Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
mót kigyulladt A következő robbanás Malahovot újra a folyóba vetette, a jéghideg víz megbéní.otta testét, ereje elhagyta, de a víz sodra szerencsére partra vetette. Amikor magához tért, közvetlen közelből német beszédet hallott. Foglyul ejtették. Ütötték, verték, de nem tudtak kicsikarni belőle egy szót sem. Az átélt viszontagságoktól kimerült, megtépázott harcos hű maradt esküjéhez. Végül mezítláb, összekötözött kezekkel. belökték egy hadifogoly-transzportba. A foglyokat csehszlovák városokon és falvakon hajtották keresztül. A lakosság próbált kenyérrel vagy más élelemmel segíteni a szerencsétleneken. Az egyik községben egy szénapajtába zárták őket. Kísérőik között hirtelen zavar támad: parancsot kaptak, hogy azonnal tovább kell menni. Malahov és még néhány sebesült felhasználva a sötétséget, elrejtőzött a széna alatt. Amikor a távozók zaja elcsendesedett, Malahov és baj társai előbújtak a szénából. Sikerült. Csendesen megzörgették a falu utolsó házának ablakát Idősebb nő nézett ki, aki élőbb megijedt, majd miután észrevette, hogy oroszokkal áll szemben, behívta őket a háziba. Megetette őket és átikötözte sebeiket. Azután Maiahov és egyik újonnan szerzett bajtársa megindult megkeresni övéit. — Sajnos, nem jegyeztem meg a falu nevét — kesereg Arkagyij —, még a házi. asszonytól sem kérdeztem meg hogy hívják..; Arkagyij Málahov hivatásos művész lett, egy kiadóban dolgozik. A felejthetetlen 1945-ös napok emlékét rajzsorozatban örökítette meg s e rajzok egyikét bemutatjuk olvasóinknak. H. Hajtlin KÖRÖS TÁJ A Szakáll-osztag figyelt a sötét éjszakában. A motorzúgás egyre jobban közeledett. Kigyulladt az első jelzőlámpa fénye. Utána a második, a harmadik. Hat jelzőfény csillog a folyó közepén, mutatva az utat a fürge hajóknak. A németek pergőtűzzel árasztják el a hat folyamőrt. A jelzőlámpák azonban a gépfegyverek záporában, lövedékek és aknák becsapódása ellenére tovább világítanák. Világítanak mindaddig, amíg a hajók át nem érnek. A különleges osztag a kitűzött ponton és a meghatározott időben partot ént. Kis idő múlva az egyik visszatérő hajó felszedi az átkelést biztosit» embereket. Arkagyij hiányzik. A szilánkoktól át- meg átlyukasztott csónakban megtalálják Malahov téli sapkáját, géppisztolyát és kézigránátjait. Biztos volt, hogy a hős fiú egy közjeli lövedék vagy akna robbanásától elpusztult. Az egész osztag sajnálta a bajtársát. Arka- gyijt mindenki szerette... ..-A híd pilléréhez simuló csónakban ülő Malahov ellenséges tűzben találta magát. Egy robbanás kidobta a csónakból. Fájdalmát leküzdve visszaúszott a pillér talapzatához s a jelzőlámpát tovább működtette. Hamarosan eszméletét vesztette s csak a vízben tért magához. Megint vissza- kíniódta magát a pillér talapzatára. A jelzőlámpa épségben maradt; a fény isHajdik Antal Jurij Sztrehnyín író barátom megajándékozott A Szakáll-osztag című könyvével. Nagy érdeklődéssel lapozgattam ezt a hiteles elbeszélést a Vörös Zászlórenddel kitüntetett dunai flottilla folyamőreinek második világháborús útjáról, legendás hőstetteiről. Gondolom, a szerző joggal zárta művét á következő szavakkal : „Eltelt néhány év azóta, de én mégis azt hiszem, hogy akár Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország, Csehszlovákia vagy Ausztria Duna menti falvaiban emlékeznek még az emberek a szovjet folyamőrökre, akik fiatal, szakállas parancsnokuk vezetésével, folyó verte és szilánk szaggatta hajóikon a szabadság első hírnökei voltak.” Az osztag parancsnoka, Viktor Kaiganov LeninPetőfí-emléksorok grádban él és ma is a haditengerészetnél szolgál. A Néva parti városban többen élnek még a hős folyamőrök' közül, akik részt vettek a Duna menti országok felszabadításában. Amikor a lenlngrádi központi haditengerészeti könyvtárban Sztrenyin új könyvének irodalmi vitája folyt, az elbeszélés hősei maguk is felszólaltak. Ott volt Arkagyij Malahov. Az osztagban a gyerek képű folyamőrt mindenki csak „művész”-nek hívta, mert mindenhová magával cipelte ceruzáit, rajztömbjét. Zárkózott, kevés beszédű volt, különösen olyankor, amikor nem bajtársai, hanem az ő hőstettei kerültek szóba. Fellapozom a könyv 223. oldalát, ahol Arkagyij katonakori képét találtam. Határozott, férfias arc. Tekintetemet most az élő Malahovra fordítom. Az élőre... Ne csodálkozzanak ezen. Nagy szívfájdalommal írta a levelet Kaiganov Leningrádba, Malahov anyjának: „Fájdalommal és részvéttel közlöm, hogy fia... hősi halált halt a hazáért.” A tórzs megkapta a hivatalos megerősítést. Malahov azonban életben maradt. A Dunán az utolsó jégtáblák úsztak. A mezőkről már eltűnt a hó. A flottilla parancsot kapott, hogy a Duna part egyik pontjára tegyen ki egy különleges osztagot a gyalogság előrenyomulásának biztosítására. A feladat nehéz volt: a németek erősen őrizték a partot, az aknák ezrei zárták el az utat. A hitleristák a folyamba robbantották az egyik hidat, s ezzel elzárták a szovjet hajók útját. A folyamőröknek a híd roncsai között egy 5— 6 méter széles és egy méter mély rést kellett kitapogatni, hogy a hajók át tudjanak csúszni. Az éjszaka leple alatt a szobi kikötőből hajó indult a hídroncs felé, fedélzetén hat különleges feladattal megbízott matrózzal. Malahovot először nem akartáéi bevenni a különítménybe, mert Budapesten szerzett sebesüléséből még nem gyógyult fel teljesen. De addig erősködött, míg végül is bevették. Edu A hat embernek a hajóról csónakba kellett szállnia, hogy a hídroncs megfelelő pontjairól fényjelzéssel segítsék a különleges osztagot szállító hajók átkelését az akadályon. Mind a hatnak géppisztolya és több kézigránátja volt arra az esetre, ha fel kell venni a harcot az ellenséggel. A hat ember elérte a kijelölt helyet, és feszülten Koszta Rozália Leány gyümölccsel A költő rövid idő alatt jó barátokat szerzett a községben, s nagy népszerűségre tett szert a kis falusi társadalom minden rétegében. Orlai összeköttetése névén került kapcsolatba Forster Jakab helyi orvossal is, aiki egyben gyógyszerész volt a községben. A lelkes orvos támogatásával sikerült a jó barátoknak pezsgő, eleven életet vüují a falu életébe. A vidám Egy kevésbé ismert prózai és két egyáltalán nem ismert, de még nem is hitelesített Petőfi- verstkét idézzünk alábbiakban a nagy költő emlékezetére: Petőfi l&42r-ben ismerkedett meg Mezőbe nényben Orlai társaságában Kiskéri Mihály mérnökhallgatóval, akinek atyja a Wenckheimek kamuti uradalmában pincemester (borászati felügyelő) volt. Mint egykorú, mérnökségre készülő ifjúval barátságot kötött. Az akkor még Petrovits nevű ifjú barátja emlékkönyvébe a következő sorokat írta: „Az élet egy döcögő szekér, mellyel a sors ökrös (tüzes) paripái, tüskös botoron, kíméletlenül vágtatnak keresztül, míg az emberből a lelket ki rázzak. Van azonban egy párna, melynek puha ölében a döoögés kéjjelmes ringatássá válik. Ki lenne oly kába, hogy ezt minél előbb megszerezni ne iparkodnék? S ki oly kába, ki ne tudja, hogy e párna ... feleség! Berény, szeptember 16-án 1842. Petrovits Sándor”. Fentiekből kitűnik, hogy Petőfi, Orlai és Kiskéri Mihály barátsága erős kapcsolattá érlelődött Mezőberén y ben. Az emléksorokban szereplő elírásnak vélt „ökrös” szót Kálmán Dezsőné sz. Kiskéri Berta közlése alapján később „tüzes” szóval helyettesítették. Kiskéri Mihály élete végéág mérnöki pályán dolgozott, nevét egy 18T9-es térképről olvasva megállapíthatjuk, hogy sokáig élt, és orosházi királyi mérnök volt. orvossal — aki a költőnél néhány évvel idősebb volt — Petőfi igen jó viszonyba került. Forstert megragadta a költő víg kedélye, gyors felfogóképessége, határozott, energikus temperamentuma, főképpen pedig az, hogy Petőfi abban az időben is rendkívül könnyen szerkesztette a verseket. Ha kérték, még a jókedv, barátság ápolására is szívesen faragott strófákat. Forster tréfából fel is szólította Petőfit, hogy rögtönözzön egy verset az általa kitalált „Salamárum — dupli- kát/um!” szövegre. A versikét minden különösebb nehézség és töprengés nélkül, „vágta” a költő, akinek aszódi diáksága idején és később sem okozott gondot az efféle sebtében szerkesztett versfaragás. Most is keresetlen szavakkal rögtönzött: „Salamárum — duplikátum, Érjen Téged minden fátírni! Dűljön össze a patikád! Verjen meg az öregapád!” E sorokat id. Piltz Márton szomszédom mesélte el több I ===== ■=====■====■:== alkalommal családiunknak, kinek felesége kérésünkre — férje halála után is — jól emlékezett e versikére. * Néhai Krcsmarrik Endre szarvasi könyvkötő fiától — Benczúr (Krcsmarik) Lászlótól hallottam Budapesten egy másak félhivatalos versike történetét: Benczúr László apja egy alkalommal emlékkönyvet kötött egy hölgynek Mezőberényben, de a tulajdonosa nevét elfelejtette. Az emlékkönyvben a következő vers állott egy lepréselt rózsabimbó mellett: „E szerény kis bimbó üdvözlet [virága, Hajh! de hulló annak levele [és ága. Ámde a szeretet örök [s mindenhaji, Amellyel üdvözli Kegyedet [Orlai.” Állítólag ezzel a versikével Petőfi segítette ki Orlai Petries Soma barátját. Irányi István = |-~=5=l.=i=l=r=»