Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-18 / 116. szám

UM. május 18. 5 Szerda Családja: a nevelőtestület meg a tanulók Tizenkilenc éves voltam, ami­kor kezemben a tanítói oklevéllel először léptem tanulók közé. Úgy éreztem magam, mint akit vízbe dobtak: 120 gyerek nézett rám kí­váncsian, valóságos tenger az ap­róságokból. Alig telt el egy hó­nap, jött a tanfelügyelő. Summa summárum. nem tudtak a gyere­kek semmit, mégis gratulált a lá­togató ezekkel a szavakkal: „Gratulálok, kisasszony, jó tanító lesz magából. Hogy a csudába tudta megtanulni ennek a sok gyereknek a keresztnevét?” Hát így kezdtem ezelőtt 38 évvel — sóhajt egyet, aztán elmosolyodik. — Azóta egyfolytában tanítók, nevelek, s a gyerekeket_ változat­lanul keresztnevükön szólítom. — Azt hallottuk, hogy a kasza­peri iskola a járás egyik legtisz­tább intézete, a gyerekek illedel­mesek, fegyelmezettek... — Hosszú, türelmes nevelői munka eredménye ez. A tantestü­let egysége, derűs nyugodtsága, s nem utolsósorban munkaszerete­téinek eredménye, hogy már a gyerekek sem tűrik a szemetelést, a maszatos falakat. A kis közös­ségek túlnyomó többsége szigorú­an leinti azt a tanulót, aki vét a rend ellen. Meg is kaptuk a Tisz­ta, rendes iskola kitüntető címet. — Mióta igazgatja az iskolát? — Mindössze két esztendeje, de hosszú évek sora óta itt élek a faluban, mindenkit ismerek, sok szülő tanítványom volt, s most a flatszázhatvanan vettek részt Sarkadon a politikai oktatásban - 360 vitatkozó a cukorgyárnál _ A gimnázium és az ÁMG fiataljai az élen (Tudósítónktól) Sarkadon a községi pártbizott­ság titkárának, Kesztyű Lajos eivtársnak tájékoztatása szerint az elmúlt oktatási évben a kü­lönböző politikai oktatásokon az átlagos megjelenés 71,6 százalé­kos volt. Különösen a vízügyiek­nél, valamint a területi pártszer­vezeteknél, ezenkívül a termelő- szövetkezetek közül a Haladás Termelőszövetkezetnél dicséretes a pártoktatáson való részvétel, örvendetes, hogy az oktatási évad alatt a hallgatóknak csupán 6,8 százaléka hagyta félbe tanulását. Itt is több objektív tényező játszott közre, hiszen a gyárnál a három műszakos üzemeltetés, va­lamint az árvízvédelem sok elv­társat megakadályozott a tovább­képzésben. A különböző oktatási formák tananyagát több mint 660-an vet­ték át. Tizenöt szervnél 35 sze­minárium működött. Mint a párt­titkár erről tájékoztatást adott, a tananyag megvitatását általában az aktivitás jellemezte. És ott, ahol a propagandisták jól felké­szültek, és témájukat is az adott helyzetnek megfelelően, a politi­kai, gazdasági és ideológiai kér­désekben felmerült probléma alapján tárgyalták, ott még job­bak voltak a szemináriumok és a konferenciák. A cukorgyárnál Építkeznek a pedagógusok Országszerte osztatlan lelkese­déssel fogadták pedagógusaink azt a rendelkezést, amely lehetővé tette számukra azt, hogy házépít­kezésre kedvezményes kölcsönt kaphatnak. A nagyszámú igény­lő közül a közelmúltban hét peda­gógus kapta meg az építkezési en­gedélyt, illetve a kölcsönt. Csa- nádapácán három. Pusztaföldvá­ron kettő, Gerendáson és Nagy­szénáson pedig egy-egy új lakás épül. A felszabaduló szolgálati lakásokat azok a pedagógusok kapják, akik erre legjobban rá­szorultak. például az egész oktatási időszak alatt 362 személy, szólt hozzá a kü­lönböző témákhoz, a gépjavító állomásnál pedig 202-en. A pártalapszervezetek több al­kalommal tárgyalták a pártokta­tás helyzetét, a cukorgyárnál 4. a kendergyárnál 5, az fmsz-nél 3 alkalommal került a taggyűlés elé az oktatás színvqnalának ér­tékelése. A községben négy helyen volt önálló KISZ politikai oktatás, és a gimnázium, valamint az ÁMG fiataljai érték el a legjobb ered­ményt. Cs. V. I fiát vagy a lányát szintén a mi iskolánk tanítja írásra, olvasásra, számolásra. Az igazgatóhelyettes, egy 35 év körüli férfi topog mellettünk az irodában, majd elnézést kér, hogy zavar egy pillanatra bennünket. — llus néni, drága, elvettem onnan a 10 forintot és akkor én megyek. Kezét csókolom ... — Szervusz, kisfiam, jó munkát — bólint barátságosan az igaz­gatóhelyettesnek ... — s én egy kicsit elgondolkodom ezen a ba­rátságos kapcsolaton, és azon az anyás derűn, amit Faragó József- né, a kaszaperi általános iskola igazgatója áraszt magából. — A felsőbb szervek elismer- ték-e azt a szívós munkát, s a szívós munkának azt a szép ered­ményét, amivel iskolájuk dicse­kedhet? — Tavaly a járási művelődés- ügyi osztály felterjesztett az Ok­tatásügy Kiváló Dolgozója ki­tüntetésre ... — elhallgat. — És? — Megkaptam a kitüntetést — mondja egészen szerényen. — Egy tapasztalt pedagógus, aki 38 esztendeje tanít, s kiválóan végzi a munkáját, hogyan látja ma a falusi oktatás gondjait? — Sokat beszélünk arról, hogy a falusi iskolások hátrányban vannak a városi iskolásokhoz mérten. Ez nem abból adódik, mintha különbség lenne az okta­tás színvonala között; a gyerekek sem butábbak. Hanem abból, hogy az őszi, tavaszi munkák ide­jén a szülők reggeltől estig dol­goznak, s az ellenőrzés a minimá­lisra csökken vagy teljesen hiányzik. Ezt is megpróbáljuk át­hidalni: a korrepetálásokkal, saz órákon való „súlykolásokkal” igyekszünk elevenen tartani a gyermekekben azt a tudást, amit a pedagógiai szempontból legter­mékenyebb időben, a téli hóna­pokban adtunk a gyermekeknek. — Család van-e? — Én özvegyasszony vagyok, a gyerekeim felnőttek, elszéledtek. Most ez a családom: a tantestület meg a tanulók. Ternyák Ferenc Fehér ing vagy olajos kéz? Gyakran, amikor látom a mai jól táplált és jól felöltözött gye­rekeket, eszembe jut Móricz Zsigmond szomorú sorsú Ár­vácskája, aki hűvös nyári reg­geleken puccosan őrizte „neve­lő’ szüleinek teheneit kint a határban. Ilyenkor mindig arra gondolok, ha semmi mást nem valósított volna meg a mi rend­szerünk a szociális intézménye­ken kívül, még akkor is kivívná az utókor elismerését. A fóti gyermekvárosban csaknem ezer gyermek lelt otthonra és szerte az országban hány ilyen jellegű intézmény van? Gyulán a volt grófi kastély lett az ilyen gye­rekek meleg otthona. Arról azonban, hogy az el­hagyott gyerekek száma nő, nem az állam tehet, sem maguk a gyerekek, hanem mi, felnőttek. A múlt, hetekben egy anyá­val beszélgettem, akinek az élet­ben minden sikerült, csak az első házassága nem. Értelmiségi munkát végez, jól keres, szép lakása van, jó férje (másod­szor kötött házasságot), szép, okos kislánya (az első házassá­gából), munkahelyén' szeretik. Egyszóval, boldog volna, ha a kislánya is annak érezné ma­gát. De a nyolcéves Marika nem boldog. Hiába halmozzák el szülei szép ruhával, szeretettel. Gyakran minden bevezetés nél­kül sírva fakad és azt kérdezi az anyukájától, hol van az ő „igazi” apukája? Szerencsére a „mostoha” meg­értő, gyermekszere tó ember, aki Ma már természetesnek tart­juk, hogy műszaki, gazdasági ve­zetőinknek alapos szakmai — és természetesen politikai, vala­mint általános — képzettségük legyen. Sőt az elméleti megala­pozottság már nemcsak a leg­felsőbb vezetőkre, hanem a technikusokra, művezetőkre is érvényes követelmény. Tény, hogy bizonyos vonatkozásban megszaporodtak az irányítás át­tételei, bonyolultabbá váltak egy-egy nagy vállalat szerveze­ti sajátosságai. Ez a jelenség — többek között — együtt jár he­lyenként azzal, hogy megnőtt a távolság vezetők és vezetettek között. Vajon törvényszerű-e, hogy távolabb kerüljenek a műhelyek az irodáktól? Talán mondjunk el egy példát. Importált gyári berendezést sze­reltek fel egyik üzemünkben s a gépek beállítását a szállító cégtől jött szakemberek segítet­ték. A külföldi mérnökök — mi­közben munkaruhában, nyakig olajosán forgatták a csavarkul­csot — nagyon csodálkoztak azon, hogy nálunk egyes szak­emberek fehér ingben, nyakken­dőben, tiszta köpenyben és fő­ként — tisztes távolságból — szemlélik csak a munka nehezét. Náluk, úgymond, lehet bármi­lyen magas a képzettsége vagy még oly tekintélyes a beosztá­sa valakinek, ha szükséges — s a munka érdeke megkívánja —, nem rest csavarhúzóhoz nyúlni. Szerencsére, általában a mi műszaki embereink sem restek. Akadnak azonban üzemek, vál­lalatok, ahol kínos pontossággal igyekeznek betartani a szolgálati utat. Különleges világnapnak számit, ha az igazgató vagy a felsőbb vezetés egyik-másik embere lemegy a műhelybe. Rendjén van ez így? Lehetséges — sőt bizonyosra vehető —, hogy nem születnek korszakalkotó ideák, világot ren­gető műszaki elképzelések ab­ból, ha a főmérnök öt percet be­szélget az esztergapad gazdájá­val. Mégis fontosak, elkerülhe­tetlenek az efféle közvetlen ta­lálkozások. Tény, hogy a gép mellett dolgozó nem olyan szé­les perspektívából látja az üzem feladatait, mint a vezető, más­részt viszont az íróasztal mellől is másként festenek a dolgok, mint a műhelyből. Gyanakodni lehet rá, hogy éppen a két né­zőpont egyeztetése révén alakít­ható ki a harmadik, amelyik legjobban megfelel az üzem ér­dekeinek, számításba veszi a munkások elképzeléseit s bizto­sítja egy-egy közösség hatékony fejlődését. Gond, baj, megoldani való kérdés rendszerint akad bősége­sen mindenütt. S a tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal köny- nyebb kilábalni a nehézségek-, bői, túljutni a „meleg” helyzete­ken ott, ahol az elzárkózottság, a rideg tekintély-elv helyett ér­tő és barátságos munkakapcso­lat van a dolgozók különböző kategóriái között. Ilyen légkör­ben könnyebb alkotni, s ezt dik­tálja a szocialista demokrácia eszménye is. (vajda) Sikeres véradónapok Békésszentandráson és Ecsegfalván Egy mai „Árvácska“ mindent elkövet, hogy a kis Marika felejtse el az „igazit”. Egy alkalommal, amikor Ma­rika ilyen lelki krízisbe esett és nekiszegezte édesanyjának a kegyetlen kérdést, hogy hol van az „igazi” édesapja és ha él, miért nem ír neki soha, a férfi azt tanácsolta az asszonynak, hogy írjon urának. Tudassa ve­le, mennyire vágyódik utána kislánya, adjon életjelt magá­ról, írjon kislányának egy pár sort. Az asszony eleinte habozott, de aztán belátta, hogy gyerme­ke érdekében írnia kell és írt. Értesítette volt férjét, mennyi­re szeretne kislánya hírt kapni róla, találkozni vele. A férfi, aki vezető pozíciót tölt be egy ipa­ri párosban, elég sok idő múlva írt a kislánynak és kilátásba helyezett egy találkozót. A kis Marika, aki még soha nem látta az édesapját, amióta emlékezni tud, ujjongott a bol­dogságtól. Végre meg fogja lát­ni, találkozni fog édesapjával' De a távoli apja nem tartotta be ígéretét. A kis Marika nap­ról napra szótlanabbá és bús- komorabbá vált. Az asszony új­ból írt volt férjének, most már bátrabb hangon. Arra kérte, ha már nem küldte meg soha azi, Az utóbbi napokban ismét több helyen tartottak véradónapot. így Békésszentandráson, Ecsegfalván és a Sarkadi Cukorgyárban, illet­ve kendergyárban. Mindhárom helyen igen szép számmal jelent­keztek a véradók. A Sarkadi Cu­korgyár és kendergyár közös vér- adónapján 160-an összesen 50 li­ter vért adtak. A véradóknak ajándékműsor­ral kedveskedtek s ez már me­gyénkben hagyománnyá válik. Békésszentandráson a gyulai táncfesztiválon ezüst díjat nyert amire a törvény kötelezte, legalább most, amikor a kislány annyira ragaszkodik hozzá, ne gyilkolja meg a lel­két. A levél hatásos volt, a fér­fi kijelölt egy időpontot, ami­kor találkoztak a debreceni vas­úti vendéglőben. Elegáns volt és kimért. A kislányra kiábrán­dítóan hatott. Az asszony igye­kezett eloszlatni az apa és a kislány között alakult ridegsé­get. De nem sikerült. A kis Marika csalódottan nézte az előtte ülő idegent. Az volt az érzése, hogy az nem lehet igazi. Talán jobb lett volna, ha soha­sem találkoznak. A férfi is megérezte, hogy kislánya számára ő már csak egy idegen marad. Süteménnyel és málnával tráktálta s végül elvitte a könyvesboltba, hogy va­lami ajándékot vegyen neki. Két könyvet vásárolt. Az egyik könyv Móricz Zsigmond Ár­vácskája volt. Mintha szimbólumnak szánta volna, hogy még mindig van­nak árvák, akiknek azonban nem a ruha és étel hiányzik, hanem a meleg szülői szeretet. A kis, Marika kiábrándultán tért haza, mégis az apjától ka­pott könyveket mint valami kincset, úgy őrzi. Lehet, ha felnő, ezek a köny­vek fogják emlékezetébe idézni, milyen rideg, önző apja volt neki, s mennyire nem szabad egy szülőnek ilyen felelőtlenül viselkedni gyermekével szem­ben. Ivános Illés Szabadkígyósi Mezőgazdasági Tanintézet táncegyüttese adott színvonalas műsort. Ecsegfalván a füzesgyarmati táncegyüttes lé­pett fel nagy sikerrel a véradó­napon és ajándékműsorral ked­veskedett a részvevőknek. Mind­két helyen zsúfolásig megtelt a kultúrotthon és a közönség sok tapssal jutalmazta az együttesek műsorát. Vésztői származású festőművész tárlata Szeghalmon Vasárnap délelőtt a szeghalmi járási művelődési otthoniban Ga- labuczy Ágnes 39 olajfestményé­ből nyitnak tárlatot. Garabuczy Ágnes fővárosi fes­tőművész vésztői származású. Ott végezte általános iskolai tanulmá­nyait, majd művészeti középisko­lába került, végül diplomát szer­zett a Képzőművészeti Főiskolán. A szeghalmi járási művelődési otthon s a vésztői kultúrhijz meg­hívta, hogy egy szőkébb pátriájá­ban rendezendő kiállításon képvi­selje magát személyesen és ter­mészetesen műveivel. A fiatal mű­vésznő két évvel ezelőtt a Med- nyánszkd-terembeni tárlaton sze­repelt képeiből is bemutat jó né­hányat. BÉKÉSCSABAI LENIN TSZ MEGVÉTELRE KERES EGY DARAB HASZNÁLT cipész karos varrógépe! 48618

Next

/
Thumbnails
Contents