Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-21 / 93. szám

im április 21. 5 Csütörtök Hogyan lett Élüzem a békéscsabai vasúti csomópont? A MÁV Szegedi Igazgatóságá­nak területén a tavalyi eredmé­nyek alapján három nagy szolgá­lati hely teljesítette az Kiüzem szintet. A szegediek, a békéscsa­baiak és a kiskunfélegyháziak Élüzem címet nyertek, s különö­sen kiemelkedik Szeged és Bé­késcsaba a múlt évi munka alap­ján. A szolgálati helyek közül kilenc vezérigazgatói elismerés­ben, 35 pedig igazgatói dicséret­ben részesül. A békéscsabai vasúti csomópont (MÁV-állomás, fűtőház) dolgozói az Élüzem-követelményeket min­den tekintetben túlteljesítették. A kocsitartózkodást 8,2 óráról 8 órára csökkentették, az egy ko­csi átlagos terhelését viszont HM tonnára növelték. A békéscsabai! csomópont jelentős szerepet ttlti he az átmenő forgalmat illetőenj a Romániából, illetve a Románia felé irányuló küldemények továb­bításában. Ez a forgalom külön is/ igénybe veszi az állomás, a cso­mópont teljesítményét, amit az is bizonyít, hogy az állomás terüle­Mind a tízen jesíti a kötelességét, betartja az Nem lehe1>felsorolni, hogy na­ponta hányfajta árut juttat él rendeltetési helyére a 8-as számú AKÖV békéscsabai főnökségének darabáru kirendeltsége. A Ságvári szocialista brigád télen-nyáron járja az országutakat, nem számít a dermesztő hideg, a kábító hőség, a hófúvás, a vihar. Menni kell, hogy a legkisebb hely­re is időben érkezzen a liszt, a cu­kor, a sör, a vasáru, a gyógyszer és minden, amire aV., embereknek szükségük van. Árukezelők, rakodók a brigád tagjai. Amikor évekkel ezelőtt összekerültek, nem tudták, hogy kiben mi lakik. Sem egymás ké­pességeit, sem jó és rossz tulaj­donságait nem ismerték. Többsé­gük azonban hamar rájött, hogy az áruszállítás mennyire fontos feladat és arra is, hogy keresni csak akkor tud, ha becsülettel tel­Ki mit ki mennyit keres 7 — Igen, John Reston a régi Cardigan regimentből. — Ügy van. Látóm, beszélge­tett már vele. Persze, nem angol típus, de... — Nem is — szólt közbe Crawlord —. mert az ön volt tisztiszolgája, az igazi John Res­ton, három évvel ezelőtt meg­halt a cardiffi kórházban! — Miket beszél itt össze, Clark! — szólt rá nyersen az ez­redes. — Az lehet, hogy egy másik John Reston nevezetű em­ber meghalt Cardiffben, de nem ez. Goddam! Már csak tudom a saját inasom nevét! — A nevét persze, hogy tudja. Hans Krammernek hívják! Az ezredes megrezzent a név­re, hamar visszanyerte nyugal­mát. — Ugyan már, Clark! Maga össze-vissza beszél. Különben is nagyon furcsállom egész visel­kedését. Nem lázas véletlenül? Azt ajánlom, hogy ha valami fontos mondanivalója van szá­momra, adja' elő, aztán mielőbb feküdjön ágyba! — Az lehet, ezredes úr, hogy lázas vagyok, de az inasa akkor is Hans 'Krammer Gestapó-szá- zados! A náci párt régi tagja és azért van itt, hogy kémkedjen. Ön változtatta Restonra a ne­vét! — Hallja, kérem, úgy látszik, magának valóban teljesen el­ment az esze! — fortyant fel az eaaedes. — A sajat házamban mer tén a megelőző év hasonló idősza­kához képest a kocsikifutás 1!,5 százalékkal, a kocsibefutás pedig 10,7 százalékkal növekedett. A csomópont tranzitforgalma külön 1 igényekkel, új munkamódszerek alkalmazásával jár. s így feltéte­lezi az itt dolgozók jó munkáját és kezdményezését. Ezért is rend­kívül jelentős a csomópont dol­gozói számára az a tény. hogy ismét kiérdemelték az Éluzem címet. A vasúti csomópont munkájá­hoz szervesen hozzátartozik a fútőház teljesítménye A ,iocb eredmények elérésére a két szol­gálati hely vezetői és dolgozói kö­zös intézkedési tervet dolgoztak ki. Ezt negyedévenként értékel­ték, s ennek alapján hajtották végre mindazokat a feladatokat, amelyek a szállításra vonatkoz­tak. A fűtőház dolgozói a termelé­kenység emelése mellett a szállí­tási tevékenységet 103.6 százalék­ra teljesítették, a szolgálati kép- íelenségek számát viszont az el múlt évben 26 százalékkal csók előírásokat, igyekezik a szállítta­tok igényeinek megfelelően dol­gozni. 1962-ben érett meg a helyzet ar­ra, hogy a brigád célul tűzze a szocialista cím elnyerését. Az első év még nem járt sikerrel, az 1964- es esztendő azonban meghozta a várt eredményt. Szombaton, április 16-an újra ünnepeltek a brigád tagjai: az 1965. évi munkájuk alapján má­sodszor is elnyerték a megtisztelő címet. Az aktuson, amelyen Orvos János, a 8. sz. AKÖV békéscsabai főnökségének vezetője a vörös zászlót, a jelvényeket, oklevele­ket és 3 ezer forint pénzjutalmat Hajdú Lajos brigád vezetőnek ál­adta, egy kicsit mindnyájuk szive megdobbant. Nem volt hiábavaló a fáradozá­suk. törekvésük. Ruhájukra felke­rült az ötágú vörös csillaggal dí­ilyesmdt a szemembe vágni?! Ha ezt most hallotta volna va­laki. feljelenthetném becsület­sértés miatt. Ebben a pillanatban teljesült is a kívánsága. Halk kopogtatás után tárult az ajtó és Margaret i dr. Carolina Beckert engedte be maga előtt. — Bocsánatot kérek — mond­ta zavartan —, de annyira ag­gódtam sógorom miatt, hogy kénytelen voltam eljönni. A szobalány megterített és ki somifordáit. — Kit keres? — vakkantotta Northon. Becker doktornő válasz he­lyett Crawlordra pillantott. Rög­tön észrevette rajta, hogy valami baja van. — Mi történt magával? — kérdezte riadtan. Crawlord megrázta a fejét. — Semmi, majd később el­mondom. — Hol van Ottó? Nagyon bántott a lelkiismeret, mert nem akartam elereszteni és miattam késett el. Hol van? Ide­ért? Találkozott vele? — Foglaljon helyet — szólt Crawford — és próbálja nyu­godtan elviselni a történteket... Northon kövér testét megha­zudtoló fürgeséggel pattant fel a foteljéből. — Mi ez itt? Mi történt?! Crawford egy mozdulattal visszakényszerítette a fotelbe. (Folytatjuk) kertelték. A vontató és a vonta­tott járművek Időszakos javítását 100 százalékra teljesítették. A vasútállomáson 19 szocialista brigád 294 tagja, a fűtőfcázban 22 szocialista brigád 208 tagja segí­tett a dicséretes eredmények el­érésében. Az Élüzem szintet teljesített szolgálati helyek dolgozói az er­kölcsi megbecsülésen felül külön anyagi megbecsülésben is része­sültek. Az év végi üzemi jutalék­ból ugyanis felemelt százalékban részesültek éppen a jó teljesít­mények eredményeként. Az Él­üzem szintet teljesített állomá­sokra, különösen a csomópontok­ra jelentős feladat vár az elkö­vetkező időben, mert az igazgató­ság szállítási feladatai növeked­tek. Áprilisban 317 700 tonna árut kell elfuvarozni, ami a napi ko­csikirakást 1818 kocsiban, a be­rakást pedig 918 kocsiban hatá­rozza meg. Sziládi Sándor Szeged szí tett jelvény, amely megkülön­böztetést, rangot jelent, hiszen csak azok kapják meg, akik töb­bet adnak a társadalomnak, mint ami a kötelességük. Poharazgatas közben a fehér asztalnál sok minden szóba ke­rült. Az például, hogy Várai György a tényleges katonai szol­gálata idején kapott először ki­tüntető jelvényt. Büszke arra, hogy a brigád alapító tagja. Hajdú Lajos egy élményét mondta el a sok közül. — Egyszer Nagykamarásra gyógyszert szállítottunk... Hófúvás volt, elakadtunk. Jött egy állami személygépkocsi, az sem tudott tovább jutni. Kiszálltak az uta­sok, együtt lapátoltak velünk. Megértették, hogy sürgős a gyógy­szer. Emlékeztek mások is. Nagyon hideg volt, de akkor nem fáztak. Arra gondoltak, hogy talán em­beréletet mentenek. Nagykamará­son már forró teával várták őket és nagyon megköszönték, hogy keresztülvágták magukat a hóakadályán Somogyi Károly még tavaly vál­lalta, hogy teteszi a gépkocsiveze­tői vizsgát. Közben a VIII. osz­tályt is elvégezte, mégpedig 4,7-es átlageredménnyel Most billenős tehergépkocsin dolgozik, tehát más munkakörbe került ugyan, de ragaszkodik tovább a brigádhoz. — Hogy miért? — ismételte a kérdést és mindjárt felelt is rá: — Mert ezeknek az embereknek nem szokták mondani, hogy dol­gozhattatok volna többet is. Ilyes­mire nincs szükség. A feladatukat kivétel nélkül a lehető legjobban végrehajtják. Milliós értékeket szállítanak, pénzt is kezelnek, de soha senki még egy fillérhez sem nyúlt. Sok bejegyzés olvasható a bri­gádnaplóban, nemrég az MSZMP IX. kongresszusára fett különvál- lalás is bekerült. Valamikor egyesek néha-néha jobban is a pohár fenekére néz­tek, ma már azonban nem fordul elő. Még szolgálaton kívül sem. Tudják, hol a határ, mint ahogy a jutalomkiosztó ünnepségen is megmutatkozott ez. És legtöbben már éjfél előtt „véget vetettek a zenének”, mert vasárnap reggel vietnami műszakot kezdtek a vas­útállomáson. Mind a tízen ponto­san megjelentek. ántivilágban, aki szerette a kényelmes életet és biztos­nak akarta tudni a jövőjét, há­romféle hivatás között választha­tott. Ha dzsentri volt, katona­tisztnek állt, polgárember gyereke igyekezett bejutni tisztviselőnek valamilyen közihivatalba, a pa­rasztfiú, ha tehetséges volt — és szerencsés — elmeheteit papnak. Mindhárom biztos megélhetést je- letett, s holtig tartó stallumot. Ez jutott. eszembe a múltkor, mikor egy művezetőt eképp hal­lottam kifakadni: „Mit gon­dol, barátom, micsoda a satupad: termelőeszköz, menedékhely vagy népjóléti intézmény?” Akihez a kérdés szólt, indolens ember volt, afféle, aki nyugodtan elmenne a munka temetésére. Sajnos, akad­nak ilyen emberek a becsületesen dolgozók nagy többsége között, s egyben-másban jelenlegi bérezési rendszerünk, az anyagi megbecsü­lés formái nem különítik el elég­gé őket, nem ösztönöznek az effé­le magatartás megváltoztatására. Mire gondolok? M unka és munka között kü­lönbség lehet a betöltött munkakör fontossága, magasabb vagy alacsonyabb 'képzettséget igénylő volta, fizikailag (vagy szellemileg) nehezebb. illetve könnyebb minősége szerint. Más­részt viszont ugyanazt a munka­kört el lehet látni jól, rosszul vagy kiemelkedően eredményesen. Nos ez, hogy tudniillik ki milyen jól dolgozik, nemigen tükröződik az anyagi megbecsülésben. Azok­nál a munkásoknál például, akik nem teljesítménybérben, hanem biztosított órabérben kapják az illetményüket. Meg sokkal kevés­bé különbözik az egyéni teljesít­mények megbecsülése az alkalma­zottaknál. A jelenlegi gyakorlat szerint többnyire ,az iskolai vég­zettség és a munkában eltöltött évek szabják meg a fizetést. Ma, amikor nemcsak a közgazdászok, az irányító szervek illetékesei és a vállalati vezetők törekednek a gazdasági irányítás korszerű esz­közeit megtalálni; de valósággal társadalmi üggyé vált ez a kérdés, mind sürgetőbb a valóban ösztön­zőbb bérezés minél hatékonyabb kialakítása. Igaz. hogy a maga­sabb beosztással, a nagyobb fele­lősséggel több fizetés jár. Nem is könnyű elérni a vezető beosztás különböző posztjait, azonban, ha már valaki a szobán forgó helyre jutott — valljuk be őszintén —, többnyire nem kerül túlzott erő­feszítésébe megtartani a beosztá­sát. Mit lehetne tenni, hogy olyan bérezést vezessünk be, mely be­osztottak és főnökök, munkások, alkalmazottak és gazdasági veze­tők körében egyaránt maximá­lis erőkifejtésre, az ember képes­ségeinek legjobb felhasználására ösztönöz ? Az átlagbér-ellenőrzés rendsze­re kétségkívül kedvezőtlen ténye­ző ebből a szempontból. Az idei év elejétől azonban lehetősége nyílt a vállalatoknak, hogy a lét- számmegtakáritásból származó béralap 75 százalékát az átlagbé­rek terven felüli emelésére for­dítsák. Ez kezdeti lépés, de már­is sokat lendít a kívánt irányban. Nézzük meg az eddigi legfonto­szor bizony előfordult, hogy bizo­nyos beosztásban dolgozókat, ha megkérdeznénk: miféle kiemelke­dőt, a munkaköri kötelességen túl milyen többletmunkát végeztek, amivel a jutalmat kiérdemelték — nem tudnának válaszolni. A pre­mizálás mostani rendszerében sok minden az egyenlősítés felé hat. Egyesek szinte fizetéskiegészítés­nek tartják (az úgyszólván rend­szeres) prémiumot. Az 1966-os év- elejétől a premizálás rendszerében is történtek módosítások. így a vállalati jövedelem emelkedő-e esetén növekvő jutalmazás lehet­séges. A gazdasági irányítás re­formjának további célkitűzései még inkább szélesítik majd az ilyen irányú lehetőségeket. , Miért van az, hogy sok helyütt az adott lehetőségeken be­lül is a bérezés egyenlősítését vá­lasztják ahelyett, hogy a jól dolgo­zókat elválasztanák a sorozatosan gyengén teljesítőktől. Az egyen- lősdi szemléletének legfőbb oka: a kényelem. Sokkal egyszerűbb mindenfelé jó fiúnak mutatkozni azzal, hogy „te is keress ugyan­annyit, mint ő, mindnyájan ke­ressük meg, ami a megszabott ke­reteken belül lehetséges”, mint kimondani, hogy „le gyengén dol­gozol, ö viszont sokkal többet ér­demel nálad”. A gazdasági irányítás reform­jának kiinduló irányelvei — me­lyeket a párt Központi Bizottsá­ga a múlt év végén elfogadott — a vezetők személyi jövedelmének nagymértékben, a beosztottak, a dolgozók keresetének pedig bizo­nyos fokig a vállalatok jövedel­métől való függését irányozta elő. Nyilvánvaló, hogy egy-egy üzem. vállalat jövedelmezősége, gazda­ságos működése elsősorban a fel­ső vezetés munkájától függ, ezért a vezetők jövedelme jelentősen ingadozhat az elért eredmények szerint. Rossz gazdálkodás ese­tén ellenben még az alapbért sem szükséges garantálni. A dolgozók viszont biztosított alapjövedelmet kapnak, s jó vagy rossz munká­juk szerint (attól függően, hogy a vállalati összműködést milyen mértékben befolyásolja tevékeny­ségük) ingadozhat a kereset. zelcnek az elveknek a gya­korlati megvalósítása ter­mészetesen a kereseti arányok szettolódásához vezethet, szélső­séges jövedelmek kialakulását eredményezheti. Nincs ez ellentét­ben az egyenlő munkáért egyen­lő bért szocialista elvével? Egyál­talán nincs. Aki ezt a megállapí­tást nem fetisizálni akarja, hanem valódi tartalmában értékelni, az megérti, hogy a munka szerinti elosztás nem valami elvont er­kölcsi elv, hanem a népgazdaság optimális fejlődését elősegíteni hi­vatott gyakorlati tényező. S bár nemre, korra, fajra és semmiféle más emberi tulajdonságra kü­lönbséget nem tehetünk, de nyil­vánvaló, hogy azoknak a közös­ségeknek (üzemek. gazdaságok, vállalatok) dolgozói, akik erejük maximális latba vetésével mások­nál hatékonyabbban, eredménye­sebben dolgoznak majd — a mun­ka anyagi megbecsüléséből is na­gyobb részt kapnak, mint a ke­vésbé szorgalmasak. Vajda János Pásztor Bélaisabb ösztönzőt, a prémiumot. Sok-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents