Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

19W. május 15. I 2 Vasárnap n Kairó Nasszer elnök alexandriai re­zidenciájában, Mámurában, szom­baton reggel az EAK elnöke és Koszigin szovjet kormányfő újabb megbeszélést tartott. Az eszmecsere során az elnök meg­hívta vendégét, ebédeljen vele. Részt vett az elnök ebédjén szovjet részről Gromiko külügy­miniszter és a delegáció több tag­ja, egyiptomi részről Amer mar­sall, Zakaria Mohieddin minisz­terelnök, valamint a kormány több tagja. Alexandria a szovjet, vendégek számára káprázatos fogadtatást rendezett. Pénteken egyébként is ünnep volt. Ez a mohamedán va­sárnap: ilyenkor az alexandriai nép a tengerpartra kirándul, csa­ládostól egész napra kiköltözik a híres Kornis pálmafái, színes napernyői alá. Most a szovjet vendégek köszöntésére annyian jöttek el, hogy a tengerparti úton alig lehetett mozogni: a nyitott gépkocsi, amelyben Nasszer és Koszigin egymás mellett állva, kalaplengetve fogadta a lelkes, üdvözlő kiáltásokat, negyven perc alatt tette meg azt a mintegy tíz­kilométeres utat, amely a Mo- harrem Bey-t a Raszel Tin palo­tával összeköti. A lépésben hala­dó gépkocsisorra valóságos virág­eső hullott, míg a fogadtatás hiva­talos színhelyétől a szovjet dele­gáció szállásáig ért. Az esti fogadáson Nasszer és Koszi gin pohárköszön tőjében a szovjet—egyiptomi barátságot méltatta. Nasszer elnök emlékez­tetett arra, hogy a régi Egyip­tom, amely idegenek gyarmata volt, egyáltalán nem léphetett kapcsolatba a Szovjetunióval. A független EAK viszont az impe­rializmus jármától megszabadul­va, olyan szoros baráti viszonyt épített ki a Szovjetunióval, amely minden válságon keresz- tülsegítette. Koszigin válaszában ismét kijelentette: a Szovjetunió, mint eddig is, ezentúl is minden téren az EAK oldalán áll. s az imperialisták semmiféle mester­kedése nem tudja megbontani a szovjet és az egyiptomi néo ba­rátságát. Nasszer elnök és a szovjet de­legáció hajón utazik Port-Saidba. Az elnöki jachtot, a „Horrejaat” az EAK haditengerészetének egy­FÉRFI ÉS NÓI 'segédmunkásokat, KŐFARAGÓKAT, MŰKÖVESEKET. MÜKÖCSfSZOLQKAT. KŐMŰVESEKET, Ácsokat ÁLLANDÓ BUDAPESTI MUNKÁRA FELVESZÜNK. VIDÉKIEKNEK SZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN: ÉRJ *43. SZ. AÉV BP. XI., DOMBÓVÁRI ÜT 19. (4-es, 47-es villamossal). 2(19 —Kosziéin •e Alexandriában Kádár János fogadta Max Reimannt ségei kísérik az alexandriai ki­kötőtől a Szuezi csatorna bejá­ratáig. A jacht fedélzetén tovább folyik majd a két elnök megbe­szélése. Port-Saidban vasárnap a láto­gatók megtekintik azt ez új vá­rosnegyedet, amelyet a hármas agresszió idején lerombolt házak helyén emeltek. Áthalad a gép­kocsisor azon az utcán is, ame­lyet most neveztek el Volgográd útnak. A tervek szerint a két elnök vasárnap megtekinti a kikötőt, a hajójavító-műhelyeket és a Szu­ezi csatornán átkelve Afrikából ellátogat Ázsiába is: a port- íuaadi part ugyanis már ázsiai terület. (MTI) Max Reimann, a Német Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára, aki részt vett a nyugat-európai országok kom­munista pártjai Becsben megtar­tott tanácskozásán, átutazóban Budapestre érkezett. Reimann elvtársat pénteken fogadta Ká­dár János, a Magyar Szocialista Sztrájkolnak Saigon Saigonban szombaton reggel merényletet követtek el Nguyen Csu dél-vietnami politikus, volt közép-vietnami rendőrfőnök el­len. Nguyen Csut háza kapujá­ban több lövés érte, s amikor, kórházba szállították, belehalt sérüléseibe. Hírügynökségi jelen­tések hozzáteszik, hogy az utób­bi időben több közép-vietnami politikus lett gyilkosság áldoza­ta. Az AFP saigoni amerikai kö­rökből szerzett értesülés alapján azt írja, hogy az amerikaiaknak nagy gondot okoz a íelszabadí- tási front befolyásának növeke­dése az amerikaiak által alkal­mazott vietnami munkások kö­zött. Mintegy 30 900 ilyen mun­kás van a különböző amerikai építkezéseken. A munkások kü­lönféle sztrájkokat tartottak, til­takozásul az ellen, hogy túlságo­san kevés közlekedési eszközt bo­csátanak a vietnami dolgozók rendelkezésére, hogy az ameri­kai alkalmazottak hátrányos meg­különböztetésben részesítik a vietnami munkásokat. Da Nang- ban például a feszültség oka a ■ a dél-vielnam koreai szakemberek által megkö­vetelt kemény munkamódszer volt. A Felszabadulás hírügynökség közlése szerint a dél-vietnami felszabadító hadsereg és a geril­lák áprilisi támadásaik során egy-egy esetben száz vagy még Vietnamha mentek... Moszkva ,,Minket ne keressetek. Már ön- nállóak vagyunk. Megyünk Viet­namba harcolni. Pavlik és Ólja.” —1 Ezzel a levélkével jelentkezett egy aggódó apa az egyik moszk­vai pályaudvari, rendőrségen. El­mondotta, hogy amikor feleségével a munkából hazatért, gyermekei­nek hűlt helye volt, s az asztalon találták az előbb idézett kusza so­rokat. A moszkvai rendőrség nyomban körtelefont adott le. Pavlik és hétéves húga régóta ké­szült a vietnami útra. Térképet szereztek be, egy táskára való kenyeret vásároltak és autóbuszon ■mentek az egyik peremvárosi vas­útállomásig. Ott egy éjszakát lép­csőházban kuporogva töltöttek el, majd vonatra szálltak. A Moszkvától 100 kilométerre levő Voszkreszenszk pályaudvarán belebotlottak nagynénjükbe, s az sürgősen visszavitte Moszkvába a „vietnami önkénteseket”. i munkások annál is több veszteséget okoztak az ellenségnek. Saigonban amerikai részről is elismerik a harci veszteségek nagyságát, egy szombati Reuter- jelentés szerint a múlt héten az amerikaiak háromszor annyi ka­tonát vesztettek, mint a dél-vi­etnami kormányhadsereg. Ezt azzal magyarázzák, hogy a Dél- Vietnamban állomásozó amerikai fegyveres erők létszáma most már megközelíti a dél-vietnami kormányhadsereg létszámát, más­részt az amerikaiak nagyszabású katonai műveleteket bonyolíta­nak le, messzebbre távoznak tá­maszpontjaiktól, mint Ky kato­nái. Hozzáteszik azonban, hogy a felszabadító erőkkel viszonylag ritkán csapnak össze, mert azok harci módszere nem a nagysza­bású csatározás. Dél-Vietnam tizenhárom püs­pöki kerületének papjai és vilá­gi személyiségei hétfőn katolikus kongresszust tartanak Saigonban. A kongresszus fő témája a vá­lasztási kampány lesz, nevezete­sen egy bizottság felállítása, amelynek az a feladata, hogy összehangolja a , katolikus szer­vezetek választásokat előkészítő tevékenységét. (MTI) Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára. A szívélyes, elvtársi légkörben lefolyt megbeszélésen részt vett Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Púja Frigyes, a Központi Bizottság osztályve­zetője. A két párt képviselői eszme­cserét folytattak a nemzetközi kommunista mozgalom és a nem­zetközi helyzet időszerű problé­máiról. A megbeszélések során a két párt között a megtárgyalt kérdésekben teljes nézetazonos­ság nyilvánult meg. Mindkét részről hangsúlyozták, hogy a nyugatnémet revansista milita- rizmus az Amerikai Egyesült Ál­lamok támogatásával fokozott erőfeszítéseket tesz az atomfegy­verek megszerzésére, ami súlyo­san veszélyezteti Európa és a vi­lág békéjét. A két párt egyetért abban, hogy a nyugatnémet imperialisták törekvései a legha­tásosabban az európai biztonsági rendszer megteremtésével hiúsít­hatok meg. ! A Magyar Szocialista Munkás­párt úgy véli, hogy az európai , bé­ke és Németország jövője szem­pontjából nagy jelentőségű a Né­met Kommunista Párt harca és teljes mértékben támogatja a le­galitásért folytatott küzdelmét. Az eszmecsere során a két párt képviselői foglalkoztak a viet­nami helyzettel. Megállapították, hogy a világ valamennyi haladó ereje támogatja az amerikai be­tolakodók ellen harcoló vietnami nép küzdelmét. * * * Max Reimann elvtárs, a Német Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára szomba­ton elutazott hazánkból. A POLGÁRI VÉDELEM SZEREPE III. A háborúja való tervszerű fel­készülésnek az a célja, hogy az ország bármikor szembe tudjon szállni a támadóval és atomfegy­vereivel megsemmisítő válasz­csapást mérhessen rá. A legrövi­debb idő alatt ki tudja vívni a győzelmet. Képes legyen mini­málisra csökkenteni az ellenség atomcsapásai által okozható vesz­teségeket és a lakosság megőrizze erkölcsi, politikai szilárdságát és győzniakarását. A felkészítés három fő részből áll: A fegyveres erőknek; az ország gazdasági életének; és a lakos­ság felkészítéséből. Vizsgálataink tárgyát a hátor­szág védelmének fogalmára szű­kítve rögzíthetjük, hogy ez azok­nak az aktív és passzív védelmi rendszabályoknak az összessége, amelyek az ellenség fegyveres erőinek a hátország ellen irányu­ló támadását vannak hivatva köz­vetlenül elhárítani, illetve annak következményeit csökkenteni és felszámolni. Cikkünkben a hadsereg más alakulatai felkészítési feladatai­nak mellőzésével csak a polgári védelem és a lakosság tevékeny­ségét taglaljuk. Vizsgáljuk meg részleteiben a polgári védelem működését. Elő­ször foglalkozunk a háború ide­jén, majd a felkészülési, tehát jelen időszakban végzendő polgá­ri védelmi munkával. A polgári védelem az országos védelmi intézkedések rendszerét képezi, amelyet még békében a lakosságnak és a népgazdaságnak a rakéta-, atom-, vegyi, biológiai fegyverek elleni védelme, vala-* minit mentési és halaszthatatlan helyreállítási munkák elvégzése céljából kell előzetesen megvaló­sítani. A polgári védelem fő funkciója, hogy háború idején biztosítsa az ország valamennyi irányító szer­vének normális tevékenységéhez és a népgazdaság hatásos működé­séhez szükséges feltételeket. Ez a lakosság tömegpusztító eszközök elleni maximális védelmével, a sérültek széles körű ellátásával és az ellenséges atomcsapások kö­vetkezményeinek gyors felszámo­lásával érhető el. A korszerű védelem egyik módja a távolsági védelem, amely az ország különösen veszélyezte­tett településeiből a lakosság ki­telepítését jelenti. Ez történhet városon kívülre vagy nagyobb tá­volságra. Ennek célja a lakosság biztonságba helyezésén kívül olyan tervszerű, nagyobb erőösz- szevonás, amely bázisát képezhe­ti a támadást ért terület, város megsegítő egységeinek. A második világháború tapasz­talatai és a nukleáris fegyverkí­sérletek eredményei azt bizonyít­ják, hogy a személyi veszteség aránytalanul kisebb, ha a lakosság időben a föld alatti védőlétesít­ményekbe vonul. Számos — ezt bizonyító — eset közül Hirosima és Nagaszaki példájára hivatko­zunk, ahol a veszteség lényegesen kisebb lett volna, ha a támadást légiriadó előzi meg és a lakosság levonul az óvóhelyekre. Ezek a tények nyomatékosan aláhúzzák az óvóhelyek, árokóvóhelyek és egyéb föld alatti létesítmények előkészítésének, kiépítésének a fontosságát, amelyet részlegesen szintén a felkészülés időszakában kell végrehajtani. Itt jegyezzük meg, hogy az egyszerű árokóvó­hely is teljes vagy részleges vé­delmet nyújthat a különböző ha­tások ellen. A tömegpusztító fegyverek bár­melyikével végrehajtott támadás következtében — jellegüknek megfelelő — összefüggő nagy kár- terület alakul ki. A támadás után az elsődleges mentési és ideigle­nes helyreállító munkák sikeré­nek legfőbb biztosítéka a polgári védelmi egységek gyors, szaksze­rű és összehangolt beavatkozása. A legelső teendő a sérültek fel­kutatása, egészségügyi ellátása, amelyet szorosan együttműködve az egészségügyi, műszaki, mentő- és vegyvédelmi szakegységek vé­geznek. A kárt szenvedett terü­let részleges kiürítése, a lakosság és a sérültek elszállítása, elhelye­zése, élelmezése a sugár- és ve­gyi szennyezetté vált személyek, anyagok mentesítése, a megron­gálódott közművek és termélőob- jektumok, intézmények helyreál­lítása olyan bonyolult feladat, amelyet csali .speciálisan felszerelt es kiképzett szakegységek, alaku­latok képesek végrehajtani. Amennyire összetettek a hábo­rús funkciók, annyira sokrétűek a jelen időszak feladatai is. Az utóbbi függvénye az előző sike­rének, egyik döntő meg Határozó­ja lehet a hátország erejének, köz­vetve a hadsereg ütőképességének és végső fokon befolyásolhatja a háború kimenetelét. A polgári védelem feladatát és az állampolgárok ez irányú köte­lezettségét a honvédelemről szóló 1960. évi törvény és a végrehajtá­sáról szóló utasítás határozza meg. Ez utóbbi kimondja: „A pol­gári védelem célja az ország te­rületén a légitámadások esetére a védekezés államigazgatási és tár­sadalmi megszervezése, a lakos­ságnak a légitámadás esetére va­ló előkészítése, valamint a légi­támadások hatásainak csökkenté­se.'’ A polgári védelmi kötelezettség magába foglalja: — A polgári védelmi kiképzés­ben, továbbképzésben, illetőleg gyakorlaton való részvétel kö’ele- zettségét; — A polgári védelmi szolgálat folyamatos ellátásának kötelezett­ségét; — A polgári védelmi szakszol­gálatra kijelölt személyek vonat­kozásában a megjelenési és beje­lentési kötelezettséget. A továbbiakban a rendelet meg­határozza a kötelezettség terjedel­mét és körét, tehát mindazon kö­rülményeket, amelyek fennforgá­sa esetén az állampolgárok köte­lesek polgári védelmi feladatok ellátására. (Folytatjuk) Dr. Szalay Tibor jhdgy.

Next

/
Thumbnails
Contents