Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-22 / 94. szám

It66. április 22. 2 Péntek Lenin Magyarországon Tárt-e Lenin, ha csak fél nap­** ra is. átutazóban is, Buda­pesten? Volt már efféle vita tör­ténészek között, sajtóban, s le­het, hogy előkerül egyszer egy megbízható emlékezés, hiteles dokumentum, amely az igent fe­lelőket igazolja. De nem is ez a fontos. Ha testi valóságában sose járt itt, a magyar forradalmi harcokban szelleme és tanítása mindig jelen volt attól az időtől fogva, hogy a nemzetközi mun­kásmozgalom legharcosabb és először győztes csapatának élére állt, 1905. február 13-án Ady írta a Budapesti Naplóban: „Kong, kong Moszkva csodálatos harangja. Ilyen vészkondulás talán még so­hasem zúgott a világon. Az apró- cseprő lármák nem hallatszanak most meg. A moszkvai vészha­rang az egész világnak szól.” Így látta meg a magyar költő, a for­radalom viharmadara az orosz dolgozók és Lenin első forradal­mának nemzetközi jelentőségét. 1917. november 27-én a szoká­sos havi összefoglaló jelentést ír­ták a cs. és kir. budapesti hadi­fogoly-levelezést cenzúrázó bi­zottságban. Levélrészleteket idéz­tek, foglaltak össze azokból az íráshoz nem szokott kézzel rótt munkásanya, parasztasszony rót­ta sorokból, amelyeket a hadifog­lyok itthoni hozzátartozói küld­tek a messzi táborokban élőkhöz. Fekete Béla főhadnagy nem írta le jelentésében Lenin nevét. Mégis ott van a sorok között. A tiszt összefoglalja, mit írnak a vágyva .vágyott békéről a katona­feleségek. A legfontosabb mon­dat ez: „Békének kell lenni és az orosz forradalom meghozza”. Amikor írták a leveleket, még el sem hangzott a szovjethatalom, Lenin országának első szava, a békedekrétum. A nép, itt magyar földön is tudta már, merre visz a forradalom útja. JJe a cenzúrajelentés szüle­tése előtt két nappal a Vá­rosliget őszi lombjai alatt ki­mondták Lenin nevét is. Száz­ezernél több budapesti meg kör­nyéki munkás gyűlt össze az I-parcsarnok környékén, hogy nagygyűlésen köszontse a győztes nagy októbert és követelje a bé­két. A szónoki emelvényen ott állt egy régi, megbecsült mun­kásvezér, Bokányi Dezső. „Ke­zünket nyújtjuk az orosz elvtár­saik felé és melegen megrázzuk az ő kezüket, mert visszaadták az emberiségnek a szocializmusba vetett hitet, bizodalmát és re­ményt”! — kiáltotta Bokányi. A felelet, a zúgó „Ügy van!” bele­vegyült a tapsba s akkor hang­zott fel Lenin neve, meg a fe­ledhetetlen jelszó, hogy az urak­kal, a burzsoáziával „beszéljünk oroszul”. fJ1izenkilenc fényes százhar­minchárom napja is úgy kezdődött, hogy a csepeli szikra- távírón Lenin nevét és Lenin sza­vát vitte, hozta az éter. És az 1919-es május végén, amikor Le­nin megírta és elküldte üdvözle­tét a magyar munkásoknak, örök érvényű szavakat mondott ki a proletárdiktatúra lényegéről és céljáról. „Célja, hogy megteremt­se a szocializmust, megsemmisítse a társadalom osztályokra tagozó­dását, dolgozókká tegye a társa­dalom összes tagjait, s megfossza talajától az embernek ember által való bármiféle kizsákmányolását. Ezt a célt nem lehet egy csapásra megvalósítani, ehhez a kapitaliz­mustól a szocializmushoz vivő, meglehetősen hosszú időszak kell..Ma, a szocializmus tel­jes felépítésének időszakában magyar földön Lenin tanításait és gondolatait használják fel — a magyar társadalom sajátosságait, népünk történetének tanulságait figyelembe véve — a magyar kom­munisták. Szólt a magyar forradalmárok­hoz Lenin az elnyomás sötét ne­gyedszázadában, Horthy idején is. Valamikor a harmincas-negy­venes évek fordulóján egy debre­ceni, kommunista ifjúmunkás, Tóthfalusi Sándor lakásán a cseiidőrnyomozók egy Budapes­ten megjelent kis könyvecskét leltek. Marx Károlyról és mun­kásságáról szóltak a kis szürke füzet lapja, szerzöjeként Szűts Gergelyt tüntette fel a kiadó. A nyomozótiszt elolvasta a köny­vecskét és szaporán elfogatópa­rancsot adott ki az „ismeretlen helyen tartózkodó Szűts Gergely ellen”, mert a füzetet igen vesze­delmes forradalmi fegyvernek látta. Az is volt. Abból a kis szür­ke füzetből Lenin tanítását olvas­ták a magyar munkások — egy Lenin-cikket adtak ki Szűts Ger­gely nevével jelezve a magyar kommunisták. A jelenben ugyancsak min­dennap szól hozzánk. Ha a Luna —10, a Hold első mesterséges holdja az Internacionálé első üte­meit küldi a Földre, ha a Szov­jetunió kommunistái jövőt meg­határozó döntéseket hoznak, ha a szovjet állam az emberiség jö­vőjéért száll síkra: Lenin szól a világhoz, hozzánk is. •Születése napján április, a tavasz szép magyar virá­gait tesszük le pesti szobra ta­lapzatára — nincs az messzi at­tól a ligeti térségtől, ahol először kiáltották nevét negyvenkilenc esztendeje a gyűlésező magyar munkások. Gárdos Miklós A KGST-országok légiközlekedési vállalatai vezetőinek tanácskozása Budapesten, a KGST-országok légiközlekedési vállalatai vezetői­nek értekezlete, amelyen a múlt évben Berlinben megkötött együttműködési egyezmény gya­korlati intézkedéseit tárgyalták meg, a legteljesebb összhangban, őszinte baráti légkörben zaj­lott le. A tanácskozáson részt vettek a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, a mongol, az NDK, a román és a szovjet légi- közlekedési vállalatok vezetői és vezető munkatársai. (MTI) Amerikai békeharcosok világfeltűnést keltő látogatása Saigonban A dél-vietnami rendőrség csü­törtökön megakadályozta, hogy a Saigonban tartózkodó hat ameri­kai békeharcos tiltakozó őrséget rendezzen az amerikai nagykö­vetség előtt. A békeharcosok ter­ve az volt, hogy reggel nyolckor hagyják el szállodájukat és az amerikai nagykövetség elé vonul­nak. A pacifisták szállodai szobáját reggel hat órára váratlanul fel­mondták, így korábban kellett el­indulniuk. Három férfi és két nő vonult a hat háztömbbel odébb levő amerikai nagykövetség felé — azonnal katonai gépkocsik sze­gődtek a nyomukba, majd a nagykövetségtől egy háztömbnyi- re feltartóztatták őket. A rendőr­ség elkobozta azt a táblát, ame­lyen ez a felirat állt: „Amerikai katonák, ne öljetek meg több vietnamit, menjetek haza!” A bé­keharcosok kijelentették, hogy mint amerikai állampolgároknak, joguk van felkeresni a nagykö­vetséget, de a dél-vietnami rend­őrök egyszerűen felrakták őket egy rabszállító kocsira. A paci­fisták nem tanúsítottak komoly ellenállást, de arra sem voltak Djakarta Hírügynökségi jelentésék sze­rint a djakartai különleges kato­nai bíróság szerdán este halálra ítélte Ngadimo ejtőernyős hadna­gyot. Azzal vádolták, hogy részt vett a sikertelen Szeptember 30-a mozgalomban. A bíróság az elítéltnek 30 napot adott arra, hogy kegyelmi kér­vénnyel forduljon Sukarno elnök­höz. Mint az Üj Kína jelenti, a kínai külügyminisztéri­um jegyzékeit juttatott el In­donézia1 pekingi nagykövetségére és e jegyzékben tiltakozott amiatt, hogy jobboldali diákok hajlandók, hogy saját lábukon te­gyék meg az utat: így a dél-viet­nami rohamrendőrök cipelték őket a rabszállító kocsiig. A ha­todik amerikai békeharcos egy másik szállodában lakott: őérte külön elküldték egy rendőrautót. A saigoni repülőtér rendőrőr­szobáján hat órán át tartották fogva a 81 éves Musté tiszteletes vezetésével érkezett amerikai cso­portot, kihallgatták őket, majd — miután ismét megtagadták, hogy maguk menjenek — a dél-viet­nami rendőrök elcipelték őket az első Amerikába induló gépre. A repülőtérre beengedtek egy körül­belül 50 dél-vietnami suhancból álló csoportot — ezek is katonai gépkocsikon érkeztek —. hogy tüntessenek az amerikai békehar­cosok ellen. Újságírókat viszont nem engedtek a helyszínre: ami­kor a filmesek és fotóriporterek mégis megpróbáltak fényképezni, elkobozták kameráikat. Az amerikai békeharcosok vi­lágfeltűnést keltő saigoni látoga­tásuk után jelenleg úton vannak hazafelé. * Mcnamara amerikai hadügymi­niszter szerdán kijelentette, hogy feldúlták a djakartai kínai fő­konzulátus épületét. Az épületet azóta is megszállják a diákok. A kínai jegyzéket a nagykövet- »ség ügyvivője vette át. (Ismere­tes, hogy a nagykövet lemondott tisztségéről.) A kínai jegyzék ismerteti az incidens részleteit, majd hangot ad annak a véleményének, misze­rint a jobboldali provokáció az indonéz kormány buzdítására tör­tént. A Kínai Népköztársaság kö­veteli a főkonzulátus épületének ! kiürítését, kártalanítást és a kí­nai diplomáciai képviseletek (nagykövetség, konzulátus stb.) megfelelő védelmét. (MTI) tudomása szerint az amerikai ka­tonai akciók során eddig 137 dél­vietnami polgári személyt öltek meg. A hadügyminiszter közölte: ennyien követeltek kártérítést az Egyesült Államoktól. Az ameri­kaiak — mondotta a miniszter — kártérítést nyújtanak azoknak, a vietnami civileknek, akiknek ká­ruk származik az amerikai hadvi­selés következtében. Amikor Claiborne Pell szená­tor kijelentette, tudomása szerint jóval magasabb a polgári áldoza­tok száma, mint a Mcnamara ál­tal megadott szám, a hadügymi­niszter csak annyit mondott, hogy majd utánanéz a dolognak. * Krag dán miniszterelnök szer­dán tárgyalt U Thant ENSZ-fő- titkárral és később sajtóértekez­letet tartott. Kijelentette, hogy az esetleges vietnami béketárgyalá­sokon feltétlenül részt kellene vennie a DNFF-nek. Krag szerint U Thant ENSZ-főtitkárnak meg­felelő pillanatban kezdeményezé­seket kellene tennie a VDK bom­bázásának megszüntetésére, a genfi értekezlet összehívására és arra, hogy az összes érdekelt fe­lek részt vegyenek a tárgyaláso­kon. Az ENSZ szóvivője kijelen­tette, hogy a főtitkár „érdeklődés, sei fogadta” Krag elgondolásait. * A VDK néphadseregének össze­kötő bizottsága szerdán tiltakozott a nemzetközi ellenőrző bizott­ságnál az amerikai légierő Hai­phong és Hanoi körzetében végre­hajtott legutóbbi támadásai ellen. Az üzenet e légitámadásokat újabb súlyos lépésnek minősíti és követeli, hogy az amerikai kor­mány azonnal vessen véget az agressziónak. A dél-vietnami Felszabadítás hírügynökség jelentése szerint az év első három hónapjában a dél­vietnami kormányhadsereg sorai­ból 12 600 katona dezertált, kö­zülük 8900 a felszabadító hadse­reg soraiba állt. (MTI) Újabb kínai jegyzék Indonéziához A délkelet-alföldi agrármozgalom 75. évfordulójára Küzdelem az agrárszocialista szervezetekért ív. Az Engels közvetlen befolyása alatt 1889-ben alakult II. Interna- cionálé alapjaiban érintette a viharsarki munkásmozgalmat. A mozgalom az ösztönösség világá­ból a tudatos tevékenység útjára lépett. Helyi vezetői felismerték, hogy a munkásosztállyal való együttműködés, a szervezettség, illetve az elvi megalapozottság tekinthető a bajok orvoslása zá­logának. Az újságból és röpira- tokból a délkelet-alföldi nép is megtudta, hogy a budapesti mun­kásság 1890. május 1-ének meg­ünneplésére készül. Az orosházi földmunkásság két képviselője — Vági György és Kun István — szemtanúként térhettek haza a fővárosból. Sőt, sikerült érintke­zést találniuk Kürschner Jakab­bal, a szerveződő magyarországi szociáldemokrata párt vezető egyéniségével, aki ellátta őket ta­nácsokkal az agrárszocialista szervezet létrehozása tekinteté­ben. Vági és Kun munkához láttak és 1891. május 25-én megtartotta alakuló gyűlését — közel heted- félszáz taggal! — az Orosházi Munkáskor. A helybeli 48-as Kör — az alakulás színhelye — termei zsúfolásig megteltek, sőt az ud­varon és az utcán is álltak ér­deklődők. Bár az agrárproletariátus köri, egyleti tömörülése több évtizedes múltra tekint ekkor már vissza az Alföldön, ezúttal határozott mi­nőségi növekedésről van szó: a kör kilépeti a kulturális célok szolgálatának szűk övezetéből és a gazdasági, illetve politikai küz­delem otthonává vált. 1890 második felében és 1891 első hónapjaiban az orosháziak példáját követve munkáskor ala­kult Csorváson (1890 június), Bé­késcsabán, Gádoros-Bánfalván, Köröstarcsán, Tótkomlóson, Me- zőberényben, Békésen, Szarvason, Pusztaföldváron és Kondoroson, Gádoroson (220 tag), Nagyszéná­son (234 tag). A körök tagságának túlnyomó többségét agrárproletárok alkot­ták, de például Orosházán és Bé­késcsabán ipari munkásokat, se­gédeket és inasokat is találunk a sorokban A megyei adminisztrációhoz kö­zel álló félhivatalos szócső, a Bé­kés 1891. március 29-én adott hírt első ízben a megyeszerte ki­bontakozó „napszámosok mozgal­máénak nevezett munkáskor, te­vékenységéről, természetesen lep­lezetlenül ellenséges hangon. El­mondja a szócső, hogy a megyei rendőrkapitányság figyeli a fej­leményeket és nem engedélyezik a körök alapszabályszerű legális működését. Támadta a sajtó azt a tényt, hogy az agrárproletariá­tus és az ipari munkásság szer­vezkedésének időpontja egybe­esik, a munkáskörök programja — hasonlóan a szociáldemokraták ipari munkásokat szolgáló köve­teléséhez — a mezőgazdasági nap­számosok és cselédek munkaidő­csökkentését és bérük emelését szorgalmazta. (Konkrét követelé­sük az volt, hogy a napszámosok 10, nyáron 20 krajcáros órabért kapjanak s e bért minden munkás érje el.) A helyi hatóságok ahogy tud­ták, szabotálták a munkáskörök alakulásának ügyét. Jól példázza ezt a szeghalmi főszolgabíró ese­te. A körösladányiak április 5- ére kértek gyülekezési engedélyt munkásköralakítás érdekében. Á főszolgabíró ezt az időpontot nem

Next

/
Thumbnails
Contents