyermekekkel ismerked­tek, este pedig részt vettek a mo­ziban rendezett magyar—bolgár barátsági esten. A geszti ünnep­ségen a bolgár nép életéről, eredményeiről beszélt Ljuben Szecsanov igazgatóhelyettes és később bolgár filmet vetítettek. Szombaton Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumba lá­togattak el a bolgár vendégek, délután pedig Gerendás községbe. Takácsssövőssékkel rendelkeső dolgosokat AZONNAL FELVESZÜNK. SZÖNYEGSZÖVÖ HÁZIIPARI SZÖVETKEZET GYULAI RÉSZLEGE OKTÓBER 6. TÉR 6. SZÁM. ____ 48626 A csongrádi Petőfi Tsz vezetősége értesíti az érdeklődőiket, hogy Csongrád, Tanya 570 (saroktanya) szám alatt, a tsz központjában levő fűrésztelepen bármely mennyiségben ál­landóan vállalja épület, bútor és szerszámrönkfának gerenda, horogfa, tetőléc, deszka és egyéb fűrészárura való felvágását. Ugyanitt fűrészpor korlátlan mennyiségben kapható. Telefon: 66. 606

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents