Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-14 / 113. szám
14. 6 Szombat CSALÁD-OTTHON WWNWVW^AAAAAAA^VWWVNAA^WWWWVWWWVWWWW^VW^WW» r ízlésesen, célszerűen, változatosan Divattanács fiataloknak Itta már alig találkozunk ködésüket úgy alakítsák, hogy olyasa néaettel, amely vitatná, a.z ízléses, célszerű és változa- hogy szükséges és fontos fel- tos legyen. aéat az ifjúság ízlését fejleszt«- Ehhez nyújt segítséget a Béni, öfttözfeödéaét irányítani az utelános esztétikai nevelés keretében és ne féljünk azt sem Mftnondami, hogy szükséges a ÜBteftok divatproblérn áival is fo^aíteozm. A távolságok a közlekedés fejfiSdéeével csökkentek, de ezen túlmenően a film és a televízió a fiatalok elé tárja a világ különböző tájain uralkodó divatot Az újra, a szokatlanra reagáló leány vagy fiú nem a szülök áltel viselt ruhák, vagy a kteafcatokbaji látott öltözékek, hanem a külföldi filmsztárok, énekesek, és sportolók által hordott ruhák után vágyódik, s azt igyekszik jól-rosszul — de inkább rosszul — utánozni. Az így jelentkező igényt, amelyet ifjúságunk diktál, jobb ésszerűen kielégíteni, mint elutasítani. A serdülő szemében annak a közmondásnak, hogy „a ruha teszi az embert”, nagy hitele vsai. A felnőttek feladata a serdülőkkel megértetni, hogy a jól gondozott ruha, az ápolt külső, az ízléses öltözködés azt az embert mutatja meg, aki a ruhát hordja. A konfekcióipar ma már csinos ruhákat, kabátokat gyárt s egyre bővül a választék. A fiatalokat meg kell tanítani arra, hogy a konfekcionált ruhákból saját egyéniségüknek megfelelően tudjanak választani. Öltöz kés megyei KISZ Végrehajtó Bizottsága, amikor a békéscsabai ifjúsági napok alkalmával május 25-on Békéscsabán és 26-án Gyulán — a gyulai ifjúsági napok akalmával — divat- bemutatót rendez. Az ifjúsági kollekciót a Belkereskedelmi Minisztérium Ruházati Főosztálya és a Ruházati Minta tervező Vállalat állította össze úgy, hogy különböző típusú fiatalok különféle alkalmaknak megfelelően tudjanak öltözködni. Képeinken ezekből láthatunk. Schiffer Klára Ruházati Mintatervező Vállalat Bizsuk és tévhitek NAPJAINKBAN nők milliói viselnek világszerte' nyakbavalót, mélltűt, karperecét, fülbevalót, övre aggatott zsuzsut. Azt, hogy ki mikor biggyeszti magára a bogyókból, fából, bőrből, üvegből, csontból, kőből, fémből, gyantából készült divatékszert, manapság már az egyéni ízlés, az általános divat és kinek-kinek a pénztárcája szabja meg. Egy bizonyos: akármilyen csecsebecsét hordjanak is, azért teszik, hogy jobban tessenek, s nem azért, mert ezeknek a tárgyaknak földöntúli erőt tulajdonítanak. Tudni keM ugyanis, hogy néhány évezreddel ezelőtt a csecsebecsék kultusza abból a tévhitből sarjadt ki, miszerint a különféle éktárgyaknak varázslatos védőerejük van, aszerint, hogy miből készülték, milyen az alakjuk és a díszítésük. A bizsu tehát ősi vallások származéka. A régészeti ásatásakkor igen sok olyan — férfiak és nők viselte — ékszer került napvilágra, mely arról tanúskodik, hogy a tárgyat istenségek jelképeként tisztelték, s a legősibb függők (arabul: hamalet- ték, amelyből később az amulett szó származott) maguk az istenségek képmásai voltak. Az ókorSZOBAARVÁRIUMUNK, e kis természeti létesítményünk élővilágának fenntartása és létének biztosítása alapvető természeti törvényeken épül fel. Mint alapvető törvényt kell elfogadnunk azt, hogy sem az élővilág. sem a növényzet nem képes egymás nélkül létezni! Ez az állat- és növényvilág ellentétes gázcseréjén, az oxigén és széndioxid szerepén alapul. A víz alatti növényvilág, megfelelő körülmények között, a fény hatására oxigént bocsájt ki magából, amit az élőlények, jelen esetünkben a halacskák kopoltyújuk oxigénkiválasztó működése alapján felhasználnak. Viszont a szervezeti égés folytán felszabadult széndioxidot a halacskák kilélegzik, ami a növényzet alapvető létét AKVARISZTIKA Az akvárium berendezése biztosítja. í A BIOLÓGIAI egyensúly megteremtésének szobaakváriumunk ■esetében négy alapvető feltétele van: 1. Megfelelő vízösszetétel. 2. A növényzet és élőlények egymáshoz viszonyított mennyisége. 3. Elegendő lény biztosítása. 4. A víz hőmérséklete, mely meghatározza a vízben oldott oxigén mennyiségét. Mivel akváriumunkban nagyobbrészt trópusi eredetű halacskákat tartunk, melyeknek vízhőfok-igénye általában 20—25 C fok között van, a fenti követelményeket törvénynek kell elfogadnunk ! A ma akvaristájának már nincs szüksége arra. hogy alapvető kísérleteket foly tasson az elméleti kérdések gyakorlati megoldása érdekében, hiszen számtalan jól bevált gyakorlat áll a rendelkezésünkre, melyet akvarista elődeink szívós, kitartó munkájának köszönhetünk. A technika fejlődése ezen a területen is érezteti hatását, hiszen ma már számtalan olyan eszköz és felszerelés van forgalomban, melyek mechanikus vagy elektromos működésük alapján lényegesen hozzájárulnak a biológiai egyensúly mesterséges körülmények között való fenntartásához. Az ilyen akvarisztikai felszerelési cikkek szaküzletekben mindenki által beszerezhetők, kezelésük egyszerű, higiénikus és biztos hatású! Szobaakváriumunk berendezési munkálatait a technikai felszerelések elhelyezésével kezdjük. A hátsó bal sarokba helyezzük el a talajszűrő felszerelést, középtájon a levegőporlasztó-fejeket, melyeket kavicsokból kialakított domb közé is rejthetünk. A hátsó jobb sarokba kerül a kémcsőbe szerelt vízmelegítő és elektromos hőszabályzó készülék. Elöl a bal sarokba a tapadókoronggal ellátott akváriumi hőmérő kerül. Egy pár színes kavics és kifőzött kőszéndarab esztétikus elrendezése után akváriumunk technikai berendezését be is fejeztük. Ezután a vízzel való feltöltés következik. Forralt és utána lehűtött csapvizet, csapvíz és desztillált víz 50—50 százalékos keverékét, vagy vattán átszűrt és ülepített esővizet használjunk. Semmi esetre sem artézi kút vizét, mivel az ebben oldott fémsók és egyéb ásványi eredetű vegyületek akváriumunk lakóira nézve mérgező hatásúak. TERÍTSÜNK az akvárium talajára egy rajzlapot s tenyerünkön keresztül erre csurgassuk lassan a vizet. E módszerrel megakadályozzuk a víz romboló hatását. A peremtől 8—10 cm-re szakítsuk meg a feltöltést, ültessük el a vízi növényzetet, lehetőleg az akvárium hátsó felébe és a sarokba úgy, hogy a később betelepített halacskáknak elegendő kiúszóterük legyen, majd a víz alsó szintjéig töltsük fel a medencét vízzel. Ha tisztában akarunk lenni a víz kémiai ösz- szetételével, mely kényesebb halacskák esetében igen lényeges tényező, első időben feltétlenül vegyük igénybe tapasztalt akvarista ismerősünk segítségét vagy a szaküzlet tanácsadó-szolgálatát. Ha a fenti műveleteket elvégeztük, kapcsoljuk be a szellőztetőgépet, a szorítócsavarokkal szabályozzuk be a megfelelő levegő- nyomást, az automatikus hőszabályzó segítségével állítsuk be a megfelelő vízhőfokot és 48 órára fénymentésen takarjuk le a medencét. Ezután következik a halacskák betelepítése, amellyel a következő folytatásunkban fogunk foglalkozhi. Csetneki György ban az orvosok, papok feladata volt a bajt, betegségeket elhárító tárgyak készítése. A magasabb kultúrák kialakulásával a delejes erejűnek hitt függők, füzérek, láncok előállításéval a kézművesek foglalkoztak, de az már a különböző vallások papságának joga és kötelessége maradt, hogy az élettelen anyagot különleges képességékkel ruházza fel, illetve a hívők effajta hitét táplálja. A természeti, a többistenhivö vallások amulett, illetve talizmán- — a függő perzsa nyelven — kultusza az Európában uralkodóvá lett keresztény hitbe is átszármazott, s ahhoz idomult. A nyakláncon csüngő ezüst és arany feszületé, a Jézus-vagy Mária-arcké- pes ékszer-medalionok, az egyház által kibocsátott csoda-érmek, szentelt kegy- és ereklyetárgyák annak a tudatlanságból származó tévhitnek késői hordozói, hogy a tárgyak varázsos erővel rendelkezhetnek. A DRÁGAKÖVEKNEK különleges gyógyító erőt tulajdonított a középkori egyházi felfogás. Ezért a pápák, püspökök meghatározott ékkövekkel díszített ruhákat és gyűrűket viseltek. A XII. században élt szent Hildegard a smaragdról azt állította, hogy jó szer az emlékezőtehetség gyengesége ellen és a szerelmi bájdtalok hatását is közömbösíti. Az ametisztről (amethystos—részegségtől óvó) egyrészt azt feltételezték, hogy valóban megóv a részegségtől, másrészt a földi szenvedések, a szomorúság és egyúttal az igaz szerelem jelképének tekintették. A középkori egyházi tanítás szerint, ha bűnös kézzel érintik á drágaköves vagy arany amuletteket, elvesztik hatóerejüket és csak akkor nyerik vissza, ha viselőjük bűnbocsánatot tart és újból meg-, szentelteti a tárgyakat. A varázsos csecsebecsék kultuszában a legújabb korig sajátosan keveredik a vakbuzgóság a „pogány” nyer.sültekkel. Ezt példázza az újszülöttek nyakára, csuklójára szánt korailíüzér vagy arany- láncocska. A piros tengeri virágállat megkövesedett maradványait mór az ókori egyiptomiak is azért aggatták magukra, mert úgy hitték, hogy véd a szemmel verés, az átok és a betegség ellen. Az aranyról pedig a középkor eleje óta úgy tartják, hogy véd- és gyógyereje van. Az írek nemzeti védőszentjük, szent Patrick tiszteletére viselik a zölddel zománcozott arany négy- levelű' lóherét, sőt a nevére alapított angol érdemrendnek is ló- herés a jelvénye. A sorsáról szóló legendákban ugyanis a szerény füvecskének is szerepet adtak. Ám a lóhere a szerencsehozó pályafutását Patrickot ezer évvel megelőzve, a görög papság jóvoltából kezdte meg, akik azt állították, hogy a négyes ikerlevél a földben levő kincsek jelzője. A BIZSU, mint divatékszer, már nem képviseli a tévhiteket és ezek maradványait, de ez nem jelenti azt, hogy olyan emberek sem léteznek mór, akiket ilyen eszközökkel nem lehet megtéveszteni. Alig öt éve, hogy az NSZK- beü Heidelbergben 80 000 darab „delejes” karkötőt és talizmánt adott el egy Hugo Bauer nevű szélhámos. Portékáját, amely 3 összesodort drótszálból állt és darabonként 24 márka 80 pfennigért árult, így hirdette: „Vásároljon Zalament karkötőt és talizmánt! Villamos delejes erejű ékszer, bár elektromos erő nem táplálja! A betegségek leküzdésének egyetemes eszköze, a bajt elhárítja!” Csak éppen őt nem tudta megóvni áz igazságszolgáltatástól. Nyergen Agnen i (
