Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

IM«. március 10. 4 Csütörtök Harmincnyolc helyett nyolcvanhét ifivezető Jó és rossz tapasztalatok — Milyen az ifivezetők képzése és a pedagógusokkal való kapcsolata a békési járásban? Négy megye asszony ai tanulják a csuhé- és gyékényfonás művészetét Dévaványán A nőtanács javaslatára a föld­mű vesszővelkezet sokoldalú segít­ségével új iháziipar honosodik me" Dévaványán. Két héttel ezelőtt már hírt- adtunk arról, hogy dr. Futó Zoltánná, a csuhéfonás ki- aló ismerője szatyorkészítésre ta­nítja a község termelőszövetke­zeti és háztartásbeli asszonyait. E kezdeményezést hetekkel ez­előtt felkarolta a Szövetkezetek Országos Szövetsége. A külkeres­kedelmi szervek örömmel fogad­ták a SZÖVOSZ dévaványai ajárí­gas emeleti termében Bács. Csöng - rád, Szolnok megyéből érkezett asszonyokkal, lányokkal és néhány férfivel ismerkedtünk meg. Vala- mennyiüket az említett megyék földművesszövetkezetei küldték el a Dévaványán 'megrendezett több napos tanfolyamra. A Bács, Csongrád és Szolnok megyeiek mellett ott. vannak ezen a tanfolyamon a dévaványai, az latat. Amikor a községbeli asszo­nyokat felkerestük, fényképezés közben arról tájékoztattak ben­nünket, hogy a kétféle méretű mintadarabok bemutatását köve­tően azokból száz szatyor! ren­delt a külkereskedelem. Kéi nappal ezelőtt Nagy Lajos, a MÉSZÖV osztályvezetője és Je- vucaó Illés szolgáltatási főelőadó ismét Dévaványára invitált ben­nünket. A Vadkacsa-étterem tá­ecsegfalvi, a körösladányi, a kö- rösnagyharsányi,’ a zsadónyi és a biharugrai asszonyok és lányok is. A tanfolyam elvégzése után ők lesznek majd hivatva arra, hogy községükbe hazatérve a földanű- vesszövetkezetek segítségével csu­hé- és gyékényfonó háziipari cso­portokat alakítsanak, s hogy ezt a kevésbé ismert, jövedelmet biz­tosító forrást elterjesszék. Kép, szöveg: B alkus Imre A békés! járás úttörőcsapatainál eredményesen tevékenykednek az ifivezetők. A KlSZ-alapszerveze- tek — elsősorban a középiskolai­ak — egyre inkább belátják, hogy az úttöröcsapa (oknál végzett munka szerves része az alapszer­vezet munkájának A járásban az Uáí2-es 38-ról az 1 áíiá 66-os tanév- ben 87-re növekedett az úttörő- csapatoknál dolgoz« ifi vezetők szama. Az iftvezetdk megoszlása nem nregfeiefö a csapatok között. A Segtőibibetn a. gimnáziummal ren- fcteffceeő két községben, Békésen {est Mezöberénybefn. tevekenyked- őeferrtóm még a számuk Me- (Äbnuegyeren, Muropyban és Béi- KaegfereO} ahoi bejáró diákok az iSSveaeíök- «) így a kora délutáni éráidban, nem tudnák segíteni ez S®Kirók»ek, Nagyon helyes azon- fcíwv. hagy a .szómba! délutáni és « vasárnapi gyermek fogta lkozáeok sorén jó munkát végeznek. Mező- megyeren kirándulásokon, klub- délutánokon vesznek részi, segí­tik azok megszervezését. Murony- ban mesedélutánokat, játékfoglal- kozáeókat tartanak. Elismerően nyilatkozik a meaö- berényi I-es számú általános isko­la úttörőcsapatának vezetője a j csapat ifivezetőiről. Az örsi fog- ‘ iáik ozásokra rendszeresen eljár­nak. tanácsokat adnak, felkészí­tik az őrei tagokai a próbaköve­telmények teljesítésére, s aktívan részt, vesznek a játékdélutánok, a nagyobb úttörőrendezvények elő­készítésében. Önállóan értékelték a negyedévi és a félévi tanulmá­nyi versenyt, s a kulturális ver senyt is — az őrsvezetőkkel együttműködve, ők rendezték. Ra­juk tanulmányi és fegyelmi hely­zetét állandóan figyelemmel kísé­rik. Az ifivezetők munkájának eredményességéhez elengedhetet­len a - nevelők pedagógiai irányí­tása. Ebben sajnos, elég sok a hiányosság, különösen a három békési csapatnál. Természetesen jó példák is vannak a pedagógu­sok és. az ifi vezetők kapcsolatára, így a többi között Bélmegyeren és Mező bérén y ben. A csapatvezetők látják el az ifivezetők képzését. Havonta egy­szer tartanak részükre foglalko­zást, s ezen megvitatják az aktu­ális eseményeket, és részletesen foglalkoznak egy-egy nevelési té­makörrel. Követendő példa az, ahogy a meaőberényi I-es számú ÁLLAMI VÁLLALATNAK KÖNYVJÖVÁÍRÁSísAL ÁTADHATÓ HASZNÁLHATÓ 3—4 TONNÁS. HORDOZHATÓ, BEÉPÍTHETŐ szekérhídmérleg ÉS 10—15 MÉTERES SZÁLLÍTÓSZALAG A MEZŐHEGYES! CUKORGYÁR TELEPÉN. iskola csapatvezetője az ifi veze­tőkkel foglalkozik. Munkájukat negyedévenként értékelik, s erre meghívják a gimnázium KISZ-ta- nácsadó tanárát is. Az iskola pe­dagógus pártalapszervezetét és igazgatóját rendszeresen tájékoz­tatják az ifivezetők tevékenységé­ről, amit év végén könyvvel, va­lamint a táborozási költségek fe­dezésével jutalmaznak. A köd hirtelen és úgy eresz­kedett alá, mintha a természet kifürkészhetetlen akarata nagy, szürke függönyével el akart volna zárni mindennemű bepil­lantást a csendesen ' sötétedő péntek estébe. Kicsit tűnődtem is, vajon ér­demes-e továbbmenni, hiszen a ködös országút tele van lesel­kedő veszéllyel. Gépkocsiveze­tőnk pillantás nélküli tekintet­tel meredt az országúira: alig lehetett néhány lépésre látni. A következő pillanatban oly hirte­len álltunk meg, hogy orrom a szélvédő üveghez ért. Előttünk két-három méterre világítás nél­küli kerékpáros küszködött a csúszós úttal. Ha rajtam múlna, biztosan eltiltanám a téli ke­rékpározást, különösen ködben. Lámpa nélküli kerékpárt pedig még tolni sent engednék. Ez azonban nem tőlem függ és emiatt Tarhosig csak . „tangólé­pésekben” haladtunk, mert nem mertünk előzrfi. Tarhoson az­tán a természet megszánt ben­nünket, felhúzta nagy, szürke függönyét az égi zsinórpadlásra és így tizenöt perc múlva Bél- megyeien voltunk. Egyébként nem véletlenül in­„üs Sokat .jelent, sokat mond ez a rövid, hárombetűs szó. Próbá­lom csendben kiejteni, de vala­hogy nehezen megy, valahogy még így is ijesztően sistereg­nek elő fogaim közül a hangok. Css! A felszólítás már magában is félelemkeltő. Én egy kézfejen láttam. Legfeljebb 20—22 éves fiatalember kezén. A mellettem levő asztalnál ült egy cukrász­dában. hasonló korú lány társa­ságában. Akkor néztem oda, amikor jobb kezével koccintásra emelte poharát. — Üss! — Villant sze­membe a .tetoválás. — Üss, ök­löm. üss! Nem tudtam levenni róla a te­kintetem. A fenyegető, a kékes bárom betű, s a<z ebben az eset­ben különösen nyomatékos, vari felkiáltójel szinte odahúzott, s visszavitte képzeletem egy ré­gebbi korba. „Üss!“ „Ne bánts! Jaj!" „Ne­sze!” És csend. Ütött kesztyűs és meztelen ököl, ütött puskatus, sok volt a jaj. majd a csend. Strandon járva többször lát­hatunk férfiak karján vagy mellén különféle tetoválásokat. Feltűnnek az egészséges bőr szándékos elcsúfításai, s rossz ránézni a rajzokra. a rövid mondatokra, a női keresztnevek­re, amik szinte kiabálnak az ar­ra járónak. Aki látja, megvonja vállát, elgondolkodik: nem szép. sót... Mégsem az én dolgom. De itt. a békés cukrászdába, a meghitt társaságba betört egy ököl, aminek gazdája azt paran­csolja: üss. A cukrászda vidám vendégei nézik a televíziót vagy halkan beszélgetnek, véletlenül sem zavarják a többieket. Nem is gondolnak rá, hogy a mellet­tük ülő fiatalember koccintásra emeli poharát. Most nem gon­dolnak rá, mert az ököl jelenleg nem kapott közvetlen utasítást arra, hogy ne koccintásra, liá­néin ütésre emelkedjen. Most nem... Reméljük: most már nem. De ki tudja mikor szüle­tik meg ismét az a gondolat, ami tetoválásra sarkallta a fia­talembert. Emeli poharát a lány felé. Lehet, hogy már szégyelli is egykori tettét, azt, ami miatt az immár megbélyegző felirat ott van a keze fején. Lehet, hogy amikor újra meg újra eszébe jut. próbálja leplezni, eltakarni a lány és az emberek elől. Bár jó lenne a tetoválástól megsza­badulnia, az mégis ott van a kezén. De nem szabad többé újras megszületnie annak a gon­dolatnak. amelyik azt sugallta: „Üss! Üss. öklöm, üss!” V. Z. Kilencszázötvenezer forint februárban totó-lottó nyereményekre Ismét túl vagyunk egy hóna­pon s elkészült a havi totó— lottó-mérleg. Eszerint megyénk­ben az elmúlt 'hónapban kilenc négyes volt. A gyulaiaknak volt nagyobb szerencséjük, ott négyet, Tarhoson kettőt, Ecsegfalván, Fü- zesgyarmaton és Medgyesegyhá- zán egyet-egyet értek el. A totó­ban, mint arról hírt adtunk, 384 ezer forintos 13+1-es találatot fi­zettek ki. Így a kifizetett nyere­mények összege együttesen meg­haladja a 950 ezer forintot. A február havi lottótárgynyere- mény-sorsoláson, amelyen az 5. hét szelvényei vettek részt, Gyu­lán egy budapesti kétszobás, ét­kező- és főzőfülkés öröklakást nyertek. A további 41 tárgynyere­mény ezt tartalmazza: 10 kétezer forintos vásárlásra jogosító utal­ványt, 4—4 különböző márkájú tv-t. rádiót és lemezjátszót, 4 modern otthon gépeit, 2—2 fény­képezőgépet. kerékpárduót, kon­cert zeneszekrényt, külföldi tár­sasutazásra jogosító utalványt, porszívó é.s padlókefélő gépet, 3 karóra triót, 1—1 hangulatsarkot, illetve kombinál tszoba-berende- zés1, kínáló garnitúrái, mosógépet és centrifugát, háztartási kisgépe­sítési, illetve Lehel hűtőgépet nyertek megyénk lottózói. Nem szkkad eldobni a februári lottószelvények közül a 8. hetit sem. hiszen március 14-én még ezek vesznek részt a rendkívüli t árgynyeremény-sorsoláson: Aki tehát nem nyert az ötödiken, nyerhet ^ nyolcadikon... itt a kö<l dúltunk útnak. Nagyon érde­kelt bennünket, hogy egy köd nélkül is mindenképpen szürke hétköznapon, egy valóban „is­ten háta mögötti” községben va­jon találunk-e, és hol, hívogató fényeket az éjszakában? Találtunk. Sokkal 11 többet, mint amennyit titokban is re­mélni mertünk. És amit lát­tunk, tapasztaltunk, nem ..ki­rakat” volt — nem is sejtették jövetelünket — sőt, én sem an­nak írom, nem cikkírás volt az utam célja. Most egyszerűen belső kényszer hatására rovom a sorokat, nagyon jó még egy­szer végigsétálni gondolatban az éjszaka sötétjében is a „nap­fényes” Bélmegyeren. Este hat óra. A tanácsházán már csak a hivatalsegédek haj­ladozó árnyai látszanak, készí­tik elő a másnapot, de szem­ben az iskola kivilágított abla­kai szinte ingerelnek a lesel- kedésre. Engedünk a csábítás­nak. Egy középkorú férfi ma­gyarázott valamit, mondaniva­lóját élénk gesztikulálással nyomta meg. Negyven szempár tükre kísérte figyelemmel min­den mozdulatát. Belülkerülve megtudtuk, hogy a tízes számú polgári védelmi csoport részé­re tart tájékoztatót Szegedi Ká­roly előadó. A hetedik foglal­kozásnál tartanak, a csoport lét­száma negyvenegy, itt vannak negyvenen. Ehhez nem kell kü­lön kommentár, megyünk to­vább. A következő teremben a dolgozók esti iskoláját találjuk. Nyolcadikosok, legtöbbjük kö­zépkorú és azon is túl egy ki­csit. Azok az emberek, akiket tanulás helyett annak idején a mezőre és az istállóra szorított a kegyetlen úr, a Nincs. Sze­rencsi Gábor tanár oktató sza­vaiból a „nebulók” iránti meg­becsülést is kiéreztük, pedig csak titokban leskelődtünk, ne­hogy „terven felüli” lámpalá­zat okozzunk. A kultúrház min­den ablaka ragyog, az éj sötét­jében messziről csalogat fényei­vel. A nagyteremben mintegy száz asszony várja az előadást: a Szülök akadémiája előadás­ra csöppentünk be. Biztosak va­gyunk benne, hogy akkor is itt lennének, ha a méltatlanul hangzatos akadémia elnevezés helyett „szülők óvodája” cí­men indult volna e hasznos elő­adássorozat. A mostani témá­juk nagyon érdekes: Mi a hely­zet a női egyenjogúsággal a gyakorlatban? Most értjük meg, miért csak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents