Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-17 / 115. szám

1966, május 17. 3 Kedd KÖRÚTON a Biharugrai Halgazdaságban Milyen ds egy hétköznap a Bd- hflirugrai Halgazdaságban. Ez ér­dekelt. Körútra indulok hát. A kacsákéi te tőben Reményi Józsefné keütetésvezietJŐ fogad. A délutáni napfény beszűrődik a tágas terem ablakain, ahol Pércsd Jánosaié és Varjú Lajosné dolgozik. A gépek monoton egyhangúsággal zúgnak, néha-néha kattannak egyet. Automata biztosítja aiz állandó hőfokot a gépekben levő tojásofc­— Eddig több minit 128 000 da­rab tojást raktunk gépbe — mond­ja Reményűié — és 105 260 kis­kacsa kelt ki. Tavaly tojáspenész miatt a keltetésd átlag 76 százaié- léikos volt, ez évben 82 százalé­kos. Ez az eredmény jónak mond­ható és azzal magyarázható, hogy jobb a törzsállomány elhelyezése. Naponta érkezik a törzsállomány­tól a friss kacsatojás, átlagosan 2500 darab. Évi tervünk 243 700 tojásból 177 900 naposikaesa át­adása. A keltető előreláthatólag július végiéig üzemel. A keltető közvetlen szomszédsá­gában található az előnevelő-te­1 kották a tavakra. Az üresen ma­radt előmevelőket hetente tisztít­ják, meszelik, fertőtlenítik. Pilla­natnyilag is ezt végzi Molnár An- talné, Szilágyi Ilona, Serfőző Mi- hályné, Bagdd La josné és Cs. Nagy Irén. A központban is mindenütt se­rény munka folyik. Emdtt épül az új toulitúrház, amott tisztára sep- rik, csinosítják az «udvart. És a határban? Kísérőmmel, Tóth Lajosnévail kikerékpározunk a Ludas-tóhoz, ahol "a KISZ-brigád dolgozik. Itt a munkahelye Kiss Ernőnek, Pá­pa Lajosnak, Bazsó Lajosnak, Dán Jánosnak, Szilágyi Dezsőnek, Forrás Sándornak és Barabás Gé­zának. A brtgédszállás szépen tisztára meszelve a Halász-lak el­nevezést viseli, Ellőtte park, s a szökőkútból vékony sugarak tőr­nek fed. Most építenek a fiúk sa­ját részükre kerékpár- és motor- szánt. Éppen a halak és kacsák etetésekor érünk oda. íep. Jelenleg csupán egy reszeben van kacsa, a többiből már kiszál­Ipari tanulók és szakközépiskolások remekművei Vasárnap délelőtt 10 órakor Békéscsabán, a Munkácsy Mi­hály Múzeumban dr. Sebestény József, a megyei tanács mun­kaügyi osztályának vezetője ün­nepi szavakkal nyitotta meg a pályaválasztási kiállítást. A KISZ megyei bizottsága, a Békés megyei Pályaválasztási Tanács és a Szak- munlkástanuló-Initézietek megyei Igazgatósága közreműködésével rendezett bemutatót a szakmun­kástanulók, a műszaki és a szak­középiskolák diákjainak munkái­ból, vizsgaremekeiből állították össze. A kiállítás az érdeklődő közön­ség nagy tetszésére a legkülönbö­zőbb szakmák ifjú művelőinek hávatásszeretetét, ügyességét bizo­nyította remekbe készült munka­darabók, szép kidolgozású model­lek, ötletes szemléltető eszközök révén. A múzeumban a mezőgaz­dasági, vasiipari és műszeripar' szakmák, a Kullich Gyula Ipari tanuló-intézet tornatermében pír dig a könnyűipari — fa. texti cipő és nyomdaipari — tanulók kiállított munkái tanúskodnak ízlésről, hozzáértésről, szakmasze­retetről. elnöke megnyitó beszédet mond. Egy tetszetős ruhamodell Vésztőről. Csapó Julianna munkája. Megnézzük a törzsállományt. Nagyon szépek a kacsák, a törzs­állomány 3364 darabból áll s eb­ből 2857 a tojó. — Szokott-e néha a róka ideJo- pakodni?. — érdeklődöm Bagdi Viktortól. — Ide mái- kevésbé, mint a régi nádból készült és nádassal körül­vett törzstelepre. Különben is ki­írtuk: Rókának belépni tilos! — fordítja tréfáira a saót. Esteledik. A nemrég készült gép­javító színiben Pércsd János sze­reli, javítja a defektes teherau­tót. A raktáros éppen zárja az aj­tót, lejárt a munkaidő. Többen indulnak már hazafelé a napi munka után pihenni. Eltelt egy dcűgos hétköznap. Marik Mária Sri • "FI 'f * Liporelsoresz készítő A Körösvideki Egyesült Cipész Ktsz ebben az évben új termékkel jelentkezik. Az úgynevezett Kö­rös gyógysaandált állítják elő. Ennek az új lábbelinek érdekes­sége, hogy a talpét fából farag­ják. A fa talp a láb anatómiai fel­építéséhez idomul. A benne való járás kényelmes, biztonságos, láb­kímélő. Az állami áruházak egye­lőre 3000 pár gyógy szandált ren­deltek a kfsz-tői. Az új vonalú lábbeli rövidesen az üzletekbe ke­rül. Képünkön Báthori Miklósné ci- i pőfeüsőrósz készítő a gyógyszan- : dalhoz szükséges bőrkellékeket J igazítja. tilugarnitúra nádból. A Békési Kosáripari Vállalat tanulói készt tették. Fotó: Dupsi Képzett műszaki apparátust igényel szövetkezeteink erő- és munkagépparkja Megyénk termelőszövetkezetei­ben lényegében befejeződött az alapgépesítés. Jó néhány szövet­kezet pedig már csaknem komp­lett erő- és mtmkagépállomány- nyal rendelkezik a növényterme­léshez. Emellett most már mihd- jobban előtérbe kerül az állatte­nyésztés gépesítése, s mind több szerszámgépet igényelnek a javí­tó-, a kovács-, a bognár- és más műhelyek. Ezeken kívül mind na­gyobb gondot k4ll fordítani ez­után a külöhböző termények tá­rolását megkönnyítő gépek be­szerzésére is. Amint a fentiekből látható, rohamosan fejlődik a termelőszö­vetkezetek gazdaságainak gépesí­tése. Azonban ez ideig az erő- és munkagépek beszerzésével nem tartott lépést a műhelyek felsze­relése megfelelő szerszámgépek­kel és a gépek karbantartásához szükséges szervizberendezések beállításával. Egy cseppel sem ke­rült előtérbe eddig szövetkezete­ink jó részében az erő- és mun­kagépek, de az állattenyésztési, az öntözési és egyéb gépek munká­jának, karbantartásának irányí­tásához, ellenőrzéséhez szükséges műszaki apparátus beállítása. A szövetkezetek 60 százalékában mindezt nem biztosítja a jelenlegi gépcsoportvezetők szakmai fel- készültsége. Éppen ezért adott kii a megyei tanács mezőgazdasági osztálya egy javaslatot az appará­tus kialakításának módjához, a műszaki vezető gárda kialakítá­sához. Eszerint és a gyakorlati élet szerint is feltétlenül szüksé­ges, hogy minden szövetkezetben egy mérnöki képzettséggel rendel­kező műszaki vezető kerüljön, aki megfelelően tudja irányítani a gépek üzemeltetését, karbantartá­sát s meg tudja határozni, hogy milyen erő- és munkagépekre van szükség a szövetkezeti gazda­ság egyes üzemágaiban. A gépek szakszerű és minőségi munkájá­nak ellenőrzéséhez feltétlenül szükség van egy úgynevezett gé­pesítési agronómusra, aki bizo­nyos fokig mellérendeltje, bizo­nyos fokig pedig alárendeltje a műszaki vezetőnek. A gépesítési agronómus mellé a nagyobb szö­vetkezetekben feltétlenül szük­ség van — természetesen azokban a szövetkezetekben, ahol már gé­pesítették üzemágaik jó részét — gépesítési brigádvezetőre és kü­lön brigádszerelőre is úgy, mint ahogyan az a gyakorlat folyamán a gépállomásokon kialakult. Feltétlenül fontos, hogy felelős vezetője légyen a kovácsműhely­nek, a bognár- és asztalosműhely­nek, a gépjavítóműhelynek, az anyag- és alkatrészraktárnak, s a tpár kialakult vagy feltétlenül ki­alakítandó erő- és munkagép- udvarnak. Ezekben a műhelyek­ben csakis akkor tudják az ott dolgozók minden időszakra üzem­képesé tenni az erő- és munka­gépeket, a szükséges felszerelése­ket, ha képzett és mindenért fe­lelősséget érző műsizaki vezető irá­nyítja őket. Szövetkezeteink zö­me már több mint 25 erőgéppel rendelkezik egyenként, de nem ritka, amelyik 50—60-nal is. A szemlélet azonban — tisztelet a kivételnek — olyan, mint amikor csak 2—3 erőgéppel rendelkeztek, amikor is ezek irányításához nem kellett különösebb képzettség és gyakorlat. Most már nemcsak az szükséges elengedhetetlenül, hogy a szövetkezeti gépek munkáját, karbantartását mérnöki képesí­téssel rendelkező műszaki vezető irányítsa, hanem az is, hogy be­osztottjai, a különböző műhelyek vezetői is szakmájukat jól értő, képzett emberek legyenek. A megfelelő szakemberek munkába állítása, s felelősségteljes mű­hely- vagy csoportvezetői beosz­tása elég lassú még egy sor szö­vetkezetben. Azért, mert irányító tevékenységük, felelős beosztásuk nem jut kifejezésre megfelelő anyagi juttatásban. Ha szövetke­zeteink azt akarják, hogy zavar­talan legyen a munka valamennyi műhelyben, akkor ne sajnálják a műhelyvezetőktől az őket törvé­nyesen megillető 10—15 százalék többletjuttatást. * A magasabb bér kötelez. Többek között arra, hogy a kovácsműhelyek környé­ke ne legyen szinte járhatatla- nul tele különböző vasakkal, ki­mustrált szekér- és munkagép­alkatrészekkel, a bognárműhely környékén ne heverjen szana- széjjel az időjárásnak kitéve az értékes szerszámfa stb. Ezek után időzzünk egy kicsit a gépudvar kialakításánál és a gépudvarfelelős személyénél. Ed­dig az volt a gyakorlat szövet­kezeteinkben, hogy a sok száz­ezer avagy egymillió forintnál is többet érő erő- és munkagépek­nek nem volt felelősük. A trak­torosok egy része' otthagyta az egyes munkagépeket, ahol mási­kat kapcsolt az erőgépre, legin­kább a földeken vagy jó esetben valahol a major egyik zugában. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya már tavalyelőtt kezdte sürgetni szövetkezeteinket, hogy alakítsák ki a gépudvart. Eddig mintegy 40 szövetkezet ismerte fel ennek jelentőségét a megye 160 szövetkezete közül. Azért ha­logatják a gépudvar kialakítását, mert pénzbe kerül a körülkeríté­se, s természetesen kiadást je­lent a gjépudvairfelelős beállítása is. Ám mi ez a kiadás ahhoz ké­pest. amikor nincs biztosítva az erő- és munkagépek megvédése, és konzerválásuk sem az időjárás viszontagságai ellen. Egy ráter­mett gépudvarfelelős arra is tud ügyelni, hogy például a vetőgé­peket annyi csoroszlyával, magle- vezeí-ő csővel húzassák be, ameny- nyivel kihúzatták. Így aligha for­dulna elő olyan eset, mint egyes helyeken, hogy a négyzetes kuko­ricavető gép tömörítőkerekek nélkül került vissza a földről. Az szinte általános gyakorlat, hogy az ekék kormánylemezei csak ad­dig fényesek, amíg szántanak, az­tán a rozsda marja. Azt mondani sem kell, hogy a kormányleme­zek ötszöri-hatszori berozsdásodá- sa több romlást jelent, mintha egész évben folyamatosan szánta­nának vele. Ilyen és hasonló példák követe­lik a gépudvar mielőbbi kialakí­tását és gépudvarfelelős beállítá­sát minden szövetkezetben. A gépudvarfelelős, a műszaki veze­tők. a gépesítési agronómus és más felelősök bére csak fillérek­nek számít amellett a hatalmas érték mellett, amit a gépek szak­szerű irányítása, karbantartása, az illetéktelenektől és az időjárás­tól való megvédése jelent. K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents