Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-05 / 54. szám

4 Szombat Érdekességek a Szovjetunióból Óriáscápát ejtettek el az Indiai-óceánon a szovjet Szidva halászhajóra j egyik hajójának bálnavadászai. A 12 méter hosszú, 15 tonna sú­lyú ragadozó bőre olyan vastag és kemény volt, hogy a darabo­ló késeket többször élesíteni kellett. 1966. március 5. Télen ültetik a nyírfákat A. Kuznyecov, a szara tovi te­rületen fekvő atkarszki erdő gazdaság igazgatója a nyírfák téli ültetési módszerének kidol­gozását választotta tudományos disszertációja tárgyául. Ez az érdekes erdőtelepítési kísérlet már évek óta eredményesen fo­lyik. Sakkmérközés kezdődött rádión Moszkva, az Északi- és a Déli-sarkvidék között. Moszk­váiban 20 játékos ült le a sakk­táblák mellé. Ellenfeleik az Északi- és a Déli-sarkvidék ku- tatóállomásain és sodródó jég­táblákon telelő munkatársak. Mínusz 61 fokot mértek Jakutiában Az idei tél leghidegebb nap­ján mínusz 61 fokot mértek Jakutiában. ahol a mínusz 45 fokos hőmérséklet általában „enyhe'' időjárásnak számít. A mínusz öl fokos hideget a moz­gásban levő ember mindössze néhány óráig bírja elviselni, a kilehelt pára azonnal zúzmará­vá változik, s halk zizegéssel hullik a földre, a fém pedig már egy óra múlva az üveghez hasonlóan törékennyé válik. Ilyen 'hideg napokon Jakutiá­ban általában beszüntetik a közlekedést. Légytermelésre vállalkozott Lettország egyik mezőgazdasági kísérleti állo­mása: termeié«; évi 4 kilo­gramm légy. Ezek a legyek a gyümölcstermesztők igein jó se­gítőtársai. 30—40 000 ilyen apró harcos egy hektárnyi gyümöl­csösről kergeti el a gyümölcsfák kártevőit. Ritka ásványt találtak a Szovjetunióban nem­rég Üzbegisztán és Türkménia határán. A neve rinneit. s az a tulajdonsága, hogy szabad le­vegőn a nedvesség hatására szetporlik. Eddig'csupán Német­országban, Olaszországban és Angliában fordult elő. Népművészet a modern lakásban - Hevesi térítők világos bútorokon Beszélgetés a népművészeti bolt vezetőjével Megyénkben egyetlen népmű­vészeti bolt található: Békéscsa­bán, a Tanácsköztársaság útján. Vezetőjét. Tim.kó Károlynét azért kerestük meg, hogy nyilatkozzék: nymnyiben van kapcsolata ennek a boltnak a modern lakáskultúrá­val, megférnek-e a népi szőtte­sek, ajándéktárgyak a színdina­mikus falak között, a modern, vi­lágos bútorok társaságában? — A népi eredetű vagy a nép- művészeti hagyományokát követő ajándéktárgyak egyáltalán nem „ellenkeznek” a modernséggel. Hi­szen a művészet valamennyi ágá­ban. tapasztalhatjuk, hogy újra meg újra visszatérnek az alkotók a népi művészet hagyományaihoz, j Nézze például ezeket a falisző- nyegeket. Debreceni népművészek készítik, világosra festett falakonl is jól mutatnak. Valóban igen hatásosak a zöld- fekete, sárga-fekete négyszögek­kel. háromszögekkel díszített fa­liszőnyegek. A modern képzőmű­vészet is előszeretettel használja a mértani ábrákat. Hasonlóan szé­pek a Hevesi megyei asztalterítők. — Általában kik azok, akik elő­szeretettel vásárolnak? — Elsősorban a városi emberek s főleg íaliszönyegeket vagy asz­talterítőket. Ezekhez aztán ter­mészetesen megfelelő kis kerámi­Társadalmi munka w ɧk ■ ÉP* > 3É||- í Az V/a osztály Gádoroson társadalmi munkában' vett vészt március 2-án. Űttörővállalásukat teljesítették. Az iskola előtti műúi padkáját hoztak rendbe. Tizenöt fiú lapátolt, gereblyé­zett. közöttük Tóth József, Szekeres Pál. Ordó Sándor, Matus- ka György. Kovács Lajos. A munkájukat Kovács Pál osztály­főnök irányította. Fotó: Dupsi át is igényelnek, de igen sok ter­melőszövetkezeti tag is betér a boltunkba, meg olyanok, akik kül­földön élő rokonaikat vagy bará­taikat kívánják megajándékozni. — Honnan kapják áruikat? S kapnak-e eleget? — A mi központunk Budapes­ten van, a Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezet Központi Válla­lata. Sajnos, sokszor küszködünk áruhiánnyal. Például tavaly a harmadik negyedévben 700 ezer forint értékű ajándéktárgyat ad­tunk el, főleg külföldieknek. Ilyen­kor bizony a fafaragók készítette ajándéktárgyakból, cigarettásdo­bozokból. egyebekből talán a dup­láját is ej tudnánk adni. Az elmúlt évben két és fél millió forintért vettek mind a hazai, mind a kül­földi vásárlók népművészeti tár­gyakat. Az érdeklődés állandóan emelkedik, az emberek ízlése fej­lődik, s tudják, hogy nálunk nem. népieskedő giccset, hanem ere­deti népművészeti alkotásokat kapnak. (I. f.) Megyei pedagóguskönyvtár létesítésével és új jutalmazási rendszer kidolgozásával foglalkozik a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottsága A Pedagógusok * Szakszerve­zete Békés megyei Bizottsága hasznos tevékenységet fejt ki a megyében dolgozó pedagógusok szakmai továbbképzése érdeké­ben. Legújabb terveik szerint megyei pedagóguskönyvtárat létesítenek, elsősorban pedagó­giai tárgyú gyűjtőkörrel. A me­gyei bizottság ez idő szerint a pedagógusok társadalmi helyze­tének felmérésével, elsősorban az oktatásügyben dolgozó nők életkörülményeivel is behatób­ban foglalkozik, majd előkészí­tik az új jutalmazási rendszert. A szakszervezet megyei bi­zottságán kaptuk a tájékozta­tást, hogy a pedagógus lakás- építési akcióra eddig 28 óvónő. 106 általános iskolai tanító, ta­nár és 26 középiskolában, diák­otthonban, zeneiskolában mű­ködő névelő nyújtotta be igé­nyét. Kilencvenöt ipari tanulót szerződtet az Orosházi Üveggyár Az üveggyár munkaügyi osztá­lyán kapott tájékoztató alapján a következő oktatási évre ötven ipari tanuló szerződtetését tervez­ték. Tekintettel azonban a sík­üvegüzem idetelepítésével kapcso­latos előrehaladott tárgyalásokra — amelyek biztatóak —. a párt­ós tanácsi szervek, valamint a gyár vezetőségének közbenjárásá­ra újabb 45 fiatal szerződtetésére kaptak engedélyt. A következő oktatási évre 30 esztergályos,* öt­ven géplakatos, öt csőszerelő, négy mérleglakatos, két elektroműsze­rész és négy villanyszerelő tanulót kívánnak a Mü. M. oktatási rend­szerben szerződtetni. A város leg­nagyobb ipari üzeme a 95 szer­ződtetett fiatal munkába állításá­val nagyban megkönnyíti a tanul­mányaikat befejező fiatalok szak­maelsajátítási, elhelyezkedési le­hetőségét. • Jelentkezéseket már­cius végéig fogadnak el a gyár munkaügyi osztályán, illetve az íparitanuló-iskolában. — Anyám kilenc gyermeket szült, apám a munkások nehéz kenyerét ette. Családunk Sze­geden élt. Tizenhat éves koromban nagy szeren­cse ért: bejátszottam magam a város I. osztályú labdarúgó-csapatába, s az elnök: Bogavári Bak Bernát malomtulajdonos felfogadott' segédmun­kásnak. Fivéreim azonban alkalmi munkát sem kaptak. Ezért feljöttünk Pestre: Angyalföldön, a Ganz-Danubiusban helyezkedtünk el. A he­gesztőszakmát tanultam meg. Hegesztettem ha­jokai, darukat, kazánokat; szerettem a munkát, szerettem az embereket: sorstársaimat, a Váci úti munkásokat, akik neveltek, formáltak. Kö­zülük indultam el, az ő emberségüket s igazsá­gukat őrzöm, s csiszolom máig is magamban. Sorsuk — sorsom. Ma 50 éves vagyok; a Zrínyi Akadémia parancsnoka, hat gyermek apja. Ha visszaemlékszem a fél évszázadra, ügy érzem, volt értelme a küzdésnek, s ennél nagyobb ta­nulságot nem is mondhatok ... A parancsnok hanovista érte el idáig Oroszországban”. 1945 júniusában az MKP hajógyári titkárá­vá választják, majd megbízott üb-elnök. 1. egyenruhát. — Igen, 1945 előtt is viseltem De micsoda más világ volt az. 1944. novembér 5-én megszökött egy katona a dunántúli Kisláng községből. Büntetésből küld­ték oda; mert két héttel előbb nem esküdött fel Szálasira. Aznap 36 órás eltávozást kért: felesége a második gye­reket várta, s rég nem kapott tőle levelet. Tizenhárom kilomé­tert gyalogolt gyorsított ütemben a polgári vasútállomásig és so­ha nem tért vissza... December 6-án Budapesten, a Megyeri csárda mellett a pincé­ben egyszerre csend lett. Felment a konyhába, kinézett a Váci útra: a vízművek felől szovjet katonák jöttek. Egy kétméteres felderítő beállított hozzájuk. — Nyemci jeszt? Azt mondták: — Nyet. A felderítő kiment az udvarra, a levegőbe lőtt, jelezve: nincs német. Felszabadultak ■* — Másnap a bátyámmal belopakodtunk a gyárba. A , Meder utcában kúsztunk, a Rákospatak mellől még a németek lőttek, összeverődtünk vagy kétszázan. A műhelyek siralmasan néztek ki, de a raktárak ban maradt egy s más. Megfogtuk az első csá­kányt, elkezdtünk rendet csinálni. — Húszadikán bejött hozzánk Herszon kapitány; a szovjet mű­szaki alakulat parancsnoka: készítsünk nekik két pontonhfdat. hogy átkelhessenek a Dunán. Nyakunkba vettük a felszabadult vá­rosrészeket, a két. két és fél milliméteres vaslemezeket darabonként szedtük össze. Egy korabeli újság ezt írta: „Borbás Máté roham­brigádjának egy munkásra jutó napi átlagteljesítménye (10 óra alatt) hatvan méter hárommilliméteres varrat. Egy szovjet szak­ember kijeléfltései szerint ezt a teljesítményt csak kevés szta­— Életem nagy pillanata volt, amikor 1948. november 8-án délelőtt katonai behívói kap­tam. A rohambrigád tagjai elbúcsúztattak a só­lyán. A pártbizottságon azt mondták: „Sok kommunistára, munkásra van most szükség az új néphadseregben. Álljon ott is helyt, mint itt a gyárban, tanuljon, sokat tanuljon, ha nehéz, akkor is”. Tanfolyamok, törzstiszti iskola, akadémiák — itthon és a Szovjetunióban — s 1954-ben megjkapja a tábornoki aranylombokat. De a ta­nulás korántsem ér véget. — A tudomány és a technika óriási léptek­kel fejlődik, s a hadseregnek lépést kell tartania vele. Csak így lehetünk nyugodtak, hogy bé­kénk, alkotómunkáink sérthetetlen. Nem kis erő­feszítésbe került a bonyolult matematikai, fizi­kai, hadászati és egyéb ismeretek elsajátítása. \ technika önmagában azonban még nem min­den. Csak az a katona és tiszt haszno­síthatja igazán, akinek a szíve is a helyén van? tudja, mit miért bíztak rá, tudja, kiért forgatja a fegyvert, s meg van győződve harca és ügye igazságáról, a nép igazságáról. Nyugati haditudósítók elmélete szerint a fejlődő hadi­technika egyre feleslegesebbé teszi a katonát, aki csak mecha­nikus kiszolgálója a technikának. Idegen tőlünk ez a szemlélet. Mi igen is nagy gondot fordítunk a nevelésre, a magas szintű elmé­leti és gyakorlati képzésre. Mi elsősorban embereket nevelünk — a mi emberségünk szerint. — akik, ha kell, kiválóan eleget tudnak tenni hazafias kötelezettségüknek. A parancsnoknak nem lehet szebb feladata, minthogy ember­séggel, megértéssel irányítsa ezt a képzést és nevelést. 4. Az akadémia tavaly ünnepelte 15 éves jubileumát. Most a pa­rancsnoki szobában, csendben, egy fél évszázados ünnepről. 50. születésnapjáról beszélgetünk. És Borbás Máté vezérőrnagy, a Ma­gyar Néphadsereg legmagasabb szintű oktatási intézményének pa­rancsnoka kissé meghatottan ismétli a szavakat: a család... a gyár- igen, a gyár. — Holnap pedig kimegyek az üzembe. Az öcskösékhez. Rég hegesztettem már — van vagy hat hete —, jól fog esni a munka. Csak az elektródák minősége ne lenne oly változó... Az egykori hegesztő szól belőle. Ne csodálkozzanak, ha lát­ják kint a sólyán. Nem a látványosság — a szíve, a meggyőződése viszi oda. llkei Csabc. Foto: Mikó László

Next

/
Thumbnails
Contents