Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
1966. március 13. 4 Vasárnap Megháromszorozták a bútorgyártást A műszakjuk tanfolyama az építőknél Az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalat tanfolyamét szervezett a főművezetők, építésvezetők (üzemvezetők) részére. Ezen tájékoztatást kapnak az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos feladatokról, mint például a befejezett létesítmények elszámolási szabályairól, az új finanszírozási módszerekről, a szakszervezeti munkáról éjs más tudnivalókról. A tanfolyam háromnapos, összesen tizenkét előadásból áll. A művezetők a tan- folyamot már befejezték. Megjelent a 109-ik tv-turiósltás megyénkből Megyénkben áprilisban lesz két esztendeje, hogy a Magyar Televí. zió megbízásából Csapó László és Somlai József megkezdte a tudósítást. Azóta beszámolnak rendszerint a legfrissebb mezőgazdasági, kulturális és ipari eseményekről, az új létesítmények átadásáról. A Békés megyei Jókai Színház megnyitásáról megjelent tudósítás épp a századik volt megyénkből. A jubileumi tv-tudósi-1 ids érdekessége, hogy ez már hangos tudósításként jelent meg. Az első gyakorlati bemutató A békéscsabai Balassi Művelődési Otthon kertészeti szakkörének tagjai a szakkör megalakulása óta eddig elméleti előadásokat hallgattak meg foglalkozásaikon, s filmvetítéseken vettek részt. Most, a hideg idő elmúltával azonban megkezdődnek számukra a gyakorlati bemutatók. Az első ilyen összejövetelre ma délelőtt 9 órától kerül sor Krajcsó János tanyá- i ján. Az éremnek két oldala van A Békéscsabai Faipari Ktsz országosan is jő eredményt ért el »termelékenységnövelésében. Öt év alatt megháromszorozták a termelést. 1965-ben termékeik tíz százalékát exportálták. Ekkor kapcsolódtak be elsőnek az exportra is dolgozó üzemek közé. Ebben az évben termékeik 20 százalékát szeretnék, külföldre juttatni. Belföldre itt készül a Bástya lakószobabútor. Ebben az évben 900 garnitúrát adnak át a ‘kereskedelemnek. A Szikra típusú hálószobából a ktsz-ben 145-öt állítanak össze, ugyanakkor a gyártás „A” fázisában 2200 garnitúrát készítenek, melyeket Hajdúböszörményben fényeznek. Fotó: Dupsi Újjáválasztották a KISZ-bizottság vezetőit a békéscsabai iparitanuló-intézetben csaknem 150 küldötte előtt Puskás A KlSZ-szervezetekre egyre nagyobb feladatok hárulnak üzeműén, hivatalban, iskoláikban egyaránt. A megnövetedett Madaito- tat csak egységes, aktív, lelkes Haladókból álló vezetőségek tudják a KISZ -tagsággal együtt meg. valósítaná. A békéscsabai iparitanuló-inité- zetben a tanév beindulása után jelentősen megjavult a KISZ- '’tunika, azonban éppen a feladatok sokrétűségéből adódóan az előző hiányos vezetőség nem volt, óépes teljes értékű munka elérésére. Ennek oka abban volt, hogy a korábbi vezetőségiből többen s akmunkásviz&gát tettek, míg t Kasok szakvizsga előtt állnak, s így kevesebb idejük jut a KISZ- m unkára. Ezért az intézeti KISZ-bizottság ' a városi bizottsággal egyetértés- j ben úgy határozott, hogy újjává- | 1 ászt ja az intézet KlSZ-bizottsá- gát. Ez alkalomból gyűlték össze a K ISZ-fiatalok az építők munkásotthonában. Az alapszervezeteik György és Magyar Mátyás KISZ- titkárok számoltak be az eltelt másfél esztendő munkájáról, majd ezt követően több felszólaló tett javaslatot a KISZ tevékenységének megjavítására. A választáson megjelent Fa- bulya Balázs elvtárs, a városi KISZ vb-titkára és felszólalt. Beszélt azokról a feladatokról, melyeket az új vezetőségnek meg kell valósítani, több olyan hiányosságra hívta fel a figyelmet, melyek gátolják a KISZ-munkát. Tóth Pál, az intézet igazgatója hozzászólásában arra kérte a fiatalokat, segítsék az oktató-nevető munkát fegyelmezett magatartásukkal, jó tanulmányi eredményükké!, gyakoroljanak a KISZ- aktívák vonzó hatást a szervezeten kívüli fiatalokra. A taggyűlés a hozzászólások . után megválasztotta új vezetőségét. Egyhangúlag Varga György másodéves parkettóst-nnló* választották meg az intézeti KISZ- bizottság titkárává. H. F. Az bizony gondolkodóba ejti az embert, ha egy pártcsoportvezető kijelenti, hogy neki nincs beleszólása az üzemrész életébe. Ha mégis javaslatot akar tenni, vagy véleményt próbál nyilvánítani, a főművezető egyszerűen leinti, így: „Én vaigyok a felelős.” Szlancsik János, a Békéscsabai Kötöttárugyár körhurkoló üzemrészének a pártbizalmija pedig — ahogy mondja — nem akar „ösz- szetűzni a főnökkel”. Minek? Csak ő húzná a rövidebbet — vélekedik. A pártbizaimínak nincs szava Ezt mondja Kovácsík Jánosné és más is, de hiába. A főművezető egyedül önmagát tartja felelősnek. Pedig ki akarja a felelősségtől megfosztani, a jogait a legkisebb mértékben is csorbítani? Csupán segítségről, a dolgozók véleményének, kívánságának a megvitatásáról, a munka eredményesebbé tételéről van szó. Ebben az üzemrészben azonban másképp alakul az élet. Ennek a kollektívának elkülönülve dolgozik a gazdasági vezetője, önmaga próbálja megoldani a feladatokat, melyeket pedig együttes erővel köny- nyebben lehetne. Az üzemben dolgozik Janosek Tibor, aki ugyancsak pártbizalmi. Neki is van mondanivalója. Helyteleníti azt a módszert, amit a normakarbantartással kapcsolatban alkalmaznak. Mert három körhurkoló gépen dolgoznak általában és a művezető csak szól valakinek, hogy ideiglenesen vállalja a negyediket is. A következő hónaptól kezdve aztán már marad a négy gép. Bírja, az lesz a 100 százalék. Janosek Tibor joggal kifogásolja az ilyen normakarbantartást, mert egyáltalán nem ösztönző, a dolgozók becsapva érzik magukat. Emiatt — mások kárán okulva — a legtöbben nem törekednek nagyobb teljesítményre, nehogy nekik is négy gépet „varrjanak a nyakukba”. Hiába beszél erről (a termelési tanácskozásnak is fő témája volt), nem változtatnak rajta. Gy. E. a lánckötő üzemrész pártbizalmija. Öt 1965. október 1- én létszámcsökkentés miatt elbo- csájtották a vállalattól. Moravsz- ki Endrének, a párt csúcsvezetősége titkárának véleménye szerint azért került a listára, mert sok volt a selejtje. Párttaggyűlésen már előbb megbírálták, utána némi javulás mutatkozott, de szeptemberben újra visszaesett. A főművezető nem vonta felelősségre. Reflektorfényben állnak Gy. E. elbocsájtása valószínűleg elhamarkodott volt, mert néhány nap múlva az igazgató visszavette és a munkakönyvébe bekerült: „Téves bejegyzés”. Ezután fegyelmi eljárás indult ellene, amely figyelmeztetéssel zárult. Bizonyos, hogy a vállalatnak joga volt elbocsájtani a dolgozót, ez ellen senki kifogást nem emelhetett. Hogy mégis visszavette az igazgató, az ugyancsak az ő szuverén joga. Az már* azonban kevésbé érthető, hogy erről a párt- alapszervezet vezetősége csak utólag szerzett tudomást. Az MSZMP Szervezeti Szabályzata a párttag kötelességeként írja elő többek között: „harcoljon a szocialista társadalom felépítéséért, mutasson példát a munkában”. Különösen vonatkozik ez a pártbizalmiakra,. hiszen ők a maguk szűkebb környezetükben jobban reflektorfényben állnak. Az alapszervezet vezetősége azonban úgy látszik, rendben levőnek találta, hogy egyszer régebben megbírálta Gy. E. munkáját, aztán mintha ezzel le is zárult volna minden. Nem kísérte kellő figyelemmel a továbbiakban, pedig ahogy beigazolódott, szükség lett volna rá. Meg kellett volna előzni, hogy egy pártbizaimínak — bárkiről is legyen szó — rossz munkájáért adják ki a munkakönyvét. Persze segítő szándékkal. Ha azonban a jó szó nem használ, altkor van más eszköz is. Először is az, hogy a pártcsoport válasszon új , bizalmit. Milyen a pártfegyelem ? Veszelka Györgyné, a pártalap- szervezet titkára ugyan azt válaszolja erre, hogy senki sem akarja vállalni a bizalmi teendőket. De hát akkor milyen ott a pártiegyelem? A párt tagja az lehet — olvashatjuk többek között a Szervezeti Szabályzatban —aki „részt vess a párt valamelyik alapszervezeté nek munkájában. vállalja a pártfegyelmet és végrehajtja a párt határozataid. Az üzem pártirodájában hatan tartózkodnak. Bérkérdésről folyik a vita. Knyihár János, az egyik alapszervezet vezetőségi tagja különösen kardoskodik valamiért. Kiderül, hogy az ügyben ő is érdekelt. Ezért talán kár is annyi időt elfecsérelni erre, hiszen munkaidő van. Beszélgetés közben meglepő dolgot mond. Az egyik munkást szidja, azt a „ku- lákot”, aki két kilóval több drága anyagot kevert a festékbe, mint amennyit, az előírás meghatározott és így a vállalatnak kárt okozott. De mit lehet várni a „kuliktól”? — kérdezi. Nem most, hanem már előbb történt, ő azonban itt teszi szóvá. Pedig a művezetőnek kellett volna mindjárt bejelentenie. Nem azért, mert „kulák”, hanem a károkozás miatt. Jó a harcosság, ha a mi számunkra segítő értelme, tartalma van. De az a valami, ami tartalmat ad, nyilván nem ugyanaz, mint mondjuk 15—20' évvel ezelőtt. A kötöttárugyárban a pártmunkával kapcsolatos tapasztalatokból számos következtetés vonható le. Leginkább talán az, hogy hiányzik a kommunisták és a vezetőik helyes kapcsolata. Nincs olyan tekintélye a pártszervezetnek, mint ami elvárható lenne. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges a szervezeti szabályzat ismerete és az abban foglaltak betartása. Az éremnek két oldala van. AjWAWA/WWWSAAV^AWWVWWWWWVWWWWWWVWAftAAAAAA^^^W^ A társadalmi érintkezés formája leginkább megnyilvánul abban, hogy ha találkozunk -ismerősökkel, néha még a vélt ismerőst is melegen üdvözöljük, mert ezt így szoktuk meg. Azt is megszoktuk, hogy ha nem is túlságosan az érdeklődés miatt, de a barátság kedvéért megkérdezzük egymást, hogy vagy? mi újság? stb. A ráláss persze különböző, mert jóllehet nincs is időnk megválaszolni, ismerősünk máris tovaro- hog vagy esetleg viccesen imigyen felel: Várjál, mindjárt megkérdem magam. Vagy kérdéssel telel, pl. így: te hogy látod? No de ami szokás, az szokás, meg kell tartani, így kívánja a tisztesség. Van azonban egy másik, igen lényeges kérdés, ez pedig az egymás üdvözlése. Nagyon sokan oglalkoznak ezzel a kérdéssel, mert hiszen ez annyira köznapi, hogy jó tisztában lenni, Köszönjünk-e mert bizony, sok kellemetlenségre ad okot az üdvözlés formája, mind tartalmában, mind külsőségeiben. Nyugodtan mondhatjuk, eme probléma évezredek óta foglalkoztatja a társadalom minden rendű, rangú emberét. Keresik, kutatják a legmegfelelőbb formát. Valahogy mégsem sikerül helyes mederbe terelni e nagyon fontos, mondhatni: lét- fontosságú kérdést, mert nap mint nap új és új formáknak vagyunk szem- és fültanúi. Azt mondja: csók ... lom, esetleg szia, vagy csau, pá. Hangzik a köszönés úgy is, hogy ...ot. Volt időszak, mikor nagy hangosan mondtuk: szabadság — ez már elavult. Legújabban elterjedt a ki-Vánők... Van aztán időszak, hogy semmit se mondunk, csak nagyokat bólogatunk, kezünket lengetjük, vagy negédesen mosólygmuk, esetleg egyáltalán? mormogunk valamit, úgy alig hallhatóan, nehogy megbántsunk vele valakit. Ami igaz, az igaz, nagy itt az anarchia a köszönés terén, mert ezt, való igaz, nem szabályozza törvény, csupán a társadalmi együttélés szabálya. Az is igaz, hogy nehezen tudunk kilábalni ebből az anarchiából, mert ugye sohasem tudja az ember, amikor például egy irodába belép, ahol ülnek nők, férfiak, fiatalok, öregek vegyesen, mit is kellene mondani anélkül, hogy valaki is megsértődne. Bizony, az ügyintézés szempontjából ez nem mellékes. így is gyakran előfordul, hogy az ember köszön a legjobbnak vélt formában, mégsem kap választ. Ilyenkor aztán úgy van az ember, hogy itt már eltörölték a köszönést. Joggal vetődik fel, köszönjünk-e ezek után egyáltalán? Szóval, problémák vámnak, nem is csekélyek, de változtatni kell ezen sürgősen. Apropó, majdnem elfelejtettem, bár lehet, hogy nem adnak nekem igazat, mondván, haladjunk a korral, s ne feszegessük a múltat. Mégis azt javállanám, vegyük elő a régen elfelejtett magyaros köszönési módokat, amely, úgy tudom, még itt-ott fellelhető, hogy például, ha reggel van, azt mondják, jó reggelt! Ha este, akkor jó estét! Ha búcsúznak, akkor a viszont látásra! Vagy a jó éjszakát! is hallható. Egyébként reggeltől estig a jó napot köszönés is ismeretes. Ez a fajta üdvözlés, úgy gondolom, elmehetne még néhány esztendeig, s talán hivatalosan is elfogadható. Hogy? Azt mondják, ez már régen így van...? Ű, pardon, már itt se vágyók, na szí, pá, ...pert, ... Vánok, csok-lom stb. Háló Ferenc Pásztor Béla NAGY GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ raktárost keresünk Ajánlatot: „Szövetkezeti ipar” jeligére a Magyar Hirdető békéscsabai kirendeltségebe kérünk. 37456
