Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-30 / 75. szám

1966. március 30. 4 Szerda < Látogatás Gyulán ben láttuk fi i mmm­mm Sorsok — emberek A mezőntegyerí lermeJőszövet- kczet asszonyai egész napos kirán­dulási tettek a múlt héten Gyu­lán. Képünkön az. asszonyok né­pes csoportja az Erkel Ferenc Művelődési Otthon előtt, városné­zésen. Fotó: Malmos íj gyártmányok készülnek a Weilgvesegyliázi Vas­es Faipari Kiszabén A Medgyasegyházi Vas- és Fa­ipari Ktsz eddig a szerszámdobc- sokat és a kulcsokat, valamint a pa rázstüzhel.yeket a Budapesti kőéi ipari Ktsz megrendelésére — közvetett eladásra — készítette. A második fél évben a szövetke­zet orvosi rendelői berendezéseket (rnűszerszekrényeket, műtőasztalt, mosdót, széket), valamint faipari ícrgácsológépekét, a harmadik negyedévben pedig összeszerelhe­tő nagyméretű göngyölegtárolót is készít. Tárgyalás folyik esőbúto­rok gyártáséról i» Egy kommunista asszony be­szélt hozzánk a képernyőn fiatal­ságáról, melyhez csupán vendég­ségbe járt a szerelem, viszont ta­nyát vert benne a küzdelem az eszméért, az osztályharc förgete­gében, az illegalitás súlyos körül­ményei között. A felvevőgép lencséje először idilli képet, az otthon barátságos csendjében üldögélő, ősz hajú asszonyt mutatja. Kelen Jolán a társalgás hangján és szintjén be­szél egy történelmileg zajos, véres, tragikus korszakról. Nincs is szük­ség arra, hogy az elmondottakat akár arcjátékkal kísérje, akár Idézés A napokban idézést kaptam: másnap reggel fél nyolckor jelen­jek meg tüdőszűrő vizsgálaton a békéscsabai tüdőgondozóban. Még az is ott állt azon a hivata­los papíron, hogy meg nem jele­nés esetén 300« forintig terjed­hető pénzbírsággal vagyok sújt­ható. No, ez éppen elég is volt ahhoz, hogy ne merjek elmarad­ni, sőt még lekésni sem. Kiderült azonban, hogy kár volt a nagy buzgalomért, mert még 8 órakor, sőt 8 óra 10 pere­kor sem vett észre senki. Már- már azt hittem, hogy tévedés ál­dozata lettem, amikor úgy ne­gyed 9 tájban végre rám, illetve araikra is sor került, akik fél nyolcra kaptak idézést. A többi aztán már ment. mint a karika- csapás. Megkaptam a 83-as fém­lapot (ezt a számot egyébként a következőkben majd a lottózás­nál is felhasználom), megröntge­neztek és már mehettem is. Még csak meg sem kérdeztem, hogy ilyen esetben nekem is van-e jogom, mondjuk, valami egészen csekélyke összegre igényt tartanom, vagy sem. Persze azért nem veszett el minden. Az a 8S- as egyszer még hozhat valamit * konyhára. Csak azok jártak po­rul. akiknek 90-«« felüli szám jutott. „Nem lesz könnyű, mégsem tartunk a felvásárlási terv teljesítésétől“ Beszélgetés községi állatfelvásárlókkal Ez év első negyedének vége felé járunk. Az állatiéi vásárlás szem­pontjából »randi-g nagy fontosságú az év első három hónapja, mert az ékkőn* megkötött szerződések alakulásából, s a kapott biztatá­sokból meg lehel ítélni az egész évre szóló terv teljesítésének le­hetőségét. A napokba«] benyitottunk Kon­doroson a megyei állatfórgalmi vál­lalat, kondoros! kirendeltségének irodájába. Fürdős József felvásár­ló bizakodó választ adott kérdése­inkre, annak ellenére, hogy most február 20-a óta változott a terü­lete. Addig ugyanis hozzátartoz­tak a kondorosa termelőszövetke­zetek, mi több, a csaibacsűdi Le­nin Tsz is. Azóta csak a kondorost háztáji gazdaságokra korlátozódik szerződéskötési m besegítő átvevő munkája. Az évből eddig eltelt időt sem töltötte tétlenül. A kondorosa Dolgozók Tsz-ben fí 10, a Vörös Októberben 1030 hízott sertése kötött szerződést, a a Lenin Tsz-szel úgy állapodott meg, hogy ott az ez évre tervezett 1500 helyett 2000 hízott sertést adnak út az ál 1 at tör gal mi nak. A csábacsűdi Lenin T&z-szeL :s megkötötte a szerződést 1050 hí­zott sertésre. Ezután jött az át­szervezés, amikor az áilatfórgalmi vállalat különválasztotta a ter­melőszövetkezeti és a háztáji gaz­daságokkal váló foglalkozást, Mi­re ezeket elmondta Fürdős József, csörgött: a telefon; Békéscsaba je­lent kezelt, vagyis az éUatforgalmi vállalat, s közölték, hogy a na­pokban 150 hízott sertést és 10— 12 hízott marhát szállíthatnák Kondorosról és örmény kútról. Alig volt vége a telefonibeszélge­tésnek, benyitott Majoros Pál ör- nuénj'kúti felvásárló. Szinte min­dennap meglátogatja Fürdős Jó­zsefet, « most ő is érdekelt, mer t a 150 darabos diszpozícióból 40 hízott sertést ae örménykút lak adnak át. No, de maradjunk egyelőre a kondorosíaknál. Az ottani terme­lőszövetkezeteken kívül a háztáji gazdaságokkal 1100 hízott sertésre kötött mór ez évre szerződést Fürdős József. Egyes háztáji gaz­daságok az év mind a négy idő­szakéra szerződtek és nem is akármennyit. Például Bohnyát Jánosaié 12-re, Sonkoly András és Kovács Jánosné 10—10 darabra, ök is és még jó néhányon Kondo­rosról hosszú évek óta mindig ennyi hízott sertésre kötnek szer. ződést. Most, márciusban egy ki­csit csappant az érdeklődés. Eddig ugyanifi a piacot kutatták a ház­táji gazdaságok, s vaeiUáltsk, hogy eladják-e a malacokat, sül­dőket fagy leszerződjenek. A piacon most már csökkentek az árak, mivel már bevásároltak azok, akik saját célra hizlalni akarnak. Ebből, s az eddigi szerződéskötésből ítél­ve, Fürdős József nem tart attól, hogy nem tudja leszerződni a háztájiból ez évben kért 2700 hí­zott sertést. A hízó marha felvá­sárlási tervének teljesítésétől még kevésbé tart, hiszen az árrende­zés inkább ez irányba fordította az érdeklődést. Ezek után Majoros Pállal kezd­tünk beszélgetni, aki elmondta, hogy örménykúton a háztáji gaz­daságok eddig 550 sertésre kötöt­tek hizlalása szerződést, s megíté­lése szerint még 650-re van kilá­tás. A terv ugyan 300-zal több en­nél. de egyelőre Örmény kúton is befolyásolja a magas szabadpiaci ér a szerződéskötési kedvet. Meg aztán a vállalat is 22,50 forintot. ? fizet most már a süldők kilo­grammjáért az eddigi 18—20 fo­rint helyett. A háztáji gazdaságok úgy számolnak, hogy ha a piacon nem tudják eladni jó áron a ma- i lacoikot, akikor inkább süldőneve- lési szerződést kötnek. Ez csak a pillanatnyi helyzet. A tervteljesí­tést illetően Örménykúton sincs ok borúlátására. Egyrészt azért, mert a háztáji gazdaságok eléggé jól el vannak látva takarmánnyal, ezenkívül örménykúton olyan határozat született, hogy azoik a háztáji gaz­daságok, amelyek nem szerződnek le legalább egy hízott sertésre, ne tartsanak igényt háztáji kukorica- földre. Többeket nem is kell biz­tatni erre. Például Amócaki Pál hét, Laluska János pedig öt hízott sertésre kötött már szerződést. Mindketten és még sokan mások már évek óta biztos szerződő felei az állatforgalmi vállalatnak. K. I. hangsúly- és hanglejtés-váltással igyekezzék életízűbbé, drámaibbá tenni. A közbeiktatott egykori filmrészletek minden tekintetben tökéletesen aláfestik a szöveget. Kelen Jolán és férje, aki Kor­vin Ottó édestestvére volt, mifft kommunisták, nem puszta szem­lélői, hanem aktív részesei az 1912 és 1919 közé eső időszaknak. Mint fiatal forradalmárokat ép­pen úgy lelkesítették őket a biz­tató fejlemények, így például az. hogy a tizennégyes világégés elő­estéjén a szociáldemokrata vezetők fennen hirdették, nem lesz hábo­rú, mert világsztrájkba viszik a munkásságot, mint ahogy döbbe­netesen hatott rájuk ugyanezen ,,munkásvezérek” szájából az, hogy ,mines mit tenni a háború ellem mert — úgymond — első­sorban németek, magyarok, oszt­rákok, franciák, angolok vagyunk, és így tovább, és csak azután szo­cialisták”. Megrázó s ugyanakkor megin­dító mondattal fejeződik be a ri- portfilm. A Tanácsköztársaság idején, a magyar munkásság tör­ténetében először, Pest nélkülö­zéstől sovány, sápadt proletárgye­rekei egymást váltó csoportokban jutnak el a Balatonra erősödni, vidámodni. Az év augusztus el­sején is a pesti iskolákban tanító tanai' bácsik, nénik sorakoztatják a nyaralásra éhes újabb transz­portokat, köztük Kelen Jolán, alti ugyancsak pedagógus. Aztán jön a drámai hír, hogy nincs tovább... — Menjetek haza szépen, gyere­kek, majd máskor sor kerül rá­tok — mondta ő is. Ki tudhatta akkor, hogy erre 25 keserves esz- tendeig kell várni! A rendező, Pintér Gyula, Ja- novics Sándor operatőrrel és Var­ga Zsuzsa szerkesztővel harmoni­kus együttműködésben, mérték- tartásában is nagy hatású riport- filmet alkotott. Előfordult ugyan egy alkalmi kis döccenő, semmi­ség, de nem árt megemlíteni. A riportalany megszokottá kedvesü­lő arca az egyik vágás után — sminkelési! és gépbeállítási okból? — szinte kicserélődött, korban megváltozik, a következő ..schnitt’ után azonban minden rendbe jön.- Üj­18. Crawford visszament a szálló­ba, összecsomagolta a halmiját, bekapott pár szendvicset az ét­teremben, kifizette a számláját és visszahajlatott új szállására. Közben teljesen elállt az eső Csak a téli kőd szitált. Az eihárítótiszt nem sokait időzött új lakásán, hanem elin­dult, hogy felkeresse Becker doktornőt. Betért egy postahiva­talba és a telefonkönyvben meg­találta a címét: dr. Carolina Becker, Shervood Avenue 87. Lakása húsz percnyire lehetett a Raglan Street-tő!, a várt» túl­só szélén húzódó villanegyed­ben. A Sherwood Avenue nyílegye­nes, hosszú utca volt. Két olda­lán villák sorakoztak, végig a járda szélén piszkos hókupac tornyosult. Már sápadni kezdett a délutáni világosság, mire a/ccixr Sárközi Gyula és Sard/ Zoltán Bfe regénye Crawford megtalálta a 87. szá­mú házat. Középkorú, rossz angolsággal beszélő házvezetőnő nyitott aj­tót és kissé nyersen közölte, hogy a doktornő idehaza van és éppen rendel. Crawford nem talált egyetlen bet égért sem a várószobában. „Úgy látszik, nem valami nagy a forgalom a kis doktornőnél!” — gondolta. Körülnézett és elé­gedetten állapította meg, milyen tiszta és csinos a lakás. Becker doktornő először nem ismerte meg Crawfordot. Fehér orvosi köpenyt viselt és hajdon- £őtt volt. Barna haját simán hátrafésülte. Crawford nagyon csinosnak találta nyúlánk, kar­csú alakját. — Jó napot kívánok — fogad­ta hűvös udvariassággal a kapi­tányt. — Mi a panasza? — Jó napot. Köszönöm kérdé­sét, jól vagyok, s azért jöttem, mert beszélni szeretnék magú­val, doktornő. — Mondani akar nekem vala­mit? — csodálkozott még min­dig Carolina. — Igen. De kérdezni is szeret­nék egyet-mást. Nagyon fontos. Különben Clark vagyok, ha el­felejtette volna. Tegnap talál­koztunk. — Ja, maga az, aki úgy rám­rontott? Bocsánat, de nem is­mertem meg. — Mondja, nem beszélhet­nénk valahol másutt? — Dehogynem. Csütörtökön mindig korán szoktam teázni, mert ötre a gyermekkórházban kell lennem. Ka elfogadja, szíve­sen meghívom egy csésze te­ára. — Köszönöm. Becker doktornő átvezette CrawforÖot a halion. Közben odaszólt a házvezetőnőnek, hogy terítsen meg két személyre. Crawfordnak azonban nem ke­rülte el a figyelmét, hogy a házvezetőnő arca csupa aggoda­lom és szorongás. A doktornőn már az első pillanatban észre­vette ugyanezt és most azon csodálkozott, hogy ez a két nő mennyire nem tudja leplezni ér­zéseit. A doktornő az ebédlőben le­vetette fehér köpenyét. Bordó délutáni ruha volt rajta. Nagyon jól festett benne; illett komoly egyéniségéhez. „Csak ne lenne

Next

/
Thumbnails
Contents