Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-01 / 77. szám
1966. április 1. 5 Péntek Készül a „balatoni vitorlás Huszonöt úttörő és kiszes foglalkozik szabad idejében hajó- mod eltek építésével Szarvason. Felvételünk az egyik ifjú hajó- modellezőt ábrázolja, aki egy „balatoni vitorlást” készít. Fotó: Varga Gyula Klubvitát rendez a vésztői művelődési otthon A vésztői művelődési otthon ifjúsági klubja április 6-án, szerdán este 7 órai kezdettel vitát rendez az ifjúsági klub tagsága és az érdeklődő televíziótulajdonosok számára. A Magyar Televíziótól kapott tájékoztatás szerint a beszélgetésen részt vesz Pápai László, a tv műsorszerkesztője három munkatársával, valamint a BM Agitációs és Propagandaosztályának képviselője. Vitaindítóként a műsor- bhn, a többi között a már régebben sugárzott bűnügyi kisfilmek, s az április 4-én • bemutatásra kerülő Játék a múlttal az állomáson című adás is szerepeL rOJASTANC több millió devizaíorint körül Bemegy az ember az üzletbe, s miután közölte, hogy mit szeretne vásárolni, az eladó sajnálkozva megvonja a vállát: „Nem tudunk adni belőle, elfogyott, kérem!” Ezután valami mást akar venni, de kiderül, hogy sajnos az sincs. „Tessék bejönni a jövő hét vége felé, addigra valószínűleg kapunk belőle ...” Nap mint nap előfordul efféle párbeszéd vásárlók és eladók között, aki azonban szemfüles és szereti keresni a dolgok összefüggéseit, feltétlenül fel kell hogy figyeljen egy érdekes körülményre. Az a szó, hogy nincs, rendszerint a hónap vagy a negyedév vége felé szerepel legsűrűbben. A következő negyedév kezdetekor aztán megint minden van. Mi erre a magyarázat? Lehetséges lenne, hogy sok éves kereskedelmi gyakorlat ellenére oly rövidlátó módon rendelik meg a havi, negyedévi árumennyiséget, hogy az utolsó napokra a készlet rendszerint elfogy? Vagy talán a holdjárással, esetleg az évszakok szeszélyes váltakozásaival van ösz- szefüggésben a dolog, talán a váratlan „frontátvonulások” okoznak kivédhetetlen zavart? Sokáig töprengtem ezen a kérdésen és azt hiszem, sikerült rájönnöm a megoldásra. Nemrégiben történt, hogy egyik országos ellátó vállalatunknál izgatott anyagbeszerző jelent meg. Bizonyos műszer-alkatrészekből szándékozott vásárolni néhány tucatot — de sürgősen, mert üzeme exportmegrendeléséhez kellett a szóbanforgó alkatrész. Az ellátó vállalat illetékes előadójával azonban hiába értekezett, az sajnálkozóan tárta szét a karjait. Az osztályvezetővel folytatott eszmecsere sem vezetett eredményre. Az osztályvezető megértette a helyzetet és őszintén sajnálta a dolgot, de hát úgye nem tudott tenni semmit. A kisfogyasztókat kiszolgáló üzlet vezetője is csak azt tudta mondani: „Sajnos kérem, nincs ebből egy darab sem.” Ezután következett a szokásos jó tanács: „Tessék talán a jövő hét végén befáradni, akkor lesz.” Szerencsére az anyagbeszerző furfangos ember volt, jól ismerte a szakmát meg a kereskedés minden csínját-bínját. Miután fűhöz-fához szaladgált és százszor is elismételte, hogy milyen fontos népgazdasági érdekről, több millió deVizaforint értékű külföldi megrendelés teljesítéséről van szó, de minden hiába, mégis süket fülekre talált — új módszerhez folyamodott. Azt mondta: „Kérem szépen. Nekem csak az áru a fontos, azt még ma meg kell kapnom, de hogy a számlák milyen napra vannak keltezve, az igazán nem lényeges. Adok önöknek egy csekket, szépen kitöltjük, minden szerepel majd rajta, csak a dátum hiányzik. S a jövő héten, amikor már vége lesz a mostani negyedévnek és elkezdődik az új, önök beírják a dátumot, s beváltják a csekket, így rendbe lesz?” A javaslatra meglepő dolgok történtek. Az ötlet úgy látszik csodát tett, ami eddig nem volt, a műszeralkatrész, amit se üzletvezető, se osztályvezető előteremteni nem tudott, egyszerre az anyagbeszerző aktatáskájába vándorolt. Csupán egy szépen kitöltött csekklap picinyke dátumjelzése hiányzott. A magyarázat egyszerű. Ahogy mondani szokták: „a piacról él az ember”, s a kereskedelmi vállalatok dolgozói a negyedéves'terv bizonyos túlteljesítése után kapnak prémiumot. Ha azonban a prémium összege a maximumot, a „plafont” elérte, nem kívánatos több árut eladni, hiszen a túlteljesítés ezután már nincs jutalmazva, viszont fogy a készlet és veszélybe kerül a következő negyedév „prémiumalapja.” Ilyenkor tehát egyszerűen visszatartják az árut némely üzletben, egyes vállalatoknál. Ezt szenvedi meg sokszor a vásárló, máskor pedig — mint az idézett példában — jelentős népgazdasági érdekek is kockán forognak. Az itt leírt esethez hasonlót a szakmában járatosak többet is tudnának idézni. Efféle jelenségek persze nemcsak kimondottan a kereskedelemben, de az iparban és másutt is előfordulnak. A jutalék, a túlteljesítésért járó, illetve a maximálisan elérhető prémium rendszere nyilván nem a legcélszerűbb módon van kialakítva. Mit kéne tenni? Az emberek gondolkodását elválasztani az anyagi érdekeltségtől hosszúhosszú évtizedekig nyilván még nem lehet. Az anyagi érdekeltséget kell tehát korszerűen formálni, a népgazdaság valódi érdekeivel közös nevezőre hozni. Mindenesetre az efféle tojástánc, ami az idézett több millió forint értékű exportmegrendelés körül bonyolódott, nem használ senkinek az égvilágon... (ajda) A pedagógus írja: Hozzászólás a pályaválasztási tanácsadás néhány időszerű kérdéséhez ANNAK ELLENÉRE, hogy már országszerte folynak á beiskolázások, s nagyon sok tanuló megtalálta végleges helyét az általános vagy a középiskola befejezése után, úgy gondolom, nem árt még egy néhány gondolatban foglalkozni a pályaválasztási tanácsadás néhány időszerű kérdésével, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy bizony még elég sok a fehér folt ezen a területen. A pályaválasztásban a tanulóknak nyújtott segítség, tanácsadás lényeges feltétele, hogy minden oktatási intézménynél legyen olyan személy, aki felkészülten tanácsot tud adni, s ez a tanács a gyakorlatban megvalósítható is. Ilyen tanácsot adni csak akkor lehet, ha számolunk a népgazdasági lehetőségekkel, az egyes pályák által támasztott követelményekkel, valamint figyelembe vesszük az illető tanuló érdeklődését, adottságait, vágyait. HA ÍGY VIZSGÁLJUK az általános iskolából kilépő fiatalok továbbtanulási lehetőségeit, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy egyáltalán nincs nehéz helyzetben az, aki pályaválasztási tanáccsal szolgál a hozzá forduló szülőknek. A gimnáziumok mellett működő szakiközépiskolák és iparitanuló-intézetek mintegy 300 szakmában folyó szakmunkásképzést folytatnak. Ezek mellett az intézmények mellett még különféle egészségügyi, gép- és gyorsíró szakiskolák is szép számmal működnek, s jelentős felvevőképességük van. Nívós és tanulságos volt Békés megye zeneiskoláinak kamarazenei vetélkedője Egerben rendezik meg ebben az évben a zeneiskolák országos vetélkedőjét. Ide a területi vetélkedők helyezettjei juthatnak el. A zeneiskolások két korcsoportban vetélkednek: I. csoportban a 14 éven aluliak, míg a II. korcsoportba a 14 éven felüliek tartoznak. Megyénk öt zeneiskolájának kamarazenei együttesei vasárnap a Gyulai Erkel Ferenc Állami Zeneiskola hangversenytermében szerepeltek az említett két korcsoportos elhatárolással. A kamarazenélés nemcsak jó hangszertudást, hanem a kollektív zenélésnél szükséges egyéb tulajdonságokat is igényel. Ezért a zeneiskolai növendékeknél — főként az I. korcsoportban — közepes szintű teljesítmény is komoly eredménynek számít. Ezt mérlegelte a zsűri, amikor a következő együtteseket javasolta a hódmezővásárhelyi területi döntőre. I. korcsoportból: az orosházi zeneiskola hegedűkettőse, (Ottlecz István és Horváth Márta), a gyomai zeneiskola 2 hegedű-zongora- triója (Iványi Magdolna, Bodon Ilona, Kurilla Margit), a békéscsabai zeneiskola Bodon Pál művét bemutató 3 hegedűse (Perlaki Katalin, Petényi Borbála és Martincsek Gertrud), valamint az igen tehetséges Zahorán Róbert obois- ta által vezetett trió (Zahorán Róbert, Nátor Éva és Marik Erzsébet). II. korcsoportból: a szarvasi Chován Kálmán zeneiskola vonósnégyese (Truczka Ágnes, Skor- ka György, Hudák György, Kugyela Balázs), a gyulai Erkel zeneiskola fuvola-kvintettje (Nagy László, Pap Judit, Ötvös Katalin, Bondár Anikó és Szabó Márta), és a békéscsabai Bartók zeneiskolából a vetélkedő legsikerültebb száma: Kovács Eszter (hegedű) és Marik Erzsébet (zongora) által előadott Schubert: D-dúr sonatina. A vetélkedő tanulsága volt, hogy túlteng a vonós hangszert tanulók száma és kevés a fuvósmu- zsikus. Figyelemre méltó volt az együttesekben közreműködő zongoristák jó felkészültsége. Hasonló versenyek növelnék a zeneiskolások pódiumrutinját és a tapasztalatcsere a tanításnál jól hasznosítható lenne. Márai György Érdekes tendenciaként jelentkezik napjainkban a szülők olyan törekvése, hogy az érettségi mellett szakmát is szerezzenek a gyerekek, amit az egyre növekvő létszámú szakközépiskolák mind jobban ki tudnak elégíteni. Ha figyelembe vesszük az eddig felsorolt továbbtanulási lehetőségeket, valamint az elmúlt években kialakult arányokat, akkor körülbelül 10—15 ezerre tehető azoknak az általános iskolát végzetteknek a száma, akik nem tanulnak tovább. Ez a viszonylag szűk réteg, melyből a lányok főleg a háztartásban, segítkeznek, mások a mezőgazdasági termelésben segítő családtagok lesznek, látszólagosan megrekednek a továbbhaladás útján. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy ezeknek a fiataloknak jó része 4—6 órás munkaviszonyt létesít, továbbképző iskolába jár, majd a dolgozók esti és levelező oktatásában, vagy szakmunkásképzé keretében folytatja tanulmányai1 akkor azt kell mondanunk, hog; ezen a területen is megnyugtat'1 az eredmény a fiatalok életre nevelése tekintetében. A LEHETŐSÉGEK TEHÁT ADOTTAK. Az itt folyó műnké azonban nagyon sok esetben meg zavarja, hogy egyes szülők nen látják be azt, hogy az iskolai pályaválasztási tanácsadás nem se: alkalmi tanácsadás célkitűzéseivel indul. Nem „tűzoltó” munka, hanem hosszú lejáratú, tudatos, tervszerű nevelői célkitűzés, mely általános iskolában különösen az ötödik osztálytól kezdve jelentkezik egyre erőteljesebben, s eljutva a nyolcadikig, már csak mérlegelő, irányító szerepet kap. Ezekben a napokban ez a munka már csak mintegy összefoglalja a kialakult közös elképzeléseket, a antestület tagjaival, a szülőkkel, s a tanulókkal együttműködve. Az eredményes munka feltétele tehát, hogy segítő együttműködés alakuljon ki a szülőkkel, a családdal, hiszen a szülők szerepe jelentős! Részben, mert személyes példájuk, munka- és hivatássze- retetük általában formálja gyermeküket, másrészt pedig sok esetben még a szülőké a döntő szó a pályaválasztás kérdésében. A KÖZÖS FELADAT MEGÉRI a fáradozást, hisz nem kisebb dolog függ tőle, mint az, hogy adott esetben sikerül-e a tanuló pálya- választása, része lesz-e majd az alkotó munka örömében, s megtalálja-e helyét az életben azon a területen, melyen minden munkanap a hivatásból fakadó munkavégzés örömével kezdődik. Szilárd Adóm íffi is lehet Sajnos, megszoktuk már és azt szoktuk meg, hogy főleg fuvarosokból álló fogatos hajtők fogataik elakadása alkalmával, a kíméletlen ostorhasználat mellett szitokkal és olyan artikulátlan hangú or- dítozással ösztökélik lovaikat, ami az állatkínzáson túl rendszerint kimeríti a közbotrányokozás kritériumát is. Éppen ezért igen jó benyomást keltő jelenet volt, amikor a napokban egy tsz-fogatos súlyos teherrel rakott gumikerekűjét a lovak szakaszonként, hajtójuk által kíméletesen hagyott pihenőközök mellett vontatták fel a békéscsabai vasúti felüljáró-híd meredek kapaszkodóján. Az emberséges tsz-gazda még az utolsó rugaszkodó előtt is türelemmel így biztatta lovát: — Kedves Macó, na. csak még egy kicsit... Macókám, csak még azt a néhány métert és mindiárt fenn leszünk... Szóval, így is lehet lovat hajtani... (s—i) 1
