Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-30 / 75. szám
1966. március 30. 2 Szerda (Folytatás az I. oldalról) ellentmondása — a tőke és a munka közötti ellentét” — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. A dolgozók egyre fokozódó kizsákmányolása kiélezi az osztályharcot. A kapitalisták azonban soha nem mondanak le önként az uralomról. A munkásosztály és a dolgozó tömegek csak elkeseredett osztályharcban vívhatják ki a győzelmet. Szerte a világban nyolcvannyolc kommunista párt csaknem ötvenmillió harcost tömörít — közölte a szónok. Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy az utóbbi időben bizonyos sikereket értek el a munkás- osztály egységéért vívott, harcban, jóllehet, e tekintetben még nagy nehézségek mutatkoznak- Ezért Megnyílt az SZKP XXIII. kongresszusa mindenekelőtt a jobboldali szociáldemokrata vezetőket terheli a felelősség. De nem ezek a vezetők fejezik ki a munkásmozgalom iga«, zi érdekeit.' Hangoztatta, meggyőződése, hogy a munkásosztály végül is helyreállítja sorainak egységét. Elítélte azt a kommun istaellenes terrort, amely több országban uralkodik. „Követeljük, vessenek véget az indonéz nemzeti függetlenségért, a dolgozók érdekeiért hősies harcot vívó indonéz kommunisták bűnös lemészárlásának!” — jelentette ki Brezsnyev. Az SZKP ellenez minden hegemonizmust a kommunista mozgalomban A szónok ezután azzal foglalkozott, hogy a kommunistáknak a legkülönbözőbb feltételek között kell harcolniuk. Majd így folytatta: „A forradalmi mozgalomnak az utóbbi években szerzett tapasztalatai újra bebizonyították: azok a pártok érnek el sikert, amelyeket a gyakorlatban kipróbált és ellenőrzött lenini stratégiai és taktikai elvek vezérelnek, azok a pártok, amelyek számolnak a reális helyzettel. Az élet arra tanít bennünket, hogy a marxista—leninista irányvonaltól való eltérés akár jobbra, akár pedig „balra” történjék, különösen veszélyessé válik, ha párosul a nacionalizmus, a nagyhatalmi sovinizmus, a hegemon törekvések megnyilvánulásával. A kommunistáknak iéltét- lenül le kell vonniuk ebből a megfelelő következtetéseket.” Leonyid Brezsnyev ezután a kommunista mozgalom egysége erősítésének konkrét útjait taglalta. A testvérpártok 1957-es és 1960-as tanácskozásain kidolgozott lő irányvonal iránti hűség a forradalmi mozgalom egységének és újabb sikereinek komoly biztosítéka. Az egység csak úgy erősödhet, ha megtartjuk a pártok közötti kölcsönös viszony kollektíván kidolgozott szabályait: a teljes egyenjogúságot és önállóságot, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, a kölcsönös támogatást és az internacionalista szolidaritást. Az SZKP ellenez minden hegemonizmust a kommunista mozgalomban, sürgeti az internacionalista egyenjogúságot a pártközi kapcsolatokban — jelentette ki Brezsnyev. A beszámoló megemlíti, hogy a kommunista pártok túlnyomó többsége határozottan védelmezi a nemzetközi munkásosztály forradalmi élcsapatának internacionalista összeforrottságát. Az SZKP Központi Bizottsága tökéletesen egyetért más kommunista pártoknak azzal a véleményével, hogy a kommunisták internacionalista egységének, az élet által felvetett új problémák kollektív vizsgálásának fontos és bevált formája a kommunista pártok nemzetközi tanácskozása. Mi — jelentette ki Leonyid Brezsnyev — újabb tanácskozás mellett vagyunk, amikor erre megérnek a feltételek. Továbbra is kérlelhetetlenül harcolunk a revízión izmus, a dogma tizmus ellen, a nacionalista megnyilvánulások ellen, síkra széliünk a marxista—leninista tanítás alkotó fejlesztéséért Az elmúlt években a nemzeti felszabadítás, a gyarmati elnyomás elleni népi harc ügye jelentősen előrehaladt — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságának első titkára. Azoknak a népeknek, amelyek még harcban állnak a külföldi hódítókkal, szabadságukért és függetlenségükért küzdenek, az SZKP és a seovjet nép a jövőben is aktív támogatást és reális segítséget nyújt. A beszámolóban Brezsnyev megelégedését fejezte ki a Szovjetunió és a független ázsiai és afrikai országok döntő többsége közötti kapcsolatok sikeres fejlődése felett. „Az utóbbi évek fontos eseménye volt, hogy egy sor fiatal felszabadult ország' a haladó társadalmi fejlődé® útjára lépett.” Gyakorlatilag megerősítette ez az 1960-as moszkvai tanácskozásnak azt a megállapítását, amely szerint megvan a lehetősége annak, hogy a felszabadult népek a fejlődés nem kapitalista útján haladjanak. „Komoly társadalmi átlaikulá- sokat valósítottak meg az olyan országokban, mint az Egyesült Arab Köztársaság, Algéria, Mali, Guinea, Brazzaville-i Kongó, Burma.” Az SZKP Központi Bizottságának első titkára korunk lényeges tényezőjének nevezte az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek összefogásának erősödését. A Szovjetuniónak érdeke az európai biztonság Leonyid Brezsnyev, miután is. mét megerősítette, hogy a szovjet állam békepolitikája változatlan, kijelentette: az imperialisták, mindenekelőtt pedig az Amerikai Egyesült Államok imperialistáinak agresszív cselekményei miatt fokozódott a háborús veszély. Ilyen körülmények között a Szovjetunió politikája arra irányul, hogy határozottan visszavágjon az agresszív erőknek, ellene szegüljön a nemzetközi helyzet további kiélezésének, harcoljon a világháború kirobbanásának veszélye ellen. A szónok1 a továbbiakban az amerikai imperializmus vietnami agressziójával foglalkozott. „Washington felelőtlenül azzal fenyegetőzik, hogy még jobban kiterjeszti a hadműveleteket” — mondotta Brezsnyev. „A Szovjetunió a világ békeszerető népeivel együtt erélyesen követeli a Vietnam elleni amerikai ■ •’resszió meg' " etését. Határozottan kijelentjük: az agresszoruk, amikor megvalósít- hogy meg lehet fékezni az agreszják a vietnami nép elleni szégyenletes háború „eszkalációját”, szembetalálják magukat azzal az egyre növekvő támogatással, amelyet a Szovjetunió és Vietnam más szocialista barátai és testvérei a vietnami népnek nyújtanak. Vietnam népe úr lesz saját hazájában és soha senki nem. olthatja ki a szocializmus fáklyáját, amelyet magasra tart a Vietnami Demokratikus Köztársaság.” szórt, el lehet hárítani az új világháborút.” De csak valamennyi bókeszerető erő aktivitása válthatja valóra ezt a lehetőséget. A béke védelmében külön szerepet kell betölteni a szocialista országoknak. Az SZKP tehát szüntelenül gondoskodik az ország védelmi erejének szilárdításáról, a szocialista országokkal való harci szövetség erősítéséről. Leleplezve az imperializmus agA Szovjetunió síkra száll a viet- re sszív politikáját — jelentette ki nami probléma rendezésért azoknak az elveknek alapján, amelyeket a VDK kormánya és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front fejtett ki. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak érdeke fűződik az európai biztonság garantálásához. Kijelentette, hogy „napjainkban, a békére nézve egyik legveszélyesebb tényező az a sajátos kétoldalú katonai szövetség, amely az Egyesült Államok és az NSZK kormánykörei között kialakul”. Ez a két partner „igyekszik' fokozni a nemzetközi feszültséget Európában”. A Szovjetunió sohasem egyezik bele, sohasem békéi meg azzal, hogy a nyugatnémet militaristáknak atomfegyvereket adjanak. Leonyid Brezsnyev nagyra értékelte az NDK békeszerető politikáját, rámutatott, hogy a szocialista közösség hadállásai Európában szilárdak. „Mélységes meggyőződésünk — mondotta —, hogy továbbra is érvényes a nemzetközi kommunista mozgalomnak az a következtetése, Brezsnyev —, ugyanakkor következetesen és változatlanul követjük a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének irányvonalát. Természetesen nem lehet békés együttélés a tőkés vagy gyarmattartó országban, amennyiben az osztályharc és a nemzeti felszabadító harc belső folyamatairól van szó. A békés együttélés elveit az elnyomó és az elnyomott viszonyában, a gyarmatosító és a gyarmati uralom áldozata viszonyában nem alkalmazzuk. Brezsnyev, miután foglalkozott a Szovjetunió és más kapitalista országok közötti kapcsolatokkal, kitért a még megoldatlan fontosabb nemzetközi kérdésekre. Kijelentette, meg kell szüntetni a külföldi haditámaszpontokat idegen területeken, meg kell fékezni és meg kell szüntetni az imperialisták által kirobbantott fegyverkezési hajszát, gyakorlati lépéseket kell tenni az általános és teljes leszerelés irányába. Említést tett más szovjet békejavaslatok időszerűségéről. A Szovjetunió részaránya a világ ipari termelésében állandóan emelkedik Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután a hétéves terv (1959—1965) eredményeivel foglalkozott. Rámutatott, hogy ezekben az években a Szovjetunióban 58 százalékkal emelkedett a társadalmi össztermelés és 84 százalékkal az ipari termelés. A népgazdaság termelési állóalapjai 92 százalékkal növekedtek. Lényegesen megváltozott a szovjet társadalom szociális struktúrája. A munkások létszáma hét esztendő alatt 14 millióval, a szakembereké és a hivatalnokoké pedig 7 millióval növekedett. A Szovjetunió részaránya a világ ipari termelésében állandóan emelkedik. (1965-ben csaknem 20 százalék volt, a második világháború küszöbén pedig még 10 százaléknál is kevesebb). „Következetesen megoldást nyer a párt által kitűzött feladat: az egy lakosra jutó termelésben felülmúlni a legfejlettebb kapitalista országokat” — jelentette ki Brezsnyev. Brezsnyev a hiányosságokat bí_ rálva hangsúlyozta, hogy a mező- gazdaság lem&radásá észlelhetően fékezni kezdte haladásunkat, negatívan befolyásolta a könnyű- és élelmiszeripar fejlődésének ütemét; nem tette lehetővé, hogy tel. jes mértékben megvalósítsuk a nép életszínvonalának emelésére megjelölt intézkedéseket” — álla. pította meg Brezsnyev. Az utóbbi években „bizonyos összhanghiány mutatkozott a nehézipar egyes ágazatainak fejlődésében”, észlelhetővé vált „a termelés fejlődési ütemének és a munka termelékenységének lassúbbodása, a hatékonyság csökkenése a termelési alapok és a beruházások kiaknázásában”. A szónok meg jegyzete, hogy „a hétéves terv kidolgozásánál szub- jektivista okokból bizonyos számi, tási hibák, előrefutások történtek”. Az új tervezési és gazdasági ösztönzési rendszert barátaink he. lyesen értetaiezték és — ahogy ez már lenni szokott — ellenségeink igyekeznek elferdíteni. Leonyid Brezsnyev elejétől végig nevetséges koholmánynak nevezte a reakciós sajtónak azit az állítását, hogy a szovjet gazdaság — úgymond — „válságban van” és hogy „letér a szocializmus útjáról.” „Ha a központosított tervszerű népgazdasági irányítás erősítését országunkban összekapcsoljuk a vállalati kezdeményezés és önállóság további fejlesztésével, ez azt bizonyítja, hogy a szooteliste gaz. dálkodás elveit egyre helyesebben, egyre hatékonyabban alkalmazzuk. Az új ötéves terv „új fontos szakaszt jelent a szovjet népnek a kommunizmus anyagi-műszaki bá_ zisa megteremtéséért folyó harcá ban” — mondotta a szónok. „Az új ötéves időszakra vonatkozó fő feladatok meghatározásánál azt is figyelembe vettük, hogy tovább keil erősítenünk gazdasági kapcsolatainkat .a testvéri szocialista országokkal és a fejlődő államokkal.” A társadalmi termelés és a nem. zeti jövedelem gyors növekedési üteme, továbbá a termelőeszközök gyártása növekedési ütemének (49—52 százalék) és a fogyasztási cikkek gyártása növekedési ütemének (43—46 százalék) lényeges közeledése jellemzi az I960—1970 közötti időszakra szóló új ötéves tervet. „Amint a felsorolt számadatokból is kitűnik — a párt a jövőben is a nehézipar elsődleges fejlesztésének, a termelőeszközöket gyártó népgazdasági ágak gyorsabb ütemű fejlesztésének politikáját folytatja” — mondotta a szónok, majd megállapította, hogy a szovjet ipar műszaki fejlettségi szintjét, a munkások és a szakemberek képzettségét tekintve, világviszonylatban is élre került. A mezőgazdaság fejlesztése területén továbbra is a szemes termények hozamának növelése a legjfőWb feladatunk.. „A mezőigazdaság termelőerőinek fejlesztése megköveteli a falusi termelési viszonyok további tökéletesítését. A sok éves tapasztalatok meggyőzően bebizonyították a társadalmi termelés mindkét szervezeti formájának — a kolhozoknak és a szovhozoknak — az életképességét. Ugyanakkor azonban az utóbbi években kísérletek történtek arra, hogy indokolatlanul szovhozzá szervezzenek át sok kolhozt. Az 1965 márciusában tartott plénum kijavította ezeket hibákat” — állapította meg a szónok, majd felvetette azt a kérdést, nem kellene-e választott kolhoz-szövetkezeti szerveket létesíteni kerületi, területi, köz- társasági és országos szinten. „Az irányításnak ez a demokratikus formája lehetővé tenné, hogy alaposabban kihasználjuk a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit a mezőgazdasági termelés további fejlesztése érdekében” — jelentette ki Brezsnyev. Fokozatosan térnek át az ötnapos munkahétre Beszámolójának az életszínvonal emelésével, a tudomány és a kultúra fejlesztésével foglalkozó fejezetében Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme — amely a világon egyike a legnagyobbaknak — a múlt évben meghaladta a 190 milliárd rubelt. Lakásépítkezésekre öt év alatt 35 milliárd rubelt költöttek; az új ötéves tervben tízmilliárddal többet költenek erre a célra. A lakosság reáljövedelme az ötéves tervidőszak alatt körülbelül 1,3-szeresen növekszik. Az SZKP Központi Bizottságának az a véleménye, hogy a dolgozók jövedelmének növelését főképpen a munkások és alkalmazottak bérének emelésével, a kolhozokban végzett közösségi munka magasabb bérezésével kell biztosítani. Az ötéves terv előirányozza, hogy a kiskereskedelmi árakat bizonyos áruknál termelésük és a munkatermelékenység növekedésének mértékében csökkentsék. Az ötéves terv előírja, hogy mindenütt fokozatosan álljanak át az ötnapos munkahétre azzal, hogy ebből haszna legyen a dolgozónak is és az államnak is. Az ötéves terv időszakában tovább javítják a nyugdíjasok helyzetét: felemelik a legalacsonyabb nyugdijakat, a nyugdíjellátást — a munkások és alkalmazottak nyugellátási szintjén — kiterjesztik a kolhoztagokra, javítják a rokkantsági ellátást. Leonyid Brezsnyev miután megemlítette, hogy a Szovjetunióban 660 000 tudományos dolgozó, vagyis a világ tudományos dolgozóinak egynegyede tevékenykedik (Folytatás a 3. oldalon)
