Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

1966. április 17. 2 Vasárnap „...Nem vagyunk szövetségesei Németországnak, nem is leszünk... ” (Bajcsy-Zsilinszky Endre fasiszta- és háborúellenes magatartása) Eltemették Href elnököt Bagdad A z 1930-as évek döntő válto­'tr*- zást hoztak Európa életé-, ben. A gazdasági világválság után a burzsoázia a parlamentarizmus helyett nyílt diktatúrával tudta csak hatalmát fenntartani. Ennek a diktatórikus kormányzásnak a fasiszta módszerek feleltek mega legjobban. így jut. hatalomra Né­metországban Hitler. Ezek az európai változások és a velük kapcsolatos belpolitikai in­tézkedések fogják Bajcsy-Zsi­linszky Endrét a német fasizmus ellen fordítani. Az a Bajcsy-Zsi- linszky Endre, akit a Bethlen-kor- > szak majd valamennyi vezető po­litikusához, állami tisztviselőjéhez régi fegyverbarátság fűzött, 1933. június 20-i parlamenti ülésen szembeszállt Gömbös Gyula mi­niszterelnökkel. A magyar mi­niszterelnök az európai kormány­fők közül elsőnek látogatott Hit­lerhez és a német nacionalista mozgalmat úgy értékelte, hogy „az a német nép nemzeti reneszánszá­hoz fog vezetni”. Bajcsy-Zsilinsz­ky közbekiáltott: „Mi közünk van nekünk a német nép reneszánszá­hoz?” Ugyanitt németellenes ma­gatartásának alaptételét is meg­fogalmazta: „Magyarországon ezer éven át nem volt. német világ, nem is lesz. Ebben a harcban, ha kell, elmegyünk a golyóig, az akasztófáig.” Életének alakulása, mártírsága igazolta ezt Gömbös Gyula miniszterelnök­sége alatt a fasizálódás, a német befolyás erősödik Magyarorságon. Bajcsy-Zsilinszky állásfoglalása is keményebb, határozottabb: „Kiál­tom a magyar lelkiismeret felé, nem vagyunk szövetségesei Né­metországnak, nem is leszünk...” „...Én ellene vagyok minden gon­dolatnak és elképzelésnek, amely Magyarországot német csatlóssá akarja tenni." A fasizmus hatalomra kerülése évében bátran emeli fel szavát a német imperializmus délkelet-eu­rópai hódító tervei ellen. A né­met Südestraum elképzelésekre célozva mondja: „Ha Európában mindenki belenyugodna az An- schlussba, Magyarországnak akkor is kardot kellene kötnie az An­schluss ellen...” IT övetkezetes és egyre határo- zottabb politikáját igazolja, hogy mind kül-, mind belpoliti­kai tekintetben felemeli szavát a nemzetet, a népet sújtó intézkedé­sek ellen. A Háromhatalmi Egyez­ményhez való csatlakozás ellen a a parlamentben egyetlen tiltako­zás hangzott el, Bajcsy-Zsilinszky Endréé, a Kisgazda Párt vezér­szónokáé, aki ezt mondta: „A magam részéről nem helyeslem a kormánynak a Háromhatalmi Egyezményhez való csatlakozását, ezzel nem azonosítom magam, ez ellen tiltakozom.” 1939. szeptember 1-én kitört a második világháború, 1941. június 22-én Németország megtámadja a Szovjetuniót. Bárdossy ma­gyar miniszterelnök hazánkat is belekényszeríti a második világ­háborúba. A Bliezkrieg ámulatá­ban élnek sokan, nem hisznek abban, hogy a Szovjetunió meg­állíthatja a németeket. Bajcsy- Zsilinszky Endre már a Szovjet­unió elleni háború második hó­napjában világosan látta, hogy a fasiszta Németország a háborút elvesztette. 1941. augusztus 5-én Bárdossyhoz intézett memoran­dumában ilyen mondatokat ír: ^...Igyekszem tárgyilagos lenni... mondom valószínűnek a Harma­dik Birodalom háborúvesztését... a következő összeomlásból idejé­ben ki kell vonnunk magunkat... a szerbiai, a norvégiai, a hollan­diai események előrevetik a kö­zelgő német végzet árnyékát... vi­lágosan bontakozik ki az a való­színűség, hogy a németek aligha nyerhetik meg a háborút... olyan hullához kötjük magunlcat, amellyel együtt mi is elrotha- dunk.J\ XJazánk függetlenségi mozgal­mában határkő volt a „Népszava” 1941 karácsonyi szá­ma. Ebben a számban Szekfű Gyulától ktzdve Bajcsy-Zsilinsz­ky Endrén keresztül a szociálde­mokrata és kommunista írókig és politikusokig mindenki hallatta szavát. Ez azt jelentette, hogy a Szociáldemokrata Párt baloldalá­nak vezetésével egy demokratikus nemzeti egységfront van kialaku­lóban. Ebben a számban Bajcsy- Zsilinszky Endre „Kossuth és a magyar külpolitika” címmel ír cikket, amelyben a függetlenségi mozgalom célját fogalmazta meg. Kossuth éltető szellemét idézve vetette fel a fegyveres harc gon­dolatát: „...az ö életmentő nagy merészsége, hogy a nemzet örök életéért, az ország függetlenségé­ért és integritásáért fegyverbe szólította a szentistváni birodalom fiait... bármennyire is bizonyta­lan a harc kimenetele... nem hoz­hat végleges bukást egy nagylelkű és bátor nemzet számára, ha minden erejével kiáll nála sok­szorta hatalmasabb erőkkel szem­ben is...” Az újvidéki, zsaiblyai vérengzése­ket kezdettől fogva elítéli. Memo­randumban hívja fel a miniszter- elnök figyelmét az ebből származó veszélyre. Az ezzel kapcsolatos interpellációját a jobboldal han­goskodása miatt nem tudja befe­jezni. Hazaárulással, alá valóság­gal vádolják. 1942 őszén tanúnak hívták Schönherz Zoltán tárgyalására, és azt kérdezte tőle az ügyész: „...elképzelhető-e, hogy egy kom­munista jó hazafi legyen?” ö így felelt: „Igen, feltétlenül, minden­esetre jobbak ők, mirit sokan, akik ma magas méltóságot töltenek be...” A halálos ítélet meghozatala után is mindent megtesz, hogy Schönherz Zoltánt megmentse, nem sikerült. 1 j gyancsaik 1942-ben ír Kállay Miklós miniszterelnöknek levelet, melyben a Népszava mun­katársai (Kállai Gyula, Szakasits Árpád) internálása ellen emeli fel szavát. Mintegy felelősségre vonja a kormányfőt, hogy a dél­vidéki tömeggyilkosok szabadon mozognak az országban és Kállai Gyulának, akinek döntő szerepe volt a Népszava elmagyarosításá- ban, „internáltságban kell síny­lődnie”. A németek egymás után szen­vedik el - vereségeiket a keleti fronton. Bajcsy-Zsilinszky Endre cikkeiben, memorandumaiban a háborúból való kilépést hirdeti, hirdeti továbbá, hogy Magyaror­szágnak nyíltan szembe kell he­lyezkednie a németekkel. 1943 jú­liusi memorandumában írja: „...Magyarországnak minden po­litikai, jogi igazságával és kato­nai erejével szembe kell szállnia nemcsak az esetleges német meg­szállás kísérletével, hanem még egy német katonai átvonulással is...”, 1944. február 2-án Kállay mi­niszterelnökhöz intézett memo­randumában még egyszer felhívta a kormányfő figyelmét a háború folytatásának következményeire, valamint a német megszállás ve­szélyére. Tj” zekben az Emlékiratokban ^ igyekezett meggyőzni a min­denkori kormányfőt a bel- és kül­politikai irányvonal helytelensé­géről, a változás, mégpedig a sür­gős fordulat szükségességéről. Bá­tor kiállás volt ez még akkor is, ha Bajcsy-Zsilinszky Endre nem a tömegek elé lépett. Figyelmez­tetései, Emlékiratai nem lettek harci riadók, de elegendők voltak ahhoz, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre a Gestapo listájára • került és 1944. március 19-én az elsők között tartóztatták le. Lovász György a szarvasi gimnázium igazgatóhelyettes« Szombat a gyász napja volt Irakban: örök nyugalomra he­lyezték a helikopter-szerencsét­lenség áldozatává vált Abdul Szalam Aref elnököt. A délelőtti órákban az államfő koporsóját az elnöki palota dísz­termében ravatalozták fel, s a rá­dió szpíkerei mintegy a siratóasz- szonyok szerepében gyászrigmu­sok hangjaival töltötték be a vá­rost. A koporsó előtt tisztelegtek a fegyveres erők különböző egy­ségei Sés a temetésre érkezett kül­földi személyiségek. Helyi idő szerint 15 órakor a koporsót tizenkét gárdatiszt ágyútalpra helyezte és a gyász­menet megindult a Seik Dari me­cset felé. A koporsó mögött a ka­tonai főiskola kadétjai haladtak a külföldi államfők és az iraki vezetők koszorúival, majd Bazzaz miniszterelnök és a külföldi kor­mányok képviselői következtek, utánuk a vallási és politikai sze­mélyiségek, katonatisztek. Dobi Istvánnak, az Elnöki Ta­nács elnökének személyes képvi­seletében a temetésen Nagy S. La­jos, a Magyar Népköztársaság bagdadi nagykövete vett részt. Japán nem enged területére atomfegyvereket A japán külügyminisztérium szombaton nyilatkozatot adott ki, amelyben közölte, hogy a kor­mány igényt tart ugyan az Egye­sült Államok atomi egy verzeténelj „védelmére” — mint ahogy ezt a japán—amerikai szerződés is elő­irányozza —, ez azonban nem ugyanaz, mintha atomfegyvereket juttatnának Japánba. A japán kormány már előzőleg leszögezte, hogy nem fogad be atomfegyvere­ket japán területre, s nem hajlan­dó részt venni Amerika atomstra­tégiájában — mondja a közle­mény. (MTI) 33. — Nem volna célszerűbb né­hány hétig még szerepelni en­gedni ezt a Bessyt? — kérdezte a hadnagy. — Közben megfi­gyelhetjük, kikkel tart még kapcsolatot. — Nem. Mert a főpatkány megorrolja és megugrik! Én ma este a főpatkányra vetem ma­gam! Ha minden jól megy, éj­félre a hálómba lesz! — Csak óvatosan, kapitány úr! Minden hájjal megkent gazemberekkel van dolgunk. — Ma minden kockázatot szí­vesen vállalok, West! Még ma végezni akarok az egész bandá­val! — Értettem, kapitány úr! West távozott. Crawford pedig a rendőrségre telefonált. Meg­tudta, hogy üzenetet kapott Londonból. Kérte, olvassák be a telefonba. Bagdad lakossága felsorakozott a temetési menet útvonala mel­lett. A gyászmenet két óra alatt ért el a síró tömegek sorfala között a Mecsethez, amely körül elterül az a temető, ahol Aref marsallt örök nyugalomra helyezik. A ko­porsót ismét 12 gárdatiszt emelte vállára és bevitte a Mecsetbe, ahol elmondták fölötte az utolsó imákat. Ezután harsonaszó és 101 ágyú­lövés jelezte a gyászszertartás végét. (MTI) Négy órakor pedig már a Sherwood Avenue-n járt. Az osztrák házvezetőnő meg­szokott barátságtalansággal ve­zette be a szalonba, ahol Becker doktornő ült egy fotelben és ol­vasott. De Ottó sehol sem volt. — A sógora, doktornő? — kérdezte Crawford, miután üd­vözölte az özvegyet. — Mindjárt itt lesz — felelte Carolina. — Ügy gondoltam, jobb, ha az emeleti szobában vár, míg maga megérkezik. Nem akartam, hogy valaki idegen meglássa. Tudja, bármikor be­toppanhat valamelyik betegem. Crawford bólintott. — Képzelje, doktornő, meg­fogtuk az éjszakai gyilkost — szólalt meg kis szünet után. — Gratulálok, ez igazán na­gyon hamar ment!... És ki a gyilkos? — James... James Brown, a White Club mixere. Tito elnök hétfőn Romániába látogat Bukarest Hétfőn Bukarestbe érkezik Joszip Broz Tito jugoszláv elnök, aki a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Román Szocialista Köztársaság Államta­nácsa meghívására ötnapos láto­gatást tesz Romániában. Tito el­nök ezzel viszonozza azt a láto­gatást, amelyet a román párt és a kormány küldöttsége 1963 no­vemberében tett Jugoszláviában Gheorghiu-Dej vezetésével. (MTI) — Tulajdonképpen mi a ma­ga foglalkozása? — Mielőtt elutaznék, mindent elmondok magának. Ottó Becker lépett be. Bemu­tatkozott és leült az asztalhoz. Nem lehetett több 35 évesnél. Vastag rövidlátó szemüveget vi­selt. Mozdulatai idegesek vol­tak. Vékony, sovány alakján lötyögött a ruha. Sápadt, be­esett arcával beteges ember lát­szatát keltette. — Beszélni óhajtott velem — kezdte erősen idegenes kiejtéssel. — Igen — bólintott Craw­ford. — Miért maradt a város­ban? — Mi mást tehettem volna? Hová mehetnék? — Nem értem a kérdését, Mr. Crawford — szólt közbe Becker doktornő. — Nálam biz­tonságban van és gondoskodni is tudok róla. Elvégre rokonok va­gyunk. — Nem ezért maradt itt — mondta Crawford. — Mr. Be­cker ezt nagyon jól tudja. De ha ő nem akarja megmondani, szí­vesen segítek. Mr. Becker tehát azért maradt itt, vállalva a koc­kázatot, hogy felfedezik és le­tartóztatják az idegenek számá­ra kötelező bejelentkezés elmu­lasztása miatt, mért van itt va­laki, akit meg akart figyelni, akin rajta akarta tartani a sze­mét. Ottó összerezzent. — De Ottó, te erről nem szól­Az MSZMP Központi Bizottságának 1966. május 1-i jelszavai Világ proletárjai, egyesüljetek! Éljen május 1, a munkásosztály nemzetközi harci sereg­szemléje! Éljen és erősödjék a nemzetközi munkásosztály internaciona­lista összefogása! Erősödjék a testvéri szocialista országok egysége! Éljen a béke legfőbb ereje, az emberi haladás élén járó Szov­jetunió ! Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet nép örök barátsága! Éljenek a világ kommunista és munkáspártjai! Forró, testvéri üdvözlet az amerikai imperializmus ellen hősi­esen harcoló vietnami népnek! El a kezekkel Vietnamtól! Világ népei! Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Fogjatok össze az imperializmus ellen a békéért, a demokráciáért, a szabad emberi életért vívott harcban! Testvéri üdvözlet a szabadságukért harcoló, az új gyarmatosí­tók ellen küzdő, függetlenségüket védelmező népeknek! Világ dolgozói! Ne tűrjétek az imperialisták és bérenceik terrorját a kommunisták, a haladás és a nemzeti függetlenség harcosai ellen! Éljen a szocializmus győzelméért harcoló magyar nép! Éljen a IX. kongresszusára készülő Magyar Szocialista Mun­káspárt! Kongresszusi munkaversennyel előre az 1966. évi terv telje­sítéséért! Forró üdvözlet az építőmunkában élenjáró munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek! Éljen és virágozzék szabad szocialista hazánk, a Magyar N épköztársaság! Békét a világnak! Sárközi Gyufa és Bárdy Zoltán regénye

Next

/
Thumbnails
Contents