Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-03 / 79. szám

I960, április 3. 5 Vasárnap Rendszeres irodalmi tájékoztatók, író—olvasó-találkozók szerte a megyében A prózairodalmat es a költé­szetet, mint a Szocialista művelő­dés egyik jelentős tényezőjét, ép­pen úgy propagálni kell, akár a zenét, a filmet, a képzőművésze­tet. Miként az utóbbiak esetében, az irodalmat illetően sem ele­gendő a sajtóban, rádióban, te­levízióban országosan folyó agitá­ció. Szükség van megyén belül is az irodalom népszerűsítésére. En­nek érdekében kezdte el múlt év őszén a TIT a megyei Népműve­lési Tanácsadó közreműködésével irodalmi helyzetünkről szóló elő­adások szervezését és az itt élő írók, költők író—olvasó-találko­zókon való szerepeltetését. A kezdeményezés helyesnek bi­zonyult. Hónapról hónapra a megye mind több helyéről érkez­nek művelődési otthonokból, könyvtárak, iskolák, ktsz-ek, ter­melőszövetkezetek részéről ké­relmek Békéscsabára, a TIT Bé­kés megyei szervezetéhez előadá­sok és találkozók megtarthatására. Ennek eredményeként idén már hét helyen: Eleken, Dobozon, Gyomán, Békésen, Kamuton és Bucsán (némely helyen két alka­lommal is) szerepeltek kiszesek, diákok és felnőtt hallgatóság előtt a TIT által mozgósított írók, köl­tők, előadók. — h — . ' — , ■- ■ i—■ i- ni. ,i M a délután aratják a mexőberényi gimnáziumot A mezöberényi pártbizottság, a községi tanács vb, a Hazafias Népfront községi elnöksége és a Petőfi Sándor Gimnázium igazgatósága ma, ápr. 3-án dél­után 2 órakor rendezi meg az új gimnáziumi épület ünnepélyes avatását. Az avatáson Nagy Fe­renc, a megyei tanács vb mű­velődésügyi osztályának veze­tője mond ünnepi beszédet, majd Szabó Antal igazgató ve­szi át az új iskolát. Az ünne­pélyen kerül sor az iskolazászló felavatására is. este 7 órakor pedig a pamutszövő művelődési otthonában a gimnázium tanu­lóinak műsorát mutatják be, melyet felszabadulásunk ünne­pe és .az iskola felavatása al­kalmából állítottak össze. Az avatóünnepséggel egyidő- ben nyitják meg az Irányi Ist­ván tanár által összeállított Petőfi-emlékkiálítást a gimná­zium épületében. Közületek munkaerőigénye Az EM 44. sz. All. Építőipari Válla­lat azonnal felvesz — budapesti mun­kahelyekre — villanyszerelőket, kony- nyügépkezelöket (EM-vizsgával), ku­bikosokat és férfi segédmunkásokat. Családfenntartóknak napi 15,— Ft, nem családfenntartóknak napi 10,— Ft kölőnélési dijat fizetünk, amennyiben vidéki lakásbejelentéssel rendelkez­nek és állandó lakóhelyükre naponta nem térnek haza. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést — térítés elle­nében — biztosítunk. Tanácsi igazolás és munkaruha szükséges. — Továbbá felveszünk — szeptemberi beiskolázás­sal — kőműves, ács, vb.-szer., hideg­padló és parkettás szakmába ipari tanulókat — 9 általános iskolai vég­zettséggel. Jelentkezés levélben. Cím: Budapest, V., Kossuth Lajos tér IS­IS, munkaerőgazdálkodás. 148 A Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz, Békéscsaba, Petőfi u. 4. keres mielőbbi belépésre bádogos szakmun­kásokat, valamint autó karosszéria la­katos szakmunkást. Jelentkezni szö­vetkezetünk központi irodájában. 147 Ez bizony jó néhány ezer forintba kerül! Kérjen felvilágosítást fiókjainktól, körzetfdügyelőinktől 143 Bármilyen nagy lesz a számla, az új CASCO- biztositás alapján — a vállalt önrészesedés levonásával — az ALLAMI BIZTOSÍTÓ kifizeti. Wenckheim Ena grófnő és Doboz papja in. Igaz is! Mikor Gerlát uralta a grófi család, nem siettek barát­kozni a béressel, a kováccsal meg a kocsissal. Talán most gyötri őket az emberszeretet? Húsz- harminc évvel ezelőtt hatásosabb lett volna a nagy humanizmus. Miért nem akikor?! No, de mi sem nyelünk le min­dent. — Nem! — Szabó András, ger- Iai nyugdíjas szavai ezek már.— Megjártam az élet iskoláját. Ha­mis vádakkal az urak annak ide­jén leültettek. Akikor nem fájt a grófnő szíve a családomért meg értem? Mondja nekem valaki, hogy Argentínából csak úgy, a cselédszeretet hozta ide... Bolon­dok azért nem vagyunk! Marad­jon ő csaik ott, és hagyjon ben­nünket nyugodtan. Idejük nálunk már rég lejárt... Én ezt a csokrot ajánlom a plébános úr és a grófnő vázájá­ba. Az érthetőség kedvéért! Menjünk tovább: Eugénia jogot érzett a volt gró­fi birtok szemléjére, amit gépko­csiban és a plébános úr kíséreté­ben ártatlan ártalommal meg is cselekedett. Egy-két elejtett fi­nom szócska a volt cselédhez, egy- egy kis ajándék rágógumiban, a közelebbieknek valamivel többen — s máris micsoda „népszerű” lett a grófnő, az Enácska! ■ A szemlét a volt szakács meg a Volt nevelőnő laikásán folytatta, így jutott az ezüstkereszthez, melyet 1920: június 16-án Mikes püspök ajándékozott Wenekheim .Jenő és Marenzi Marianna (Ena szülei) esküvőjére. A grófnő elvitte. Azt hiszem, az ezüstkereszt mint nemesfém kivitele az országból, más követ­kezményekkel is jár... Ena elment, egy-két „emlék­tárggyal”, mondom én is tovább a történetet, mégpedig az értehe­tőséig kedvéért a grófnő 1965. no­vember ő-én Argentínából írt le­velével. Amit Gerláról küldött. Az Argentin Gerláról! Röviden ma­gyarázatot is adok erre. A szép magyar gerlai emlékek, a nagy­szerű és dúsgazdag élet ébresztet­te Eugéniában, hogy birtokának egy kies részét Gerlára keresztel­je. Joga volt hozzá, ő a hatalmas úrnő hétezer holdas birtokán. Le­gyen, ez legfeljebb az argentinok dolga. Tizenöt friss tojás... Maradjunk tehát az említett le­vélnél, mely nagyon figyelemre méltó meglepetést rejteget az ol­vasónak is meg bizonyos szervek­nek is. Olvassuk csak figyelmesen: „A csomagot Kaliforniában fel­adtam, tíz napja... Még egyszer meg szeretném köszönni plébános úrnak a dobozi tartózkodást, j Fájdalmas volt a gerlai látogatás, de örülök, hogy ott voltam... Ka- I rácsony után szeretnék lejönni, de nem Gerlára, csak magához, vagy talán Csabára...? Ügy örü­lök és hálás vagyok, hogy Szabó a velencei képet éc a két kis ké­pet ideadja... Legjobb volna, ha a három képet magához vinné Dobozra...” Álljunk meg egy pillanatra. I Erről van tehát szó! „Emléktár­gyakat vennék.” — Valahogy így írta Ena az 1964. december 24-i levelében. A velencei festmény 90x120 centiméteres és állítólag az 1850-es években Radetzky osztrák hadvezér, tábornagy kap­ta a velenceiektől, amikor az osztrák—olasz háború után a Lombard—Velencei Királyság fő- kormányzója lett. A másik két festmény családi portré. Figyelje csak az olvasó a ve­lencei festmény árát, előbb Ena leveléből : „Szabó bácsinak, kérem, adjon 15 friss tojást részemről, aho­gyan megbeszéltük, vagy ha Do­bozon nem kaphatók, hozok Pestről, ha jövök... Remélem, nem lesz kellemetlensége a láto­gatás végett...” A kellemetlenséggel várjunk még. Mert el kell olvasni előbb Steib plébános úr levelét, melyet 1965. november 18-án, ugyancsak a budapesti nőismerőséihez írt, egészen jó tudósítói rátermett­séggel: „Ena grófnő is írt levelet, e- miatt is kell ottan (Gerlán) intéz­kednem. Az öreg szakácsnál van egy velencei városkép és ez na­gyon értékes... Ezt kiszedjük a rámájából, összetekerjük és viszi Ena majd karácsonykor Argen­tínába.” Olvassuk csak tovább: „A Szabó bácsinak meg viszek 15 friss tojást, így írta Ena, hogy vigyek neki „15 friss tojást”, ahogy megbeszéltük ősszel. Ez 15 ezer forintot jelént. Ezt viszem neki ki vasárnap, ő mentette meg a nagyon becses képet...” Nos grófnő és plébános úr?! Most mi legyen? önök tudták! Hihetetlen gyorsasággal intézked­tek. A pap és a grófnő. 1965. december 5., Buenos Aires, Alveár Palace Hotel: „Tisztelt Atyám! Kérem, írja meg Becsbe, hogy mikor jöjjek- Az a velencei kép mikor lesz ma­gánál. Én nem szeretnék Gerlá- ra menni, mert túl fájdalmas és szomorú. Ha nem tudja, hogyan áthozni Dobozra a képet, úgy ta­lán egy gépkocsin. Magára bí­zom.” 1965. december 27., Bécs, Hotel Bristol: „Tisztelt Atyám! Én hétfőn, január 3-án jönnék Dobozra, úgy egy óra tájban... Nagyon kérem, a képnek a keretjét is hozza el Dobozra... Ena...” És január 3-án egyik követség: képviselet munkatársával megje­lent a grófnő... A határon nem volt nála a ve­lencei festmény. De nincs Gerlén sem. Szabó bácsinak viszont van egy takarékbetétkönyve, melyet Steib plébános úrtól kapott, s benne 15 ezer magyar forint. Jaj Önöknek is... Szabó bácsit faggatom. — Nem tudta, hogy műértéket kiadni külföldnek egyenlő a bűncselekménnyel ? — Nem tudtam, most már tu­dom... Nem kertelek, egyenesen kér­dezem: — Mennyit kapott Enától? — Ezer forintot. — Miért? — Hát nem a képért, hanem hogy öreg vagyok, hát, még hátralevő idő... — És a friss tojás? Nem érti. — És a tizenötezer? Szavamba vág: — Igen, persze, hát miért le­fogadtam volna el... Hagyjuk, idős ember, remeg keze-lába. Éljen még sokáig Eleget tett 44 év alatt a Wenck­heim gróf családjának asztalára Jöjjünk vissza magunkhoz és gondolkozzunk. Most persze vár­ja az olvasó, hogy mondjunk íté­letet. Nem. Mondjon az olvasó, kérve a tárgyilagosságra. Mi is tudnánk tanulságot levonni, azt például, hogy amikor Steib plé­bános úrhoz mentem, s nyilatko­zatra kértem, azzal utasított el, hogy erről nem beszél, mert ha szól, akkor — idézem szó sze­rint — „jaj a sajtónak is, jaj a plébánosnak is”. Viszont szívesen beszélt volna a napóleoni korban épült plébánia egyik ajtajának kilincséről meg a műemlék­kéményről. Aztán a volt nevelő- nő férje, Szebeni Imre gerlai nyugdíjas mondása is tanúlság: „Kérem, felfújták az egészet”. — Kik? — Ah, azt hiszem a pártból... Nem baj! Azt azonban tanulságként én sem tartom ártalmasnak, ha em­lékezetünkben tartjuk: Mi iga­zán barátságosak vagyunk az egyházhoz, a papokhoz, a külföldi turistákhoz, de tessék tisztessé­gesen viselkedni! Mert az „ártatlan” ártalmak­kal mégsem engedjük felzaklatni a volt cselédek szocialista hitét, s a haza értékeiben sem akarunk szegényedni... Ez megbocsátható nekünk is. (Vége) Varga Tibor A BUKÓSISAK ÉLETÉT VÉDI, VISELÉSE KŐTELEZŐ! A MOTORKERÉKPÁRBIZTOSlTÁS ANYAGI ÉRDEKEI! VÉDI, MEGKÖTÉSE AJÁNLATOS! Állami Biztosító

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents