Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-16 / 89. szám

1966. április 16. Szombat Hárman Debrecenből — Jó volt tanítani, akár hol­nap is visszamennék! — Már beadtam a szakdolgoza­tot, népművelési témát válasz­tottam. — Megszerettük Debrecent, én biztos. De azért alig várom, hogy hazamehessek. Békés megye... Szép az. Nekem szép. Jó is. pe­dig mennyit hallani, hogy ilyen, meg olyan. Hogy világ vége. meg a szellemi élet egv-két évvel mindig hátrább van, mint máshól. Lehet, hogy éppen ezért is vissza kell mennem. A pedagógus nép­művelő. Űj embert formáló. Sze­retném. ha az lehetnék... — Nem tudom, pedagógus­egyéniség vagyok-e? A gyereke­ket nagyon szeretem. A többi majd kiderül. Az akarat csodákra képes. — Persze, csodák nincsenek. És még az sem biztos, hogy min­den úgy sikerül, ahogy tervezzük. — És ahogy megálmodtuk há­rom hosszú év alatt... Álmok, mi lesz belőletek?... Fiatalok. A Debreceni Tanitór képz.ő Intézet végzős hallgatói. Vad Ilona Dévaványáról, Bugyi Mária Kunágotáról, Szabó Bor­bála Orosházáról indult s érkezett ide. Álmaik szépek.' Terveik — úgy tűnik — reálisak. A könnyel­mű szónak, tettnek nyoma sincs bennük. Huszonegy évesek, és o? r át­élték a nagy öröm lobbanásat, amikor az első kisgyermek tanító néninek szólította őket. Mai^lányok; igazán azok. Az intézet klubjában, ahol egy filig­rán kisasztalt ülünk körül, gitár­zene szól a rádióból. Kávéillat otthonosítja a hangulatot, ilyen­kor. este 6 óra tájban sűrűn nyílik az ajtó. > laknak. Mind a ketten pedagógu­sok. Az alma tényleg nem esik messze a fájától. Szeghalmon érettségiztem, szerettem azt az iskolát. Különben biológia szakos tanár akartam lenni, aztán más­képp alakultak a dolgok, pedig már fel is vettek a Szegedi Pe­dagógiai Főiskolára... Hogy még­is idejöttem, nem bántam meg. A féléves gyakorlatot otthon töl­J töttem. Képzelje, édesanyám volt a' gyakorlatvezetőm. Nem is tud­tam. hogy ilyen szigorú tud lenni. Nagyon jó volt a gyakorlaton. Magam is csodálkoztam, hogy milyen jól ment a tanítás. Külön­ben környezetismeretből írtam a szakdolgozatot. — Mit szól a klubunkhoz? Első­évesek voltunk, amikor berendez­tük. Mi festet tűik. a fiúk meg összebarkácsoltak néhány beren­dezési tárgyat, az intézet is adott. Ha nem vagyunk a kollégiumban, rendszerint itt található a társa­ság. — Igen. biztos, hogy hazame­gyek. Dévaványára... lógat... Este tévét nézni, olvasni, bejárni a kultúrházba. nem kell félteni a pedagógusokat, higgye el: ha nem nagyon akarná, akkor is kap annyi iskolán kívüli mun­kát, csak győzze. — Tudja, szép volt az a néhány hónap. Most, hogy a mesterséget megtanulva tanítottam ugyanott, ahol azelőtt képesítés nélkül dol­goztam; mindent másképp láttám, minden másképp volt... És a gyere­kek! Édesek, ragaszkodók. Nem úgy. mint az intézet gyakorló-is­kolájában. Hogy szerettek. Egyet­len kedves szóért százzal fizet­tek... Gyönyörű ez. ez olyan ér­zés. de olyan... Nem is találok jelzőt rá. Ugye. nem baj? Ica... — Mit mondjak magamról? — kérdezi Vad Ilona, aki Dévavá­nyáról jött. — Az ember ritkán áll meg egy-egy percre, és ritkán vallatja önmagát. De azért ilyen is van. Most például magának köszönhetem. A szüleim Ványán ... Mária ... — Battonyán érettségiztem, jaj, tudja, az már nagyon régen volt!... Először olyan ötletem tá­madt. hogy jogász leszek, aztán úgy gondoltam, mégsem nekem való az. Üttörövezető voltam, szerettem tanítgatni, segíteni a nálamnál fiatalabbakat. Innen már tényleg egy lépés volt csak az elhatározás, hogy tanítónő le­szek inkább... Persze, nem volt ez olyan egyszerű. Egy évig képesí­tés nélkül tanítottam, de már elő­felvételi m volt. Egy év utón a tanító néniből olyan kisdiák lett újra, mint a pinty. Nehéz volt megszokni, de hát mit nem szok­hat meg az ember? — Nem is mondtam: azt az egy évet Dombiratoson töltöttem. Ott voltam az ősszel gyakorlaton is, és oda várnak, ha megkapom a diplomát. Hogy mit lehet csinál­ni olyan kis faluban? Először: örülni annak, hogy a szakfelügye­lő, Tompa Adóm bácsi nem mond rosszat az órámról, amit meglá­Érdekes-e Békés megye? ... és Borbála, — Azt már tudja ugye, hogy orosházi vagyok. Apukám is pe­dagógus. remélem, én is az le­szek: jó pedagógus. Magam dön­töttem így, senki sem kapacitált hogy ez a pálya énrám váj1, ne­kem való. Tudtam magamtól is. Leérettségiztem és jöttem felvé­telizni, most meg végzős vagyok én is. Hogy mi volt közben, ugye azt nem kell részleteznem,.. Tanulás volt, de mennyi! — Inkább a gyakorlatról mesé­lek magának. Békésen voltam, az I. sz. általános iskolában. Kállai Jenőné volt a gyakorlatvezetőm. Jaj, előszói olyan szokatlan volt minden. Az iskola, a környezet, a tantestület. Senkit sem ismertem! Aztán eltelt pár nap, és nem volt már semmi baj. Segítettek, be­szélgettek velem sokat. Egy teljes hétig csak hospitáltam, aztán heti 10—10 órát tanítottam az utolsó két hónapban megszakítás nélkül. Rengeteget tanultam! — Szeretek itt, jó itt Debrecen­ben, de már nagyon visszavá­gyom. Jó lenne Orosházára ke­rülni... A jó diploma mellé ez a vágyam, az álmom. Mi lesz belő­le?... Mai lányok, kis tanító nénik. Az érlelem, a tudás továbbadói lesznek. A könnyelmű szónak, letteknek nyoma sincs bennük. Sass Ervin A címben szereplő kérdést nem megyénkben, hanern másutt tehetik fel. Azaz. ha va­laki utazni akar — ismerkedni az országgal —, vajon szívesen vá- lasztja-e ismerkedése tárgyául Békés megyét? Talál-e valami érdekeset, valami vonzót, amely­ért érdemes utazni? Nemrégiben a megyei tanács végrehajtó bizottsági ülésén — amelyről lapunkban beszámol­tunk — foglalkoztak a Békés me­gyei Idegenforgalmi Hivatal munkájával, pontosabban az ide­genforgalom helyzetével, fejlesz­tési feladataival. A jelentés megállapította és a végrehajtó bizottság ülése is ezt húzta alá: megszűnt, vagyis té­ves az az álláspont, amely szerint megyénkben az idegenforgalom­nak nincs tere. Azt meg kell mondanunk azonban őszintén, hogy jelene egyáltalán nem vi­gasztaló. Kevés olyan vonzó he­lyet ajánlhatunk az ide érkező idegennek, amelyért érdemes, mondjuk, fáradoznia. Eddig csak Gyulát (Várfürdőt). Szarvast (Ar­borétumot) vagy esetleg Oroshá­zát (Gyopárost) ajánlhattuk tiszta szívből. Azt hiszem, Gyuláról nem kell külön beszélnünk. Mi hisz- szük, hogy Hajdúszoboszló mel­lett az Alföld legjelentősebb für­dővárosává válik, de hogy a Dél- Alföldé mindenesetre, ez már biz­tos. Szerencsés városi vezetés, amely él a lehetőségekkel, jól sá­fárkodik meglevő anyagi lehető­ségeivel, szívesen épít az ott lakók városszeretetére, lokálpat­riotizmusára. f gén, ez az a bűvös szó, amely idegenforgalmunk­nak aranyfedezete lehet. A lokál­patriotizmus. Az a nemes város- vágy községszeretet, amely képes tenni saját városáért, községéért és nem utolsósorban megyéjéért is. Mert így várhatunk . csak előbbre lépést megyénk idegen- forgalmától. A végrehajtó bizott­sági ülésen több hozzászóló, sőt az Idegenforgalmi Hivatal jelen­tése is anyagi nehézségeinket ecsetelte. Azt tudniillik, hogy ide­genforgalmi beruházásokra nincs pénz. Valóban? Én nem hiszem el, hogy minden öeruházásnál szerepelnie kell an­nak a meghatározásnak, hogy ez az idegenforgalom érdekében ké­szül. Sőt! Nincs is rá szükség. De... Arra igenis szükség van, hogy a kereskedelmi hálózat fejlesztésé­ben kapjon szerepet az is, hogv az ide látogató belföldi vagy kül­földi igényének megfelelően tud­jon vásárolni. Eszembe jut, hogv néhány évvel ezelőtt a szarvasiak szívességből rocsóba ültettek és megmutatták a község alatti Kö­rös-partot. Túlnan akkor már barnuló levelekkel nézett a vízre az Arborétum, emez oldalon pedig kis villák, féltetőre engedett nyaralók hűsöltek a parton. Szép ÁLLAMI VÁLLALATOK, VÍZ-. KÖZÜLETEK FIGYELEM! FŰTÉS­Elfekvő készletükből ÉS GÁZSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT 9,25 kg/Iin 1500 fm-es kisvasúti sint és tartó­zékkent 14 db váltót és 9 db fordítókorongol AZONNALI HATÁLLYAL FELVESZÜNK MEGVÉTELRE KERES JELENTKEZÉS a VIZESFASI ÁLLAMI GAZDASÁG. AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI Levélcím: Vizeslási Állami Gazdaság, Vizcslás. Állami építőipari vállalat 48204 MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN. 48252 ez a vidék. Mondtam én is és azt hiszem, mondja mindenki, aki el­látogat ide. Akkor is és azóta is minden egyes alkalommal meg­kérdem, hogy vajon mit tettünk azért, hogy ez a part méltó nevet szerezzen magának az idegenfor­galom térképén. Mondhatnám úgy is, hogy nem sokat. ¥ ehet, hogy a válasz valóban nemleges. De úgy ne is várjunk eredményt, hogy éveken keresztül ostorozzuk a felsőbb szerveket, hogy biztosítsanak pél­dául Szarvasra camping-tábort. Az országos idegenforgalom tér­képén nyilván nem Szarvas szere­pel az első helyen. Ezt minden lokálpatriotizmusunk mellett is elismerhetjük. De vajon mi tet­tünk-e azért valamit, hogy a községet úgy támogassuk, hogy megvalósuljon az üdülőtelep? Nemrégiben tanácskozást tar­tottak Békéscsabán a Vízügyi szakemberek. Erről a tanácsko­zásról bizonyára sok ember fü­lében az maradt meg. amit a reggeli krónikában a rádió is el­mondott, hogy talán ma már Európa legtisztább folyója a Kö­rös. Ebben öröm az, hogy itt még nyílik alkalom a pecázásra, bánat az, hogy nyilván kevés az ipar­telep, amely igénybe vegye a vizet. Ha viszont így van. akkor tegyünk is meg mindent, hogy a Körös vize továbbra is tiszta ma­radjon (persze az ipartelepítésről nem mondva le) és a horgászszö­vetségek, az idegenforgalmi hiva­talok találják meg azt a közös nyelvet, amely alapján hasznosít­ható legyen ez az adottság. jCokan az idegenforgalom je­lentőségét leszűkítik egy­szerűen szállodaproblémára. Va­lóban gond, hogy kevés a férő­hely és nem tudunk mindenkinek biztosítani szállodai szobát. A megoldás is a mi kezünkben van, mégpedig úgy, hogy a fizetőven­dég-szolgálatot éppen a nemes lokálpatriotizmus útján kell fej­leszteni. Vannak ismerőseim, akik évek óta úgy üdülnek Mária- szentimrén vagy Szilvásváradon, hogy lelevelezték még télen, hogy melyik családnál is kapnak egy szobát. Azt is tudja mindenki, hogy Hajdúszoboszlón, de a Bala­ton mellett is lehet hasonló mó­don üdülni. Vajon Szarvason és Gyopároson mit tettünk ezeknek a lehetőségeknek a feltárására? Azt hiszem, csak újsághirdetéssel a fizetővendég-szolgálatot sem le­het megszervezni. Bizonyára a következő hóna­pokban az idegenforgalmi szezon megindulásával egyre több szó esik majd erről a témáról. Azok a tervek, amelyeket * a megye iránti szeretetből az Idegenforgal­mi Intéző Bizottság tagjai elké­szítettek. hasznosítható lesz. Biz­tos, hogy sokan vitatkoznak majd, hogy mit, hogyan kell meg­valósítani. Mégis azt kell java­solni, hogy a megyei tanács szak- igazgatási szervei — így például a kereskedelmi osztály, az ipari osztály, de a művelődésügyi osz­tály és sorolhatnám az osztályo­kat egymás után — kimondatla­nul is találják meg azokat a sa­játos határeseteket, mikor ők is tehetnek — szűkös anyagi lehető­ségeik mellett — az idegenforga­lomért. P's találjuk meg mindannyian a szépet és a vonzót me­gyénkben, városunkban vagy községünkben, amelyet érdemes bemutatni. Dóczi Imre

Next

/
Thumbnails
Contents